Bár a kisfiaink még csak kettő és négy évesek, a különböző járművek egytől egyig lázba hozzák őket, legyen szó repülőről, kukás autóról vagy motorról. Így aztán pünkösdvasárnap múzeumba mentünk velük. Nem, nem dohos, avitt kiállításra vittük őket, hanem egy modern, korszerű, körbetapogatható eszközökkel felszerelt, fiúknak szóló programra, a szolnoki Reptárba.  Ez a kirándulás a gyereknapi ajándékunk része volt. Ha rendszeresen olvassátok a blogot, tudjátok, mennyire elutasítóan állok a gagyi, használhatatlan játékokhoz, ezért idén egy (egész pontosan két) élménnyel ajándékoztuk meg a gyermekeinket.

Mikor a helyszínre értünk, a sor az utcán kígyózott, parkolóhelyet is alig találtunk. Nem tudom, egy átlagos hétvégén mennyien vannak, ennyi látogatóra mindenesetre nem számítottunk. A kiállítási termekben és az udvaron viszont egyáltalán nem volt zavaró az embertömeg, igazából fel sem tűnt, hogy sokan lennének. Az emeleten kezdtük a bámészkodást. A személyes kedvencem egy pici üveg vagy műanyagdarab volt, amely bajkonuri földet rejtett, mellette pedig Farkas Bertalan űrhajójának kicsinyített mása állt. Ebben a teremben szabadon nyomkodhattunk egy "okos asztalt" is, aminek az érintőképernyőjén űrhajós videókat lehetett nézegetni. Itt - és később a többi helyiségben is - több olyan szemüveget próbálhattunk fel, amelyekkel repülővezető pilótának érezhettük magunkat.

A nagyobb emeleti részben kapott helyet néhány szimulátor és egy 4D mozi. Ezekre külön jegyet kellett volna váltanunk. Sajnos a részvétel feltétele volt, hogy a látogató 10 év vagy 120 centiméter feletti legyen, így a gyermekeink ezekbe nem ülhettek be. Ezen a szinten méretes repülőgép-alkatrészeket is kiállítottak, amelyek nekem - az igazat megvallva - semmit nem mondtak.

Egy szinttel lejjebb makett vasút és repülő kötötte le a gyerekek figyelmét, majd helyet foglaltunk egy utasszállító repülő ülésein. Itt lehetőségünk nyílt arra, hogy elfogyasszunk egy kávét, de mi ehelyett inkább továbbhaladtunk a kiállított repülőgépek és helikopterek közé. Két gépbe - külön jegyvásárlás mellett - be lehetett szállni. A kisfiamnak ez az eleme tetszett legjobban a múzeumnak.

Az udvaron kialakítottak egy modern játszóteret, ahol a gyerekek kedvükre szaladgálhattak. Néhány harckocsi (?) is kint parkolt, akárcsak számos vadászgép és helikopter. Egy különálló kis épületben további harci járművek kaptak helyet. Ezen a részen kialakítottak egy akadálypályát, amit a kor- és magasságkorlátozások miatt szintén nem néztünk meg közelebbről.

Az ajándékboltban vásárolhattunk volna teljesen felesleges tárgyakat magunknak, de inkább nem költöttük a pénzt haszontalan holmikra. Ebédelhettünk volna a múzeum büféjében, de inkább a múzeum melletti cukrászdát kerestük fel.

A kisfiaim még napokkal később is emlegették a légi és szárazföldi járműveket, amelyeket a Reptárban láttunk. Engem nem különösebben mozgattak meg a kiállított gépek, a mosdókban felszerelt fogkefe-automata viszont annál inkább. Nem próbáltam ki, mindenesetre érdekes kezdeményezés. A fogápolásra buzdító törekvések üdvözítendőek, nem tudom viszont, hogy hányan használják a gépet. Összességében elmondhatjuk, hogy emlékezetes maradt számunkra a szolnoki kirándulás. Meg vagyok róla győződve, hogy sokkal nagyobb örömöt szereztünk ezzel a gyermekeinknek, mint a huszadik kisautóval vagy egyéb, teljesen felesleges holmival. Tudjátok a mottóm: játék helyett élményt!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!