Nem régiben arról írtam cikket a Life.hu-ra, miért járjon a legfiatalabb korosztály is múzeumba. A családunkban nem kérdés, hogy időnként a gyerekeket is elvisszük egy-egy kiállításra. (Tavaly például a dinókiállításon és a Balaton Múzeumban jártunk.) Most egy szuper soproni múzeumot ajánlok nektek, amit a kisfiaink és mi is nagyon élveztünk.

Ha Sopron, akkor Tűztorony. A város azonban szép számmal tartogat ezen kívül is látnivalókat. Ilyen turista program a Károly kilátó, amelyet mi sem akartunk kihagyni. Amikor a belépőket váltottuk, észrevettem egy  kiírást, miszerint a jegyeink a kilátóval szemben lévő vadászati kiállításra is érvényesek. Miután alaposan szemügyre vettük madártávlatból a várost és környékét, elindultunk a múzeum felé. Némi időbe beletelt, mire kibogoztuk, hogyan, melyik oldalról is tudunk bejutni. A Kőhalmy Vadászati Múzeum ugyanis egy büféből nyílik. A jegyünket nem kérték, tehát a szokásos múzeumos gyakorlattól eltérő élményben volt részünk. És ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk!

A földszinten preparált madarak és üvegvitrinbe zárt, de élettelen hüllők, valamint erdei állatok képei fogadtak minket. Egy érintőképernyőn különböző madarak hangját lehetett meghallgatni, majd jöhetett a kvíz, vajon mennyire jegyezte meg az ember, melyik madár hogy dalol.

Az emeletre érve egy vadász egyenruha mellett trófeák és agancsok sorakoztak. Szöveges ismertetők segítettek volna az erdő világának jobb megismerésében, két kisgyerek mellett azonban nem igazán nyílt lehetőségünk a nyugodt olvasgatásra. A hangsúly ezért inkább a vizualitásra tolódott.

Ilyen volt többek között, amikor az erdő lakóinak ürülékét lehetett összehasonlítani, amikor falra akasztott állatkák bundáját és üveg mögé elhelyezett, kitömött vadakat és növényevőket lehetett szemügyre venni vagy amikor egy kutyaólon különböző kutyafajták képét és nevét lehetett "kihúzogatni".

Az érintésnek is nagy szerep jutott a kiállításon. Több ládikóba is bele lehetett nyúlni, majd el kellett dönteni, mi van bennük. Ez egy izgalmas feladat volt. Attól tartottam, valamilyen rágcsáló van bennük. Ehelyett különböző (gabona)növényeket rejtettek a dobozok. A növényfelismerés előtt/ után megsimogathattuk néhány erdei állat bundáját, megtapogathattuk a sáros lábnyomukat.

A legkisebbekre gondolva a kiállítás szervezői berendeztek egy kis játszósarkot, ahol Bogyó és Babóca társasjáték és építőkocka várta a gyerekeket. A kisebbik fiam szívesen telepedett le a játékok mellé. A nagyobbik gyermekem inkább az a feladat hozta lázba, ahol egy érintőképernyőn kellett memóriajátékszerűen madarakat párosítani. Egy erdei tematikájú társasjátékot is kipróbálhattunk volna, erre viszont idő hiányában nem került sor.

Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a hagyományos múzeumi gyakorlattal szakítva kimondottan a gyerekek érdeklődésének felkeltésére hegyezték ki a kiállítási anyagot. "A mai gyerekek" többségének alig van valamilyen kapcsolata a természettel, amely körülveszi, amelyben él, amelynek ő is része. Bizony előfordulhat, hogy egy gyereknek meg kell mutatni, melyik madár-, kutya- vagy éppen erdei állatfajnak mi a neve. (Bevallom, az énekes madarakat bemutató feladványnál sokuk neve nekem is feladta a leckét.) Tetszett, hogy a gyerekek nemcsak passzív befogadói voltak a látványnak, hanem egy rövid időre ők is aktív résztvevőivé válhattak az erdő életének, közben pedig minden érzékszervüket használhatták, sok kiállított darabot megtapogathattak. Megfelelő volt az arány az online és az offline játékok között - a mérleg nyelve ez utóbbiak felé billent.

Ha Sopronban jártok gyerekekkel, keressétek fel a Kőhalmy Vadászati Múzeumot! Igazán kellemes élményben lesz részetek!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!