A hétvégén Péterfy Bori koncerten jártam Gyulán. Bori és a zenekar hozta a megszokott formát, ismét frenetikus bulit csináltak.
A koncert szombat este negyed tízkor kezdődött egy szabadtéri helyszínen. Mi három negyed kilenc körül értünk oda. Már a Boriék előtt fellépő zenekar utolsó számainál elhelyezkedtem a színpad közelében. Ekkor még kisgyerekek rohangáltak a közelemben és nem igazán láttam egy rajongót sem. Amint lehetett, előrenyomultam a legelső sorba. Az egyik oldalamon egy kislány, a másikon egy 50+-os nő ácsorgott. Amíg a polgármesterek köszöntőt mondtak, kiszúrtam a közelünkben egy másik Bori rajongót, aki ugyanolyan Bori pólót viselt, mint én. Nem bírtam megállni, és egyből szóba elegyedtem vele. (Aki ismer, biztosan elcsodálkozik ezen, de hát Boriról volt szó, így az introvertált személyiségem egyértelműen a háttérbe nyomtam.) Az első számot kezdtük el találgatni, meg a rendelhető pólókat vitattuk meg. Közben a zenekar feltűnt a színpad szélén. Wow, már az is hatalmas élmény volt, hogy félig-meddig civilben láthattam a tagokat, amint a gyulai imázsfilmet nézik és hangolódnak a bulira.
Az első dal a Fehérre festem az arcom volt. A Hajolj bele a hajambát és a Vámpírt meglepően korán eljátszották. Az akváriumos jubileumi Péterfy Bori koncerten ezeket a buli végén adták elő. A Föld hívja Földet, a Ne keresd az igazit, az én voltam, a Tíz perc szerelem, a Vigyázz és a nagyobbik fiam kedvence, az Oázis is felcsendült a legújabb, Bori X albumról. A Szédülésről előadták a Szép halottat, a 2B-ről a Kettőt, a második albumról a Téged nemet, a Zombit, a Szembogárt és Csillagport (vagy a Napbanézőt?), az elsőről az Ópiumot és a Hello, modern dizájnt, a Fehér éjszakákról a Futást. A Szédülésre és a Szívem gyorsabban verre számítottam, ezek viszont kimaradtak. A nem saját dalok közül viszont helyet kapott a Szerelem, a Dunántúli sláger és az Ez az a ház.
A koncert közben futottak a klipek a háttérben, a hangosítás jól szólt, én pedig fantasztikusan éreztem magam. Az akváriumos koncerttel ellentétben most teljesen felszabadultan tudtam átadni magam a zenének. Az első sorból üvöltöttem a szöveget, ugráltam, a fejem ráztam - egy szóval sikeresen kiszakadtam a mindennapok monotóniájából. Bár most Bori kihagyta a stage divingot, koncert közben kétszer is lejött a színpadról, és megérinthettem a kezét! Aztán a Futás alatt be is mászott a közönség közé, aztán lefeküdt a földre, és a jelenlévőket is erre buzdította. Bori lazasága kimondottan vonzó számomra. "Ez, amit senki nem mer" - ordítottuk közben. Annyira inspiráló olyan nőket látni - például Borit, Pásztor Annát vagy a kolléganőmet - akik görcsök és merevség nélkül tudnak hozzáállni az élethez!
A koncert végéhez érve Bori és a gitáros is lejött a színpadról, és a korlát előtt énekeltek. A gitáros egyszer csak elém tolta a mikrofont, én pedig boldogan énekeltem a Vigyázz utolsó, nanázó sorait. A buli után két fiatal lányhoz csapódtam, akik meg akarták várni Borit. Ez volt a negyedik Bori koncertem, és 11 év rajongás után, túl a harmadik X-en, két gyerek anyjaként úgy éreztem, eljött a pillanat, hogy közös kép készüljön rólunkl. Nem kellett sokat várnunk. Bori kedvesen és közvetlenül váltott velünk néhány szót a fotó elkészülése közben. Hatalmas élmény volt, hogy beszélhettem vele! Ha minden jól megy, a nyáron még kétszer fogunk találkozni. Azokra a koncertekre viszont valószínűleg a Bori-rajongó kisfiaink is jönnek. Már alig várom!
Kép: saját
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
