Múlt héten szerdán eljött a nap, amelyre évekig vártam. Megjelent az első cikkem a Nők Lapjában!
Amikor négy évvel ezelőtt útjára indítottam a blogom, az a cél lebegett a szemem előtt, hogy egy nap a legnívósabb magyar heti lapban jelenjen meg a nevem. Bármennyire is vágytam erre, tisztában voltam vele, hogy a stílusom még koránt sem ott tart, amely megütné a bekerüléshez szükséges mércét. Nem foglalkoztam azzal, milyen hosszú út áll még előttem, rendületlenül írtam és írtam. Aztán a kemény munkának meglett a gyümölcse.
Legelőször a Life.hu-nál és a Szentesi Életnél kaptam lehetőséget, hogy élesben is kipróbálhassam magam újságíróként. Aztán jött a Zöld Ipar Magazin, a Családi Lap, a Képmás.hu. Az elmúlt években változatos témákról írhattam. Egyik miatt sem érzem magam kellemetlenül, sőt jó néhány írásom olyan témát feszegetett, amelyek - anélkül mondom ezt, hogy szerénytelennek tűnnék - az olvasók lelki épülésére szolgáltak.Ez a számtalan cikk mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy tanuljak és egyre jobb legyek. Köszönet illeti a korábbi és a jelenlegi főnökeim és kollégáim, akik engednek szabadon szárnyalni és a dicsérettel sem bánnal fukarul! És persze köszönöm a családomnak, aki támogat az álmaim megvalósításában!
Ha követitek a munkásságom, tudjátok, hogy a környezetvédelmi és a pszichológiai témák állnak hozzám közel. Ehhez képest a Nők Lapjánál egy művészportréval debütáltam, a "balett fenegyerekéről", Szergej Polunyinról készítettem összeállítást. Legelőször az egyik diákomtól hallottam a harminc éves balettművészről. Miközben néztem az életéről készült dokumentumfilmet, teljesen megérintett a története. Egész pontosan az a jelenet, amikor a londoni Királyi Balett legfiatalabb vezetőtáncosa, akinek két évre előre minden előadására elkeltek a jegyek, otthagyta a társulatot és egy ócska moszkvai tehetségkutatóban bizonygatta hétről hétre a tehetségét.
A cikkben nemcsak erre az időszakra tértem ki. Írtam az édesanyjáról, aki az alig totyogó kisfiúból mindenáron táncost akart faragni. A családjáról, amely az ő sikerei miatt hullott darabjaira. A tetoválásai, Putyin, az önpusztító életmód, a kokain, a filmes karrier és a hattyúdalnak szánt Take me to church is terítékre került.
Ha kíváncsiak vagytok a részletekre, keddig még megvehetitek a Nők Lapját az újságárusoknál.
Videó: youtube
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
