Az elmúlt egy évben egyre radikálisabban igyekeztem csökkenteni a háztartásunkban keletkező hulladék mennyiségét. Időnként már saját magam számára is ijesztő a megszállottságom. Korábban már adtam konyhai és fürdőszobai víztakarékos tippeket. Most arra mutatok néhány egyszerű példát, hogyan faraghatunk a költségeinkből és az ökológiai lábnyomunkból a mindennapok során.

- A tavalyi nevelési évben igyekeztem távol tartani magam az óvodában használatos uzsis műanyag zacskóktól. Ez a kísérlet több sikertelen próbálkozás után kudarcot vallott. A szalvéta viszont kap nálunk még egy esélyt. Mivel a legtöbbször nem koszolódik el, a konyhai papírtörlő gurigájába dugom és ha olajban sütök valamit, nem tiszta "szilviával" törlöm át a serpenyőt, hanem a gyűrött, de még tökéletesen használható uzsis szalvétával.

- Kísérletezek házi készítésű tisztító és tisztálkodási szerekkel. Amellett, hogy így kevesebb vegyszerrel érintkezünk, kevesebb hulladékot is termelünk, hiszen a kiürült mosószeres, öblítős flakonok nem termelődnek újra. Az elkészítéshez használt hozzávalók egy részét csomagolás nélkül veszem (házi szappan, víz), a műanyag zacskóban vásárolt anyagokból pedig csak minimális mennyiségre van szükség. Az sem elhanyagolható szempont, hogy így a bolti ár töredékéért jutunk tisztítószerekhez.

- Előnyben részesítem a piacot a szupermarkettel és a zöldségessel szemben. Így nemcsak több hazai termesztésű zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, - amelyek jóval kevesebbet utaztak külföldi társaikkal szemben, - hanem kedvező áron is szerezhetjük be őket.

- Igyekszem megtervezni a vásárlásaim, ezért szatyrokkal felszerelkezve indulok boltba, piacra. Nem költök olyan reklámtáskára, amelyik a hazaérés után a többi fölösleges nylon között vagy a szelektívben végzi.

- Pénzt kiadni olyan termékért, amit eleve a kukába szánunk? Köszönöm, ebből nem kérek! Éppen ezért a korábban boltban vásárolt szemetes zsákjainkat felváltottam a kiürült pelenkás, vécépapíros és kenyeres zacskóinkkal.

- Ha vendégségben kávéval kínálnak, az első kérdésem az, hogy milyen kiszerelésű kávéról van szó. Mielőtt félreértenétek, egyáltalán nem vagyok sznob ezen a területen, csupán igyekszem lecsökkenteni az egyesével csomagolt 3 az 1-benes tasakok mennyiségét, és ezért inkább a "leöntős-kutyulós" vagy a főzött változatot részesítem előnyben.

- Ha a családi ebédek után sós sütivel indítanának útnak, rutinosan előhúzok egy üres lisztes vagy cukros papírtasakot a táskámból és abban viszem haza a rágcsálnivalót. Amíg nem mertem előhozakodni a saját zacskókkal, elborzadva néztem, ahogy a vendéglátónk letépi a teljesen új műanyagtasakot a gurigáról, és ezzel felesleges - és elkerülhető - műanyag hulladékot termel. Nem tagadhatom, hogy a háztartásokban egyszer használt nylon zacsikat teljesen feleslegesnek tartom. Bármennyire is igyekszünk ugyanis kikerülni a műanyagba pakolt élelmiszereket, jó néhányszor belefutunk az elkerülhetetlen nylonba. Ezeknek viszont adhatunk még egy esélyt, ha újrahasználjuk őket, mielőtt a szelektívbe dobnánk őket.

- Ha már az ételmaradékok elcsomagolása szóba került, meg kell említenem, hogy egy-egy alufóliadarabot többször is fel lehet használni, ha nem koszolta össze a lefedett étel. Tudom, hogy léteznek különböző méhviaszos megoldások a frissentartó fóliák kiváltására, ezeket viszont egyelőre még nem próbáltam.

- Ha szalonnasütésre, kerti partira vagy munkahelyi eszemiszomra hívnak minket, viszem a saját poharainkat, tányérainkat és evőeszközeinket, hogy elkerüljem ezek eldobható változatait. Ha mi rendezünk hasonló összejövetelt, csak az üveg és porcelán lehetőségek jöhetnek számításba.

- A legritkább esetben használunk eldobható szalvétákat és papír törlőket. Ezeket konyharuhával vagy alapos kézmosással váltjuk ki. Ha vendégeket várunk, textil szalvétát terítünk az asztalra. Nem vásárolunk szívószálat, mert hiába műanyag, nem lehet újrahasznosítani.

- A boltokban kínált kuponos fecniket visszautasítom. Okafogyottá válik ezeket elfogadni, ha a következő vásárlásnál rendszerint úgyis elfelejtem magammal vinni vagy átadni a pénztárosnak őket. Ezzel első látásra talán pont nem a spórolást segítem elő, viszont ha jobban belegondolunk, láthatjuk, hogy ezzel a felesleges - de olcsón kínált - termékek vásárlását előzhetjük meg.

- Ajándékozáshoz nem veszek több száz forintért flancos ajándéktasakokat. Ehelyett szemrebbenés nélkül használom fel a másoktól kapott szatyrocskákat.

- Időnként használt ruhát vásárolok. Így megkímélem magam a kukába dobált címkeözöntől.

A hulladékcsökkentésre irányuló mániám itt még nem ér véget. A többi hajmeresztő szokásommal viszont inkább csak a keletkező hulladék mértékét redukálom, az anyagi megtakarítás csak másodlagos. Mit gondolsz, le tudnál mondani néhány környezetterhelő szokásodról? Hajlandó lennél tenni egy élhetőbb bolygóért?

 Kép: pexels

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!