Korábban már foglalkoztam a hála témájával. Most arról mesélek nektek, milyen kellemes meglepetésben volt részem a napokban egy cikk megírása kapcsán.

Az úgy kezdődött, hogy a következő cikkemhez szükségem volt néhány kertészre. Ketten jelezték, hogy szívesen válaszolnának a kérdéseimre. Terjedelmes anyag gyűlt össze, de még mindig kellett volna egy-két fő, aki megosztja velem a tapasztalatait. A határidő persze sürgetett. Mit hívtam segítségül? Hát persze, hogy a Facebookot. Begépeltem a kulcsszavakat az oldal keresőjébe, ahol rögtön megjelent az egyik ismerősöm neve, aki néhány éve hozzászólt egy kertészeti cikkhez. Ezen felbátorodva megkérdeztem tőle, össze tudna-e kötni valakivel, aki nyilatkozna. Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezzel az ismerősömmel személyesen még nem találkoztam, csupán a blogom apropóján kerültünk kapcsolatba. Ő vette magának a fáradtságot, és elküldte az egyik kertészkedő ismerőse telefonszámát. Amikor felhívtam az illetőt, ő készségesen megadta egy kollégája számát. A kollégától kaptam egy hölgy nevét. A hölgy még aznap válaszolt telefonon a kérdéseimre. Ez még mind semmi! Lett egy másik nyilatkozóm is, sőt, ha úgy tetszik, kettő is. Az ismerősöm kertész ismerőse ugyanis nemcsak a kollégája számát adta meg, hanem még néhány ember elérhetőségét. Egyiküket felhívtam délelőtt. Este már küldte is a felesége a közös válaszaikat e-mailben.

Nem tudom, így név nélkül mennyire volt követhető a történet, de a sok ismerős ismerősének az ismerőséből bizonyára számotokra is kiderült, milyen sok vadidegen ember mozdult meg azért, hogy segítsenek nekem a cikk elkészülésében. Ezt ezúton is köszönöm nekik! Remélhetőleg én is tudom majd viszonozni a kedvességüket!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!