Tizenévesen meg vagyunk róla győződve, hogy képesek vagyunk megváltani a világot. Középiskolásként én is hittem ebben. Aláírásokat gyűjtöttem, hogy az állatkínzást nyilvánítsák bűncselekménynek. Egy barátnőmmel jártuk az utcákat, hogy minél több embert mozgósítsunk és állítsunk a jó ügy mellé. A legtöbben készségesen adták aláírásukat, azonban néhány szélsőséges véleménnyel is találkoztunk.

Április 24.: A kísérleti állatok világnapja

Ezt a bejegyzést a rövid életüket fájdalmak és szívszorító kísérletek között leélő tesztállatoknak szentelem.

Mivel alapvető etikai elvárás, hogy egy élőlénynek se okozzunk fájdalmat, a sokszor kegyetlen állatkísérletek számos kérdést vetnek fel. Bár számtalan életmentő medicinát és eljárást köszönhetünk állatkísérleteknek, be kell látnunk, hogy az út, amely ezekhez az eredményekhez vezetett, cseppet sem humánus. Vitathatatlan, hogy gyógyszereket, kozmetikai cikkeket és egyéb vegyszereket tesztelni kell, mielőtt "élesben" használni kezdjük őket. Egyikünk sem szeretne megbízhatatlan anyagok áldozatává válni, sőt szerettteinket, családtagjainkat is szeretnénk megóvni attól, hogy egy hosszabb ideig alkalmazott szemcsepp vagy sampon vakságot, az élelmiszeripar adalékanyagai pedig daganatos megbetegedéseket okozzanak. Természetesen elítélendő bármilyen élőlénynek szándékosan fájdalmat okozni, bizonyos esetekben azonban - például amikor a tudósok kémiai elemek toxikusságát vizsgálják - etikátlan lenne emberek életét veszélyeztetni. Védeni szeretnénk magunkat, egészségünket és a jól megszokott kényelmes életvitelünket. Ki töltene szívesen órákat ruhák áztatásával, dörzsölésével, nyomkodásával, mosásával? Valószínűleg senki. Szükség van az elmúlt évtizedek és napjaink innovatív fejlesztéseire, találmányaira (gyógyszerekre, mosószerre, tusfürdőre, fogkrémre, talán egy kis rúzsra és korrektorra is), a kérdés csak az, milyen áron.

Ketrecekbe zárt állatok milliói néznek nap mint nap farkasszemet szájmaszkos, injekciót és szikét szorongató kutatókkal arra várva, hogy sorsuk jobbra forduljon. Ennek azonban kicsi az esélye. Egerek, patkányok, nyulak, majmok, kutyák, macskák életét kíséri magány, fájdalom és frusztráció. A kísérleti célra kiválasztott vagy kitenyésztett állatok sanyarú körülmények között tengetik napjaikat, néhányuk neurotikus tüneteket is mutat: folyamatosan körbe-körbeforog, előre-hátrahimbálózik, tépi a saját szőrét vagy harapja magát. Egy félelemmel és stresszel teli élet után szinte mindegyiküket megölik.

Mivel az állatok rövidebb élettartama lehetővé teszi, hogy pár év leforgása alatt több generáció egészségi állapotát is figyelemmel kísérjék a kutatók, megfelelő kísérleti alanyoknak tűnnek. Azonban az állatokon végzett megfigyelések nem minden esetben szolgálnak pontos és használható adatokkal. Bár az emberi DNS nagy mértékben hasonlít a kísérletekben résztvevő állatok genetikai álományához, a megfelelő eredményeket ígérő állatkísérletek 94%-a elbukik a humán klinikai kísérletek során. Így tehát felmerül a kérdés, mennyire eredményesek és mennyire szükségesek az állatokon végzett kísérletek.

Napjainkban számos alternatív módszer közül választhatnak a kutatók. Bár a tesztállatok tenyésztésénél elsődleges szempont, hogy az állatok szaporák és olcsók legyenek, a Petri csészékben sejteken, szövettenyészeteken végzett vizsgálatok kevesebb anyagi ráfordítással is kielégítő eredményeket hozhatnak. A probléma ezzel a lehetőséggel viszont az, hogy az elemezni kívánt folyamatokat nem lehet komplexen, az egész szervezet válaszreakcióját megfigyelve tanulmányozni. Az oktatás oltárán feláldozott sok száz (elsősorban) béka életét és az egyetemi karok költségvetését is megkímélhetnénk, ha szimulációs programokkal, oktató filmekkel bővítenék a tanárok hallgatóik anatómiai ismereteit. Ha mégis állatkísérletek mellett döntenek, célszerű ésszerűen megtervezni, melyik állaton mikor mit tanulmányoznak, a megfelelő tervezés ugyanis szintén sok állat életét menthetné meg.

És hogy mi mit tehetünk a rohanós mindennapokon az állatok érdekében? A boltok polcai között válogatva keressük az állatkísérlet-mentes termékeket! Ezeknek a listáját több honlapon is megtalálhatjuk, például itt, itt vagy itt. Ha megtehetjük, az ár mellett az állatok érdekeit is vegyük figyelembe!

Az összeállítás forrása:

http://www.peta.org/issues/animals-used-for-experimentation/animal-testing-101/

http://animal-testing.procon.org/

http://www.nyest.hu/hirek/allatkiserletek-allati-kiserletek

http://www.ng.hu/Tudomany/2007/03/Szazak_kinhalala_egy_uj_ajakruzsert

A képek forrása:

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/a1/a3/88/a1a388669cbd3cf9c61730a75e6a1f16.jpg

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/ac/f4/81/acf481b69b6a1b3009b5df70357188a7.jpg

http://www.sosvox.org/hu/images/petitions/81e9783a55da4c9f12ed473561099f3d_md.jpg

A videó forrása:

https://www.youtube.com/watch?v=FVn5P3h2LJQ

 Április 16.: A holokuszt magyarországi áldozatainak emléknapja

A holokauszt több millió megkínzott, megalázott, és legyilkolt áldozata között találjuk Radnóti Miklós (1909-44) magyar költőt. Felesége, Gyarmati Fanni így jegyzett le egy Mikkel történt esetet a vészkorszak idejéből:

1943. MÁRCIUS 16.
"Elmarad a hittanóra. Frieda néni beteg, influenzás. Nem megyek hozzá, készülök hazajönni óráik után, és megelőz Mik telefonálása. Igen ijesztő nyugtalansággal sürget, hogy jöjjek haza, majd megmondja, miért. Rohanok izgulva, remegve, mi érhette megint? Szívdobogva jövök fel a lépcsőn, bejövök a saját kulcsommal, és itt ül Mik a lámpa alatt, magába esve, felöltözve, a bőrbekecsben, sapkában, és felém se fordul, mikor kérdezem, hogy mi történt, magamon kívül már. Feltekint, leveszi a sapkáját, és látom, egészen kopaszra nyírták, és rettenetesen elgyötört arccal azt feleli: megkínoztak. De kik és hogyan? – tör ki belőlem, és szinte levegő után kapkodom már, eléje térdelek, és lassan hámozom ki belőle a szavakat, a történetet. – Átszállt az Aréna út sarkán, éppen olvasott a megállónál, mikor hátba vágja egy baka, hogy miért nem szalutál? Nem láttam – feleli ő, és mutatni akarja a szolgálati jegyét, amivel kiengedték fogorvoshoz. Jöjjön csak velem – mondja az, és cipeli magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol már zászlós, hadnagy, hadapród őrmester meg más katonák fogadják, rárivallnak: na, koszos zsidó, majd megtanítunk. Vigyétek! Erre belökik egy sötét zárkába, ahol csak pár percig marad, de előzőleg mindent elvettek tőle, holmiját, cipőfűzőt, nadrágtartót stb. Két munkást talál bent, akik gyorsan elmondják, hogy hadiüzemben béremelést kértek, azért kerültek ide, tulajdonképpen a Margit körúton kellene lenniük, de ott már nincs hely, azért hozták ide őket. Aztán kiviszik onnan egy másik szobába, ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked. Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell elsöpörni, eltakarítani a levágott hajat, sőt még 60 fillért is fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az udvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat vagy még tovább a legszörnyűbb gyakorlatoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta poros, piszkos földön, aztán hason csúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák, és közben hoznak be másik kettőt azzal a felkiáltással: megint fogtunk kettőt! – Két sárga karszalagos munkaszolgálatos az is, és így nyilvánvaló, hogy ez a kaszárnyaszellem: előre megszervezett vadászat kínzandó alanyokra. A tiszt urak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj, koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és én (vagyis ők) még húsz év múlva is itt leszek. – A két újabb áldozat közül az egyiknek szívbaja van, mint mondja, és sírni kezd, mire jól összeverik. Véres lesz az arca, nem engedik el akkor, mikor Miklóst, hanem elvezetik lemosni, ne vigyen magával külsérelmi nyomokat, és Miklóst is megnézik a lámpa alatt. Aztán megfenyegetve kijelentik, hogy „tisztelgési gyakorlat” volt. Megértette? Vagyis hiába tesz is jelentést, semmit sem ér, mert nem bizonyíthatja az esetet. Mik eljön, összetörve, koromfeketén, mocskosán, porig alázva. – Mikor mindezt meghallom, már nem bírom tovább, zokogok, és marcangol a fájdalom, és most már mindent elhiszek, minden borzalmas gyalázatot, amit kintről mesélnek, ha itt bent is ilyesmi előfordulhat, ilyen fokú kiszolgáltatottság, ilyen aljas, szadista gazságok. Háromszor mosom meg meleg vízben Mik szegény kopasz fejét, tele van apró dudorokkal, a ruháit két óra hosszat tisztogatom, hozom úgy-ahogy rendbe, aztán lefektetem. Nem megy vissza, nem bír, csak majd holnap reggel, azaz hajnalban. Ő, szegényke, alszik, mert altatót vett be, de én fent vagyok egész éjjel, és gyötrődöm. Nem érzek csodálatosképpen bosszúvágyat, csak végtelen szomorúságot és félelmet, hogy mi jöhet még, mi érhette a kintieket, hogy fogja Mik ezt kiheverni tudni."

Az idézet forrása: Radnóti MIklósné Gyarmati Fanni: Napló. Jaffa Kiadó, 2014.

A kép forrása: https://m.blog.hu/kk/kkbk/image/ujkepek/RM.jpg

Április 14.: A könyvtárosok világnapja

Könyvtárosokról kevésbé, inkább a munkahelyükről fog szólni ez a bejegyzés. No meg arról, miért jó könyvtárba járni. Nemcsak könyvmolyoknak!

Szeretek olvasni. Szívem szerint a napnak legalább a felét könyvek között tölteném. Ebben azonban nemcsak az oázó és anyát követelő gyermekeim akadályoznak meg. Jelenleg a legegetverőbb problémám, hogy babakocsival képtelen vagyok bejutni a kedvenc könyvtáramba. Talán a mozgáskorlátozott bejáratot én is használhatnám, de mire bejutnék az épületbe, hogy megkérjek valakit, nyissa ki az ajtót, hosszú percekig kint kéne hagynom a gyermekemet az ajtó előtt. Ezt pedig nem szeretném. Így marad az édes nosztalgia, miért is jó könyvtárakat látogatni.

Bár manapság híján vagyok azoknak a magányban töltött óráknak, amelyek felett szabadon rendelkezhetek, megelégedéssel tölt el a tudat, hogy a folyóirat-olvasóban ingyen juthatok olyan sajtótermékekhez, amelyekre sajnálnék öt-hatszáz forintot. Ha tehetem, szívesebben költök könyvekre, mint újságokra. Míg az előbbiek a könyvespocom büszkeségei, az utóbbiak előbb-utóbb a szelektív hulladékok között végzik.

Ha több időm jutna a könyvtárra, olcsó ponyvát és képekkel gazdagon illusztrált szakácskönyveket kölcsönöznék. Sajnálnám a pénzt olyan kötetekre, amelyeket egy este alatt elolvasok, aztán meg törhetem a fejem, hova pakoljam őket. A szép, díszes albumokat horribilis összegekért vesztegetik. Ezek tökéletes ajándékok igényes könyvbarátoknak, de saját magam örömére nem adnék ki akkora összeget, amennyiért árulják őket.

Aktív könyvtárlátogató koromban leginkább Leslie L Lawrence, Agatha Christie és Müller Péter műveit vittem haza. A legemlékezetesebb darabra egy iskolai könyvtárban bukkantam. Ez Varró Dániel Szívdesszert című kötete volt. Évek óta fáj rá a fogam. Ajánlom mindenkinek.

Ha az iskolát emltettem, megkerülhetetlenek a kötelező olvasmányok. Az iskolai könyvtárak állományának jó részét ezek képezik. Kifogás tehát nincs, az adott mű rendelkezésre áll, el lehet, pontosabban el kell olvasni. Hogy mekkora lelkesedéssel, az más kérdés.

Később, a felsőoktatásba bekerülve akarva-akaratlanul kapcsolatba kerülünk az egyetemi könyvtárakkal. Itt a házi dolgozatokhoz, szakdolgozathoz vagy vizsgára készülve számos máshol el nem érhető vagy nehezen hozzáférhető anyagra tehetünk szert.

Ha valakinek gyermeke van, előbb-utóbb a gyerekkönyvtár felé kell vennie az útját, ahol kemény táblás mesekönyvek és fejlesztő játékok várják a legkisebbeket. Már láttam egy kötetecskét, amely képekkel és vicces szövegekkel biztatja a kicsiket a szobatisztaságra. A hátlap ígéretes eredményekkel kecsegtet. Talán ideje kikölcsönöznöm.

Könyvtárba azonban nemcsak tanulni vágyók és kisgyerekes anyukák járnak. A legtöbb intézmény ingyenes tanfolyamokon várja a szép korúakat, hogy bevezesse őket a számítógépezés rejtelmeibe. Internetező nagyik tömkelege várja, hogy a világ másik felén élő gyerekeikkel és unokáikkal tölthessenek néhány online percet és virtuális puszikat cuppanthassanak távoli családtagjaik arcára.

Könyvek és tanfolyamok mellett számítógépes kabinetek, filmklub, irodalmi előadások, kézműves foglalkozások is csalogatják a könyvtárba betévedőket. A széles palettán mozgó programok közül minden látogató találhat kedvére valót.

Olykor-olykor érdemes bokros teendőink mellett időt szakítani egy kis lelassulásra. Ilyenkor vegyünk kézbe egy jó könyvet, kucorodjunk egy kényelmes fotelbe, és feledkezzünk bele képzeletünk világába! Nem fogjuk megbánni.

A képek forrása: pixabay

Április 11-én, József Attila (1905-1937) születésének napján a magyar költészetet ünnepeljük.

Álljon hát itt az ünnepelt egy megzenésített verse!

Csík zenekar rajongók, hangszórókra fel!

SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
  csecse
  becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
  magam
  magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
  Az ám,
  Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
  szegény
  legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
  fura
  ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
  a hont
  kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
  hevét
  s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
  gagyog
  s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
  sekély
  e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
  taní-
  tani!

1937. ápr. 11.

Kép: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2015/04/470_cimlap2.png

Videó: youtube

Idézet: http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/

Az eddigi évekhez hasonlóan idén is dübörögnek a kuponnapok. Nők ezrei alakítják ehhez a pár naphoz a teendőiket.

A kuponok is elsősorban minket, nőket céloznak meg; az akciós termékek között találunk kozmetikai szert, fehérneműt, cipőt és a női gardrób leglényegesebb elemeit, vagyis ruhákat. Bevallom, a kuponokat hirdető újság engem is lázba hozott. Hevesen dobogó szívvel kezdtem utánaszámolni, hol és mennyit tudnék spórolni, ha beruháznék az igencsak borsos árú magazinra. Aztán hirtelen megszólalt a józanságra intő kis csengő a fejemben. Könnyedén furfangos marketingszakértők áldozata lehetek, ha nem vigyázok. Bár kétségkívül csalogatónak tűnnek a 60-70%-os árengedmények, valójában sok olyan cikk kerül ilyenkor a kosarakba, amelyekre valójában nincs szükség. Ebben az esetben pedig nem megtakarítunk, hanem könnyelműen szórunk súlyos tízezreket.

Korábban már elhatároztam, hogy lehetőleg csak használt ruhákat fogok venni. Hogy miért? Mint olyan sok mindennek, ennek is környezetvédelmi oka van. Megdöbbentő, de a ruhagyártás az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág. Bár néhány cég már figyelmet fordít a minél zöldebb ruhagyártásra, a divatcikkek hagyományos módon történő előállításánál tetemes mennyiségű vizet használnak fel. A hozzávalók egy kilogramm ruha legyártásához: 6000 liter víz, 3,6 kg szén-dioxid, 30 dkg műtrágya és 20 dkg növényvédő szer. Ráadásul a ruhaipar használja fel a világ rovarirtó szereinek egy negyedét és az ipari vízszennyezés egy ötödéért is felelős.

A divatházak többsége nem törődik környezetvédelmi kérdésekkel. Rövid használatra és új vásárlásra ösztönöznek. Ezzel - és az évente készített 150 milliárd ruhadarabbal - csak az a gond, hogy több, mint félmillió tonna hibás anyag és szabászati hulladék végzi a szeméttelepen. Ugyanennyi idő alatt egy millió tonnánál is több Nyugat-Európában megunt ruha landol Kelet-Európában, miközben az amerikaiak 13 millió tonna ruhát dobnak a szemétbe. Ezek azok az impulzusvásárlások során zsákmányolt termékek, amelyeket teljesen felesleges volt megvásárolni, legyártani és közben olyan mértékben szennyezni a környezetet, amelynek hatásait a Föld még évtizedek múlva is nyögni fogja.

Ha jobban belegondolunk, vajon pontosan hány ruhadarab áll a szekrényeinkben? És ezek közül melyik volt már rajtunk egy éven belül legalább egyszer? És melyik legalább tízszer? Biztos, hogy szükségünk van tizenkét farmernadrágra, tizenöt pár cipőre, húsz táskára? Persze igyekeznünk kell a ruhatárunkat úgy összeállítanunk, hogy minden alkalommal megfelelően fel tudjunk öltözni. De meg vagyok róla győződve, hogy ezt nemcsak új ruhák vásárlásával tudjuk elérni.

Használt gönceinket néhány trükkös kiegészítővel pár száz forintból felfrissíthetjük és bármennyire szokatlan lehetőség manapság: az elszakadt pólókat, bugyikat, zoknikat meg is lehet varrni. Vastagabb nadrágokat, kabátokat szintén olcsón vesznek kezelésbe az egyre inkább terjedő ruhajavító műhelyek. Ha viszont mindenféleképpen új darabokért fáj a szívünk, kézenfekvő megoldást jelenthetnek a second hand shopok, vagy közkedvelt nevükön a turkálók, ahol sokszor az új darabok árának töredékéért csíphetünk el különleges és nem mellesleg egyedi darabokat. Kölcsön is kérhetünk családtagoktól, barátoktól egy-egy csinosabb ruhát. Ha például nem kívánja meg a hivatásunk, hogy naponta kiskosztümben lejtsünk az irodai folyosón, időnként azonban kénytelenek vagyunk elegánsabb öltözetben mutatkozni, nyugodtan megkérhetjük a hozzánk közelállókat, hogy pár óra hosszára nélkülözzék az óhajtott darabot. A csinos outfit így tehát semmibe nem kerül. Persze a szívességet viszonozhatjuk egy tábla csokival vagy egy szál virággal. Ennek az ötletnek egy továbbgondolt változata, amikor két-három barátnőnkkel  összejövünk, mindenki hozza, és bedobja a közösbe a megunt ruháit, akinek pedig valamelyik tetszik, viheti ingyen. Így nemcsak pénzt spórolhatunk, hanem helyet is a ruhásszekrényünkben. Ami pedig a hab a tortán: eközben kitárgyalhatjuk lelki és szerelmi életünk apró-cseprő dolgait. A kellemest a hasznossal összekötve így tudunk tenni egy vegyszerektől és hulladéktól mentes, tisztább, felhőtlenebb jövőért.

Az összeállítás forrása:

http://greenfo.hu/hirek/2015/10/10/a-divat-kornyezetszennyezo-arnyoldalai

http://hg.hu/cikkek/design/17019-aware-a-divatos-kornyezetvedelem

http://about.hm.com/en/news/newsroom/news.html/content/hm/NewsroomSection/de_de/NewsRoom/NewsroomDetails/Initiative-Kleidung-sammeln-bei-HM.html

https://www.nachhaltigkeit.info/artikel/nachhaltigkeit_in_der_modebranche_1764.htm

http://hg.hu/cikkek/design/17019-aware-a-divatos-kornyezetvedelem

A képek forrása: pixabay.com

A húsmentes hétfő kezdeményezéshez csatlakozva megosztom veletek néhány zöldséges finomság receptjét. Ételfotózásban nem vagyok jártas, ezt nézzétek el nekem! Mára ezt választottam:

Gombás-besameles rakott tészta

Egy serpenyőben olívaolajon megpirítottam 7-8 feldarabolt nagy gombát, sóztam, borsoztam.

Egy edényben 5 dkg margarinból, 5 dl tejből és 5 púpos evőkanál teljes kiőrlésű lisztből besamelmártást készítettem. (Egyszerre tettem őket az edénybe, rottyant párat, aztán elzártam a gázt alatta.)  Sóztam, borsoztam, csipetnyi őrölt szerecsendiót tettem bele.

Lobogó sós vízben nagyjából készre főztem 30 dkg teljes kiőrlésű tésztát.

Egy tűzálló tálat kikentem olajjal. Legalulra a tésztaréteg került, erre tettem a gombát, legfelülre jött a besamelmártás, majd trappista sajtot reszeltem rá, egy leheletnyi szárított petrezselymet szórtam a tetejére.

Jó étvágyat!

Pár napja robbant a hír: Nagy-Britanniában a gyerekek kevesebb időt töltenek a szabadban, mint az elítéltek. A brit Guardian hasábjain egy felmérés meglepő eredményeiről olvashatunk. Ebben a bejegyzésben pedig többek között arról, hogyan csalogathatjuk ki a négy fal közül a gyerekeket.

A brit gyerekek háromnegyede kevesebb időt tölt a friss levegőn, mint a börtönlakók. Míg az előbbiek 74%-a  - 2000 szülő elmondása alapján - 5 és 12 éves koruk között kevesebb, mint napi egy órát tölt szabadtéri játékkal, az utóbbiaknak egy ENSZ rendelkezés szerint naponta legalább egy óra hosszát kell a levegőn tartózkodniuk.

A gyerekek ötöde egy átlagos napon nem játszik kint a szabadban. Kilencből egy gyerek még soha nem tette be a lábát parkba, nem járt erdőben, tengerparton vagy egyéb természetes környezetben. A gyerekek kétszer annyi időt töltenek digitális képernyők előtt, mint a szabadban.

Mi az oka mindennek?

A szülők gyakran túlféltik a gyerekeket: tartanak az idegenektől, aggódnak a túl nagy forgalom és a lehetséges balesetek miatt. A csökkenő zöld területekre is sokan panaszkodnak. A nyomasztó mennyiségű iskolai feladat és a későre nyúló munkaidők sem segítik a gyakoribb szabadtéri programok megszervezését. Ezek mellett a digitális technika térhódítása sem elhanyagolható tényező.

Mihez vezet mindez?

Hosszasan sorolhatnám, milyen káros tünetek írhatók a fizikai aktivitást mellőző életmód számlájára, itt azonban csak néhányat emelnék ki: elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbetegség. A gond pedig az, hogy nemcsak átmeneti állapotról van szó: beteg gyerekből beteg felnőtt lesz

Miért jó a szabadban játszani?

Szemben a zárt térben végzett tevékenységekkal, ha a friss levegőn mozgunk, energikusabbnak érezhetjük magunkat. Mivel a szabadban könnyebben terelhetjük el bosszantó gondjainkról a figyelmünket, mint a lakásban, már egy kiadós séta után is nyugodtabban és felfrissülve folytathatjuk a napunkat. Ha mindezt kellemes, napsütéses időben tesszük, pótoljuk az elhasznált D-vitamint is. Jó közérzet, egészséges csontok. Kell ennél több?

Kell! Még pedig az aktív játék, amely elsődleges és legtermészetesebb útja a tanulásnak. Ahhoz, hogy a gyerekeinkből egészséges, sokoldalú és boldog felnőttek legyenek, hangsúlyt kell fektetnünk a megfelelő játékra. Azok  a gyerekek, akik rendszeresen játszanak a szabadban, közvetlen tapasztalatot szereznek az időjárásról, az évszakokról és az állatvilágról; a későbbiekben pedig jobban fel tudnak mérni veszélyhelyzeteket, könnyebben oldanak meg problémákat és javul a kreativitásuk.

Hogyan csábítsuk a szabadba a gyerekeket?

1. Tanítsuk meg őket közlekedni!

A csecsemők többórás "szellőztetése" és altatása is remekül megoldható a babakocsiban. Ahogy cseperednek, jöhetnek a kismotorok, futóbiciklik, triciklik és biciklik. Ha tudunk, érdemes forgalom elől elzárt terepet keresni ezeknek a mozgásformáknak. Amikor eljön a hétvége, több idő jut közös családi programokra: kirándulásra, túrázásra, erdőjárásra, uszodára, biciklizésre, esetleg evezésre. A nagyobbak görkorizhatnak és száguldhatnak a saját biciklijükkel, a kicsiknek pedig megfelelő kényelmet nyújtanak a szülők járműveire szerelt kisülések. Családi bicajtúrákon észrevétlenül taníthatjuk meg a megfelelő közlekedési morált és a KRESZ alapjait.

2. Tanítsuk meg őket kooperálni másokkal!

A mozgás, a sportolás öröme mellett a kötetlen játékra is sort keríthetünk a szabadban. A hétköznapok során a legtöbb városlakónak lehetősége van játszótérre vinni gyermekét. Jó pár éve számos játszótér megújult, bababarátabb, biztonságosabb lett. Zárható kapuk és esésbiztos betonlapok váltották fel a szocializmusból örökölt rakétamászókákat és mókuskerekeket. Aki kertes házban lakik, csúszdát, hintát, homokozót állíthat fel, és áthívhatja gyermeke barátait is. A hangsúly ugyanis nemcsak a stopperrel mért, aztán pedig kipipált szabadban töltött perceken van, sokkal inkább a legkülönfélébb készségek fejlesztésén. A szociális készségek formálása és a szabadidős játékok kapcsán kikerülhetetlen kellékek a játszótársak és a kortársak. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan bánhatnak társaikkal és viselkedésük milyen hatást válthat ki a másik félből. A kulturált együttélés alapjait ekkor sajátítjuk el.

3. Tervezzünk!

Sokszor a szorosra szabott napirend az oka a mindennapi rohanásnak. Akinek kisgyereke van, tudja, mennyire nem egyszerű időben elindulni bárhova is. Ilyenkor gyakran pattanunk autóba, hogy ne késsünk el sehonnan. Átgondoltabb tervezéssel azonban kétkerekűvel is eljuthatunk A pontból B pontba. Egy kellemes, ráérős, türelmetlen sürgetésektől mentes szombat vagy vasárnap délutáni sétával is sokat tehetünk azért, hogy több időt töltsenek a gyerekek a levegőn.

A szabadtéri tevékenységekre szoktatást nem lehet elég korán kezdeni. Bár sokszor kényelmes és kézenfekvő megoldás a család legfiatalabb tagjait a TV és a számítógép elé ültetni, hosszútávon azonban ezekkel többet ártunk, mint használunk. Elég hamvába holt ötlet tiniket kirángatni a táblagépek vagy az okostelefonok elől. Ha tehetjük, minél kisebb korban mutassuk meg gyermekeinknek, hogyan érezhetik magukat jól a természetben! Ehhez pedig a legfontosabb továbbra is a felelősségteljes szülői példamutatás.

Az összeállítás forrása:

http://www.theguardian.com/environment/2016/mar/25/three-quarters-of-uk-children-spend-less-time-outdoors-than-prison-inmates-survey

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/8991/mozgasszegeny-eletmod-es-betegsegek

http://www.beresalexandra.hu/hirek/irany_a_szabadba_mozogj_a_friss_levegon

A képek forrása:

http://www.minuszos.hu/wp-content/uploads/2014/04/gyerek-internet.jpg

http://www.freeimages.com/photo/playground-1201150

Április 2.: Az autizmus világnapja

Bár az autizmus a lakosság egy nem elhanyagolható százalékát érinti, sokunkban még ma is a misztikus ismeretlenség köde borítja ezt az állapotot. Öt tényt gyűjtöttem össze, amelyek segítenek jobban megérteni az autisták világát.

1. Az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható állapot. Olyan fejlődési zavar, amely szociális és kommunikációs kognitív készségeket érint és fogyatékos állapotot eredményezhet. Tünetei közé sorolhatjuk a társaktól való elkülönülést, a magányra vágyást vagy a szokatlan közeledést; a beszéd hiányát, a nyelv szó szerinti értelmezését; ragaszkodást az állandó, megszokott rutinokhoz; a szűk körű érdeklődést; lábujjhegyen járást vagy csökkent fájdalomérzetet. A legtöbb autista nem teremt vagy kezdeményez kapcsolatot, kerülik a szemkontaktust, kommunikációjuk a szülőkkel is csak a legszükségesebb információk cseréjére korlátozódik. A legsúlyosabb tünetek a gyermekek kettő és öt éves kora között jelentkeznek.

2. Két típusát különböztethetjük meg: az erősebb Kanner-szindrómát és a gyengébb Asperger-szindrómát. Ez utóbbit átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint jellemzi. Ez az állapot számos híres és elismert zsenit adott a világnak. Közéjük tartozik többek között Einstein, Darwin, Newton, Michelangelo, Mozart, Picasso, Lewis Carroll, Andy Warhol, Orwell és Kant.

3. Pontos okát nem ismerjük. A kutatók jelenlegi álláspontja szerint genetikai és környezeti hatások egyaránt állhatnak a hátterében. Bár az autizmus nem gyógyítható, számos fejlesztési móddal könnyíthetünk az érintettek életén. A várható élettartamot az autizmus nem befolyásolja.

4. Nem tudni, pontosan hány autista él ma Magyarországon. Egyes számítások tizenhatezer, mások százezer főt említenek. Az autista gyermekek öt százaléka válik önálló felnőtté, körülbelül harminc százalékuk mutat jelentős fejlődést, a többi hatvanöt-hetven százalék ellátásra szorul.

5. Ötször gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál.

Az összeállítás forrása:

http://www.autista.hu/mi-az-autizmus/

http://aosz.hu/az-autizmusrol/

http://fejlesztok.hu/hasznos-olvasmanyok/17-Autizmus/62-mi-az-autizmus.html

http://tudomany.blog.hu/2015/01/20/autizmusrol_outsidereknek

http://pecsibolcsesz.hu/cikk/az_autizmus_nem_betegseg_hanem_a_letezes_egy_modja

A kép forrása:

https://m.blog.hu/tu/tudomany/image/autizmus.jpg

Százhuszonhét éve, 1889. március 31-én adták át hivatalosan az Eiffel-tornyot.

A francia főváros látványosságáról következik most öt érdekesség.

1. Az 1889. évi világkiállításra készült Gustave Eiffel tervei alapján. A megépítés apropóját a francia forradalom századik évfordulójára kiírt és elnyert pályázat adta. Az eredetileg húsz évre tervezett torony építkezése során sokak nemtetszésüknek adtak hangot, köztük az író, Guy de Maupassante is, aki állítólag azért ebédelt a torony éttermében, hogy ne kelljen látnia azt. Húsz évvel az átadás után végül egészen gyakorlati okok miatt nem bontották le: a csúcsán rádióadót és meteorológiai berendezéseket helyeztek el.

2. Bár sokan az Eiffel-tornyot tartják Párizs és egész Franciaország jelképének, valójában csak a negyedik leglátogatottabb turistacélpont. Első helyen megelőzi a Notre Dame (14 millió látogatóval évente), majd ezt követi a Sacré Coeur (10 millióval) és a Louvre (9 millióval). Napjainkban évente hétmillióan tekintik meg, akiknek 75%-a külföldi. A megnyitó óta körülbelül 250 millió turista kereste fel. 

3. Háromszáz méteres magasságával 1930-ig, vagyis a New York-i Chrysler Building megépítéséig a világ legmagasabb épülete volt.

4.  1665 lépcső vezet fel a tetejéig. Három látogatható emelet van (57 m, 115 m és 276 m magasságban), a legmagasabb kilátóteraszról derült időben 72 km-re is el lehet látni. A kiváló panorámához nem kevesebb, mint két és fél millió szegecsre van szükség, hogy megtartsák a torony  tíztonnás tömegét. Hétévente hatvan tonna festék felhasználásával festik újra.

5. A torony hivatalos oldala felhívja a figyelmünket arra, hogy az építményről nappal készült képeket szabadon felhasználhatjuk, az esti vagy éjszakai felvételeket azonban szerzői jogok védik, így azokat csak megadott összeg ellenében tehetjük közzé.

Az összeállítás forrása:

http://www.parizsilatnivalok.hu/eiffel-torony.html

http://www.parizs.eoldal.hu/cikkek/eiffeltoronytortenete.html

http://parizs.latnivaloi.hu/eiffel-torony

http://help-tourists-in-paris.com/2013/05/19/10-fragen-und-antworten-zum-eiffelturm-in-paris/

http://www.toureiffel.paris/en/everything-about-the-tower/the-eiffel-tower-at-a-glance.html

A kép forrása:

http://www.freeimages.com/photo/eiffel-tower-1305482

A videók forrása:

https://www.youtube.com/watch?v=r65KAj2sB0U

https://www.youtube.com/watch?v=zPfLqVSlDEE

Március 29.: Kosztolányi Dezső születésének napja

1885. március 29-én, virágvasárnap született az Édes Anna és a Hajnali részegség szerzője, Kosztolányi Dezső. A Nyugat első nemzedékének alkotójára emlékezünk.

1. Szülővárosában, Szabadkán kezdte a gimnáziumot, de egy önképzőköri ülésen összevezett egy tanárával, ezért kicsapták, így végül Szegeden érettségizett.

2. Budapesten magyar-német szakon végzett az egyetemen. Bécsben is folytatott tanulmányokat.

3. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona néven írt is. Fiuk, Ádám, 1915-ben született. 1913 más szempontból is jelentős év volt számára: megismerkedett Thomas Mann-nal, valamint kiadta néhány karcolatát, rajzát Mécs címmel.

4. 1924-ben olaszországi útja során XI. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta, 1932-ben francia becsületrenddel tüntették ki.

5. 1933-ban mutatkoztak rajta a rák tünetei. Több műtéten is átesett. 1935-ben a visegrádi újságíró-üdülőben lábadozott, amikor szerelemre lobbant Radákovich Mária iránt. El akart válni, de egyre súlyosbodó betegsége megakadályozta ebben. 1936-ban halt meg.

Az összeállítás forrása:

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Kosztolanyi.htm

http://hosszur.web.elte.hu/eletrajz.html

A kép forrása:

http://nyugat.oszk.hu/html/galeriak/fotok_album/pages/images2/102pim_foto_5411_kosztolanyi.jpg