Mengyán Eszter újságíró-divatblogger, a Holy Duck blog írója mesélt nekem először a The True Cost című dokumentumfilmről. Ez az alkotás alapjaiban változtatta meg a divathoz való hozzáállását. A film meghökkentő személyes történeteken keresztül mutatja be a mértéktelen divatfogyasztás, azaz a fast fashion árnyoldalát.
Miközben peregtek a filmkockák, többször éreztem, micsoda mérhetetlen igazságtalanság mentén működik a divatipar. Az embernek pedig a szeme sem rebben, amikor a miérteket kutatva a sóvár, kapzsi pénzhajhász érdekeket találja az okok között.
A film rávilágít arra, hogy az elmúlt években jelentős mértékben csökkent a ruhaneműk ára. Értelemszerűen az alacsonyabb ár egyre több fogyasztót vonz az üzletekbe. A "Black Friday"-os akciós napok során rögzített felvételek észérvekkel megmagyarázhatatlan tömegpszichózist ábrázolnak. Nők ezrei tolonganak, tülekednek azért, hogy a szokásosnál kedvezőbb áron jussanak egy sor olyan tárgyhoz, amelyet aztán valószínűleg soha nem fognak használni.
A filmben megszólalt egy, a húszas évei elején járó bangladesi édesanya, aki anyagi, valamint embertelen munkakörülményei miatt sem tudta vállalni gyermeke nevelését, ezért a kislányát a vidéken élő nagyszülőkre bízta. Ez a jelenet felvillantja a divatipar munkásaira jellemző "fából vaskarika" típusú életét. Kritikátlan körülmények között dolgoznak, mert szegények. És azért szegények, mert a munkahelyükön nem veszik őket emberszámba, gépeknek tekintik őket, akiket a végtelenségig ki lehet facsarni a remélt profit érdekében.
Ugyanez a fiatal nő azt is elmesélte, hogy amikor kollégáival magasabb bért követeltek, őt és több munkatársát is megverték a felettesei a munkahelyén. Egy kambodzsai bérkövetelés is tragédiába torkollott. Egy ember életét veszítette, körülbelül negyven munkást kórházba szállítottak, nagyjából ugyanennyit pedig letartóztattak. Hogy miért? Csupán azért, mert emberhez méltóbb bért és munkakörülményeket akartak kiharcolni maguknak. A bangladesi édesanya azt üzente a képernyő előtt ülőknek, hogy ne támogassanak olyan iparágat, amelyhez munkások vére tapad.
Merthogy néhány éve Bangladesben több, mint ezer ember életét követelte egy hatalmas ruhagyár, a Rana Plaza összeomlása. Bár az ott dolgozók időben jelezték a vezetők felé, hogy repedéseket fedeztek fel a falakon, minden biztonsági óvintézkedés nélkül tovább dolgoztatták őket. A fogyasztónak ugyanis ki kellett elégíteni a vásárlási vágyát és nem mellesleg a tulajdonosok zsebébe sem kerülhetett a megszokottnál kevesebb pénz.
Átlagos fogyasztóként célszerű lenne tudatosítanunk magunkban, hogy az olcsó, gagyi ruhadarabjaink nem a plázák polcain teremnek. Amellett, hogy több ezer kilométert is megtesznek, míg a világ egyik végéből (az előállító helytől) a másikba (a fogyasztóig) eljutnak, egyéb módokon is pusztítják a környezetet. Például csak az USA-ban évente több tonna textilhulladék végzi lerakókban. Ez pedig hozzájárul az üvegházhatású gázok keletkezéséhez.
A pamutholmik előállítása értelemszerűen a gyapotföldeken kezdődik. Szívfacsaró volt a filmben annak az ültetvényes asszonynak a történetét hallani, akinek a férjénél 47 évesen agydaganatot diagnosztizáltak. Három évvel később a férfi meghalt. Betegségét egyértelműen ok-okozati viszonyba lehetett hozni a gyapotföldeken több évtizeden át - gondolkodás nélkül - használt rovarirtó- és permetszerekkel. Döbbenetes látványt nyújtottak azok a szellemileg, illetve fizikailag retardált gyerekek is, akiket a gyapottermelés és a vegyszerek használatának valódi veszteseinek nevezhetünk. Talán kevesen tudják, de Indiában hatalmas öngyilkossági hullám szedte áldozatait az elmúlt években, mióta ott is beköszöntött a profithajszolt gyapottermesztési gyakorlat.
A textil előállítása során keletkező, vegyszerekkel erősen szennyezett, habzó vízű folyók egykor a lakosság édesvíz-ellátásáról gondoskodtak. Manapság, ha valaki jót akar magának, nagy ívben elkerüli ezeket a víznyerő helyeket. Más kérdés persze, hogy szomjoltásra vagy főzésre más lehetőség nem igazán áll a helyiek rendelkezésére.
Emberek ezrei élik kizsákmányolva, életveszélyes körülmények között az életüket azért, hogy mi olyan cuccokkal pakoljuk tele a szekrényeinket, amelyekre valójában semmi szükségünk nincs. A közelgő kuponnapok előtt talán ésszerű lenne végiggondolnunk, milyen következményekkel is jár egy-egy impulzusvásárlás. Elkeserítő azt látni, hogy a mi felelőtlen fogyasztási szokásaink miatt - igazságtalanul - másokon csattan az ostor és távoli országok ismeretlen lakosainak dől romba az élete. Mielőtt vásárolni indulnánk, alaposan gondoljuk át, pontosan mire is van szükségünk! Döntsünk felelősen!
Kép: unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
