Az idei nőnapot harcias és feminista lelkülettel vártam. Az utóbbi hetekben annyit olvastam a családon belüli erőszakról, hogy úgy tűnt, minden szokásos, kedves gesztus (csoki, virág) csak a figyelmet akarja elterelni a valódi problémákról. Például arról, hogy a kapcsolati erőszak Magyarországon minden ötödik nőt érint és hetente legalább egyiküket megöli a partnere.

Újságírói munkám során több ízben is kapcsolatba kerültem a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) munkatársaival. Pedagógusként fontosnak tartottam, hogy a fiatalok is tisztában legyenek azzal, mi normális egy kapcsolatban és mi számít erőszaknak. Tavaly ősszel ezért szerveztem iskolai előadást a témával kapcsolatban.

Aztán néhány hete belebotlottam a Legyen nőnap! nevű kezdeményezésbe, amelyet március 8-ra, a Hősök terére szerveztek civilek, hogy felhívják a figyelmet a párkapcsolati erőszakra és a nők egyenlő jogait követeljék. Ennek kapcsán két interjút is készítettem. Egyiket Péterfy-Novák Éva íróval, a másikat Kollár-Klemencz László zenésszel. Éva az egyik szervező volt, Laci pedig néhány dalt adott elő a jótékonysági rendezvényen.

Nagyon szerettem volna ott lenni a budapesti eseményen, de ez nem tűnt megoldhatónak. Aztán Földvári-Nagy Zsuzsi, a KORE elnöke feldobta egy internetes csoportban, hogy szervezzünk helyben egy flash mobot. Természetesen egyből ráharaptam a dologra. Zsuzsi felkért, hogy tartsak egy rövid beszédet. Jó néhány napig gondolkodtam, mit is mondhatnék néhány percben erről a nagyon fontos témáról. Végül úgy döntöttem, arra hegyezem ki a beszédem, hogy fel kell hagynunk az áldozathibáztató gyakorlattal.

Aztán március 8-án délután némi gyomorgörccsel és (szerintem) remegő hangon olvastam fel/ adtam elő, hogyan is működik egy bántalmazó kapcsolat és hogyan adhatjuk vissza az áldozatok önmagukba vetett hitét. A családommal, barátaimmal, ismerőseimmel, vadidegenekkel, a sajtó munkatársaival körülbelül harmincan gyűltünk össze, hogy beszéljünk a családon belüli erőszakról. A villámcsődület nagyjából fél óráig tartott. Előtte és utána is nyilatkoztunk helyi TV stáboknak a szervezővel, Földvári Nagy Zsuzsival. Remélem, én is hozzájárulhattam ahhoz, hogy visszább szorítsuk a családon belüli erőszak mértékét!

Ezúton is köszönöm azoknak, akik eljöttek és jelenlétükkel kifejezték, hogy együttéreznek a családon belüli erőszak áldozataival!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!