Péterfy Bori nevét és a Love Banddel közös első slágerét tíz évvel ezelőtt, még egyetemistaként hallottam először. 2007 június elsején indult az akkori új Petőfi Rádió a Hajolj bele a hajamba című dalukkal. Amellett, hogy a zenekar rajongójává váltam ebben az évben, 2007 egyéb magánéleti változásokat is hozott az életembe. Az elmúlt évtizedben a dalain keresztül Bori is része volt az életünknek. Határozottan be tudom azonosítani, melyik albumuk idején randiztam a férjemmel, mikor hol dolgoztam vagy melyik daluk volt a csengőhangom az első várandósságom idején. Így aztán nem volt kérdés, hogy jegyet veszek a jubileumi koncertjükre.
Szeptemberben már lefoglaltam két jegyet a november közepi bulira. Aztán megszállottan számoltam vissza a koncertig hátralévő heteket és napokat. A kisfiaimmal az utolsó két albumukat kezdtük hallgatni minden szabad percünkben. A YouTube-on Bori-koncerteket néztünk. A kisebbik fiam még nincs két éves, de amikor felcsendül egy daluk, egyből Bori nevét kiáltja. A nagyobbik fiam már otthonosan mozog a Bori-szövegekben, bár némely daluk nem pont óvodásoknak való. Egy héttel a pesti éjszakánk előtt már felkészítettem a kisfiaim, hogy a férjemmel elegyünk megnézni Borit, ők pedig ezalatt a mamánál alszanak. Szülők és gyerekek egyaránt lázasan várták ezt az éjszakát.
Miután a férjem elvitte a kicsikéinket anyukámhoz, elkezdtünk készülődni. Erre a különleges alkalomra egy fekete farmert, fekete trikót, fekete kardigánt és egy lapos talpú fekete átmeneti cipőt választottam. Öt óra után kicsivel elindultunk. Mivel előző este teletöltöttem a telefonom Bori-lemezekkel, odafelé a két legutóbbi albumukat hallgattuk a kocsiban - ezeket ugyanis kevésbé jól ismertük. Három negyed hétre értünk be Pestre. A koncert három negyed kilenckor kezdődött, így nyugodtan vetettük bele magunkat a pesti belvárosba. A navigációnk mindenáron egy parkolóházba akart elvinni minket, ezért három negyed óráig kanyarogtunk a szűkös belvárosi utcákban. Míg az Erzsébet teret kerestük, majdnem átjutottunk Budára, a Keleti pályaudvar és a Váci út mellett is többízben elhajtottunk. Nagy nehezen leparkoltuk a kocsit a Bazilika közelében. Aztán a kiscipőmben dideregve elindultunk megkeresni az Akváriumot. Az Erzsébet téren bolyongtunk egy darabig, míg egy fiatal pár útbaigazított minket.
Mivel korábban még soha nem jártunk az Akváriumban, bizonytalanul kerestük, hogy hol tudunk bejutni, hol ellenőrzik a jegyeinket és hol a büfé. Beraktuk a kabátainkat a ruhatárba, aztán elkerekedett a szemünk: hatszáz Forintot fizettünk azért a két és fél óráért, amíg őrizték őket. Egy asztalnál Bori-relikviákat árultak. Megvettem a Szédülés albumot, a férjemtől pedig kaptam egy Bori-pólót, amit a koncerten is viseltem. Negyed kilenc magasságában a nagy hall felé vettük az irányt. A pultnál 1200 Forintért vettünk egy doboz sört és egy kólát, aztán beálltunk a színpad közelébe. Az ötödik sor környékén táboroztunk le. Pár perccel három negyed kilenc után lépett a színpadra a zenekar. Borin villogó neonruha feszült. Kezdetét vette az őrület.
Elsőként a Föld hívja Földet játszották. Régi és új szerzemények váltogatták egymást. Az egész testet fedő ruha időközben lekerült Boriról. A Bűvös vadász előtt a közönségtől kért fehér pólókat, ingeket. Ezeket magára vette, majd a szám közben megvált tőlük. A melletünk álló sráctól is elkérte az ingjét. A fiú először vonakodott, végül elkezdte legombolni magáról. A srác barátnője ezek után szintén levette magáról a fölsőjét, így melltartóban bulizott tovább. A koncert vége felé haladva Bori a színpadra szólította Lovasi Andrást, akivel a Pénz miatt című dalt adta elő. A zenekar korábbi tagjai is színpadra léptek. A ráadásban hangzottak el a zenekar első slágerei, például a Vámpír és a Labamba.
Összességében milyen is volt ez a koncert? A basszust időnként feltűnően mélynek éreztem. Ezen kívül azonban nem tudok más gyenge pontot említeni. A Szédülés szövegében Bori egyszer bakizott, de ezt is teljesen lezseren kezelte. A háttérben videók futottak, a látvány is rendben volt. Néhány dalnál elérzékenyültem, mert azokat az emlékeket idézték fel, amelyek fontos mérföldkövei voltak az életemnek. Más daloknál a kisfiaimra gondoltam, akikkel közösen szoktunk örömtáncot lejteni a Love Bandre. Motiváló volt látni a zenekar profizmusát és elhivatottságát, no meg azt a hatást, amit a húsz és ötven közötti közönségben keltettek. És a legjobb az egészben az volt, amikor Bori többször is a bulizók közé vetette magát, és a fejünk felett tartva mi is megérinthettük rajongásunk tárgyát.
A koncert után a kocsi felé vettük az irányt. Bő negyed óráig kerestük az utcát, ahol parkoltunk. Hazafelé az újonnan beszerzett lemezüket hallgattuk. Másnap a kisfiaim érdeklődve vetették rá magukat a koncerten készült fotókra és videókra. Azóta is Bori folyik nálunk a csapból. Most is, ahogy ezt a bejegyzést írom, a kisfiam itt ül az ölemben és határozottan követeli Borit és az Oázist meg a Tíz perc szerelmet. Köszönjük, Love Band, az eddigi tíz évet! A következő jubileumi koncerten is ott leszünk!
Kép: Pandur-Balogh Norbert és saját
Videó: YouTube
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
