Kizárt, hogy egy nő élete során legalább egyszer ne legyen elégedetlen a korával. Amíg tini, szívesen öregítené magát, hogy komolyabban vegyék és hogy az idősebb fiúk figyelmét is magára vonzza. Amint pedig elkezdenek neki "Csókolom"-mal köszönni, egyből arcának jelentéktelen méreteket öltő ráncait kezdi vizsgálni és elkezdi siratni a múló fiatalságot. Ha már szült egy/ két/ három vagy több gyermeket, egykor ruganyos és feszes teste puhává és lazává válik. Ilyenkor időnként irigykedve méregeti a fiatalabb lányok vékonyabb derekát. Hogy is van ez?

Ha a saját testem figyelem, én is találok itt-ott némi kivetnivalót rajta. Még néhány - szülés után rajtam maradt - kilótól meg kell szabadulnom. A szoptatás befejeztével és a szép lassan ledolgozott kilókkal onnan is fogytam, ahonnan nem szerettem volna. A homlokom közepén van egy túl mély barázda. Az évekig viselt fogszabályzó hatása mára köddé vált. A bőröm érzékeny, a hajam száraz, őszül és hajvasaló nélkül nem túl szalonképes.

Mégis olyan időszakát élem az életemnek, amikor jóleső elégedettséggel tölt el a korom és az ezzel járó élethelyzet. Hála a jó égnek kinőttem a kiskamaszok mai szemmel eszméletlenül irritáló időszakából. Amikor az utcán ezzel a korosztállyal találkozom, a hideg futkos a hátamon. Ezek a 12-13 éves kislányok és kisfiúk rendíthetetlenül meg vannak győződve arról, mennyire nőiesek, illetve férfiasak. A mozdulataik, a gesztusaik túlzóak, nem őszinték. Még keresik önmagukat, ez pedig azzal jár, hogy többnyire idegesítő mértékben megjátsszák magukat. (Többek között ez az egyik oka, amiért lehetőleg nem dolgozom általános iskolában, ellenben nagyon szeretek középiskolásokat tanítani.) Én magam is egy irritáló kiscsaj voltam, aki roppant fontosnak érezte magát, miközben egy jelentéktelen kis szürke egér volt. Később, a gimiben szépen elkoptak a felesleges, teátrális sallangok. Ezek helyét a világmegváltó álmok és tervek vették át, amelyek az évek múlásával egyre konszolidáltabbá és hétköznapibbá váltak. (Bár arról még nem tettem le, hogy minél több embernek mutassak utat ahhoz, hogy egy tisztább, biztonságosabb bolygón élhessünk.)

A húszas, gyermektelen korosztály függetlensége, önállósága és szabadsága hébe-hóba némi irigységet vált ki belőlem. Egyszer-kétszer jó lenne anélkül kitenni a lábam a lakásból, hogy előtte egy/ két gyerekkel azon veszekedjek, hogy vegyék már fel végre a kabátot, aztán koszos cipővel ne rohangáljanak vissza minden vacakért a lakásba. Persze néha én is csinálok gyerekmentes programot, ilyenkor viszont minden esetben legalább egy mama vagy a férjem tesz nekem szívességet azzal, hogy a gyerekekre vigyáz. Egy-egy küzdelmesebb nap után azonban arra gondolok, milyen hálás lehetek azért, hogy nekem már van férjem, két gyönyörű, okos, ügyes, egészséges gyerekem, lakásom és munkám. Régi igazság, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb. Amikor irigykedve tekintünk egy csinos, ápolt nőre, csak a felszín egy csekélyke szelete tárul elénk. Közben pedig nem tudhatjuk, milyen harcokat vív a mindennapok során azért, hogy állást szerezzen, ne magányosan feküdjön le minden este vagy hogy végre édesanya lehessen.

Harmincegy évesen élvezem, ahogy a dolgok egyre jobban és jobban letisztulnak körülöttem. Nem egyik napról a másikra, de apránként átalakult az értékrendem. Bár még mindig túl sokat rágódom bizonyos dolgokon és túl gyakran tartok mások véleményétől, rengeteg görcstől és indokolatlan összehasonlítgatástól szabadultam meg az elmúlt években. Egyre jobban megismerem önmagam és nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kiegyensúlyozott személyiséghez a megfelelő önismereten át vezet az út. Pontosan tudom, mit akarok, mit nem akarok, mire hogyan reagálok és mit hogyan kerülhetek el. Talán nagy szónak tűnik, mégis úgy érzem, hogy a mögöttem lévő - minden nappal, minden évben gyarapodó - tapasztalattal bölcsebb lettem, mint fiatalabb koromban voltam. Már képes vagyok egy adott jelenséget több nézőpontból is megvizsgálni. Talán azt is mondhatom, hogy olykor-olykor háttérbe szorul egoista mimóza énem és mások szempontjaira is képes vagyok figyelni. Időnként persze még belefutok egy-egy rázós helyzetbe, de próbálom tudatosítani magamban, hogy az ember egész életében alakul, változik, fejlődik. Én is.

A harmincon felüli korosztályok vágyairól és félelmeiről egyelőre nem tudok beszámolni. Azt viszont tudom, hogy bármilyen nehézségekkel és bármennyire ránccal is kelljen tíz év múlva szembenéznem, szeretném minél többször megélni a pillanatok szépségét és megismételhetetlenségét. Talán ha jobban el tudnánk fogadni önmagunkat és a korunkat, több magabiztos, kiegyensúlyozott, derűs nő mosolyával találkoznánk közértben, munkahelyen, iskolában, vonaton. Légy büszke magadra és az eddig megtett utadra! És soha ne feledd: egyedi vagy és megismételhetetlen. Egy igazi csoda.

És te mennyire vagy elégedett a koroddal?

Képek: pexels

Videó: youtube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!