A tavaszi szünetben lehetőségem nyílt a kollégáimmal négy napot Kárpátalján töltenem. Korábban még soha nem jártam Ukrajnában, így félelemmel és gyomorgörccsel készültem az útra. A kanyarójárvány, a magyarokat ért atrocitások és a kelet-ukrajnai háború egyaránt elbizonytalanított, amikor azon töprengtem, mennyire lesz biztonságos ez a kirándulás. Az utak minőségét leszámítva semmilyen problémánk nem akadt útközben, így élményekkel teli négy napot tölthettem a határon túl.
Az előítéleteimen és a félelmeimen túllépve szálltam fel szerda reggel a buszra. A délutáni órákban értünk Munkácsra. Először a Szent István Líceumot kerestük fel, ahol az iskolavezetés és Popovics Béla tanár, helytörténész köszöntött minket. Végigjártuk az intézményt, majd Munkács központjának nevezetességeit - többek között Munkácsy Mihály szülőházát, mellszobrát, a Rákóczi kastélyt, a színházat és a városházát - tekintettük meg. Kora este értünk a szállásra.
A Latorca folyó partján egy négycsillagos szállodában laktunk. Az ételre, a tisztaságra egy szavunk sem lehetett. A húsz év körüli fiatalokból álló személyzet tagjai között viszont csak elvétve találtunk egyet-kettőt, aki beszélt angolul. Ez sem okozott azonban problémát, kézzel-lábbal mutogatva sikerült megértetnünk magunkat.
Csütörtökön ragyogó napsütéses időben jártuk be a munkácsi várat, a szolyvai emlékparkot, a Vereckei hágó környékét és a beregvári Schönborn kastélyt. Ez utóbbi olyan patinás épület, amely Ausztriában vagy Németországban is megállná a helyét. Itt ittunk az örök szépség és fiatalság forrásából is.
A péntekre tervezett programok egy részéről le kellett mondanunk, ugyanis egész nap esett az eső. Így került sor egy spontán borkóstolóra Benén. A Varga család pincészetében három fajta fehér- és három fajta vörösborral, zsíros kenyérrel, sós rágcsával kínáltak minket. A gasztronómiai kitérő után a tiszaújlaki Turul emlékmű és a nagyszőlősi Perényi kastély felé vettük az irányt. A rossz idő miatt csak a buszból láttuk Huszt bús düledékeit.
Szombaton összehasonlítottuk a kendereskei tájat a Feszty-körkép hegyeivel. Kendereske ugyanis az a település, amelyről a festő a Magyarok bejövetelének magaslatait mintázta. Ezután egy rövid kitérőt tettünk a munkácsi piacon, amelyet Kárpátalja legnagyobb piacaként tartanak számon. Legtöbbünk számára az ukrán csoki volt az igazi slágertermék.
A szállodába visszatérve megebédeltünk, aztán elköszöntünk Popovics Bélától, aki a kirándulásunk négy napja során elkísért minket a különböző programokra. Lexikai tudása, irodalmi, történelmi és földrajzi ismeretei mind színesítették a kirándulásunkat. Béla segítségével bepillantást nyerhettünk a kárpátaljai magyarság mindennapjaiba. Amikor a munkácsi várban a Himnuszt énekeltük vagy amikor Béla azt mondta, egy vérből valók vagyunk, sikerült megértenem, hogy az Ukrajnában élő magyarság és mi, az anyaország lakói valóban egy nemzet vagyunk.
A félnapos buszozástól elcsigázva értünk haza. A kollégáimmal töltött négy nap során tartalmas élményekkel lettem gazdagabb. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy töltsön néhány napot Kárpátalján. A táj lenyűgöző, az emberek segítőkészek. Hazaérve pedig minden bizonnyal más szemmel fog majd tekinteni a határon túli magyarságra. "Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk/ Mi egy vérből valók vagyunk."
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
Kép: saját
Videó: youtube
