Az utóbbi időben meglehetősen ritkán jelentkeztem. Ennek a legfőbb oka az, hogy beköszöntött a nyári szünet, én pedig minden erőmmel igyekszem tartalmasan tölteni a napjaim és kipihenni a tanév fáradalmait. Emellett persze nemcsak lazításból állnak a nyári hónapok. Rendületlenül írom a cikkeim a helyi hetilapba és a Life.hu-ra. Ebben a cikkben a júniusi írásaim foglalom össze és közlök belőlük néhány részletet.
Június legelején a tanári munka nehézségeit mutattam be a pedagógusnap aktualitása kapcsán.
"Június első vasárnapján a pedagógusokat köszöntik. Mármint elméletileg. A gyakorlatban viszont nem olyan magától értetődő a köszönet és a hála. Ennek több oka is lehet.
Először is elképzelhető, hogy valaki tiszteli az őt vagy a gyermekét nevelő óvónőt, tanítót vagy tanárt, mégsem tudja, hogyan fejezze ki az érzéseit. Mert ha virággal, bonbonnal állít be, a többi gyerek nyomban megbélyegzi a kedveskedő családot és a figyelmes gesztust elítélendő könyöklésként, előnyhajhászásként könyvelik el. Ha viszont csak néhány mondatban fejezi ki egy tanuló a köszönetét, az elkoptatott frázisok hamisan csengenek. Persze nem mindenki tudja szavakba önteni az érzéseit. Nincs ezzel semmi gond, hiszen a szándék a fontos...
Ha a szülők elváltak és a gyerek egyikükkel nem tartja a kapcsolatot vagy ha a szülők külföldön vállaltak munkát, egy nyitott és kellően érzékeny pedagógus képes arra, hogy pátyolgassa a sebzett serdülők szívét. Mert sebekből, ebben a korban, van bőven. A hullámok megállás nélkül csapkodnak az ember feje fölött. A szerelmi, családi, baráti, iskolai nézeteltérések véglegesnek és megmásíthatatlannak tűnnek. Talán, ha nyitott szemmel járunk, észrevesszük, hogy a pedagógus nem az ellenségünk. Épp ellenkezőleg: segít, támogat, ösztönöz, felemel. Hát, ezt illik megköszönni pedagógusnapon."
Személyes példáimon keresztül mutattam be, hogyan ültetem el a gyermekeimben a környezettudatos szemlélet csíráját.
"Mint a nevelés minden területén, a környezettudatos szemlélet kialakításában is elsődleges szempont a példamutatás. Papolhat az ember klímaváltozásról meg szennyezett levegőről, ha közben több kilónyi szemetet termel a nap során, folyamatosan kényszervásárlásokkal tölti az idejét, vagy mindenhová autóval jár. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a jó és a rossz példa egyaránt ragadós. Így aztán nincs más választásunk, nekünk magunknak kell megmutatnunk azokat a megoldásokat, amelyekkel tovább életben tartható a bolygó...
A fiammal sokat beszélgetünk környezeti témákról. Óvodáskorú, nyitott még a világra, minden érdekli. Rendszeresen előkerülnek nálunk az olvadozó jéghegyek, a pálmaolaj és a kihalás szélére sodort állatfajok; figyelemmel kísérjük a főemlőskutató Jane Goodall és a zero waste (nulla hulladék) mozgalmat megalapító Bea Johnson munkásságát. Számomra ez nagyobb elégedettséget jelent, mint a haszontalan holmikra ész nélkül pazarolt összegek."
Egy megrendítő témába, a ruhaipar gyerekmunkásainak életébe is beleástam magam.
"Az International Labour Organization (Nemzetközi Munkaszervezet) jelentése szerint napjainkban a világon 260 millió (!) gyermek dolgozik. Közülük 170 millióra becsülik azoknak a számát, akik azért vállalnak munkát, hogy kielégítsék az európai és amerikai vásárlói igényeket. A legtöbb országban törvények tiltják a gyerekmunkát, ennek ellenére ez egy nagyon is elterjedt gyakorlat a világ legszegényebb részein. Bár 2000 és 2012 között az ILO becslései szerint 30 százalékkal csökkent a gyermekmunka mértéke, a világ gyermeklakosságának 11 százaléka még ma is meg van fosztva olyan alapvető jogoktól, mint például az iskolába járás...
A gyerekmunka meghatározó része a divatiparnak, mert az ellátási láncnak alulképzett munkásokra van szükségük, néhány feladatot pedig a gyerekek kimondottan ügyesebben tudnak végrehajtani, mint a felnőttek. A munkáltatók gyapotszedésnél például szívesen részesítik előnyben a gyerek bérmunkásokat, mert apró ujjacskáik kevésbé teszik tönkre a termést, mint a méretesebb felnőtt kezek. A gyerekek abból a szempontból is tökéletes munkaerőnek számítanak, mert engedelmesek és könnyű őket irányítani."
Vekerdy Tamás előadásának összefoglalóját itt a blogon is olvashattátok és a Life.hu-n is írtam róla.
"A jó hangulatú előadás azzal a megállapítással kezdődött, hogy a világon egyetlen olyan civilizáció sem volt a miénken kívül, amely úgy gondolta volna, hogy egy egyedülálló anyának segítség nélkül kellene nevelnie a gyerekeit. Száz-kétszáz ével ezelőtt a nagy családok vagy a nagy cselédség megoldást jelentett az anyák túlhajszoltságára. Ma ezzel szemben egy anya egyedül küzd."
Anyai félelmeim sorra véve arra kerestem a választ arra, hogyan lehet biztonságban a gyerek nyári szünetben.
"Ajánlatos minél hamarabb, lehetőleg már alsó tagozatosként hozzászoktatni gyermekeinket ahhoz, hogy önállóan ellássanak kisebb-nagyobb feladatokat, rövidebb időszakokra egyedül maradjanak otthon, vagy elmenjenek a közeli boltba. Tízéves kor körül valószínűleg már elég érettek lesznek ahhoz, hogy a távollétünkben is megállják a helyüket...
Idejében tanítsuk meg a gyerekeket a helyes közlekedés szabályaira! Legyen számukra természetes, hogy szétnéznek, mielőtt lelépnek az úttestre! Ha biciklivel közlekednek, tanítsuk meg őket a KRESZ alapjaira, ismerjék fel az elsőbbségadás kötelező és a STOP-táblát, legyenek tisztában azzal, hogyan kell jelezniük kanyarodási szándékukat, hol, kinek kell megadniuk az elsőbbséget! Ha bizonytalanok vagyunk a közlekedési szabályokban, ne szégyelljük segítségül hívni az internetet, egy KRESZ-könyvet vagy egy ismerős autósoktatót!"
Neked melyik cikk nyerte el legjobban a tetszésed?
Kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
