Bár most éppen a karácsonyi ünnepkörben járunk, valójában bármilyen jeles nappal kapcsolatban megállja a helyét a megállapítás, miszerint érdemes kerülnünk a túlzó elvárásokat. A következőkben néhány személyes példával igyekszem megvilágítani, mennyire elkeserítheti az embert egy-egy be nem teljesült vágyálom.

Vajon más is túlzott várakozással tekintett kamaszkorában a 18. születésnapjára? Én igen. Mi lett az eredménye? Csalódás. Vajon más is nagy reményekkel készült egy-egy hétvégi bulira? Én igen. Mi lett az eredménye? Hol önfeledt szórakozás, hol csalódás. Vajon más is olyan reménykedve várta, hogy elhívja randira a kiszemelt fiú? Én igen. Mi lett az eredménye? Többnyire csalódás.

De mi is a baj az elvárásokkal? Elsősorban az, hogy az ember fantáziája egy olyan jelenetet vázol fel, amely a későbbiek során köszönő viszonyban sincs a realitással.

Az elvárásokat két csoportba sorolom. Az egyik felébe azok tartoznak, amelyeket mi generálunk saját magunknak. Ilyen lehet például egy születésnaphoz, randevúhoz, álláshirdetéshez kapcsolt pozitív várakozás. Ezeket - aránylag - könnyen lerázhatjuk magunkról. A másik csoportba a társadalom által elfogadott ünnepnapok és jeles események sorolhatók. Míg mások talán nem tudnak parancsszóra magasztos érzelmeket társítani egy-egy nemzeti ünnephez, nekem személy szerint a szilveszteri kényszeredett, naptárhoz igazított vidámkodás a legkiábrándítóbb.

Természetesen kellenek jeles napok, hogy időnként ki tudjunk szállni a mókuskerékből. Akkor hogyan kerüljük el, hogy rossz szájízzel záruljon számunkra egy ünnepnap? Talán az lenne a legcélravezetőbb, ha megpróbálnánk már idejében ünneplőbe öltöztetni a szívünket és a lelkünket, az események kimenetelét pedig rábíznánk az isteni gondviselésre, a sorsra vagy a szerencsére - egyszóval egy nálunk nagyobb erőre, amelyre nincs közvetlen ráhatásunk. Meg kellene próbálnunk elengedni az irányítást - és ezzel együtt magunkat is.

Mennyivel elégedettebben tudnánk élni a mindennapokat, ha nem görcsölnénk rá egy különleges eseményre sem, hanem ehelyett minden idegszálunkkal vennénk részt az ünnepben! Nem a munkahelyi adminisztráció nyűgjében, nem a háztartási teendőkben, nem a barátnőnk magánéleti problémáinak kigubancolásában, hanem az adott pillanatban! Persze az is előnyös lenne, ha az élmények megélésével és nem azok rögzítésével lennénk elfoglalva. De ez már egy következő cikk témája.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!