Ha szeretjük, ha nem, fogyasztói társadalomban élünk. A médiából, szórólapokról, kirakatokból megállás nélkül bombáznak minket a fogyasztásra buzdító impulzusok. Patikamérleggel adagolt precizitással szedi áldozatait az ötven, hatvan, hetven százalékos akció, a kettőt fizet, hármat kap akció, a kuponnapos akció és a  még ki tudja, milyen akció. Ha nem figyelünk, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a pénztárcánk jóval vékonyabb, lakásunk tároló lehetőségei pedig egyre szűkösebbek lettek. Hogyan védekezhetünk a felesleges kiadások ellen? Kétrészes mini sorozatomban ehhez adok néhány ötletet.

1. Tudd, hogy mid van! Használd, amid van!

Amikor a férjem vásárlási utalvánnyal lepett meg, először arra gondoltam, beszerzek magamnak egy csinos nadrágot. Amint véletlenül a beépített szekrényben kutakodtam, egy fantasztikus, alig használt darab akadt a kezem ügyébe. Megörültem, hogy még időben felfedeztem, és nem vettem egy ugyanolyan ruhát, amim már volt. Így nem dobtam ki feleslegesen több ezer forintot. Ez után viszont kezdődött a fejtörés. Akkor mire költhetem az utalvány árát? Némi töprengés után egy szép blúzra esett a választásom. Mivel korábban már beszereztem egy friss darabot, - hogy legyen elég helyem a szekrényben - két, lassan tíz éve meglévő ingemtől váltam meg.

Szervezetlen, mindent elnyelő szekrényeink olyan kincseket rejtenek, amelyekről nem is tudunk. Ha tisztában lennénk vele, mik lapulnak bennük, még a szavatossági idő lejárta előtt súlyos tízezreket takaríthatnánk meg. Nem egyszer estem a "holnaptól egészségesen étkezünk" jelenségbe, amikor is csillagászati összegekért megvásárolt gesztenye- és tökmaglisztek, mogyoróolajak és búzakorpák repültek bontatlanul a kukába, mert lejárt a szavatossági idejük. Ma már dörzsöltebb vagyok és tudatosan igyekszem megálljt parancsolni a különböző akcióknak. Ennek ellenére időnként még meg-megdöbbenek, mikor kicsit mélyebbre ások egyik-másik szekrényünkben. Az impulzusvásárlások során begyűjtött zsákmányok helyett tehát használjuk azt, amink van!

2. Ajándékozz élményt vagy időt!

A gyerekeim rendszeresen kapnak ajándékot név- és születésnapokon a családtagoktól. Egy egy-két éves gyereknek - a karácsony kivételével - teljesen felesleges ilyen alkalmakra játékot venni. Születésnapra a torta gyertyával, tűzijátékkal sokkal érdekesebb, mint egy olyan játék, amely ideig-óráig leköti a figyelmüket, azután már rá sem hederítenek. A névnappal pedig nem nagyon tudnak ebben a korban még mit kezdeni. Köszöntsük fel őket szép szavakkal, öleléssel, nagy puszival!

Sok apró vacak helyett hasznosabb, ha egy nagyobb ajándékkal lepjük meg szeretteinket. A kisifam születésnapja előtt például minden meghívott vendégünknek szóltunk, hogy ha ajándékozni szeretnének, néhány ezer forintot tegyenek borítékba, mi pedig a férjemmel megvettük neki azt a versenyautót, amelyet korábban kipróbált az üzletben. Így egy nagy közös ajándékkal megoldottuk a köszöntését, és a vendégeink is megkönnyebbültek, mert nem kellett törniük a fejüket, mit vásároljanak.

Tárgyi ajándékok helyett azonban sokszor többet ér, ha az időnket és a figyelmünket, közös programot, élményt ajándékozunk annak, akit szeretünk és aki valóban fontos számunkra. Gyereknapon a kisfiam például néhány percnyi ugrálást kapott a városi rendezvényen felállított ugrálóvárban. Karácsonyra pedig egy élményfürdőbe szóló belépővel és színházjeggyel leptük meg egymást a férjemmel. Ahogy telnek az évek, sokkal szívesebben emlékezünk vissza ezekre a közös élményekre, mint egy ingre vagy egy parfümre. Két gyerek mellett úgyis az az igazi ajándék, amikor kicsit kettesben tölthetünk egy kis időt.

3. Kérj kölcsön!

Leggyakrabban a gyermekünk iskolai farsangja és az esküvőnk közeledtével kerülünk kapcsolatba ruhakölcsőnzőkkel. Ruhát azonban nemcsak pénzért bérelhetünk. Érdemes egy tál sütivel vagy egy tábla csokival körüludvarolnunk az alkatunkhoz hasonló magasságú, szélességű barátnőket, rokonokat, ha különlegesebb, nem hétköznapi eseményre keresünk ruhát magunknak. A legkedvesebb ruhadarabom például az a kis fekete, húszas éveket idéző ruha, amelyet anyukámtól kaptam kölcsön a kisfiam keresztelőjére és az előbb említett színházlátogatásra. Sokáig próbáltam győzködni, hogy adja nekem, de ő sokáig ragaszkodott hozzá. Végül tavaly karácsonyra megkaptam tőle. Ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka. Nagyon örültem, mert tényleg régóta tetszett ez a csinos alkalmi darab. Nem mellesleg azt is értékeltem, hogy képes volt miattam megválni tőle.

Kölcsönzésre buzdítanék minden férfit is, aki költözködés vagy házátalakítás közepette égető vágyat érez arra, hogy komolyabb összegeket ruházzon be a legkülönfélébb egyszer vagy legfeljebb kétszer használandó fúrókra, csiszolókra és a többi általam nem ismert szerszámra és kisgépre. Igen, az embert hajtja a birtoklási vágy, de időnként érdemes egy kicsit megállnunk, és átgondolnunk, valóban szükségünk van-e a kiszemelt termékre. A túlfogyasztás amellett, hogy kellemetlenül kiüríti a pénztárcánkat, kegyetlenül megterheli a környezetet is. Vásárláskor ezt  is tartsuk szem előtt, és döntsünk felelősen!

A további ötleteket hamarosan megosztom veletek.

 Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 A képek forrása: unsplash.com