Hajléktalan. Ha meghalljuk ezt a szót, legtöbbünknek mosdatlan, elhanyagolt arcok és koszos ruhák jutnak eszünkbe, na meg a koldulás, az erőszakosság és az orfacsaró szagok. Az otthonnal rendelkező emberek hajlamosak tőlük teljesen különbözőnek beállítani az otthontalanokat. Ehhez képest a szentesi Hajléktalan Segítő Központ egyik lakójával beszélgetve kiderült, hogy vannak közös metszéspontok kettőnk életében: ő is többdiplomás és rajong a könyvekért, akárcsak én. Következzen hát a sztereotípiák lebontása és az olykor szívet szaggató valóság.
Egy szokatlanul meleg decemberi napon a szentesi Hajléktalan Segítő Központban teszek látogatást. A helységnévtábla után néhány száz méterrel parkolok le, és bizonytalan léptekkel indulok befelé. A bejárat közelében két férfi ráérősen cigarettázik. Illedelmesen köszönnek, majd segítőkészen mutatják az utat.
Eltérő fogalmak
Először Berki Andrással, a Központ vezetőjével és Ladányi János intézményvezető-helyettessel beszélgetek. Irodájukban könyvekkel teli szekrény, papírhalmok, bögrék, tányérok, kanapé és egy nyolcas pakk étolaj is helyet kap. Teával kínálnak, aztán megismerkedem a központ történelmével. Ezek után a vezetőhelyettes néhány, a köznyelvben szinonimaként használt fogalmat tisztáz. - Számos esetben használják a hajléktalanszálló kifejezést a hajléktalanok pihenését segítő intézményekre. A szálló azonban csak egy típusa a különböző ellátási formáknak. A szentesi központ különleges abból a szempontból, hogy itt nem a város különböző pontjain helyezkednek el a különféle ellátást biztosító intézmények, hanem egy telephelyen. A nappali melegedő, a népkonyha, az éjjeli menedék és az átmeneti szálló ablakai mind egy udvarra néznek. Ez előnyöket és hátrányokat egyaránt rejt magában. Egyrészt a lakóknak kényelmes, hogy nem kell a város egyik pontjából a másikba vándorolniuk, ha az éjjeli menedékből a nappali melegedőbe vennék az irányt. Másrészt az ellátottak belekényelmesedhetnek a helyzetükbe, emiatt pedig kevésbé törekednek arra, hogy kikerüljenek a rendszerből.
Ellátási formák
A négyféle ellátási forma egyes részlegein a központ szociális segítője, Molnárné Juhász-Bóka Zsuzsanna vezet végig, hogy jobban átlássam a népkonyha, a nappali melegedő, az éjjeli menedék és a szálló felépítését, működését.
A népkonyhát a nappali melegedővel közös helyiségben alakították ki. Működését az intézmény költségvetéséből fedezik. Minden munkanapon harminc adag meleg ebédet hoznak ide a Központi Konyháról. Ezt bárki térítés nélkül elfogyaszthatja. Az is igénybe veheti ezt a szolgáltatást, aki nem a Hajléktalan Segítő Központ ellátottja. Ha valaki otthon nehezen tudja megoldani, hogy étel kerüljön az asztalára, ő is bejöhet. A reggeliről és a vacsoráról viszont az ellátottak maguk gondoskodnak. Két helyi pékségtől kapnak hetente négy-négy kiló kenyeret, tartós élelmiszerek vásárlására elsősorban pályázati forrásból van lehetőség. A helyi hipermarket az élelmiszerek szavatosságának lejárta körül adományokkal segíti a központ működését. Hétvégente, illetve ünnepnapokon dolgozók és ellátottak közösen szoktak főzni. Ennek megvan a maga bája, időnként azonban nem működik megfelelően, mert bizonyos hozzávalók például hiányoznak. A lakók egy része a munkáját teszi bele az ételek elkészítésébe, mások pénzzel, tíz-húsz forinttal szállnak be. Minden ellátott kap az elkészült ebédből, arra viszont ügyelnek a dolgozók, hogy az elkészítésbe ölt munkának vagy pénznek megfelelően, igazságosan osszák szét az adagokat.
A nappali melegedő harminc főt tud befogadni reggel hat és este hat óra között. Négyen-öten üldögélnek itt ebéd után, mikor belépek. Lehetőség lenne kártyázni, társasjátékozni, beszélgetni, sakkozni, olvasni. Az ellátottak azonban többnyire magányosak, nem igazán keresik egymás társaságát. Egyikük alig látszik ki a számítógép mögül, egy hosszúhajú férfi tálcákat mosogat, a harmadik az asztalra borulva alszik, a többiek a TV-t nézik. Egy középkorú férfi mosolyogva figyeli, ahogy szemügyre veszem a helyiséget, aztán széles mosolyra húzza a száját. - Lefotózhat ám nyugodtan- mondja. Aztán a megfelelő pózról faggat, hogyan mutat majd jobban a képen. Kattintok, aztán szégyellősen lépek ki a pályázati pénzből részben felújított helyiségből. Új bútorok vásárlására más forrás ugyanis nem áll rendelkezésre. Az egyik falon idejétmúlt szekrény és nagy halom könyv tornyosul- ez az intézmény kis könyvtára. A másik oldalon tetszetős konyhaszekrény díszeleg. Az aprócska, négyszemélyes asztalok és a székek is modern, designos kialakításúak. Ágyakat és kanapékat viszont nem találunk a helyiségben, itt ugyanis elméletileg nincs lehetőség alvásra. Székeket például nem lehet úgy összetolni, hogy azon bárki is elheveredjen. Ha valaki mégis elbóbiskol egy karosszékben, azt hagyják pihenni.
Este hatkor nyit az éjjeli menedék, amely huszonhat fő számára (huszonkét férfinak és négy nőnek) nyújt szállást éjszakára. Néhány évvel korábban egy uniós pályázat segítségével alakították ki ezt a modern részt. A korszerű burkolatok és a még tiszta falak egyszerű berendezést rejtenek. Az ellátottak itt nem halmozhatják fel a holmijaikat, a szobákban nincsenek szekrények, csupán egy ágyat biztosít számukra a rendszer. Ingóságaikat zsákban kell elhelyezniük, cipőiket és ruháikat a "Csomagos" felirattal ellátott helyiség keskeny, számozott szekrényeiben tárolják. Személyes tárgyaknak és érzéseknek itt nincs hely. Egyik-másik szobában tíz ágy sorakozik. A fertőtlenítőszer és a szellőzetlen holmik szaga megül a folyosón. Olyan érzésem van, mintha egy kórházi osztályon tennék látogatást.
Maga a szálló hasonlóképpen működik, mint egy kollégium. Férfiak és nők külön részben kapnak elhelyezést. A lakók egy életteret alakíthatnak ki maguknak, a nap bármely szakában a kettő-, négy-, hat- vagy nyolcágyas, mosdókagylóval felszerelt szobájukban tartózkodhatnak. Az éjjeli menedékkel szemben itt mindenkinek ugyanaz az ágya. A lakók bármikor szabadon közlekedhetnek, a szálló folyamatosan nyitva van. Ahogy körbejárjuk a hosszú, keskeny folyosókat, a vizes blokkban egy férfit pillantok meg. Éppen mos, kezeivel egy rózsaszín lavorban dörzsöli a ruháit. Az öblítő illata kellemesen árad szét a folyosón. A társalgóban két férfi ül egy-egy rongyos, szedett-vedett, tisztításra szoruló fotelben, a Walkert nézik. A női részleg parányi, zsúfolt "nappalijában" is lehet tévézni. Itt egy apró, hatvan közeli asszony ül a készülék előtt, majd felkel, és büszkén mutatja, melyik szobán osztozik a többi lakóval. - Kevés a hely, de jobb itt, mint az utcán- mondja csendesen.
Bekerülés
- Mitől függ, hogy kit melyik ellátási formában helyeznek el - kérdezem Zsuzsát. - Hogyan zajlik egyáltalán az ellátottak felvétele? - A szállónak térítési díja van. Havi 13800 Forintért lakhatást, ruhamosási, tisztálkodási és fürdési lehetőséget tudunk biztosítani részükre. Ezt az ellátási formát tehát elsősorban azok tudják igénybe venni, akiknek jövedelmük van. Akik nem kapnak rendszeres juttatást, az éjjeli menedékre kérhetik a felvételüket. Itt is biztosítjuk a tisztálkodási és egyéb feltételeket. A leglényegesebb különbség, hogy a szállóval ellentétben nem egész nap, hanem kizárólag este hat és reggel nyolc között tartózkodhatnak itt. Fontos kihangsúlyoznom, hogy minden ellátott csak saját akaratából jelentkezhet nálunk. Az nem működik, hogy valaki meglát az utcán egy hajláktalant, és behozza hozzánk. A felvétel jelentős adminisztrációval jár. Az intézménybe kerülés feltétele emellett egy-egy igazolás a tüdőgondozóból és a bőrgyógyászatról, valamin az intézmény orvosának jóváhagyása. Fertőző betegség esetén vagy ha a jelentkező önellátásra nem képes, el kell utasítanunk a felvételi kérelmet, mert az intézmény ápolást, gondozást nem tud biztosítani. Ilyen személy esetén más szociális intézménybe való elhelyezés szükséges. Ha van üres hely az éjjeli menedékben vagy a szállón, megállapodást kötünk az ellátottal. Ágyneműt és huzatot biztosítunk, havonta egyszer pedig huzatcserére nyílik lehetőség. Törölközőt, szappant elvileg nem kapnak, gyakorlatilag igen. A ruharaktárban adományként kapott ruhák közül keresünk számukra megfelelőt. Az ellátottak többségéről meg sem lehet mondani, hogy hajléktalan, mert a ruházatán nem éktelenkedik vizelet, ürülék vagy hányás. A mosási rend kialakulóban van, jelenleg reggel nyolc és délután négy között lehet igénybe venni a rendelkezésre álló két automata mosógépet. Ezeket ingyen használhatják, de csak a dolgozók segítségével. - Berki András intézményvezető mindezt azzal egészíti ki, hogy aki nem fordít kellő figyelmet alapvető hygiéniai szempontokra, az nem veheti igénybe az ellátást. Mindez azért fontos, mert koszosan és büdősen senki sem tehető be egy közösségbe, így ugyanis a többi ellátott komfortérzete csökkenne, magyarul zavarná a többieket.
- Ha valaki bekerült a szállóba, egy hónap elteltével egy esetfelelőst kap- veszi át a szót Zsuzsa. Ha valaki hat hónapot folyamatosan az éjjeli menedéken tölt, mellé is egy esetfelelőst rendelünk. - Mi lesz a feladata? - kérdezem. - Az esetfelelőst úgy kell elképzelni, mint egy mentort vagy pártfogót, aki akaratlanul is közelebb kerül a lakóhoz. A saját esetfelelősöknek jobban megnyílnak a lakók és olyan dolgokat is megosztanak velük, amit a többi kollégával esetleg nem. A túl szoros, személyes viszony azonban nem túl szerencsés. Igyekszünk kedvesen, segítőkészen, mégsem barátian fordulni az elátottak felé.
- Nőként mennyire tisztelik az itt lakók? - Szerencsére nem kell ezzel a kérdéssel foglalkoznom, mert tisztelettudón fordulnak hozzám az ellátottak. Két fő közfoglalkoztatottal együtt összesen tizennégyen dolgozunk itt, ebből nyolc férfi, hat nő. A provokatív viselkedést inkább a férfi kollégák tapasztalják meg. Időnként meg szokták tőlem kérdezni, félek-e a munkahelyemen és nem rossz-e látni ezeket a kettétört emberi sorsokat. Természetesen valamilyen szinten hatnak ránk a tragédiák, mégsem szabad túl nagy teret engednünk az érzéseinknek, mert ez a munka rovására menne. Ha túl közel engednénk magunkhoz az ellátottakat, nem tennék meg azokat a dolgokat, amiket kérünk tőlük. Mielőtt szociális segítőként kezdtem dolgozni, adminisztrációs feladatokat láttam itt el. Így beleláttam abba, miből is áll egy segítő munkája. Szeretek itt dolgozni.
A folytatásért kattints ide!
Kép: saját
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
