Több, mint egy hónapja szinte minden állati eredetű élelmiszert kiiktattam az étrendemből. Miért vágtam bele? Hogy érzem magam ettől? Milyen buktatókkal szembesültem? Így maradok-e már örökre? Ezekről mesélek most nektek.

Miért?

Környezetvédelmi szervezetek munkásságát követve gyakran belebotlottam a "Go vegan", vagyis "Légy vegán!" jelmondatba. Többek között Jane Goodall, az ismert főemlőskutató és Joaquin Phoenix, Joker Oscar-díjas megszemélyesítője is húsmentes étrenden él és minden lehetséges fórumon felemeli a hangját az állatok jogaiért. Etikai kérdések mellett nálam az adta meg a kezdőlökést, hogy a húsipar több károsanyag-kibocsátásért felelős, mint a teljes közlekedési szektor, ezzel pedig jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz. Mivel egy ideje foglalkoztatott a vegánság, januárban három cikket is készítettem vegánság, húsfogyasztás, környezetvédelem kapcsolatáról. Beszélgettem a Greenpeace és a Magyar Természetvédő Szövetség munkatársaival, a Magyar Vegán Szövetség elnökével, vegán anyukákat kérdeztem húsmentes várandósságról és mindennapokról. Egyszóval alaposan  belemerültem a témába. A húsvét előtti időszak pedig remek lehetőséget teremtet arra, hogy tegyek egy próbát és (szinte) minden állati eredetű élelmiszert kiiktassak az életemből.

A fogadtatás

A diákjaimmal és a családommal egyaránt beszélgettem arról, milyen étrendbeli változtatásokra készülök. Míg a gyerekek egyértelműen aggodalmuknak adtak hangot és igyekeztek lebeszélni, a családom elfogadóan állt a döntésemhez. A kisfiaimmal sokat beszélgettem arról, miért fontos nekem ez a váltás, hogyan hat a húsipar a bolygóra, a kedvenc állataik élőhelyére és általában az életünkre. Végig támogattak és biztattak, hogy tartsak ki, ne adjam fel, hiszen ez egy fontos ügy.

Mit mire cseréltem le?

Mivel soha nem voltam nagy húsevő és a férjem régóta növényi étrenden él, nem kellett sokat gondolkodnom azon, mivel is helyettesítsem a húst. Korábban is gyakran készítettünk szezámmagos, cukkini, karfiol vagy lencsefasírtot, a milánói nálunk mindig húsmentesen készül és a rántott hús sem tölt be központi szerepet az életünkben. A radikálisabb változást a tej és a tojás kiiktatása jelentette. Tehéntej helyett növényi tejet, leginkább zabtejet veszek, ez kerül a kávémba. Önmagában, tejként nem szoktam inni, így a drágább növényi verzió - az egy literes doboz - kb két hétig bírja. Tejföl helyett natúr szójajoghurtot használok, de ezt is csak nagy ritkán, hogy minél tovább kitartson az itthoni készlet és minél ritkábban kelljen boltba mennem. A vajat, vaj- és sajtkrémet margarinra, olívaolajra és bolti növényi pástétomra cseréltem, sajt helyett sörélesztő pehely kerül a sült egytálételek, paradicsomos tészták tetejére. Növényi felvágottat, virslit, tofut is vettem az utóbbi hetekben. Elsőre talán nem olyan az ízük, amihez hozzá vagyunk szokva, de én teljesen ki vagyok békülve velük. A tofuval a rántott és a grillsajtot váltottam ki, ugyanis nem régiben grilleztünk. A hatalmas hússzeletek helyett hagyma, gomba, paprika, vegán grill kolbász, tofu került a platnira - a férjemnek és a kisfiaimnak pedig grillsajt. A húspótlók mellett persze igyekszem minél több friss, nyers zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani.

Megingások

Az első tíz nap lelkesedése után rántott húst sütöttem a kisfiaimnak. Ez az étel soha nem tartozott a nagy favoritok közé, ha ezt rakták elém, megettem, de egyébként semmilyen gasztronómiai gyönyörűséget nem jelentett. Aztán másfél héttel az indulás után olyan sóvárgás lett rajtam úrrá, hogy csak nagy önfegyelemmel tudtam megállni, hogy ne egyek belőle. Néhány nappal később padlizsános-paradicsomos rakott krumplit készítettem. A kisfiaim nem eszik a padlizsánt, így a férjemmel ketten falatoztuk a húsmentes menüt. Ő sajttal a tetején, és sörélesztő pehellyel. Ettem, mert valamit ennem kellett, de sóvárogva néztem, ahogy nyúlik a sajt a férjem verzióján. Az enyém ahhoz képest egy puritán, fapados változatnak tűnt. De itt sem adtam be a derekam.

Csaltam

Máshol viszont igen. Az elmúlt időszakban önkénytelenül is belefutottam egy-két tejes, tojásos élelmiszerbe. A zöldségkrémlevesembe például gyanútlanul szórtam a levesgyöngyöt és megszokásból ittam a 3 az 1-bent, aztán bevillant, hogy ezek bizony nem vegán termékek. Mivel nem vagyok egy konyhatündér, a főzés többnyire csak feladatot és nem örömteli tevékenységet jelent számomra, megörültem minden olyan lehetőségnek, amikor nem nekem kellett főznöm az ebédet. Így aztán lelkiismeret-furdalás nélkül ettem a férjem készítette paprikás krumpliból, aminek az alapja zsír volt és tojásos galuskát is tartalmazott - amit hosszas hezitálás után a fazékban hagytam és végül csak krumplit ettem. Anyukám szilvás gombócát is faltam, bár ugye az is tartalmazott tojást. Elvétve a tejes kifli és kalács is gond nélkül lecsúszott, a sajtos-zsíros pogácsának leszedtem a sajtot a tetejéről, és úgy ettem - bár ugye a zsír még így is benne maradt. Ja, és a mézről már a kezdet kezdetén eldöntöttem, hogy nem mondok le. Ez a néhány kihágás ellenére szerintem elég jól sikerült tartanom a hús és szinte teljesen tej-, tojásmentes étrendet. Húst egyáltalán nem ettem az elmúlt hat hétben.

Pozitív hatások

Néhány nappal azután, hogy áttértem a szinte teljesen vegán étrendre, egyre több energiám lett. Hasonló élményről számolt be évekkel korábban az a barátnőm is, aki szintén felhagyott a húsevéssel. Bár egyáltalán nem éhezem, sőt időnként kicsit többet eszem a kelleténél, nem híztam, sőt egy-két kilót fogytam is (úgy, hogy egész nap itthon ülök, nem megyek sehova a járvány miatt). Ráadásul egy-egy kiadós fogás után sokkal hamarabb regenerálódik a gyomrom, mint korábban.

A bökkenő

A kedvező hatások ellenére az új étrend számos nehézséget is felvetett. Mint említettem, időnként nincs kedvem külön főzőcskézni magamnak, ilyenkor egy-egy nem vegán összetevő is bekerül az ételekbe. Két-, illetve háromfelé (húsosat a gyerekeknek, húsmentest a férjemnek, teljesen vegánt magamnak) főzni pedig elég nagy macera. Másrészt nem tudom, hogy oldjuk meg ezt a speciális étkezést, ha vendégségbe vagy étterembe megyünk. És hogy kerüljük el az ételpazarlást, ha a gyerekek ebédjét, uzsonnáját elhozzuk az óvodából? Eddig én voltam, aki magára vállalta a maradékok elfogyasztását. De hogy ez mennyire működhet így továbbra is, az a jövő zenéje.

Hogyan tovább?

Úgy kezdtem el a (majdnem) vegán étrendet, hogy nem állítottam fel magamnak szigorú határidőket, ameddig mindenféleképpen tartanom kell. Közeleg a húsvét. ("Easter is coming.:)) Én meg az utóbbi hetekben egyre többször éreztem visszatetszőnek a zsíros, nyúlós sajtot, amiért korábban annyira rajongtam. És egyre inkább azt érzem, nem etikus úgy jól laknom, hogy azért egy másik élőlénynek el kell venni az életét. A sonka és a tojás már itthon várja, hogy valaki megegye őket. A férjem biztosan nem fogja. A gyerekek nem nagy tojásfogyasztók, ahogy mi sem. A sonkából viszont biztosan fognak enni. Hogy én végül hogy döntök, még magam sem tudom. Jól érzem így magam. És ami jó, azon miért is változtatnék?

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!