Egy tavalyi Nők Lapját lapozgatva bukkantam a köszönet és a hála kérdését taglaló cikkre. A téma rögtön megragadta a fantáziám, és végiggondoltam, kinek és miért vagyok hálás. Vázlatos felsorolás következik, aki úgy érzi, kimaradt, kérem, ne vagye magára! Olyan sok jó emberrel találkoztam, hogy nem tudnám mindet felsorolni.
Hogy a sorsnak, Istennek, a Gondviselésnek vagy a csillagok kedvező állásának kell-e köszönetet mondanom, nem tudom. Azt azonban igen, hogy a leghálásabb a családomért vagyok. A szüleimnek azért, mert úgy döntöttek, vállalják, hogy az életük része lehessek. Anyukámnak köszönöm, hogy saját szabdidejét és hobbiját félredobva siet át hozzám, amikor feszültségtől remegve felhívom, hogy jöjjön, amilyen gyorsan csak tud, mert két gyerek ordít teli tüdőből mellettem. Gyerekkoromban megmutatta nekem fél Európát, tiniként biztatott, hogy járjak szórakozni, az aktuális plátói szerelmeimről is tudtam neki mesélni, a titkaim biztos helyen voltak nála, mindig biztatott. Apukámra azért gondolok hálával, mert mindig türelmes volt velem, segített kibogozni a szöveges feladatokat, megtanított biciklizni, szorgos takarékoskodásának köszönhetjük, hogy saját házat tudtunk venni, emellett mindig friss virággal tisztel meg, ha épp virágszezon van. Amiért felnézek rá, az egy gyerekkori emlék: meggondolatlanul viselkedtem, ő rám kiáltott, én sírva fakadtam, ő pedig bocsánatot kért tőlem. Kb. 10 éves lehettem.
Az egyetemi éveim alatt találkoztam a jobbik énemmel, a férjemmel. Huszonegy évesen éretlen, komolytalan, gyerekes kis csaj voltam. Felnőttem, és nővé, anyává értem mellette. Ő tanított meg arra, hogy saját, önző kis érdekeim helyett másokra is figyeljek és ne vonjak le egyszerű, elítélő véleményt semmiről, mert a dolgok nem feketék vagy fehérek. Köszönöm neki, hogy biztat: menjek fodrászhoz, uszodába, vegyek szép ruhát, törődjek magammal, valósítsam meg az álmaim. Amikor vizsgaidőszakra készültem vagy szülés után lábadoztam, kérés nélkül takarította ki a lakást, rendszeresen főz, bevásárol, mosogat és megeszi az egészségtudatos, de annál ízetlenebb főztöm. A gyermekeimért is hálás vagyok neki, akik mellett sikeresen veszi az akadályokat és zokszó nélkül vállalja, hogy időnként mentesít az anyai feladatok alól.
A gyermekeim fények az éjszakában, értelmet adnak az életünknek. Amire nagyon gyorsan megtanítottak, az a türelem és az, hogy nem én vagyok a világ közepe (hanem ők).
A férjem családjának is sokat köszönhetek. Az anyukájának a kiadós ebédeket és a többórás babakocsi-tologatásokat, amelyek lehetővé tették, hogy időnként kialudjam magam. Az apukájának a saját nevelésű, konyhakész csirkéket, sonkákat, tojásokat és biztató, bölcs tanácsait. A testvérének a szolgálatkész számítógépjavításokat.
A gyerekkori barátnőimnek köszönöm, hogy amikor több hónap után viszontlátjuk egymást, ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol legutóbb abbahagytuk. Bár mindenkinek más irányba halad az élete, kíváncsiak vagyunk a külön-külön vagy másokkal megélt sztorikra.
Hálás vagyok a tanáraimnak, hogy felnézhettem rájuk és ha összefutunk az utcán, meghívnak magukhoz, hogy meséljek magamról vagy csak kapkodva, de érdeklődve kérdezzük egymástól, mi történt, mióta utoljára találkoztunk.
Köszönöm az első főnökömnek, hogy rögtön a diploma megszerzése után munkát adott, és ettől úgy érezhettem, megérte végigdolgozni az egyetemi éveket. És köszönet illeti a jelenlegi főnököm, aki egy régi álmom beteljesedéséhez segített hozzá, amikor úgy döntött, dolgozhatok az intézményében.
A szimpatikus, modern gondolkodású lelkipásztorunkról, aki a házasság buktatóira készített fel minket vagy a mosolygós buszsofőrről, aki megvárt, mikor szaladtam a busz után, a szülésznőről, aki megnyugtató szavaival meghitt élménnyé tette a második kisfiam születését még nem is beszéltem. Mindenkit nem tudok megemlíteni. Szerencsés vagyok, mert a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni.
Végül, de nem utolsósorban hálás vagyok Vass Virágnak, aki regényeivel inspirálóan hat rám és egy személyes találkozó során biztatott, próbáljam ki magam, kezdjek el blogot írni.
Köszönet mindenért!
A képek forrása: pixabay
