Sokan úgy tartják, a csomagolási hulladék kikerülhetetlen, ha élelmiszert vásárolunk. Bár a csomagolás segít megőrizni az élelmiszer minőségét, és ezáltal meghosszabbítja az eltarthatóságát; választ kell adnunk a világméretű műanyagpazarlásra, takarékoskodnunk kell a kőolaj- és élelmiszertartalékainkkal. Összeállításunkból kiderül, milyen innovációkkal igyekeznek a kutatók helyettesíteni a környezetkárosító műanyagot.
Csak az Európai Unióban 100 millió (!) tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente. Amikor ételt dobunk ki, a csomagolás is a kukában végzi. Műanyagalapú gazdaságunkban a csomagolóanyagok jórésze kőolajból készül. A világ műanyagelőállítása 2015 és 2016 között 4,2%-kal nőtt, és ezzel elérte a 335 millió tonnát. Európában évente 23 millió tonna műanyag csomagolási hulladék keletkezik. Ez a szám 2050-re várhatóan el fogja érni a 92 millió tonnát.
Ahhoz, hogy meg tudjuk oldani az olajalapú csomagolások problémáját, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a megújuló forrásokból készülő termékekre.
A bio műanyagok iránt világszerte növekszik az igény. Az európai, bio alapú polimerek száma 2020-ra 2 millió tonnával fog növekedni. A tudósok leginkább a PLA-ra fordítanak kiemelt figyelmet.
„Napjainkban a PLA a legnépszerűbb és az egyetlen anyag, amelyet ipari méretekben gyártanak. Előállítása nem igényli új gyártósorok kialakítását, mivel feldolgozhatóak a hagyományos polipropilén (PP) termékek előállítási módszereivel. Keményítőből vagy cukorból készülnek, amelyek származhatnak megújuló erőforrásból, például kukoricából, gabonából, vagy akár mezőgazdasági melléktermékekből, hulladékokból is.” – tudom meg Urbán Csillától, a Humusz Szövetség elnökétől.
Bár a politejsav (PLA) organikus anyagokból származik és ezért képes lebomlani, ráadásul lebomlása során nem keletkeznek toxikus anyagok, az ételcsomagolás területén pedig széles körben képes helyettesíteni a PE (polietilén), PS (polisztirol) és PET (poliészter) anyagokból készült termékeket, a PLA mégsem jelenthet megoldást a világ műanyagéhségére.
„Jelenleg Magyarországon a komposztálható műanyagok hulladékainak megfelelő kezelésére nincs lehetőség, ezek a hulladékok így hulladéklerakókban és -égetőkben kötnek ki. Ezért sem gondoljuk, hogy valós környezetbarát alternatívát jelentenének, ugyanis a hulladéklerakókon az anaerob körülmények között nem fognak lebomlani. Szelektív műanyag közé pedig azért nem kerülhet, mert nem műanyag, rontja az újrafeldolgozás minőségét, azokat utólag külön ki kell válogatni, ami viszont így többletmunkát és költséget jelent a hulladékgazdálkodó számára.” – fogalmaz Urbán Csilla.
A bio műanyagok helyett tehát érdemes a tekintetünket az ehető csomagolások felé vetnünk. Bár a felvetés elsőre talán bizarrnak tűnik, ne ijedjünk meg! Az ehető polimerek kizárólag megújuló, ehető hozzávalókból készülnek, így elfogyasztásuk veszélytelen. Olyan természetes anyagokat használnak fel a gyártásuk során, mint a poliszacharidok, a fehérjék vagy a lipidek.
Az ehető ételcsomagolásokon belül kiemelt figyelmet kapnak a keményítőalapú termékek, mert könnyen beszerezhetőek, alacsony az előállítási költségük, allergénmentesek, könnyen használhatóak. Ehető csomagolások tejfehérjéből is készülhetnek. Mivel ezek a termékek nem tartalmaznak keményítőt, kevésbé porózusak, mint keményítővel készült társaik. A kazein, amely külsőre nagyon hasonlít a műanyagra, filmrétegként bevonja az ételt, így az tovább megőrzi frissességét, mint a műanyagban tárolt élelmiszer. Ráadásul az ízén nem lehet érezni, miből készült. A tartósság fokozása érdekében néhány gyártó citromsavat adagol hozzá, amelytől az adott élelmiszer jobban ellenáll a magasabb hőmérsékletnek és a nedvességnek.
Az ehető csomagolásokról írt cikkem folytatását itt olvashatjátok.
Ez az írásom a Zöld Ipar Magazin májusi számában jelent meg.
Kép: unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
