Grandpierre Atilla nevével tavaly ősszel találkoztam először. Akkor egy különleges VHK koncerten vettem részt. Azóta már egy csillagászati előadásán is részt vettem. A közelmúltban pedig egy újabb észvesztő VHK tombolásnak voltam a részese. A koncert után Atilla megígérte, hogy megosztja néhány gondolatát az olvasóimmal. Mi másról is kérdezhettem volna a XXI. századi polihisztort, aki otthonosan mozog a zene, az irodalom, a vallás, a magyarságtudomány, a pszichológia, a biológia és a fizika területén, mint a környezetvédelemről?

- Mit látsz, mivel okozzuk a legtöbb gondot a bolygónak?

- A gyűjtögető-vadászó, nagyállattartó, hagyományos társadalmakban az élet megteremtette saját feltételeit. Az ember szerette a Természetet, a tájat, a földet, amelyen élt, amely a megélhetését biztosította. A nyugati civilizáció megszületésével – különösen az iparosodás után –, ez a helyzet alapvetően megváltozott. A nyugati ember uralni akarja a Természetet, ahelyett, hogy együttműködésre törekedne. E felfogás egyik súlyos következménye az egyre növekvő mértékű szeméttermelés. Két módja van a szemét kiiktatásának: elégetik vagy eltemetik. A szemét elégetése a környezetszennyezés fő forrása. Világviszonylatban a környezetszennyezés a halálozások legfőbb okává vált. A szemétgazdálkodás a világ egyik legnagyobb problémájává nőtte ki magát. A környezet törékeny, mint az ember, úgy kell rá vigyázni, mint a szemünk világára.

- Mit gondolsz a klímaváltozásról?

A klíma változékony, mint az időjárás. Jégkorszakok és melegedési időszakok jöttek és mentek. A hőmérséklet az elmúlt 500 millió évben folyamatosan változott, ahogy a széndioxid-tartalom (CO2) is, és a mai értékek átlag alattiak.

- A változó környezetben milyen veszélyek fenyegetik az emberi fajt?

- Az emberi fajt fenyegető veszélyek elsősorban abból adódnak, hogy a mai ember az anyagot tartja az elsődleges valóságnak, mert ebből a használati értékek elsődlegessége adódik, háttérbe szorítva a lényeget, az élet alapvetően lelki-szellemi, érzelmi és értelmi természetét. Úgy gondolom, ideje alapvetően újragondolni a világnézetünket, és ennek alapján az életfilozófiánkat, mert ezek határozzák meg legfontosabb döntéseinket. A modernitás a Természet fogalmának leértékelésével kezdődött. Először a görögök választották el a Természetet szakralitásától, a vallás a természetfeletti fogalmának bevezetésével ezt megerősítette, majd a materializmus uralma véste be a felfogásunkba. Ha a Természetet élőlénynek tekintjük, akkor ezt érdemes az írásmódban is jelezni.

- Miért legyintenek sokan, amikor a környezetvédelem vagy a természet és az ember közötti harmonikus kapcsolatot sürgetik a kutatók vagy a civilek?

A mai nyugati ember tehetetlennek érzi magát a társadalmat meghatározó tényezőkkel szemben. Az anyagot elsődlegesnek tekintő szemlélet számára a környezetvédelem is a társadalom irányítóinak feladata. S ha így van, akkor ahhoz a legtöbb ember nem tud hozzájárulni. A Természetnek viszont csodás megújító ereje van. Egy-egy egész napos kirándulás után mintha újjászületnénk, lelki-szellemi téren is. S ha a Természet bennünk is él, akkor képesek vagyunk ezt megérezni, képesekké válunk egészséges érzelmi kapcsolatot táplálni az élet egész Mindenséget átható és az élet kibontakozására bíró erővel. Ha érezzük magunkban a Mindenség erejét, életkibontakoztatásra bíró életerejét, akkor megváltozik az érzelmi kapcsolatunk önmagunkkal, embertársainkkal, az állatokkal, növényekkel, a Földdel, a Nappal, és az egész Mindenséget kitöltő életfolyamattal. Ha érezzük és értjük a Természet bennünket felemelő, életre ösztönző életerejét, akkor alapvető értékrendünk, életfelfogásunk, világfelfogásunk teljesebbé, egészségesebbé válik. Érezni fogjuk magunkban az indíttatást, hogy mi is cselekedjünk a környezetünkben az élet kibontakoztatásáért, sőt társakat is keressünk a tartósabb eredmény eléréséért.

A folytatásban Atilla az ökológiai társadalom működésébe és más elméleti kérdésekbe avat be benneteket.

Kép: facebook.com/ Grandpierre Atilla és unsplash.com

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!