Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt állítom, a digitális tanrend hatalmas kihívások elé állított tanárt, diákot, szülőt egyaránt. Utóbbiaknak tanárrá, vagy valami hasonlóvá kellett válniuk, hogy vezessék gyerekeiket az átláthatatlan tananyagáradatban, a tanulók komoly leckét kaptak felelősségvállalásból, a pedagógusok pedig… Nos, küzdenek ők is.

Egyik napról a másikra nekem is több nehézséggel szembe kellett néznem.

Először is hirtelen rám szakadt egy korábban nem tapasztalt, hatalmas módszertani szabadság. Természetesen az iskolavezetés minden tőle telhetőt megtett, hogy segítse a munkánkat. Online könyveket, képernyőképeket, webes praktikákat küldött egy szinte követhetetlen e-mailáradatban. És nagyon sok dicséretet, biztatást. Talán erre volt a legnagyobb szükségem.

Miután megértettem, hogy az eddigiektől teljesen eltérő módon kell tanítanom a gyerekeket, rám zuhant a tanácstalanság. Rendben, dolgozni kell tovább. De hogyan?

Gondolkodtam, ötleteltem, rá voltam kényszerítve, hogy használjam a kreativitásom. Miközben az eddigi módszertanom megreformálásán törtem a fejem, újabb nem várt segítség érkezett. Az egyik tanítványom már az első nap létrehozott egy Messenger csoportot az osztálynak. Jól esett látni, hogy ő is aktívan részt akar venni a tanulás-tanítás megszervezésében. Egy másik diákom az adminisztrációs feladatokban segített. A kezdeti kaotikus helyzetben ezek az apró gesztusok is sokat jelentettek.

Visszatérve a módszerekhez, egy estét töltöttem azzal, hogy online tesztkészítők működését tanulmányozzam. Nem lettem okosabb, de nem is volt időm belemerülni, mert a teendők soha véget nem érő listát alkottak a fejemben. Kitaláltam például, hogy letöltök egy hangrögzítőt, ezt viszont csak e-mailben vagy Messengeren tudtam továbbítani. Ehhez újabb csoportokat kellett létrehozni. A gyerekek első szóra kattintottak, felvették a tagokat, egyszóval működővé tették a dolgot. Azzal viszont nem számoltam, hogy a telefonom folyamatosan pittyegni fog, mert valakinek mindig lesz valamilyen kérdése vagy egyszerűen csak elküldi a házi feladatot.

A követhetetlen Messenger üzenetek egybefüggő katyvasszá folytak össze az első napokban. Mára eljutottam oda, hogy reggelente – amikor a gyerekeim még alszanak – vagy este – amikor a gyerekeim már alszanak – minden diákom Messenger üzeneteit egyesével, szisztematikusan végignyálazom, hogy lássam, ki mikor, milyen feladatot küldött. Mivel rengetegen dolgoznak most online, az internet sebessége időnként jócskán lelassítja ezt a folyamatot. Valószínűleg tehát ez sem tartható módszer, mert rengeteg időt vesz el.

És itt el is érkeztem minden otthonról dolgozó legnagyobb nehézségéhez, az állandó időhiányhoz. Mivel középiskolásokat tanítok, megengedek magamnak annyi könnyítést, hogy nem egyesével nézegetem minden diák feladatát, hanem berakom a közös csoportjainkba a megoldást és rájuk bízom a javítást. Per pillanat – két óvodás mellől – többre nem is futná az energiámból. Időnként a diákjaim is túlterheltségre panaszkodnak, de egyelőre lelkesek és szorgalmasan küldik a kijelölt feladatokat. Jó érzéssel tölt el, hogy ennyire komolyan veszik az újfajta munkarendszert. Büszke vagyok rájuk. És hiányoznak. A személyes kapcsolatot egy digitális felület sem képes pótolni.

Ez a cikkem a Szentei Életben jelent meg.

Update:

Mióta megírtam a cikket, papíron, táblázatban vezetem, melyik gyerek, mikor, milyen házit küld. Amint pitteg a telóm, rakom a pipát a neve mellé. Így egyszerűbben tudom követni, kinek mit kell még megcsinálnia.

Kipróbáltam az online tesztkészítőt, egyszerűbb, mint gondoltam. Persze még most tapasztaljuk ki, mik a gyenge pontjai.

És még egy dolog. Rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen túl sok feladatot adtam a gyerekeknek. Talán tényleg igaz, hogy a kevesebb néha több. Majd kiderül, a csökkentett lecke működik-e.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) és a Patent Egyesület sajtóközleménye

A koronavírus terjedésének megakadályozására az otthonmaradás a leghatékonyabb eszköz. A fertőzés lassítása szempontjából az iskolák bezárása és az önkéntes karantén fontos intézkedések. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy sokak számára az „otthon” közel sem biztonságos hely.

A koronavírus kapcsán számos biztonsági intézkedés lépett életbe világszerte. Többek között javasolt kerülni a tömegközlekedést és a tömeget; ha tehetjük, maradjunk a lakásunkban, dolgozzunk otthonról. A hétfőtől érvénybe lépett országos iskolabezárás pedig a szülőket kész helyzet elé állítja: így vagy úgy, meg kell oldaniuk a gyerekfelügyeletet. Ezek az intézkedések a vírus terjedésének mérséklése miatt fontosak. Ugyanakkor a családon belüli erőszak áldozatai számára komoly veszélyhelyzetet jelentenek – hívja fel a közvélemény figyelmét a NANE és PATENT Egyesület.

Kínában a koronavírus megjelenését követő izolációval párhuzamosan az elmúlt hónapokban ugrásszerűen megnőtt a családon belüli és párkapcsolati erőszakkal összefüggő esetek száma. Az ország nyugati részén található Jianli-megye rendőrkapitányságára januárban kétszer annyi bejelentés érkezett, mint tavaly ilyenkor, februárban pedig 162 segélykérő hívás érkezett családon belüli erőszakról - háromszorosa annak, mint tavaly ugyanebben a hónapban.

Nem csak a vírus miatti bezártság, illetve a bántalmazóval való összezártság veszélyes az áldozatokra, hanem az azt követő gazdasági, társadalmi változások is. A családon belüli és párkapcsolati erőszak keretében a bántalmazó jellemzően igyekszik elszigetelni partnerét, csökkentve a baráti és családi kapcsolatok szorosságát, ellehetetlenítve a munkavállalását, ezzel növelve családja feletti kontrollját. Ez nem csak a nőket érinti, de azokat a gyerekeket, fiatalokat is, akik kollégiumba menekültek az otthoni agresszió elől.

Amerikai kutatások szerinta családon belüli erőszak előfordulása növekszik a természeti katasztrófák, például hurrikánok után. A kutatók szerint ez egyrészt az elszigeteltség bántalmazó általi kihasználásának, másrészt az intézményrendszerben (pl.: bíróságok) bekövetkezett változásoknak, fennakadásoknak is köszönhető. A fennakadások miatt ugyanis a bántalmazók még kevésbé tartanak a felelősségre vonástól, miközben a már folyamatban lévő jogi ügyek is még tovább elhúzódnak. A magyar bíróságokon március 15-én elrendelt rendkívüli ítélkezési szünet így jó eséllyel hátrányosan fogja érinteni a bántalmazott nőket.

Hosszú távon az is kérdéses, hogy a munkáltatók miként fognak reagálni a kialakult helyzetre. Az iskolabezárások és az egyenlőtlenül megosztott gondoskodási feladatok miatt sok családban az anya lesz az, akinek otthon kell maradnia a gyerekekkel, és akinek gondoskodnia kell a más okokból kiszolgáltatott (például idős, beteg) családtagokról is. Azokban a családokban, ahol az apa bántalmazó, az esetleges fizetés nélküli szabadság vagy elbocsátás tovább súlyosbítja majd az anyák gazdasági kiszolgáltatottságát.

A NANE és PATENT Egyesület azt kéri, hogy a koronavírus elleni védekezés mellett fokozottan figyeljünk egymásra. Ha ismerünk olyan nőt, aki érintett, igyekezzünk fenntartani vele a kapcsolatot a mostani, izolált időszakban is! Kiemelten fontos, hogy abban segítsünk, amiben az érintett segítséget kér. Ne kezdjünk el tanácsokat adni, ne kritizáljuk. Mindemellett mi magunk is tájékozódjunk a ww.nane.hu oldalon elérhető ingyenes kiadványok elolvasásával. A kifejezetten a segítők számára létrehozott edukációs anyag itt érhető el. A hatóságokat arra kérik az egyesületek szakértői, hogy legyenek tudatosak az előírásaik megalkotása során: biztosítsanak figyelmet az egyéb (erőszakból fakadó, nem járványügyi) egészségügyi kockázatokra is.

A NANE Egyesület nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek fenntartott ingyenes segélyvonala továbbra is elérhető a 06-80-505-101 számon (H-K-CS-P 18-22 és Sze 12-14 között). A PATENT Egyesület ingyenes jogsegély-vonala is hívható, szerdánként 16-18 óra, csütörtökönként 10-12 óra között, valamint a vírus miatt fennálló rendkívüli helyzet alatt pénteken 12-14 óra között is a 06-70-220-2505 mobilszámon, illetve emailen is elérhetők a szakértők a jog@patent.org.hu címen.

Kép: Csoszo Gabriella

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Az idei nőnapot harcias és feminista lelkülettel vártam. Az utóbbi hetekben annyit olvastam a családon belüli erőszakról, hogy úgy tűnt, minden szokásos, kedves gesztus (csoki, virág) csak a figyelmet akarja elterelni a valódi problémákról. Például arról, hogy a kapcsolati erőszak Magyarországon minden ötödik nőt érint és hetente legalább egyiküket megöli a partnere.

Újságírói munkám során több ízben is kapcsolatba kerültem a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) munkatársaival. Pedagógusként fontosnak tartottam, hogy a fiatalok is tisztában legyenek azzal, mi normális egy kapcsolatban és mi számít erőszaknak. Tavaly ősszel ezért szerveztem iskolai előadást a témával kapcsolatban.

Aztán néhány hete belebotlottam a Legyen nőnap! nevű kezdeményezésbe, amelyet március 8-ra, a Hősök terére szerveztek civilek, hogy felhívják a figyelmet a párkapcsolati erőszakra és a nők egyenlő jogait követeljék. Ennek kapcsán két interjút is készítettem. Egyiket Péterfy-Novák Éva íróval, a másikat Kollár-Klemencz László zenésszel. Éva az egyik szervező volt, Laci pedig néhány dalt adott elő a jótékonysági rendezvényen.

Nagyon szerettem volna ott lenni a budapesti eseményen, de ez nem tűnt megoldhatónak. Aztán Földvári-Nagy Zsuzsi, a KORE elnöke feldobta egy internetes csoportban, hogy szervezzünk helyben egy flash mobot. Természetesen egyből ráharaptam a dologra. Zsuzsi felkért, hogy tartsak egy rövid beszédet. Jó néhány napig gondolkodtam, mit is mondhatnék néhány percben erről a nagyon fontos témáról. Végül úgy döntöttem, arra hegyezem ki a beszédem, hogy fel kell hagynunk az áldozathibáztató gyakorlattal.

Aztán március 8-án délután némi gyomorgörccsel és (szerintem) remegő hangon olvastam fel/ adtam elő, hogyan is működik egy bántalmazó kapcsolat és hogyan adhatjuk vissza az áldozatok önmagukba vetett hitét. A családommal, barátaimmal, ismerőseimmel, vadidegenekkel, a sajtó munkatársaival körülbelül harmincan gyűltünk össze, hogy beszéljünk a családon belüli erőszakról. A villámcsődület nagyjából fél óráig tartott. Előtte és utána is nyilatkoztunk helyi TV stáboknak a szervezővel, Földvári Nagy Zsuzsival. Remélem, én is hozzájárulhattam ahhoz, hogy visszább szorítsuk a családon belüli erőszak mértékét!

Ezúton is köszönöm azoknak, akik eljöttek és jelenlétükkel kifejezték, hogy együttéreznek a családon belüli erőszak áldozataival!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Az NMHH sajtóközleménye

Március 1-től böngészhető a Gyerekaneten.hu oldal, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) szülőknek szóló, szótárszerkezetben felépülő információs oldala. Ezen keresztül a hatóság Internet Hotline jogsegélyszolgálatának munkatársai tájékoztatják, tanácsokkal segítik és beszélgetésre biztatják a szülőket és gyerekeket az online közegről.

Az NMHH oldala arra vállalkozik, hogy néhány bekezdésnyi szócikkben lefordítsa és röviden megmagyarázza a szülők generációinak azt a digitális világot, amelyben a gyermekeik látszólag magabiztosan közlekednek. Megmutatja a veszélyeket, a kockázatokat, de azt is, miben és miért lelik örömüket a gyerekek az online világban, emellett eszközöket javasol az elsődleges netbiztonsághoz a családban, valamint tanácsokat ad a tudatos döntésekhez bonyolult online szituációkban.

Az algoritmustól a tényellenőrzésig sok területet feldolgoz az oldal, de a legfőbb célja a témaválasztásokkal arra biztatni a szülőket, hogy beszélgessenek a gyerekeikkel azokról a netes kérdésekről is, amelyekre nincs egyszerű válasz. A Gyerekaneten többek között bemutatja a népszerű közösségi médiaoldalakat az Ask.fm-től a YouTube-ig, a netes fenyegetéseket az adathalászattól a zsarolóvírusig, a kapcsolódó önvédelmi megoldásokkal együtt, de kitér a netes randizás jelenségeire és a videojátékok világára is.

A hónap témája a képmegosztás

Az oldal nyolcvan, nagyjából egy-egy oldalnyi terjedelmű szócikkel és szótárában még 250 kifejezéssel, rövidítéssel, szlenggel indul. A szócikkek egymásra is utalnak és kulcsszavak alapján ajánlják is egymást, sokféle lehetséges utat nyitva a barangoláshoz. A látogatók frissen megszerzett ismereteiket kvízekben is próbára tehetik, ezek eredményeit pedig megoszthatják a barátaikkal. A Gyerekaneten oldalon minden hónapban megjelenik egy kiemelt téma, amelyet független szakértő jegyez. Az induló téma szerzője Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, aki annak mérlegeléséhez ad szempontokat, hogy a szülők a gyermekeikről készült képeket hogyan osszák vagy ne osszák meg az online térben.

A március 1-től működő Gyerekaneten szócikkeit a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Internet Hotline jogsegélyszolgálatának munkatársai állították össze saját tapasztalataik alapján. A tartalmakat egy megállapodás keretében a következő hónapokban a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi követei is átvizsgálják – gyerekszemmel. Az oldal megismertetését kampány támogatja online, a sajtóban és a közterületeken. A szerkesztők a szócikkek és kifejezések rendszeres bővítését és frissítését tervezik. Az új témákról, szócikkekről hírlevélben is értesítik a feliratkozókat.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Kollár-Klemencz László, a Kistehén zenekar frontembere szívesen csatlakozik olyan kezdeményezésekhez, amelyek az egyenlőtlenségek felszámolásáért küzdenek. Fontosnak tartja, hogy minél több fórumon beszéljünk a társadalmi problémákról. Pont ezért lesz ott március 8-án a Hősök terén. A közelgő nőnap kapcsán a családon belüli erőszakról beszélgettünk. 

Férfiaknak, nőknek gyakran kolonc a kötelező nőnapi köszöntés. Nálatok hogy telik a nőnap?

A családunkban minden nő, sokszor a legtávolabb lakó is kap valamilyen tavaszi virágot, nárciszt vagy hóvirágot ilyenkor. Azt gondolom, nem a hivalkodó csokor a lényeg, hanem a gesztus és az ünnep egésze.

Az idei nőnapon azok a gyerekek, asszonyok, férfiak helyett is hallatni fogod a hangod, akik családjában mindennapos az erőszak. Honnan jött az ötlet, hogy részt vegyél a kapcsolati erőszak elleni rendezvényen?

Megkerestek a szervezők, én pedig szívesen vállaltam, hogy egy szál gitárral eléneklek néhány dalt.  

Miért fontos számodra ez az ügy?

A családon belüli erőszak nemcsak a nők védelmét jelenti, ennél sokkal összetettebb jelenségről van szó. Épp a napokban voltam szemtanúja egy családi jelenetnek. Egy étteremben nézeteltérés támadt két kisgyerek között, és ez egyikük anyukáját is feszültté tette. Amikor az anyuka azt mondta a gyereknek, „Gyere ide!”, abból érződött, hogy ezt a fenyegető felszólítást verés szokta követni. A szomszéd asztalnál a fiam riadtan figyelte az eseményeket. Az anyuka háttal állt nekünk, hogy eltakarja a jelenetet és ne lássuk, mi történik. Félelmetes volt érezni, ahogy a békés családi idillt hirtelen valami iszonyatos félelem és terror váltotta fel. Az anyuka úgy megszorította a gyerek kezét, hogy teljesen bevörösödött a kislány karja. Alig bírtam visszafogni magam, hogy rá  ne szóljak, hogy hagyja abba vagy rendőrt hívok. A szülők rossz módszerekkel próbálják kezelni a saját feszültségüket, a gyerekek pedig ártatlan elszenvedői ennek. Nem tudom, civilként felléphetek-e a gyerek védelmében és tehetek-e valamit hasonló esetben. Beleszólhatunk vajon ezekbe a helyzetekbe? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy zsigerileg támogatok minden megmozdulást, amely segít változtatni a rossz beidegződéseken, a generációról generációra öröklődő feszültségkezelési mintákon, legyen szó nők, gyerekek vagy férfiak elleni erőszakról. Fontos, hogy fény derüljön a káros gyakorlatokra, mert ezek csak így kophatnak ki a társadalomból.

Azt érezzük, hogy a jelenlegi gyakorlaton változtatni kell, de vajon mi a legfontosabb feladatunk?

Ez egy nagyon összetett kérdés. A családon belüli erőszaknál gyakran a szülők korábbi traumája a kezdőpont, ebből indul az egész folyamat. A gyerekkori, fel nem dolgozott, ki nem kezelt problémákat sokszor fel sem ismerjük, mert gyerekcipőben jár az önismeret, így egyszerűen csak továbbadjuk felmenőink megoldatlan problémáit. Ha az embernek van rá igénye, pénze, ideje, figyelme, hogy rendbe tegye a saját traumáit, elindulhat egy „gyógyulási” folyamat, amely segíthet, hogy a következő generációnak kevesebb traumával kelljen szembenéznie. Ez azonban egy lassú folyamat, ugyanis a társadalom nagy része ma még mindig úgy gondolja, hogy nem normális, aki pszichológushoz jár. Emellett jelen van az a káros szemlélet is, hogy a családon belüli erőszak magánügy és senkinek semmi beleszólása abba, ami a négy fal között történik. Jelen pillanatban az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ne tabusítsuk a témát és bármilyen fórumon, megmozduláson, dalban, versben, színházban, moziban vagy egymás közt egy baráti társaságban beszéljünk erről a problémáról! Már ennyi is elég lehet ahhoz, hogy elindítsunk egy folyamatot, amely segít felszámolni vagy legalábbis csökkenteni a családon belüli erőszakot! Ezért van ott férfiaknak, nőknek egyaránt a helye a nőnapi tüntetésen.

Kép: Fejér Boróka, Révai Sára

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A családon belüli erőszak Magyarországon minden ötödik nőt érint, hetente legalább egyiküket megöli a partnere. Ha neked is fontos a nemek közötti egyenlőség és a biztonságos párkapcsolat, március 8-án gyere a Hősök terére! Péterfy-Novák Évát, az Egyasszony című kötet szerzőjét kérdeztem, ő miért lesz ott a rendezvényen.

Az idei nőnap a családon belüli erőszak elleni harcról fog szólni a Hősök terén. Honnan jött az ötlet, hogy megszervezzétek a Legyen nőnap nevű rendezvényt?

Egy percig nem volt kérdés, hogy ott a helyem. A közelmúlt eseményei miatt egyre inkább azt éreztük, hogy ugyanúgy, mint ahogyan a sárgarózsás felvonuláson - amivel meg akartuk mutatni, hogy támogatjuk Renner Erikát és kiállunk mellette -, most is meg kell mutatnunk, hogy sokan vagyunk, akiknek fontos a bántalmazottak ügye,  sokan vagyunk, akik úgy érezzük, elég volt a családon belüli erőszakból.  

Mire szeretnétek felhívni a figyelmet?

Egyre többet kell beszélni a kapcsolati és a családon belüli erőszakról, mert a nyilvánosságnak hatalmas szerepe van a megelőzésben. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a törvényi szabályozás, a változtatás folyamatába elengedhetetlen és szükségszerű a szakemberek bevonása.

Természetesen szeretnénk, ha több segítséget kapnának az érintettek. De ahhoz, hogy ezeket az ügyeket a valós helyükön kezeljék, hogy felismerjék ez mekkora probléma, ahhoz elengedhetetlen a tabuk megtörése.

Az is fontos, hogy beszéljenek az áldozatok és ne legyen szégyen az, ha valaki ki mer állni a nyilvánosság elé. Ezt úgy érhetjük el, ha felhagyunk az áldozathibáztató gyakorlattal. Mindez egy hosszú folyamat, de úgy érzem, szép lassan megindult valami.

Milyen programokkal készültök?

Az esemény programja hamarosan nyilvános lesz a Facebookon.

Kép: Goti Photography

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A Fridays For Future Magyarország sajtóközleménye

A beszéd és a látszatintézkedések ideje is lejárt! Elvárjuk politikusainktól, hogy ne próbálják elhitetni az emberekkel, hogy néhány egyszerű lépéssel megoldható az ökológiai- és klímaválság! 

Nem elég néhány tünetet kezelni, a problémák gyökerével kell foglalkoznunk:  a Fridays For Future Budapest minden politikai szereplőtől a jelenlegieknél sokkal ambíciózusabb törekvéseket vár. Az ökológiai- és klímaválság most zajlik, már nemcsak a jövőnket, de a jelenünket is láthatóan fenyegeti. A beszéd ideje valóban lejárt - de lejárt a látszatintézkedések ideje is.

Üdvözöljük, hogy a kormányzat végre elismeri fontos ügyként a klímavédelmet, de ez még kevés a túléléshez. Az akcióterv kiemel néhány régóta kezeletlen problémát, amelyekben a felsorolt intézkedések javulást hozhatnak - de ez nagyon kevés, sőt, sajnos elégtelen ahhoz, hogy valóban letérjünk a mostani pusztító és fenntarthatatlan pályáról.

Határozottan pozitív lépés a hulladékkezelés terén az illegális hulladéklerakók felszámolása, valamint az egyszer használatos műanyagok betiltása. Ugyanakkor nem értjük, hogy az akciótervből hogyan hiányozhatnak olyan égető kérdések, melyekre a mostani döntéshozóknak kell sürgős választ találnia. Csak néhány ezek közül: 

• Hogyan alakítjuk át a mezőgazdaságunkat fenntarthatóvá, hogy biztosítsuk az élelmiszerbiztonságot az egyre szélsőségesebbé váló időjárási körülmények között - ráadásul kellő gyorsasággal?
• Hogyan alakítjuk át a vízgazdálkodásunkat időben, amikor az a jelenlegi formájában képtelen az víz megtartására az országban?
• Hogyan készítjük fel a fiatalokat a válsághelyzetre, hogyan integráljuk az oktatásba a környezeti válság kérdését?
• Hogyan őrizzük meg a fennmaradásunkhoz létfontosságú, természetközeli erdeinket és élőhelyeinket, amelyeket képtelen pótolni a faültetés?

A környezeti válság nem fog megoldódni a következő hónapokban – évtizedeken keresztül egyre nagyobb hatással lesz az életünkre. Ezért nagyon nem mindegy az sem, hogyan valósulnak meg az akcióterv ígéretei:

Faültetvényeink lesznek vagy természetes erdeink? Továbbra is az egyéni autózást támogatjuk, ezzel újabb autók vásárlását és akkumulátorgyárak építését ösztönözve, vagy a tömegközlekedés fejlesztésével végre valódi alternatívát teremtünk? Csupán napelemparkok telepítésével tovább pusztítjuk a zöldterületeket, vagy elsősorban a házak tetejére szerelt napelemeket támogatjuk, segítve ezzel a lakosságot?

Elvárjuk a politikusainktól, hogy ne tereljék el a szót a lényegi kérdésekről, és ne üssék el a szemétproblémára adott válaszokkal a teljes a környezeti válság kezelését, miközben szó sem esik más, elemien szükséges kérdésekről. Elvárjuk, hogy ne próbálják elhitetni az emberekkel, hogy néhány egyszerű lépéssel megoldható az ökológiai- és klímaválság! 

Az újabb természetpusztító beruházások támogatása és a fogyasztás ösztönzése csak súlyosbítják az ökológiai - és klímaválságot. Valódi megoldást csak az jelenthet, ha a gazdasági mérőszámok növelése helyett az emberek valódi jóllétéért és a természet megőrzéséért teszünk meg mindent!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Ma az iskolában, ahol dolgozom, egy balesetmegelőzési előadáson vettem részt a gyerekekkel. Száraz, jogi kiokosításra számítottam. Ehhez képest többször a könnyeimmel küszködtem, megdöbbentem, és alig tudtam megszólalni. Pintér József, veszprémi főtörzszászlós, egykori baleseti helyszínelő úgy tudta megragadni a gyerekek figyelmét, ahogy az csak keveseknek sikerül.

Szerda délelőtt a 11. és 12. osztályosokkal a tornaterembe vonultunk, ahol a gyerekek betekintést nyerhettek a baleseti helyszínelők emberpróbáló munkájába, valamint a balesetek okait és a lehetséges megelőzési módszereket is megismerhették. Pintér József helyszínelő öltözetben, közvetlen nyelven tárta a diákok elé, hogy vezethet közlekedési balesetekhez a Biztonsági öv hiánya, az Alkohol, a Linkség, az Előzés, a nem megfelelő Sebesség, az Elalvás, a Telefonozás.

Az okok bemutatása során képekkel illusztrált, konkrét eseteket osztott meg velünk. Miközben az áldozatokról beszélt, egyiküket sem nevezte úgy, ahogy azt a hírekben megszoktuk, nem volt köztük "L. János, 22 éves budapesti lakos". Volt helyette 22 éves srác, akinek egy három és egy négy éves gyereke volt, mielőtt meghalt egy balesetben. Beszélt a motorosról, aki vasárnap délután összeveszett a feleségével, és ki akarta szellőztetni a fejét, de már soha nem ért haza. Szó volt a román családról, aki Bukarestből tartott Rómába, és a hátsó ülésre fektették a gyermeküket, hagy aludhasson út közben... Az, hogy beleláthattunk az áldozatok utolsó óráiba, közelebb hozta az eseteket, mint egy-egy szalagcím. Egy kicsit talán úgy is éreztük, mintha mi is ismertük volna őket. És talán pont emiatt érintett meg minket annyira ez a másfél óra.

Az előadás elején és végén egy-egy rövid videót láttunk. Az elsőben egy külföldi balesetmegelőzési kisfilm szereplői játszották el, mi történik, amikor figyelmetlenség miatt autóbaleset történik és emberek halnak meg körülöttünk. A másodikban a veszprémi rendőrség felvételei borzolták az idegeinket. Az előadás során láttunk letakart és fedetlen halott embereket, darabjaira tört járműveket, logikátlan pozícióban heverő sérülteket, szanaszét heverő testrészeket, a kerekek közül előbukkanó kézfejet, motoros elé kilépő gyalogost és olyan személyautót is, amit fékezés nélkül tarolt le egy kamion. Valósággal sokkoltak a látottak. A gyerekek síri csöndben ülték végig ezt a másfél órát. Mondhatjuk azt, hogy a látvány nem nekik való volt, de sajnos az élet és a valóság ilyen tragédiákat is tud produkálni. Erről pedig tudniuk kell. Főleg abban az életkorban, amikor jogosítványt szereznek és azzal vagánykodnak a társaik előtt, hogy fittyet hánynak a biztonságra meg a szabályokra.

Ezt az előadást szülőnek, gyereknek, pedagógusnak egyaránt  látnia kell. Ha a kamaszok ránk, felnőttekre nem is hallgatnak, amikor óvatosságra és megfontoltságra intjük őket, talán hisznek a saját szemüknek! Pintér József a biztonságos közlekedés követeként járja az országot, igyekszik minél több diákkal megértetni, hogyan előzhető meg a baj. Akinek módja van rá, hívja meg a saját iskolájába az egykori baleseti helyszínelőt, jusson el minél többekhez az üzenet! Az életünk múlhat rajta.

Kép: pixabay

Videó: youtube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Valentin napon a szerelmesek vörös rózsával, csokoládészívvel, ízletes vacsorával fejezik ki érzéseiket. Bár ezek a gesztusok is igényelnek némi erőfeszítést és anyagi ráfordítást, néha meg sem közelítik azt a munkát, amellyel néhány állatfaj próbálja levenni partnerét a lábáról.

A legtöbb állat számára az udvarlás kockázatos tevékenység. Egy hím feltűnő külseje nemcsak a nőstények figyelmét vonhatja magára, hanem a ragadozókét is, a hímek közötti harc komoly sérülésekhez vezethet. Néhány esetben az sem életbiztosítás, ha a hím elnyeri a nőstény szerelmét, főleg, ha az a párzás után felfalja a szerelmes udvarlót.

Az állatok udvarlási szokásai helyenként érthetetlennek vagy bizarrnak tűnhetnek számunkra. Ennek ellenére kitűnően működnek és elérik a kívánt hatást. Lássunk most néhány szokatlan példát arra, hogyan csapják az állatok a szelet!

Keveset tudunk a dinoszauruszok párzási szokásairól, de Kolorádó sziklás területein olyan nyomokra bukkantak a kutatók, amelyek szerint a dinók a madarakhoz hasonló násztáncot jártak. A sziklákon talált horzsolás-, és karmolásnyomok nagy hasonlóságot mutattak a madarak udvarlási gyakorlatával. Számos madárfaj hímjei ugyanis több tucatszor vagy akár több százszor megkaristolják a földet a nőstények előtt, hogy ezzel bizonyítsák, milyen jók lesznek majd a fészeképítésben, közben pedig peckesen lépdelnek, felfújják magukat és legyezik a farkukat.

A hím egerek különleges énekükkel igyekeznek lenyűgözni a nőstényeket. Speciális módon áramoltatják a levegőt a gégében és a légcsőben, így a hétköznapi kommunikációtól eltérő, fütyülő, sípoló jellegű hangokat képeznek egy magas, ultrahang tartományban. Bármennyire is szépen daloljanak azonban, a nőstényeket nem könnyű elbűvölni, ők ugyanis csak azokat a dallamokat részesítik előnyben, amelyek leginkább eltérnek rokonaik hangjától.

A tizenkét centiméteres hím gömbhalak kivételes, két méter átmérőjű, szimmetrikus köröket hoznak létre az óceán fenekén, ha párt akarnak találni. Az alkotások elkészítéséhez a tengerfenékhez csapják az uszonyukat, így formázzák meg a tekervényes, kidolgozott, „hegygerinceket és völgyeket”. Hét-kilenc napig dolgoznak, majd kagylódarabokkal és üledékkel díszítik a művüket, amelynek a közepére a nőstények az ikrákat teszik.

Ha a hím ugrópókok magukhoz akarják csábítani a nőstényeket, olyan pózokat vesznek fel, amelyekben jól látszódnak UV fényben visszatükröződő foltjaik. A nőstények szintén fluoreszkálnak, tapintócsápjaik zölden világítanak. Ezek a színek jelzik, melyik egyed áll készen a szaporodásra. Amikor a kutatók egy kísérlet során blokkolták az UV fényeket, a pókok egyáltalán nem mutattak érdeklődést a romantikus együttlét iránt.

A kolibrihímek farokcsapkodással keltik fel a nőstények figyelmét. Ez már csak azért is kimagasló teljesítmény, mert a szivárványszínekben játszó, csillogó faroktollak körülbelül tizenöt centisek, maga az állat pedig feleakkora. Amikor a hímek megtalálják a megfelelő társat, azt a faroktollak heves pörgetésével jelzik.

A lugasépítők bonyolult szerkezetek építésével akarnak kitűnni a többi hím közül, fészküket gyakran díszítik színes, feltűnő tárgyakkal.  A társkereső hímek úgy alakítják ki lakhelyüket, hogy optikailag nagyobbnak tűnjenek és jobban imponáljanak a nőstényeknek. Azok a madarak lesznek a legsikeresebbek, amelyek leginkább el tudják hitetni magukról, hogy ők a megfelelő partnerek a fajfenntartáshoz.

Ez a cikkem a Szentesi Élet aktuális számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Múlt héten szerdán eljött a nap, amelyre évekig vártam. Megjelent az első cikkem a Nők Lapjában!

Amikor négy évvel ezelőtt útjára indítottam a blogom, az a cél lebegett a szemem előtt, hogy egy nap a legnívósabb magyar heti lapban jelenjen meg a nevem. Bármennyire is vágytam erre, tisztában voltam vele, hogy a stílusom még koránt sem ott tart, amely megütné a bekerüléshez szükséges mércét. Nem foglalkoztam azzal, milyen hosszú út áll még előttem, rendületlenül írtam és írtam. Aztán a kemény munkának meglett a gyümölcse.

Legelőször a Life.hu-nál és a Szentesi Életnél kaptam lehetőséget, hogy élesben is kipróbálhassam magam újságíróként. Aztán jött a Zöld Ipar Magazin, a Családi Lap, a Képmás.hu. Az elmúlt években változatos témákról írhattam. Egyik miatt sem érzem magam kellemetlenül, sőt jó néhány írásom olyan témát feszegetett, amelyek - anélkül mondom ezt, hogy szerénytelennek tűnnék - az olvasók lelki épülésére szolgáltak.Ez a számtalan cikk mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy tanuljak és egyre jobb legyek. Köszönet illeti a korábbi és a jelenlegi főnökeim és kollégáim, akik engednek szabadon szárnyalni és a dicsérettel sem bánnal fukarul! És persze köszönöm a családomnak, aki támogat az álmaim megvalósításában!

Ha követitek a munkásságom, tudjátok, hogy a környezetvédelmi és a pszichológiai témák állnak hozzám közel. Ehhez képest a Nők Lapjánál egy művészportréval debütáltam, a "balett fenegyerekéről", Szergej Polunyinról készítettem összeállítást. Legelőször az egyik diákomtól hallottam a harminc éves balettművészről. Miközben néztem az életéről készült dokumentumfilmet, teljesen megérintett a története. Egész pontosan az a jelenet, amikor a londoni Királyi Balett legfiatalabb vezetőtáncosa, akinek két évre előre minden előadására elkeltek a jegyek, otthagyta a társulatot és egy ócska moszkvai tehetségkutatóban bizonygatta hétről hétre a tehetségét.

A cikkben nemcsak erre az időszakra tértem ki. Írtam az édesanyjáról, aki az alig totyogó kisfiúból mindenáron táncost akart faragni. A családjáról, amely az ő sikerei miatt hullott darabjaira. A tetoválásai, Putyin, az önpusztító életmód, a kokain, a filmes karrier és a hattyúdalnak szánt Take me to church is terítékre került.

Ha kíváncsiak vagytok a részletekre, keddig még megvehetitek a Nők Lapját az újságárusoknál.

Videó: youtube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!