Szeptemberi cikkeimben a család számos résztvevőjére és problémájára fókuszáltam. Anyák, apák külön-külön és párokként is  mind helyet kaptak előző havi írásaimban. Következzen most a szeptemberi termés vázlatos összefoglalója!

Szeptember elseje miről is szólhatna, ha nem az iskola- és az óvodakezdésről? Ehhez kapcsolódott első őszi cikkem, amelyben az óvodai beszoktatásról egy gyakorló óvodapedagógust kérdeztem

"- Mi okozza a legnagyobb nehézséget a beszoktatás során?

- Elsősorban az, ha maga az anyuka is bizonytalan. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a megfelelő óvodát és óvónéniket választottunk, ha kételyeink vannak, ha rettegünk az elválástól és nem erősítettük meg magunkban, hogy amit teszünk, az szükséges és jó, akkor a kicsi is megérzi a bizonytalanságunkat, emiatt pedig sírni fog, nyugtalan lesz. Először tehát magunkat kell megnyugtatnunk és megerősítenünk abban, hogy jól döntöttünk. Kétéves kortól már lazul a kötődés, és erősödik a társak iránti igény. Ugyan a gyermek még nem tud a társakkal tartósan együttműködni, de a csoportos együttlét örömöt okoz neki."

A tanévkezdéshez kapcsolódva nem azt boncolgattam, hogyan is zajlik egy anya élete, ha a gyermeke elkezdi az iskolát, hanem azt, hogyan lehet összeegyeztetni a családi élettel, ha az anya újra beül az iskolapadba. A gyes alatti tanulás nehézségeit és megoldási lehetőségeket mutattam be három édesanya példáján keresztül. (Korábban ilyen hármas interjút még soha nem készítettem, ez volt az első alkalom.)

"Néhány hónappal az egyetem elkezdése után teherbe estem, így az első évet várandósan csináltam végig. Miután megszületett a második gyermekünk, halasztottam egy évet és csak ezután folytattam a tanulmányaim. A csoporttársaim sokat segítettek. A tanárok viszont akkor egyértelműen elnézőbbek voltak velem, amikor gömbölyödött a pocakom. Az első évben a terhességi rosszullétek miatt nem tudtam elegendő időt fordítani a tanulásra. Emellett nyilván a nagyobbik lányommal is foglalkoznom kellett. Akkor tudtam tanulni, ha ő aludt ebéd után. A napi rutinjának viszont nem volt elválaszthatatlan része a délutáni alvás, ezért folyamatosan frusztrált, hogy nem tudtam biztosan, mikor lesz időm készülni. Az utolsó évben meg kellett oldanom a kisebbik lányom felügyeletét is, amíg az egyetemi könyvtárban tanultam."

"Szülői segítségem nem volt, a férjem dolgozott. Egyedül a nővéremre számíthattam, akinek szintén kisbabája volt. Eleinte nagyon izgultam, hogy minden rendben lesz-e a gyermekemmel, de igyekeztem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Nagyon fontosnak tartottam, hogy az, akire rábízom a gyermekem, hasonló nevelési elveket valljon, mint én. Így elkerültük a konfliktusokat és én is nyugodt voltam. Családi segítség nélkül nem ment volna."

Kíváncsi voltam, hogyan zajlik a gyakorlatban egy párterápia, ezért  arra kértem egy terapeutát, hogy avasson be mindennapi munkájába és ossza meg velem tapasztalatait.

"Általában az áll a legtöbb veszekedés mögött is, hogy a partnerek félnek a fájdalmaikról, hiányaikról beszélni, ehelyett inkább veszekednek, kritizálnak. Ez mindig szétviszi a kapcsolatot. Ha megtanulják kifejezni a valós érzéseiket, a másik pedig elfogadja, átlátja, hogy mi a valós érzelmi problémájuk, nő a már említett érzelmi biztonság és javul a kapcsolat."

"Mindenképpen sikerként könyvelhetjük el, ha két ember jobban érti egymást. Ez az elszakadáshoz, valamint önmaguk és a kapcsolat átértékeléséhez is szükséges. A legtöbb esetben azon múlik a terápia eredményessége, hogy maradt-e egymás felé valamilyen elköteleződés. Az is lényeges szempont, hogy az illető látja-e a saját részét a kapcsolatban, és hajlandó-e tenni a közös jövőért, vagy inkább mindent a partnerétől vár és a másikra mutogat."

Az Apa Akadémia alapítójával készített interjúban többször is helyet kapott az a gondolat, mely szerint sokkal nagyobb szükségük van a családoknak az apafigurára, mint azt gondolnánk. A cikkből megtudhatjátok, hogy

"A képzésünk teljesen ingyenes, úgynevezett beszélgetős előadásaink vannak, ahol egy-egy fontos témáról rövid előadást hallhatnak a résztvevők, utána pedig megnyitjuk a diskurzust, ez minden alkalom legizgalmasabb része. Vannak workshopjaink is, ahol 12-15 fős kiscsoportokban beszélünk át olyan témákat, mint például az apává válás művészete vagy apalibikóka címmel a munka-magánélet összeegyeztetésének jó technikája."

"A média, a nevelési rendszereink, de még sokszor maga a pszichológia is azt sugallja, hogy a családi élet és a gyereknevelés elsősorban az anya feladata. Ezzel egyszerre bizonytalanítják el a férfiakat és terhelik halálra az anyákat. A másik legnagyobb probléma a munka-magánélet egyensúly megteremtése. Kevés vállalat veszi figyelembe, hogy az apára otthon is szükség van, és nem lehet senki jó apa este hét és kilenc között. Nagyon gyakori és szomorú téma a különélés és a válás kérdése is."

Neked melyik nyerte el legjobbana  tetszésed?

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!