Mengyán Eszterrel nem régiben beszélgettem arról, milyen hihetetlen méreteket ölt a divatiparhoz, azon belül pedig a fast fashionhöz köthető környezetszennyezés. Éppen ezért bojkottáltam is néhány hirhedt fast fashion márkát a legutóbbi kuponos akció során. Merthogy környezetvédelem ide vagy oda, én is beálltam a glamouros shoppingolók közé.

A vásárlást azzal kezdtem, hogy a két legnagyobb drogériában kizárólag olyan holmit vettem, amelyeket nap mint nap használunk, tehát valóban szükségünk van rájuk. Ide tartoznak a mosó- és mosogatószerek, öblítők, mosogatógépkapszulák, fogkrémek, fogkefék. Kivágtam jó pár dekorkozmetikai kupont is, végül mégsem pazaroltam az időm a szépítkező polc előtt. A vásárlás előtt ugyanis végiggondoltam, hogy a korábbi szemfestékeim, körömlakkjaim, rúzsaim hányszor használtam (egy kezemen meg tudtam számolni), aztán sorba vettem, hogy otthon mi az az alap kozmetikai készlet, amivel gazdálkodhatok. Némi önismerettel sikerült elkerülnöm, hogy kedvező áron vegyek olyan termékeket, amelyeket nem igazán használnék.

Megfordultam két helyi butikban is. Az egyikben farmernadrágot kerestem magamnak, ám kiderült, hogy a korábbi évektől eltérően idén nem adtak kedvezményt az árukészletükre. Huszonnégy ezret pedig savalltam volna kiadni egy nadrágra, így gyorsan tovább is álltam. A következő kisboltban szintén nadrágot kerestem volna, de a trendi bokavillantós fazonok nem nyerték el a tetszésem. Nadrág helyett viszont vettem egy tetszetős blúzt. Mondhatjátok, mennyire képmutató, hogy nadrágra volt szükségem, én mégis egy blúzzal tértem haza. Igen ám, de nem akármilyen darabbal lettem gazdagabb! Ezt a jó minőségű felsőt Magyarországon gyártották, így nyomonkövethetőbb az előállítása, mint egy ázsiai tömegterméknek. Nem mellesleg egy magyar válalkozást támogattam a megvásárlással. Nekem ez is számít. Mielőtt a kasszához léptem volna, átgondoltam, hány - már meglévő - ruhámmal tudom felvenni a kiszemelt darabot. Egyéb előnyöket és hátrányokat összevetve született meg végül a döntés, hogy hazavigyek egy újabb ruhadarabot.

Farmerem viszont még mindig nem volt, így aztán elkerülhetetlenné vált a látogatás egy szegedi bevásárlóközpontban. Mivel egyéb teendőim is a Tisza menti városba szólítottak, így összekötöttem a kellemest a hasznossal, és bevettem magam az akciók után lihegő shoppingolók közé. Szégyen, nem szégyen, vettem két nadrágot az egyik fast fashion cégtől. A korábbi évekkel szemben viszont nem kerestem magamnak felsőket vagy nyári ruhákat náluk. Egy optikai üzletbe is betértem. Mivel híján voltam a lezser, mégis csinos lábbeliknek, egy cipőboltot is útba ejtettem. Egy névtelen, egy szezonra tervezett darabhoz képest csupán néhány ezerrel fizettem többet a kuponommal egy bevált cipőmárkáért. Azzal, hogy a drágább, de minőségibb árut választottam, környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vettem, így ugyanis nem kell évente eldobnom a javíthatatlan cipőim. Ráadásul olyan fazont választottam, amelyik farmerrel, ruhával egyaránt jól variálható, tehát ki tudom használni a már meglévő ruháimmal. Legutoljára egy elektronikai cikkeket árusító boltba néztem be. Évek óta tervezem, hogy veszek egy bizonyos fajta olajsütőt, amit alapesetben igencsak borsos áron kínálnak. Mivel nem találtam a megfelelő típust, így ennek az álmomnak a beteljesülése még várat magára.

Összefoglalva az elmúlt pár napot úgy érzem, sikerült többnyire tudatosan részt vennem ebben a mesterségesen gerjesztett fogyasztói cirkuszban. Olyan árukat pakoltam a kosaramba, amelyekre valóban szükségem volt. Az ár mellett igyekeztem környetvédelmi és egyéb szempontokat is figyelembe venni. A megvásárolt árukat a saját szatyromba kértem, így elejét vettem a felesleges nylonszatyor-fogyasztásnak is. Nyárra még be kell szereznem egy rövidnadrágot és egy szoknyát. Azt hiszem, itt az ideje, hogy egy turkáló felé vegyem az irányt.

Kép: Freeimages

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!