Néhány héttel ezelőtt összegyűjtöttem, milyen programokat nem szeretnék kihagyni idén nyáron. A Covid utáni bakancslistámon szerepelt egy csajos kirándulás. Nos, ez a kívánságom már teljesült is.
Egy szerda reggel a barátnőim leparkoltak a házunk előtt, bevágódtam a kocsiba, és 14 év kihagyás után újra közös kirándulásra indultunk, ezúttal Gyulára.
Az autót a belvárosban, a Százéves Cukrászda mellett tettük le. Rövid séta után 9 órára odaértünk a Tourinform irodába, ahol már vártak minket, a barátnőm ugyanis előzőleg lefoglalt egy háromórás városnéző sétát.
Az adminisztráció után elgyalogoltunk az Almásy-kastélyhoz, ahol 9:30-kor összegyűlt egy kis, tízfős csoport. Már itt kiderült számunkra, hogy egy vérbeli idegenvezetővel van dolgunk, aki szeret mesélni és hatalmas lexikai tudással rendelkezik.Itt végigvettük Gyula történelmének főbb eseményeit, jelentősebb személyeit, majd a vár és a mellette lévő 1848-as emlékmű felé indultunk. A Kossuth Lajos utcára kanyarodva megtudtuk, hogy nem véletlen van a városban mellszobra Munkácsynak, József Attilának, Adynak vagy Dürernek. A Jókai és az Erkel családról is hallottunk anekdotákat. Ezeket az idegenvezetőnk olyan átéléssel adta elő, hogy teljesen a hatása alá kerültünk, időnként jókat nevettünk.
A polgármesteri hivatal és az Erkel tér irányába haladtunk, majd a Harruckern tér közelében, a Világóra mellett egy igazán különleges látványosságba botlottunk. Egy gyulai kolbászt hirdető ágyneműhuzat állt az utca közepén. Az idegenvezető felajánlotta, hogy készít rólunk egy képet. Odaálltunk a díszlethez, ő meg leguggolt, és alulról fotózott minket. Nem értettem, miért. Aztán, amikor megnéztem a képet, megértettem.
Az állam akkor esett le még ennél is jobban, amikor az ágy szomszédságában, a Városház utcán továbbhaladva egy szökőkúttal, virággal díszített térre értünk, és az anamorfózis oszlopon a térkőről Dürer Ádám és Éva című műve tükröződött vissza.
Az idegenvezető itt elköszönt tőlünk, mi pedig beültünk a téren lévő hamburgerezőbe. Covid utáni kiránduláshoz méltón, rögtön előkerültek a kézfertőtlenítők. Mivel igyekszem a vegán étrendet tartani, valamelyest bajban voltam, amikor a menüt vizslattam. Húsmentes pizzát nem kaptam, hamburgerből is csak egyetlen hús nélküli változat volt - tojással, majonézzel. A kirándulás előtt gondolkodtam rajta, hogy oldjam meg a speciális étkezésem, de úgy döntöttem, egyetlen nap kihágást megengedek magamnak. Az ebéd után a vár felé indultunk. Útközben betértünk egy fagyizóba, ahol mi magunk állíthattuk össze a fagyijainkat. Nyolc íz - köztük tej- és tojásmentes-, apró cukorkák, pillecukor, gumicukor, öntetek közül választhattunk. A végeredményt a kasszánál mérték le.
Mire a várba értünk, már negyed órája tartott a tárlatvezetés. Ennek ellenére csatlakoztunk az idegenvezetőhöz, és bejártuk a látogatható termeket. A legfelső szintről a gondozott zöldfelület és a csónakázó tó látványa magáért beszélt. A vár mellett egy óriáskerék is üzemelt. Nem próbáltuk ki, mert négy órára foglaltunk időpontot egy szabadulószobába. Korábban még soha nem vettünk részt ilyen jellegű játékon: 60 perc alatt kellett különféle logikai feladványok teljesítésével kijutnunk a pincéből. Tartottam a bezártságtól, de a feladatok annyira lefoglaltak, hogy eszembe sem jutott pánikolni.
A próbatétel után a Százéves Cukrászdában jutalmaztuk magunkat édes és sós - nem vegán - sütikkel. A desszertek után nehezen keltünk fel az asztal mellől. Mivel a kocsink az épület mellett parkolt, nem kellett messzire sétálnunk, hogy hazafelé vegyük az irányt.
Egy kitérőt azonban még tettünk. Pósteleken a Wenckheim kastély romjait és az ezt övező parkot vettük szemügyre, de csak felületesen. Annyi szúnyog volt ugyanis, hogy amíg lenyomtuk a telefonunkon a fényképezőgombot, össze-visszamartak minket.
Este fáradtan, de rengeteggel élménnyel értem haza. Jó volt végre a barátnőimmel tölteni egy egész napot, nagyokat nevetni, új tájakat megismerni.
A lehető legjobb döntés volt részt venni a városnéző túrán, mert az idegenvezető felkészülten, magával ragadóan mesélte el a város történetét. Az is lenyűgözött, milyen lelkesen és örömmel végezte a munkáját. Séta közben egy az egyben levett a lábamról az a rengeteg virág, amely a várost díszíti. Szinte alig akadt olyan rész, ahol ne érték volna egymást a virágágyások. Ezek, a kiülős teraszok és a szökőkutak egy kis mediterrán hangulatot csempésztek az alföldi városba.
Gyulát mindenkinek csak ajánlani tudom. Barátságos kisváros, bicikliúttal, bringóhintóval, városnéző kisvonattal. Legközelebb a kisfiaimmal fedezzük fel a város szépségeit!
Kép: saját
Minden jog fenntartva!
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
