Fotó: freeimages.com
A német Spiegel weboldalát böngésztem, amikor belebotlottam a "World Happiness Report"-ba.
A New York-i Columbia Egyetem kutatói a világ legboldogabb országait keresték, majd rangsorolták. Százötvenhét ország lakóinak érzéseit vették górcső alá, miközben olyan kérdéseket vizsgáltak, mint szociális rendszer, önkép, születéskor várható élettartam, a GDP, a szociális támogatások, illetve a korrupció mértéke.
A top tízes országok közé került sorrendben: Dánia, Svájc, Izland, Norvégia, Finnország, Kanada, Hollandia, Új-Zéland, Ausztrália és Svédország. Az életvidám mediterrán országok az első harmadban szerepelnek: Spanyolország 37., Olaszország az 50. Magyarországot a 91. helyre rangsorolták. Olyan szomszédos és közeli országok előztek meg minket mint Ausztria (12.), Csehország (27.), Szlovákia (45.), Lengyelország (57.), Szlovénia (63.), Románia (71.), Észtország (72.), Horvátország (74.), Szerbia (86.), Boszna-Hercegovina (87.).
A magyar kivándorlók kedvelt célországai a lista előkelő helyén szerepelnek. Ausztriát a 12., Németországot a 16., az Egyesült Királyságot a 23. helyre sorolták. A felmérésben keresett boldogság helyett azonban sokkal inkább a boldogulás lehetősége az, amely a felsorolt országokba vonzza rövidebb-hosszabb időszakra a külföldön munkát vállalókat.
Kilenc évvel ezelőtt egy édesen keserű egyetemi félévet töltöttem Németországban. Bevallom, nem törtem magam, hogy a vendégország lakói a szívükbe zárjanak; úgy éreztem, csak egy betolakodót látnak bennem. Borzasztóan vonzott a honvágy. Barátokra a többi külföldi cserediákban és egy itthoni évfolyamtársamban leltem. Mi ketten, magyarok, két angol, egy francia, majd később egy német lány: így alkottunk hatan egy nagyon jó kis csapatot. Kirándultunk a közeli városokba, együtt vásároltunk, időnként összejöttünk egyikünk vagy másikunk albérletében és jól elszórakoztattuk magunkat. De közben végig arra gondoltam: Istenem, de jó, hogy már csak 46 (aztán 45, aztán 44...) nap, és mehetek haza! Itthon várt a barátom, aki azóta a férjem és a gyermekeim édesapja lett, a szüleim, a barátaim, a régi gimim, a főutca, a kedvenc kocsmánk és nem mellesleg az anyanyelvem és a magyar kultúra.
Minden tiszteletem azé, aki mindezeket hátrahagyva érez magában annyi bátorságot, hogy kövesse az álmait vagy a szerelmét akár egy teljesen idegen országba is. De nekem jobb itthon.
Neked hol a boldogság?
Fotó: saját
