Napjainkban a bio üzemanyag az egyetlen életképes megoldás, ami helyettesítheti a környezetet károsító, kőolaj eredetű üzemanyagokat. Bár viták folynak arról, mennyire tekinthető megújulónak, az előállításához szükséges gabonát vitathatatlanul sokkal gyorsabban meg lehet termelni, mint a fosszilis üzemanyagokat, amelyek évmilliók során keletkeztek. Összeállításunkban górcső alá vesszük az előnyöket és a buktatókat, hogy kiderüljön, valóban a bio üzemanyagé-e a jövő.

Múlt, jelen, jövő

Mielőtt azonban a jövőbe tekintenénk, vessünk néhány pillantást a múltba! Talán nem is gondolnánk, de a bio üzemanyagok egyidősek az autókkal. A XX. század elején Henry Ford úgy tervezte meg T-modelljét, hogy azt etanol hajtsa. A korai diesel motorok pedig mogyoróolajjal működtek.

Brazília az 1970-es évektől kezdődően évtizedeken keresztül cukornádból állított elő etanolt, mert nem tudták eladni az országban termelt cukrot és a farmerek tönkrementek volna, ha nem állnak át az üzemanyag-gyártásra. Néhány autó a mai napig különbül működik tiszta etanollal, mint olyan fosszilis üzemanyaggal, amelyben az etanol csak keverék.

A hatalmas kőolaj-készletek felfedezése évtizedeken keresztül alacsonyan tartotta a gázolaj és a benzin árát, ezért a bio üzemanyagok kikoptak a használatból. Ahogy azonban emelkedtek az olajárak és ahogy egyre nagyobb figyelem vetült a szén-dioxid kibocsátással kéz a kézben járó globális felmelegedésre, a bio üzemanyagok újabb népszerűségre tettek szert.

De mit is értünk bio üzemanyag alatt?

Ha velősen akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk, a bioüzemanyag biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú üzemanyag, tehát biológiai eredetű motorhajtóanyag. Két legfontosabb csoportja a biodízel és a bio etanol. Ez utóbbi egy fermentációval előállított alkohol, amelyet benzin helyettesítésére vagy adalékanyagként használnak. A bio diesel ezzel szemben olyan olaj, amelyet növényekben és magvakban természetesen előforduló olajokból vonnak ki.

A bio üzemanyagokat három csoportba sorolhatjuk aszerint, milyen nyersanyagból készülnek.

Az első generációs bio üzemanyagot ehető alapanyagból, gabonából állítják elő. Az etanolt keményítő és cukor tartalmú mezőgazdasági terményekből, például búzából, kukoricából, árpából, cukorrépából, burgonyából, maniókából, cukornádból vagy kukoricából nyerhetjük ki. A bio diesel alapanyagai a természetes formában előforduló növényi olajok, mint a szója vagy a repce.

A második generációs bio üzemanyagokat nem ehető nyersanyagokból, például cellulózból (fából, fűfélékből, növényi eredetű szálakból, rostokból) gyártják. Mivel ezeket sokkal nehezebb lebontani fermentációval, mint első generációs társaikat, a gyártás során szükség van egyfajta előkezelésre.

A harmadik generációs bio üzemanyagok előállításánál algák lipidhozamát használják fel.

Miért jó nekünk a bio üzemanyag?

Elöljáróban érdemes tisztáznunk, hogy az alternatív energiával, mint amilyen a szél- vagy a napenergia, a legnagyobb probléma a hordozhatóság. Pontosabban ennek hiánya. Ma még ugyanis meglehetősen bonyolult nagy mennyiségű energiát szállítani. A bio üzemanyagokat ezzel szemben könnyen lehet mozgatni, tűrhető az energiasűrűségük és feldolgozásukhoz a meglévő technológiák, infrastruktúrák területén csupán minimális módosítására van szükség.

Emellett a bio üzemanyagok segíthetnek az energiabiztonság megőrzésében olyan területeken, ahol nem állnak rendelkezésre szén-hidrogén-források, viszont adottak a megfelelő mezőgazdasági feltételek.

Ráadásul a bio üzemanyagnak szánt gabona elnyeli a kipufogókból származó szén-dioxidot, ezáltal pedig lassítja a globális felmelegedést. Amikor ugyanis elégetjük az autóinkban, szén-dioxidot bocsátunk ki. Ez azonban az a szén, amit a növények elnyeltek növekedés közben. Ezek alapján úgy tűnik, a növények zéró kibocsátással rendelkeznek. Ez azonban nagyon leegyszerűsített nézőpont.

Buktatók

A bio üzemanyagok használata során nemcsak előnyökkel kell számolnunk. Érdemes a hátulütőket is számba vennünk.

Az első generációs bio üzemanyagok kizárólag ehető gabonákból készülnek, ezek pedig néhol az étkezésre szánt gabonától vesznek el termőföldet. Ennek következményeként az élelmiszerárak ellehetetlenülhetnek, hiszen egy mezőgazdasági terület akkor ér többet, ha bio üzemanyaghoz szükséges növénnyel van bevetve. Emiatt a gazdák magasabb árakat fognak kérni az élelmiszerekért, mert ezzel szeretnék kompenzálni bevételkiesésüket.  

Kérdés tehát, mennyire etikus üzemanyag-előállításra használni mezőgazdasági területeket, ha a világ növekvő népességéből nem mindenkinek jut elegendő étel.

Ráadásul, ahhoz, hogy megtermeljük a bio üzemanyaghoz szükséges nyersanyagot, erdőket és őshonos növényeket kell kivágnunk. Ez együtt jár a kiirtott növényzetben élő állatok pusztulásával, egyszóval a biodiverzitás csökkenésével. Ha csökken a növényzet mennyisége, kevesebb növény kevesebb szén-dioxidot tud elnyelni. Bár a helyükre lehet új, bio üzemanyaggyártáshoz szükséges növényeket ültetni, az őshonos erdő mégis szinte mindig jobban magába tudja szívni a légkörbe kerülő szén-dioxidot, mint az újonnan ültetett fajok.

A nyersanyagként használt gabonák termelése, a műtrágyázás, a rovarirtószerek használata, valamint a növény üzemanyaggá alakítása sok energiát igényel. Az előállításhoz használt energia jó része szénből és természetes gázokból származik, ezért a bio üzemanyagok nem tudnak annyi olajat helyettesíteni, mint amennyi a gyártásukhoz szükséges.

A híres főemlőskutató, Jane Goodall úgy nyilatkozott, a bio üzemanyagnak szánt cukornád és pálmaolaj olyan mértékben károsítja az esőerdőket, hogy fel kellene hagyni a termesztésükkel.

Végül érdemes elfogadnunk, hogy néhány terület egész egyszerűen alkalmatlan a bio üzemanyaghoz szükséges gabona termesztésére. Alaszka például nem megfelelő hely arra, hogy évről évre hatalmas termésátlagokat hozzon. Az ehhez hasonló térségek továbbra is rá lesznek kényszerülve az üzemanyag-importa, az energiafüggés tehát továbbra is megmarad.

Cellulózé a jövő?

A jövőt illetően azt látjuk, sokan bíznak a bio üzemanyagok előnyösebb előállításában, valamint innovatívabb nyersanyagok használatában. A fűfélék és a facsemeték például jelentős mennyiségű cellulózt tartalmaznak. Ez azért érdekes, mert a cellulóz olyan erős anyag, amely a növények sejtfalát alkotja és amely a növény tömegének nagy részét biztosítja. Ha bio üzemanyag gyártására használnánk, az a jelenlegi megoldásoknál jóval hatékonyabb lenne és kevesebb szén-dioxid kibocsátással járna.

Néhány kutató a szalmától várja a bio üzemanyagok megújulását. A szalmából előállított biobutanol ugyanis a bio dieselnél és az etanolnál környezetbarátabb, nem mellesleg költséghatékonyabb lehetőségeket rejt magában. További előnye, hogy csak kis mértékben párolog a benzinkutaknál és ipari felhasználás során, mivel kevésbé illékony.

Érdemes tisztában lennünk vele, hogy a – leginkább hidrogénből és szénből álló – bio üzemanyagok égetése bizonyos fokig hozzájárul a globális felmelegedéshez. Bár a bio üzemanyag csökkenthetné az energiaéhségünket, mégsem tud választ adni minden problémánkra. Abban viszont egyetértenek a szakértők, hogy kevesebb üvegházhatású gázt termelnek, mint a fosszilis üzemanyagok. Arra jók, hogy lassítsák a globális felmelegedést, arra viszont nem megfelelőek, hogy megállítsák vagy esetleg visszafordítsák azt. A bio üzemanyag ezért csupán átmeneti megoldás lehet, amíg ki nem találunk valami jobbat.

Addig is érdemes törekednünk az energiaválság megelőzésére. Ennek érdekében két lehetőség közül választhatunk. Az egyik szerint tudatosabban kell használnunk az energiát és fel kell hagynunk a rendelkezésünkre álló források pazarlásával. A másik megoldás, hogy növeljük az ún. tiszta energia – leginkább a szél- és napenergia – használatának mértékét.

Kezdésnek ezek is megteszik, de továbbra is szükségünk lesz némi folyékony üzemanyagra. Ehhez pedig döntéseket kell hoznunk arról, vajon melyikkel teszünk legtöbbet környezetünk megóvásáért.

Ez a cikkem a Zöld Ipar Magazin július-augusztusi számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!