Tudjátok, az ajándékozás az egyik vesszőparipám. Több ízben írtam már róla, mennyire nehéz a tökéletes ajándék kiválasztása. Meglátásom szerint az emberek zöme felesleges nyűgnek tekinti az ajándékozást és használhatatlan vackokkal pipálja ki a kötelező ajándékvásárlást. Ezért is vacilláltam, mielőtt igent mondtam a munkahelyi Mikulás ünnepségre. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy fogrongáló édességből kapnak és esznek eleget ebben az időszakban. A kolléganőim azonban valami egészen különleges meglepetéssel készültek erre a napra. Így lett szülőknek és gyerekeknek egyaránt kellemes élmény ez a közös délután.
Péntek délután a kisfiaimmal és a férjemmel a munkahelyem Mikulás ünnepségére siettünk. Üdítő és süti volt a beugró, mi azonban bolti kekszet vittünk a gyümölcslé mellé. Ez semmiféle fennakadást nem okozott, hiszen nemcsak mi választottuk ezt a megoldást. A tanáriban lepakoltuk a kabátjainkat, aztán megmutattam a kisfiamnak az egyik termet, hiszen még soha nem járt igazi tanteremben. Ezután a tornaterem felé vettük az irányt. Itt már javában nyúzták kicsik és nagyok a két felállított ugrálóvárat. A nagyobbik fiam gyorsan feltalálta magát az ingó terepen, a kicsi viszont először csak szemlélődött és bátortalanul tette meg az első lépéseket. Idővel ő is feloldódott, a félelem és a gátlások átadták helyüket az önfeledt kacagásnak. Kézműves foglalkozások, körömfestés és a tornaterem szőnyegei jelentettek alternatívát az ugrálás iránt kevésbé lelkes gyerekek számára. Nálunk ezek a lehetőségek szóba sem jöhettek. Az ugrálóvár vitte a prímet. Az üdítő és a különféle nyalánkságok sem nagyon tudták kimozdítani a gyerekeinket belőle. Egy órányi ugrálás után a többi aprósághoz hasonlóan ők is kipirulva és megizzadva várták a Mikulás érkezését. Az egyik kollégám gitározott és énekelt a gyerekekkel. Ez a program észrevétlenül lejjebb csitította a "bevadult" kedélyeket. A gyerekek izgatottan figyelték, vajon mikor toppan be a fehér szakállú. Csillogó szemek, bizakodás és öröm tükröződött a szemükben. A Mikulás néhány bemelegítő játék, vers és dalocska után rá is tért a névre szóló csomagok kiosztására. Türelmesen pózolt, míg a szülők és nagyszülők fényképet készítettek róla és a gyerekekről, unokákról. Miután kiürült a Mikulás zsákja, elköszönt tőlünk. A csomagok kiosztása után szedelőzködni kezdtünk, és hazaindultunk. Útközben mindenki lelkesen bólogatott, mikor azt kérdeztem, jól érezték-e magukat.
A kisfiaim boldog tekintete és a felszabadult nevetésük újfent meggyőzött arról, hogy helyesen cselekszem, amikor tárgyak helyett inkább közös családi élményekkel próbálom elhalmozni őket. Az időnknél és a figyelmünknél többet úgysem adhatunk a másiknak. A kisfiaim is kaptak már különböző alkalmakra különböző játékokat. Először természetesen ők is elragadtatottan adják át magukat az újabb és újabb tárgyak varázsának, azt viszont idejekorán elfelejtik, mennyi és milyen sokféle játékuk van. Az újdonság varázsa gyorsan megkopik, és a friss ajándék gyorsan a játékhalom alján, a többi kacat között találja magát. Azt viszont még sokáig fogják emlegetni, milyen jól éreztük magunkat egy-egy családi rendezvényen, kiránduláson vagy bármilyen más programon.
Ezúton szeretném megköszönni a kolléganőim munkáját, amely lehetővé tette számunkra az önfeledt családi szórakozást! Köszönjük!
Kép: pixabay
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
