Korábban már meséltem arról, mennyire irtózom a felesleges műanyag zacskóktól és reklámszatyroktól. Ezeket, ahol tudom, kerülöm. Heti és havi szinten azonban még így is tetemes mennyiségű műanyaghulladék keletkezik a háztartásunkban. Ezeknek majd' száz százalékát a különböző termékek csomagolóanyagai adják. Mi tehát a megoldás? A csomagolásmentes vásárlás. Természetesen nem tudok minden csomagolóanyagot kikerülni, de elég jól haladunk a kevesebb hulladék felé. Hogyan csinálom? Mutatom.

Kenyér

A kenyeres és péksüteményes műanyag zacskók egy részét sikerült csinos kis színes, kockás vászon anyagokkal kiváltanom. Mindezt könnyen megtehetem, a férjem ugyanis egy pékségben dolgozik. Így nem kell magyarázkodásba kezdenem a boltban a többi vevő előtt, miért is akarom egyből a saját szütyőmbe tenni a pékárut.

Keksz, ropi, nasi

Szerencsére nagyon ritkán veszünk sós ropogtatnivalókat, a háztartási keksz azonban egész gyorsan fogy nálunk. Húsvét előtt a kisfiammal teljes kiőrlésű, cukormentes kekszet sütöttünk, amely a későbbi keksztekercs és kókuszgolyó egészségesebb, kalóriaszegényebb változatául szolgált volna. Én azonban ideje korán elcsipegettem, így elmaradt a régóta várt keksztekercs. Szintén húsvétot megelőzően egy nagyobb adag teljes kiőrlésű grissinit is begyúrtunk. Legnagyobb meglepetésemre a hagyományos ízekhez ragaszkodó férjem is szívesen rágcsálta a sós-fűszeres rudakat. Igazából egyik nasi elkészítése sem igényelt túl sok időt, sőt a kisfiammal remek kis program volt az elkészítése. Ráadásul így a bolti ár töredékéért jutottunk teljes kiőrlésű termékekhez.

Tészta

Anyukám a nyolcvanas években több kilónyi tésztát gyúrt havi rendszerességgel. A szaktudáson kívül rendelkezik egy tésztagéppel is, így elméletileg semmi akadálya sincs, hogy otthon nekiálljunk egy kis tésztagyártásnak. Hogy mennyire lesz macerás, nem tudom. Bízom benne, hogy sikerül magam rávenni, hogy én magam gyúrjam, vágjam, pödörgessem, szárítsam, és dobozoljam a tésztát, amit megeszünk.

Zöldség, gyümölcs

Hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap van nálunk piac. Ilyenkor veszem meg a következő pár napra szükséges zöldségeket és gyümölcsöket. Időnként még most is beleesek olyan hibákba, hogy túl sok mindent vásárolok, de mostanában egész jól el tudom találni, miből mennyi kell. Ha például otthon fonnyad a paprika, addig nem veszek újat, amíg el nem fogy. Csak akkor vásárolok újabb adag retket vagy újhagymát, ha az itthoni készletünk elfogyott. Ilyenkor is lehetőleg olyat választok, ami nincs összegumizva vagy összekötve csomóba, hogy ezzel se termeljek feleslegesen hulladékot. A piacos vásárlások előnye, hogy a multik árukészletével szemben itt nem kell agyoncsomagolt élelmiszereket vennem, amelyek a levegőt szennyezve több száz vagy több ezer kilométert tesznek meg, míg az asztalomra kerülnek. Ráadásul a már meglévő műanyag zacskókat és szatyrokat is újrahasználhatom.

Savanyú uborka, befőtt, lekvár

Több-kevesebb sikertelen próbálkozás ellenére is kitartok amellett, hogy mi magunk tegyük el a savanyú uborkát és a befőttet. A simán lefagyasztott gyümölcsökkel kevesebbet kell bajlódnunk, mint a főzött, dunsztolt társaikkal, viszont ha a lassabb, munkásabb befőzést választjuk, nem járatjuk hónapokon keresztül feleslegesen a fagyasztót és még a korábban vásárolt mézes, befőttes, savanyús üvegeket is újra tudjuk használni. A lekvárkészítés egy kényesebb téma, mióta a férjem beleásta magát a pálinkakészítés rejtelmeibe. Majd kiderül, hogy a lekvár- vagy a pálinkalobbi lesz erősebb...

Lencse, bab, hajdina, tea

A helyi gyógynövényüzletben kimérve is árulnak bizonyos termékeket, így kéretlen hulladék termelése nélkül juthatunk többek között hüvelyesekhez, magvakhoz, cukrozott és kandírozott édességekhez vagy teához. A múltkoriban xilitet vásároltam úgy, hogy vittem a saját kis dobozomat. Készségesen lapátolták bele a kiválasztott árut. Az viszont biztos, hogy nem mindenhol talál az ember értő fülekre, ha a megszokottól eltérő gyakorlatot akarja követni.

Tej, tojás, túró, csíramálé

A friss zöldséghez és gyümölcshöz hasonlóan a különböző tejtermékeket, a tojást és a csíramálét is a piacon tudom a saját üvegembe, dobozomba kérni az árusoktól . A házi tejet 160, 170 forintért, tehát a bolti ár alatt tudom így venni, a házi túrót és a tejfölt viszont ezer forintért árulják. Bár a boltokban kapható termékekhez képest néhány száz forinttal drágább így, én mégis inkább ezt választom, mert tudom, hogy helyi termelőket segítek és a környezetet is óvom.

Te mennyire vagy tudatos vásárló? Az ár számít, a megszokás vagy a fenntarthatóság?

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!