Nincsen húsvét sonka nélkül. Nálunk sincs ez másként. Bár a férjem nem szereti a húst, én azért minden évben felteszem főni a hatalmas csülköket, és miután az illatuk teljesen átjárta a lakást, a férjem pedig már nem tud több ablakot kinyitni, hogy a lehető legmeszebbre űzze a húsvéti szagokat, nekiállok a jutalmamnak, és szépen komótosan, élvezettel elfalatozom a röfihúsokat. Illatos sonkák és méretes cupákok után azonban nemcsak a gyomrunknak tesz jót, ha könnyebb, húsmentes fogások is az asztalunkra kerülnek.

Bár manapság egyre gyakrabban hallhatunk a húsmentes hétfő mozgalomról, mégis az újdonság erejével hatott, amikor utánanéztem, miről is van szó. A lényeg tömören ennyi: Egyél kevesebb húst, hogy lassítsd a klímaváltozást!  Hogy is van ez?

Arról már régóta tudtam, hogy a szarvasmarhák trágyájában lévő metán hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, ezen keresztül pedig a globális felmelegedéshez. Az viszont megdöbbentett, milyen tetemes mennyiségű víz kell egy-egy kilogramm hús előállításához. A waterfootprint.org oldal részletesen felsorolja, mennyi víz szükséges a kedvenc húsos fogásaink elkészítéséhez. Egy kilogramm marhahús előállításához 15400 liter vízre van szükség, ugyanennyi bárányhúshoz 10400 literre, disznóhúshoz 6000 literre, kecskéhez 5500 literre, csirkéhez 4300 literre. Érdemes elgondolkodnunk azon, vajon megér-e pár szelet hús ilyen mértékű vízfelhasználást vagy provokatívabban fogalmazva vízpazarlást.

Órákig lehetne sorolni, milyen hatalmas érték a tiszta ivóvíz, a Föld számos országában azonban egyre körülményesebb hozzájutni. Sokaknak valóban olyan kincs, ami nincs. A vízhiány mellett azonban az alultápláltság is hatalmas gondokat okoz napjainkban. Egymilliárd ember nem jut megfelelő mennyiségű ételhez, miközben a mezőgazdasági területek 80%-án a vágóállatok számára termelnek takarmányt. Ha mindenki 25%-kal csökkentené a bevitt hús mennyiségét, 3,2 milliárd embernek jutna elegendő étel a tányérjára; ugyanis egy adott méretű földterület több, mint húsz növényevőt tud ellátni, viszont csak egyetlen húsevő táplálására elég. Ha kétszázezer ember fél éven keresztül heti egy húsmentes napot tart, azzal 10400 tonna üvegházgáz kibocsátását kerülhetjük el; vagyis ezzel olyan eredményt érünk el, mintha 8800 személyautót fél évre leállítanánk. Mivel az üvegházhatásért felelős gázok a globális felmelegedés ütemét és közvetve az átlaghőmérséklet emelkedését is gyorsítják, a klímaváltozással összefüggő aszályos időjárás miatt egyre kisebb terület áll majd rendelkezésünkre a létfenntartásunkhoz szükséges növények termeléséhez. Az élelem hiányában vegetálók száma így tovább gyarapodhat.

A következmények tehát súlyosak, érdemes komolyan megfontolni, hogy legalább heti egy napon kerüljük a húsfogyasztást. Így nemcsak a bolygóért és az allultápláltakért tehetünk, hanem saját egészségünkért és pénztárcánkért is. Hogy hogyan, arról egy későbbi bejegyzésemben adok hírt.

Az összeállítás forrása:

http://waterfootprint.org/en/resources/interactive-tools/product-gallery/

http://husmenteshetfo.hu/index.php/hu/

Kép: freeimages

Hamarosan itt van húsvéthétfő. Ha még nem választottál aktuális versikét, a Zöld erdőben jártam pedig már elavult, íme a kedvenc locsolóversem, amellyel a sógorom tisztelt meg pár éve:

Én kis kertészlegény vagyok,

magam után szagot hagyok.

Szabad-e locsolni?

Sok sikert, fiúk!

A kép forrása: freeimages.com 

Kellemes húsvéti ünnepeket!

A kép forrása:

http://www.freeimages.com/photo/easter-eggs-1328368

Ha elfáradtunk a tojásfestésben vagy a locsolkodás túl kimerítő volt, húsvét vasárnap és hétfőn változatos, igazi feltöltödést ígérő  rendezvények közül válogathatunk. A helyszínek könnyen megközelíthetőek; ha szívesen kirándulnánk egyet, ne sokat gondolkodjunk! Négy úti célt ajánlok a figyelmetekbe.

1. I. Húsvéti Nyuladalom Siófokon

Mikor? Március 25. és 28. között

Hol? Siófokon, a Főtéren

Kiknek ajánlom? A hagyományteremtő céllal megálmodott nyuladalom tartalmas időtöltést ígér. Szimpatikus kezdeményezés, hogy a szervezők több érzékeny témára is hangsúlyt fektetnek: az autizmus világnapjára készülve kékbe borul a víztorony, a hétfői locsolkodás alatt pedig ezer tojásból készül rántotta, amit aztán rászorulók között osztanak szét. Hogy biztosan legyen hely a húsvéti tojásoknak, napközben torna és tánciskola, este pedig Janicsák Veca és a Margaret Island várja a mozogni vágyókat. A szervezők a legkisebbekre is gondoltak: bábszínház, kézműves foglalkozások, népi fajátékok várják a gyerekeket.

2. Hollókői Húsvéti Fesztivál

Mikor? Március 26. és 28. között

Hol? Hollókőn

Kiknek ajánlom? A hagyományos, vizes vödrös loccsantás kedvelői minden bizonnyal örömüket lelik a hétfői locsolkodásban. A három nap programja azonban nem merül ki ennyiben. Mesemondók, mesejáték, táncház és táncegyüttesek szórakoztatják az idelátogatókat. A legkisebbeket középkori lovagi tábor és ügyességi játékok várják. Az esti órákban Szalóki Ági, Muzsikás és Kerekes Band koncerten adhatjuk át magunkat a zene lüktetésének. Ha elfáradtunk a színes kavalkádban, a palóc gasztronómia remekei mellé telepedve gyűjthetünk energiát a következő nap eseményeihez.

3. Húsvét a Vadaskertben

Mikor? Március 27-én és 28-án

Hol? Kecskeméten, a Vadaskertben

Kiknek ajánlom? Elsősorban gyerekes családok és állatbarátok figyelmébe ajánlom a Vadaskertet. Arcfestés előtt vagy után tojásvadászaton vehetnek részt a gyerekek. Mindkét napon ormányos medve, shetlandi pónik, kapucinus majmok, ázsiai törpe vidrák látványetetése hozza a természetet igazán testközelbe. A programok talán kevésbé köthetők a húsvéthoz, az állatkerti látogatás azonban érdekes látnivalókat ígér.

4. Ibolya nap - Húsvét a kastélyban

Mikor? Március 27-én és 28-án

Hol? Gödöllőn, a Grassalkovich Kastélyban

Kiknek ajánlom? Népi játszótér, kézműves foglalkozás, mesejáték, lovas bemutató, néptánccsoport, játékos tárlatvezetés várja a család apraját-nagyját. Ha megtekintettük az ibolyakiállítást és szedtünk egy csokornyi ibolyát, ibolyás finomságokat kóstolhatunk, kézművesek és iparművészek portékai közül válogathatunk. Színházi közvetítés is színesíti a húsvéti programokat: Shakespere Téli rege című darabját tekinthetjük meg feliratozva a Kenneth Branagh Theatre Company előadásában.

Az összeállítás forrása:

http://www.utisugo.hu/husvet

http://www.siofokportal.com/I.-Husveti-Nyuladalom-Siofokon

http://www.zookecskemet.hu/programok/

A képek forrása:

http://www.dolcetravel.hu/userfiles/images/fotogaleria/51_51_husvetholloko.jpg

freeimages.com

A dackorszak és a testvérféltékenység kellős közepén újra elővettem Vekerdy Tamás: Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked? című könyvét. Ebből válogattam néhány gondolatot, amelyek talán más szülőknek is segítenek megérteni a gyermeküket. A legfontosabb: konfliktusokkal terhelt időszakokban se felejtsük el tisztelni, elfogadni, szeretni és biztatni a gyermekünket!

1. Tulajdonképpen a nevelésen belül két alapkérdést, kétféle alapbeállítódást különböztethetünk meg. "Az egyik: legyél, aki vagy, én ehhez foglak hozzásegíteni. A másik: legyél, akivé én akarlak tenni! Az első szabadságot ad és szabadságra vezet - a második terrorizál és rabságban tart. A szeretet örömeit csak az első kapcsolat élvezheti."

2. "Goethe ehhez azt teszi hozzá, hogy ha aszerint nézünk egy emberre, hogy milyen ő az adott pillanatban, akkor hátráltatjuk, visszafogjuk fejlődésében. Ha azonban aszerint nézünk rá, hogy milyenné, kivé is lehetne adottságai, lehetőségei szerint, akkor előresegítjük őt életútján."

3. "Akár hiszik, akár nem: nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is. A hideg, értékbecslő tekintet, a kritika a  kisgyereket letöri, elkedvetleníti - és nem segíti hozzá, hogy növelje a teljesítményét."

4. "A rokonszenv, az érzelmi elfogadás, a tárgyhoz pontosan nem kötött pozitív várakozás serkenti a fejlődést, életet lehel a szunnyadó képességekbe; többet csal elő valakiből, mint amennyi kibontakozna belőle, ha mindezt nem kapná meg. Ez a Pügmalion-effektus. Ebből megint csak az következik, hogy nagymértékben rajtunk - szülőkön, pedagógusokon - múlik, hogy mit bűvölünk elő egy gyerekből, az ő adott lehetőségeiből, s amit életre keltettünk, azt milyen irányba vezetjük várakozásainkkal, fantáziáinkkal, szorongásainkkal... [A gyerekek] egy idő után a pozitív vagy negatív "elvárásnak" megfelelően kezdenek viselkedni, és ez nem belőlük [...] következik. Általános tapasztalat, hogy ha a gyerekeknek csak a hibáit látják és sorolják, a gyerekek egyre "rosszabbak" lesznek."

5. "Én például kamaszkoromban költő akartam lenni, az anyám azonban közölte velem tizennégy éves koromban, hogy az igazi tehetség ilyenkorra már kitör, rajtam pedig ez nem látszik. Kitörölhetetlen emlék. Mit csinált ezzel szemben apám? Darabonként megdicsérte a verseimet? Szó sincs róla. Vett nekem egy stilisztikát, és beleírta kézzel: "Tamáskám, én azt kívánom neked, hogy ne legyél költő, mert az egy nagyon nehéz életsors. De ha te mégis verseket szeretnél írni, akkor forgasd ezt haszonnal." Tehát apám alátámasztotta az alkotói szenvedélyemet - miközben szintén féltett. Nem jött azzal, hogy ne gondolkozz ilyeneken, a költők mind éhen pusztulnak vagy megőrülnek - hanem vett egy stilisztikát. Anyám miért mondta azt, amit mondott? Mert szorongott, hogy egy szegénységgel, küszködéssel járó, boldogtalan életpályát választok magamnak, Utólag őt is megértem - mégis úgy gondolom, hogy az akkori gyerek szempontjából nem járt el helyesen! Az apám viszont zseniálisan járt el, és ezt az akkor okozott örömöt máig élvezem (bár el se olvasztam a stilisztikát)."

Az idézetek forrása:

Vekerdy Tamás: Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked? Kulcslyuk Kiadó, 2013.

A kép forrása:

http://felelosszulokiskolaja.hu/wp-content/uploads/2015/01/vekerdy_2.jpg

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Feltartóztathatatlanul közeleg a húsvét. Ilyenkor a legtöbb háziasszony akarva-akaratlanul nekilát a tavaszi nagytakarításnak. Aki olyan halogató, mint én, még a megfelelő motivációra vár. Jó zenével könnyebben megy a munka. Ezért állítottam össze egy rövid kis listát azokról a dalokról, amelyek meghozzák a kedvet a nemszeretem házimunkához. Partvisra fel!

Jennifer Lopez ft. Pitbull: On the floor

Placebo: Every you every me

Prodigy: No good

 Bomfunk MC's: Freestyler

Egy laza levezetésnek a címben szereplő klasszikus:

Animal Cannibals: Takarítónő

Ha kész vagy, nincs más dolgod, mint lehuppanni a kanapéra és élvezni a tiszta lakást. Ügyes voltál! Csak így tovább!

Punnany Massif: Élvezd

A videók forrása: youtube.com

Fotó: freeimages.com

A német Spiegel weboldalát böngésztem, amikor belebotlottam a "World Happiness Report"-ba.

A New York-i Columbia Egyetem kutatói a világ legboldogabb országait keresték, majd rangsorolták. Százötvenhét ország lakóinak érzéseit vették górcső alá, miközben olyan kérdéseket vizsgáltak, mint szociális rendszer, önkép, születéskor várható élettartam, a GDP, a szociális támogatások, illetve a korrupció mértéke.

A top tízes országok közé került sorrendben: Dánia, Svájc, Izland, Norvégia, Finnország, Kanada, Hollandia, Új-Zéland, Ausztrália és Svédország. Az életvidám mediterrán országok az első harmadban szerepelnek: Spanyolország 37., Olaszország az 50. Magyarországot a 91. helyre rangsorolták. Olyan szomszédos és közeli országok előztek meg minket mint Ausztria (12.), Csehország (27.), Szlovákia (45.), Lengyelország (57.), Szlovénia (63.), Románia (71.), Észtország (72.), Horvátország (74.), Szerbia (86.), Boszna-Hercegovina (87.).

A magyar kivándorlók kedvelt célországai a lista előkelő helyén szerepelnek. Ausztriát a 12., Németországot a 16., az Egyesült Királyságot a 23. helyre sorolták. A felmérésben keresett boldogság helyett azonban sokkal inkább a boldogulás lehetősége az, amely a felsorolt országokba vonzza rövidebb-hosszabb időszakra a külföldön munkát vállalókat.

Kilenc évvel ezelőtt egy édesen keserű egyetemi félévet töltöttem  Németországban. Bevallom, nem törtem magam, hogy a vendégország lakói a szívükbe zárjanak; úgy éreztem, csak egy betolakodót látnak bennem. Borzasztóan vonzott a honvágy. Barátokra a többi külföldi cserediákban és egy itthoni évfolyamtársamban leltem. Mi ketten, magyarok, két angol, egy francia, majd később egy német lány: így alkottunk hatan egy nagyon jó kis csapatot. Kirándultunk a közeli városokba, együtt vásároltunk, időnként összejöttünk egyikünk vagy másikunk albérletében és jól elszórakoztattuk magunkat. De közben végig arra gondoltam: Istenem, de jó, hogy már csak 46 (aztán 45, aztán 44...) nap, és mehetek haza! Itthon várt a barátom, aki azóta a férjem és a gyermekeim édesapja lett, a szüleim, a barátaim, a régi gimim, a főutca, a kedvenc kocsmánk és nem mellesleg az anyanyelvem és a magyar kultúra.

Minden tiszteletem azé, aki mindezeket hátrahagyva érez magában annyi bátorságot, hogy kövesse az álmait vagy a szerelmét akár egy teljesen idegen országba is. De nekem jobb itthon.

Neked hol a boldogság?

Fotó: saját

Március 22.: A víz világnapja

Egy átlagos napon mennyi mindenhez van szükségünk vízre? Ezt a kérdést jártam körül.

Reggel az első utam a mellékhelyiségbe vezet. Lehúzom a WC-t (1.). Átmegyek a fürdőszobába, hogy megmossam a kezem (2.), megmosdom (3.). Kimegyek a konyhába, iszom egy pohár vizet (4), aztán elszürcsölök egy csésze kávét (5.). Megreggelizem, aztán, hogy biztosan felébredjek, még egy teát (6.) is legurítok. Letörlöm az asztalt (7.), elmosogatok (8.). Indulhat a nap! Ja, mégsem. Még meg kell mosnom a fogam. (9.)

Kezdetét veheti a szobatisztaságra szoktatás. Még nem az igazi, így óránként öblíthetem ki az újabb szett babaruhákat (10.), miközben a férjem munkásruhái engedelmesen áznak a kádban (11.). Apróbb balesetek, peluscsere és a folyamatos kézmosás (12.) szent háromságában pörgök búgócsigaként a fürdő és a babaszoba között. A délelőtt eseménydúsan telik, hamar eljön az ebédfőzés ideje. Zöldségeket mosok (13.) és teszek fel főni (14.), közben a keletkező mosatlant takarítom el (15.). Ebéd (és séta) után megkövetelt szertartásossággal következik a kéz- (16.) és szájmosás (17.). Mivel szépen süt a nap, délután kezdetét veheti a régóta halogatott ablakpucolás (17.) és függönymosás (18.). A színes (19.) és a fehér ruhák (20.) is rám várnak. Meg a babaruhák (21.), amelyekhez dupla öblítést javasolt a védőnő, meg az előkezelt munkásruhák (22.).

Délután egy kis mosott gyümölcsöt nassolunk (23.), utána elmegyünk bevásárolni, amíg a férjem a kertben locsolja a dédelgetett palántákat (24.). A boltok után utunk az autómosóba vezet (25.). Mire hazaérünk, eldöntöm: a porszívózás és a felmosás (26.) másnapra tolódik. Így marad a szokásos esti rituálé: vacsi, mosogatás (27.), kéz- (28.) és szájmosás (29.), fürdés (30.), (részemről tusolás), fogmosás (31.). Mindez beszorozva családunk tagjainak számával, vagyis néggyel. Valamikor már hajat is kéne mosnom (32.).

És hogy mennyi vizet is használtunk el egy nap alatt? Gyakorlatias kérdésekben mindig elég gyengén szerepeltem, így megsaccolni sem tudom. Egy viszont biztos: ha folytatni akarjuk jól megszokott napi kényelmi rutinjainkat, csökkentenünk kell a felhasznált víz mennyiségét, hogy néhány évtized múlva totyogóink is tudják majd miben áztatni a foltos pelusokat.

A képek forrása: freeimages.com

2016. március 19.  20:30-21:30: A Föld órája

2007-ben hívták életre Ausztráliában a Föld órája elnevezésű akciót. Azóta egy óra hosszára minden év márciusának utolsó szombatján elsötétülnek a világ jelentős turistalátványosságai és az otthonok. A cél pedig nem más mint felhívni a figyelmet a különböző környezetkárosító tevékenységek elleni harcra.

Az egyetemi könyvtárban hallottam róla először. Egy spirituális érdeklődéssel gazdagon megáldott irodalomelmélet-tanárom küldött nekünk, hallgatóknak egy köremailt. Sajnos abban az évben lemaradtam róla, akkoriban ugyanis még nem voltak okostelefonok, amelyeken folyamatosan figyelhettük volna a postafiókunkat. Maradt tehát a gépterem és a várakozás a jövő évi alkalomra.

A következő években talán túlságosan is lelkesen vetettem bele magam az elsötétedés hatvan percébe. Nemcsak a lámpát kapcsoltam le, hanem a TV-ket, számítógépeket is áramtalanítottam, az elosztókon a kis piros lámpákat kinyomtam; átlényegülve vetettem rá magam minden áramfogyasztó eszközre. A férjem próbált az észszerűség talaján tartani, és megkért: a hűtőt azért lehetőleg ne húzzam ki.

Igen, ilyen az, amikor a környezetvédelem megszállottja vérszemet kap. Nem mondom, hogy teljesen normális állapot, amit akkor érzek, ha kikapcsolhatom – bárhol is legyek – a feleslegesen, háttérzajként funkcionáló TV-t vagy kihúzhatom a konnektorból a bent felejtett telefontöltőt. De talán ha többen látják be, hogy ilyen apróságokra odafigyelve is jelentős eredményt érhetünk el az energiafelhasználás, azon keresztül pedig a környezetszennyezés mértékének csökkentése érdekében, tovább marad élhető a bolygó.

És úgy tűnik, mások is hasonlóan gondolkodnak erről a kérdésről. A Föld órája 2007 óta világhódító útra indult: tavaly 172 országban több, mint kétmilliárdan döntöttek úgy, hogy a kezdeményezés mellé állnak, kiveszik saját kis részüket abból, hogy felhívják a figyelmet a világméretű környezeti problémákra. Közéjük tartozik a sármos és tehetséges színész, Leonardo DiCaprio is, aki a rég óta megérdemelt Oscar-díj elnyerését követően köszönőbeszédében hívta fel a figyelmet a klímaváltozás elleni harc fontosságára.

Bár az innovatív szemlélet és a felelős gondolkodás egyre szélesebb körben terjed (a boltok csökkentették az automatikusan, ingyen osztogatott reklámszatyrok számát, egyre több településen elérhetőek szelektív hulladékgyűjtő szigetek, számos közintézmény tetején láthatunk napelemeket...), az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján azonban úgy tűnik, sokaknak továbbra sem egyértelmű, miért olyan egetverően fontos megkímélnünk azt a bolygót, amely élelmiszereink megtermeléséhez a földet, életben maradásunkhoz pedig a nélkülözhetetlen vizet és levegőt adja. Számos példát lehetne sorolni arról, hogyan alakítják, vagy ha egészen pontosan akarunk fogalmazni, hogyan teszik tönkre a civilizált, modern ember hétköznapi tevékenységei a Földet. Csupán néhány elgondolkodtató, néhol pedig egyenesen megrémítő adatot emelnék ki.

• 1970 és 2012 között 49 százalékkal, vagyis negyven év alatt szinte a felére csökkentek a tengeri élőlények populációi.
• Az emberi tevékenyég okozta légszennyezettség több, mint kétmillió ember életét követeli évente.
• Harminc év alatt, 1970 és 2004 között az amazonasi esőerdő hatoda eltűnt. Ez olyan súlyos következményekkel jár (élőhelyek eltűnése, levegőszennyezés, klímaváltozás...), amelyek részletezésére itt most nem térek ki, hiszen azok vaskos köteteket töltenek meg.
• A tengerszint-emelkedés félmilliárd (!) ember életét veszélyezteti. Hogyan kell mindezt elképzelni? A climatecentral.org oldal összeállítása hatásosan borzolja a kedélyeket. Érdemes megtekinteni ezen az oldalon.

Az elrettentő tények után gondoljuk át, mi magunk mit tehetünk – legalább március 19-én 20:30 és 21:30 között – a klímaváltozás lassításáért! A Föld órája hivatalos oldala hatvan javaslatot sorol fel, mivel tölthetjük az elsötétedés hatvan percét. Ezek közül szemezgettem egy korábbi bejegyzésemben.

Az elmúlt években egyre nagyobb méreteket öltő, egyre jobban megszervezett rendezvénnyé nőtte ki magát a Föld órája kezdeményezés, kreatív, szórakoztató programokban tehát nincs hiány. Március 19-én számos lehetőség áll a környezetvédelmet szívükön viselők és a témával még csak most ismerkedők előtt. Idén a Művészetek Palotája ad otthont a lekapcsolás központi eseményének. Részt vehetünk a Nemzeti Filharmonikus Zenekar csökkentett világítás mellett tartandó koncertjén és KIK CliMates workshopon vagy megtekinthetjük a Varázslatos Magyarország fotóit. Emellett a WWF Zöld Generációja és az Élő Duna Turné teszi változatossá az estét. A budapesti helyszínek mellett vidéki városok is – többek között Szombathely, Öskü, Vértesszőlős – bekapcsolódnak a Föld órája rendezvénysorozatába. A Föld órája fővárosa címért még ringbe szállhatnak további települések is. A kiírás részletei elérhetőek a foldoraja.hu honlapon.

Mára ócska, elkoptatott közhellyé vált, pedig valóban így van: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” Vigyázzunk rá!

Az összeállítás forrása:

http://www.ng.hu/Termeszet/2004/04/Harminc_ev_alatt_az_amazonasi_esoerdo_hatoda_eltunt

http://www.ng.hu/Fold/2013/07/a_legszennyezettseg_az_oka

http://metropol.hu/mellekletek/metropolzold/cikk/1381760-megdobbento-latni-mit-okoz-a-2-celsius-fokos-homerseklet-emelkedes

http://earthhour.wwf.org.uk/60-things-dark/#.VuVKmebNJrJ

http://wwf.hu/vizeink_/1/mit-esznek-a-jovo-generacioi

http://wwf.hu/klima_/1/klasszikus-zene-es-innovaciok-a-fold-orajan

A kép forrása:

http://www.veszpremarena.hu/media/hirek/big/ehlogomagyar.jpg

A videók forrása:

https://www.youtube.com/watch?v=vJvAPauY_UA

https://www.youtube.com/watch?v=0sHEZ9ubaPI

Március 15-én az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. A következő verssel a magyar nép szabadságáért életüket áldozó hősök előtt tisztelgünk.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

A vers forrása:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/nemdal.htm

 A kép forrása:

http://www.kokarda.hu/wp-content/uploads/2016/01/magyar-kokarda-celofan-csomagolas-nelkul.jpg