Július elején egy délutánra átadtuk magunkat a gondtalan fesztiválozás életérzésének. A Péterfy Bori és a Love Band koncertjére utazott a család Ópusztaszerre a Woodstock az Ugaron fesztiválra. Már hónapokkal korábban kinéztük magunknak ezt a programot, és izgatottan vártuk a kisfiaimmal a banda a fellépést. Az első Bori-koncertre még elkísért minket az egyik nagyi, ennek a bulinak viszont csak a szűk család látott neki.
Természetesen ezt a koncertet is alapos felkészülés előzte meg. A YouTube-on Bori-videókat néztünk és hallgattunk, lelkiismeretesen ismételtük a dalszövegeket, énekeltünk, ugráltunk, gyakoroltunk. A kisfiaimnak nem mertük elmondani, hogy pontosan melyik nap lesz a koncert, mert attól tartottunk, hogy akkor biztosan kimarad a délutáni alvás. A hallgatásunk ellenére egyikük sem aludt ebéd után. Délután készülődni kezdtünk, elcsomagoltuk a koncertre szánt vagány pólóinkat. A kocsiban mi más szólhatott volna, mint Boriék Szédülés című lemeze, amit a budapesti jubileumi koncertjükön vettünk.
Negyed ötre értünk a helyszínre, a koncert hétkor kezdődött. Maga a fesztivál egy aránylag kicsi területen helyezkedett el. A "főutca" két szélét elsősorban gasztronómiai árukat kínáló pavilonok uralták. Egy árus rögtön lerohant minket: kóstolóval kínált, aztán elkezdett becsomagolni egy vékonyka csík édességet egy csillagászati összegért. Gyors tanakodás után végül úgy döntöttünk, kifizetjük. Kerestünk magunknak egy padot, ahol elfogyasztottuk a borsos áron mért nasit meg az italokat, amiket bevihettünk a fesztivál területére. Az akkor éppen üresen álló filmes sátor szemrevételezése után a fehér kordonnal bevont nagy színpad környékét sasoltuk egy ideig, hogy megpillanthassuk Borit. Sikerrel jártunk. Ezt követően felszálltunk az ugar vonatra. Én persze onnan is a színpadot tartottam szemmel.
A koncert pontosan kezdődött. A család minden tagja az első sorból figyelte az eseményeket. A kisebbik fiamat végig karban tartottuk, a nagyobbik viszont aránylag felszabadultan bulizott. A koncert kiemelkedő pillanata volt, amikor Bori megénekeltette a közönséget a Téged nem alatt, az én fiam pedig torkaszakadtából ordította a szöveget akkor is, amikor más nem énekelt. Én természetesen nem tudtam annyira felszabadulni, amennyire akartam, hiszen a fél szemem végig a gyerekeken tartottam.
A koncert után karon fogtam a kisfiaim, és a backstage felé vettük az irányt. Összesen öt embert - köztük az Anna and the Barbies meg Boriék menedzserét - kellett megszólítanom ahhoz, hogy találkozhassunk imádatunk tárgyával. Bori át sem öltözött, egyből odajött hozzánk. Ugyanúgy, ahogy az előző koncertek végén, most is hihetetlenül kedves és közvetlen volt. A nagyobbik fiam ezúttal is ajándékkal készült neki.
Feldobódva, felszabadulva indultunk hazafelé, amikor egy szalmabála tetején megpillantottam Pásztor Annát, amint egy mini stábnak nyilatkozott. Természetesen én is odamentem a közelébe. Anna éppen azt ecsetelte a riporternek, milyen illúzióromboló, amikor életünk kimagasló eseményeit meg akarjuk örökíteni és végigfotózzuk ezeket ahelyett, hogy teljes mértékben átadnánk magunkat a pillanatnak. - Erre a gondolatra hívták fel a figyelmünket a "No selfie zone" és a "Ne fotózz, inkább éld át!" táblák is a fesztivál területén. - Amikor odaléptem Annához, bemutatkoztam mint az a blogger, aki az anyaságról kérdezte őt egy közös interjúnkban. Gyorsan találtunk hasonlóságokat a gyermekeink között, a fiaimnak a nagyobbik gyermekét is bemutatta. Anna vérbeli háziasszonyként marasztalt még minket, mikor már hazafelé indultunk.
A büfé árai barátiak voltak, a toi toik állapotát rendben találtam. Embermértékű, családbarát fesztivál volt a Woodstock. Az egyetlen említésre méltó hiányosságot abban éreztem, hogy kimondottan gyerekeknek szánt játéklehetőséget (csúszda, hinta, homokozó...) nem találtunk. Ennek ellenére minden bizonnyal jövőre is kilátogatunk az Ugarra. Akkor már rutinosabban, pléddel, polifoammal, labdával, játékokkal felszerelkezzve indulunk neki a nyár leglazább fesztiváljának.
Kép: saját
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
