Március 8: Nőnap
Ezt a bejegyzést eredetileg egy történelmi tényekkel tarkított kis összefoglalónak terveztem nőnap alkalmából. Anyaggyűjtés közben azonban belebotlottam egy megkerülhetetlen jelenségbe, ez pedig a családon belüli erőszak. Ezt a pár sort ennek a témának szentelem.
Lényegesnek tartom leszögezni: személyesen nem vagyok érintett a kérdésben. Ennek ellenére szívügyem, hogy minél többekhez eljusson az üzenet: családon belüli erőszak létezik, és kötelességünk tenni ellene.
Kívülállóként - nemcsak ebben, hanem minden egyéb kérdésben is - hihetetlenül magabiztosan tudjuk, hogy kinek mi lenne a legjobb. Bár nem mi találtuk fel a spanyol viaszt, meg vagyunk róla győződve, hogy a krízisbe jutott párkapcsolatra adott válaszok egytől egyig feketék vagy fehérek. Igen. Mindaddig, amíg mi magunk nem érezzük a saját bőrünkön, hogy a szerelmes szavakat megalázás, a gyengéd simogatást rúgások és pofonok, a romantikus öleléseket pedig kőkemény erőszak váltja fel.
Bizonyára vannak jelek, amelyek előre utalhatnak a partner agresszív jellemére, azonban tegye mindenki a szívére a kezét: melyik szerelmes tinilány vagy akár érett, tapasztalt nő az, aki az első néhány randevú alatt azt fontolgatja magában, vajon egy hónap vagy egy év múlva álmai netovábbja tépi-e majd a haját vagy fojtogatni fogja-e. Mint tudjuk, a szerelem vak.
Az "Úristen, mi történik velem?" húsba vágó kérdés feltevéséig sok mindenen keresztül mennek az erőszakot elszenvedő barátnők, feleségek, anyák és gyermekek. De vajon mi tartja őket a kíméletlen szerelmek és apák mellett?
Vannak, akik a házastársi eskü holtomiglan-holtodiglan részére hivatkozva, néhányan a valóságot bagatellizálva, mások a gyerekek miatt vagy a szerelemtől, a társfüggőségtől elvakulva maradnak az elmérgesedett viszonyban. Sok esetben az anyagi függés akadályozza meg, hogy a nők ki merjenek lépni a pusztító kapcsolatokból. Egy, a férj tulajdonában lévő vagy akár közösen vásárolt ingatlan igen nyomós érv amellett, hogy eltűrjék a verbális, lelki vagy fizikai bántalmazást. Emellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a férfiak igen gyakran darabokra törik a nők önbecsülését, megfosztják őket egészséges önbizalmuktól, és egy függő helyzetbe kényszerített, megalázott bábuvá alacsonyítják őket. A zárt ajtók mögé rejtett családi drámákba beavatatlanok csak találgatni és elképzelni tudják, milyen lehet minden napot rettegésben, a saját és a gyermekeik életéért megállás nélkül aggódva tölteni.
Egy azonban biztos. A legtöbb áldozatot a beletörődés és a közöny szedi. Ha a közvetlen környezetünkben felmerül a családon belüli erőszak gyanúja, legyünk elég bátrak mindenféle előítélet nélkül segítő kezet nyújtani az elesett nők és gyermekek felé!
További információ a témáról a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület honlapján érhető el: http://nane.hu/
Videó: youtube
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
