Elérkezett az év vége, itt az ideje egy kis számvetésnek. Milyen is volt hát 2019 számomra újságíróként?
Ha visszagondolok erre az esztendőre, a rengeteg munka jut elsőként eszembe. Januárban a heti egy cikket heti kettőre cseréltem a Life.hu-n. Utólag visszagondolva nem is igazán értem, hogy futotta ennyi írásra a főállásom mellett. Heti két cikk talán nem tűnik olyan megerőltetőnek, valójában viszont sok fáradozást, utánajárást, egyeztetést, időt és energiát igényelt az elkészítésük. Annyi téma előkerült ezekben az írásokban, hogy nehezen tudnék kiemelni belőlük egyet is. Bár, ha jobban belegondolok, egy cikk mégis kiverte a biztosítékot az olvasottsági statisztikák alapján és rekordokat döntögetetett. Másfél héttel a közzététel után több, mint 57.000-en olvasták a fekete pedagógiáról szóló cikkem, vagyis azt, hogyan alázzák meg vagy éppen teszik tönkre tanárok a diákjaik életét egy-egy mondattal, fintorral, hanglejtéssel. Kulisszatitokként annyit elárulok, hogy egy továbbképzésen hallottam először erről a jelenségről, és bizony nem hagyott nyugodni. Utánaolvastam, és úgy tűnik, sokakat késztetett együttgondolkodásra, véleményalkotásra.
Augusztusban úgy döntöttem, a havi nyolc Life.hu cikket havi kettőre csökkentem és egy ideig szüneteltetem a Zöld Ipar Magazinos munkáim, hiszen időközben újabb újságírói feladatokat is elláttam. Tavasszal kezdődött az együttműködésem a Családi Lappal és a Képmás.hu-val. Míg az előző nyomtatott sajtótermék, utóbbinak az online felületén jelennek meg írásaim. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a Családi Lapban Papp Diánával, a Nők Lapja egykori újságírójával és hét regény szerzőjével, a Képmásnál pedig Koltay Annával, a közmédia számos műsorának vezetőjével, Junior Prima díjas újságíróval dolgozhatok együtt. Ezeknek a sajtóorgánumoknak is számos cikket írtam idén. Talán a próbacikkeim voltak a legemlékezetesebbek, hiszen ezekben mindig izgatottan, tökéletességre törekedve raktam egymás mellé a mondatokat. A Családi Lapnál a belépőmhöz megszólaltattam többek között Kemény Zsófi slammert, Varró Dániel és Lackfi János költőt, Vecsei H. Miklós színművészt. Mindannyian az irodalomtanítás jelenlegi helyzetéről nyilatkoztak. A Képmás.hu-ra az egyik legfontosabb témámmal léptem be, ez volt a divat és a környezetszennyezés kapcsolata. Ennek az írásnak az elkészítéséhez nagy segítséget kaptam Mengyán Esztertől, akivel már két ízben készítettem interjút a fenntartható divatról és akivel személyesen is találkoztam Békéscsabán februárban, az első TED X-emen.
Aztán az ősz egy olyan lehetőséget is elhozott nekem, amiről egyelőre sokat még nem szeretnék elárulni, de rövid időn belül erről is lerántom majd a leplet.
Amikor sok lemondással, éjszakákba nyúlóan, néhol már a fáradtságtól sírva írtam a cikkeim, mindig az lebegett a szemem előtt, hogy ezzel közelebb kerülhetek az álmaimhoz. Az idei év úgy érzem, igazolta a meggyőződésem, miszerint a befektetett munkának mindig meglesz az eredménye. Az interjúalanyok, a főszerkesztők, rovatvezetők elismerő szavai is megerősítettek, hogy jó úton járok.
Látjátok, sok helyre és sokat írtam idén, így talán érthető, miért jelent meg olyan kevés bejegyzés a blogon. Hónapokig igyekeztem összefoglalókat készíteni a life.hu-s munkáimról, de egy idő után feladtam, mert nem futotta rá az időmből. Aztán amikor néhány napja a karácsonyi ajándékozásról írtam, nem is mozogtam valami otthonosan a saját kis világom, érzéseim, élményeim világgá kürtölésében, hiszen az újságírói munka ennél jóval távolságtartóbb, objektívebb hozzáállást kíván. Azért igyekszem rendszeresen frissíteni a tartalmakat, hiszen tudjátok, ezzel a bloggal - és Vass Virág tanácsával - indult az újságírói pályám.
Köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok! Boldog új évet mindenkinek!
Kép: unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
