Valószínűleg mindenkinek ismerős a szituáció: régen látott barátokhoz, családtagokhoz készülődünk és indulás előtt belénk hasít a kérdés: "Mit vigyünk nekik?" Ilyenkor veszi kezdetét a többnyire kellemetlen fejtörés. Legtöbbjüknek mindene megvan, ritkán találkozunk, nem vagyunk részesei egymás mindennapjainak, nem tudjuk, kinek mije van, ki mit használ, kinek mire lenne szüksége vagy minek örülne. Ekkor jönnek a sablonmegoldások: virág, csoki, kávé, pia, a gyerekeknek pedig játék. Mielőtt azonban a berögzült szokásokat követnénk, érdemes végiggondolnunk a lehetőségeket, hátha a kényszerajándékok helyett sikerül olyanokat találnunk, amelyek több örömöt okoznak vendéglátóinknak.
Talán nem egyedi eset, amely egy ismerősömmel rendszeresen megesik. A barátnőjével kölcsönösen zavarba hozzák egymást, amikor ahelyett, hogy az egyre ritkuló, meghitt beszélgetéseket várnák, azon izgulnak, vajon sikerül-e kellemetlen meglepetések nélkül átvészelni a látogatások nyűgnek tartott ajándékozási aktusát. Nem értem, miért van arra szükség, hogy bárki is zoknit, konyharuhát vagy terítőt vegyen muszájból, ha a barátnőjével szeretne találkoznni. Ha a barátnőmmal nem tudom megbeszélni, milyen teher számomra a szünet nélküli vásárolgatás, talán nem is a régi már a kapcsolatunk.
Az ajándék, amelyet legszívesebben betiltanék, az a karácsonykor töménytelen mennyiségben vásárolt tusfürdő-sampon-spray szett. Számomra ezek olyan kozmetikai cikkek, amelyekből ennyi idős koromra megtaláltam azokat, amelyek beválnak: nem leszek nagyon büdös, ha megizzadok, nem zsírosodik túlságosan a hajam, nem szárad ki a bőröm. Ezekhez a bevált termékekhez pedig ragaszkodom. De akkor mit lehet kezdeni a kínos ajándékokkal? Vagy gerillaakciót hajtunk végre és továbbajándékozzuk őket vagy erőt veszünk magunkon és magunkra kenjük, fújjuk őket, aztán más vegyi anyagokkal próbáljuk az így kialakult bőr- és hajproblémákat orvosolni. A harmadik lehetőség pedig, hogy a kicsomagolást követően minél hamarabb a kukába hajítjuk ezeket. Ezt még soha nem választottam és nem is ajánlom senkinek. Ha nem jutna a megajándékozóm fülébe, akkor sem hagyna nyugodni a lelkiismeret, hogy nem becsülöm azt, aminek a beszerzésére ő időt, energiát és nem utolsósorban pénzt áldozottt. Emellett a felesleges hulladéktermelés alig megbocsátható bűn az értékrendem szerint. A legjobb, ha olyanoknak ajándékozzuk tovább a nem kívánatos ajándékokat, akiknek nem jut elég pénzük arra, hogy válogatósak legyenek, vagy akik valóban szívesen használják az adott termékeket.
A gyerekeim rendszeresen kapnak ajándékot a látogatóba érkező barátoktól, családtagoktól. Véleményem szerint egy kisgyereknek teljesen felesleges vendégségbe menet játékot vinni. Popsitörlő és pelenka remekül megfelel erre a célra a kicsiknek, friss - talán exotikus - gyümölcs pedig a nagyoknak. Bár sokan feszengenek, nem ciki megkérdezni, milyen méretű pelenkát hordanak a gyerekek vagy melyik márkát részesítik előnyben a szülők. A legkisebbek természetesen szeretik, ha meglepik őket valamivel, a kis mütyűrök azonban csak ideig-óráig kötik le a figyelmüket, utána már rájuk sem hederítenek. Egy idő után pedig iszonyat munkás veszekedni velük, hogy pakolják el a vackaikat maguk után, mert már a huszadik játékban bukunk fel. Ha mégis játékot szeretnénk adni, célszerű saját gyermekünk megunt, rég óta nem használt darabjai között válogatni. Így két legyet üthetünk egy csapásra: nem kell pénzt költenünk és eközben a szekrényeinket felemésztő holmijaink száma is csökken.
Hasonló szolgálatot tehetnek a nappalink szekrénysorán sorakozó, számomra rettenetes látványt nyújtó boros üvegek. Férfinak mit lehet venni? Valószínűleg italt. Indulás előtt azonban nem árt tisztázni, hogy akinek visszük, sörös vagy boros, a pálinka kopik-e jobban vagy a a család inkább pezsgőt bont egy-egy ünnepi pillanatban. Ha nem így teszünk, valóban könnyen italdiszkonttá változtathatjuk vendéglátóink polcait. Nőknek egy csokor virágnál praktikusabb ajándékot nem tudok elképzelni. Benne van a figyelmesség, hogy a virágok szépségével örömöt szeretnénk szerezni, pár nap után azonban meg lehet tőle válni és nem foglal felesleges helyet, nem kell rakosgatni, kerülgetni.
Tárgyi ajándékok helyett sokkal értékesebb, ha az időnket és a figyelmünket ajándékozzuk annak, akit szeretünk és aki valóban fontos számunrka. A nagynéném például saját készítésű szörppel lepett meg minket, a férje pedig a saját pálinkáját hozta el nekünk. Egy kis doboz saját készítésű sütemény elég egy kedves, figyelmes gesztusnak, ha vendégként sehova nem szeretnénk üres kézzel beállítani. Ebben ugyanis benne van az elkészítésre fordított idő, figyelem és készítőjének szíve. Ennél többet pedig nem is adhatnánk.
A képek forrása: pixabay
