A napokban két olyan eset is borzolta a kedélyeim, amelyektől ordítani lett volna kedvem. Számomra mindkettő az emberi butaság, közöny és felelőtlenség példája volt. Ilyen, amikor a klímavédőnek égnek áll a haja a többi ember nemtörődömségétől.

Először is dolgozatot írattam a gyerekekkel. Korábban gyakran vittem be magammal egyik oldalán használt papírokat ilyen célra. A diákok tisztában vannak vele, milyen fontos számomra, hogy aktívan tegyünk valamit - lehetőleg minél több mindent - az élhető jövőért, ezért nem is csodálkoznak, amikor kicsinyítve nyomtatok valamit vagy épp valamilyen feleslegessé vált papír tiszta oldalát ajánlom fel nekik dolgozatíráshoz. Mostanában nem hordom már magammal ezeket a kiselejtezett papírdarabokat, ezért a gyerekek a füzetből tépnek ki lapot. Amikor egy pár szavas röpdolgozathoz egy nagy alakú spirálból szedik ki a papírt, mindig elmondom nekik, hogy tépjék le azt a részt, amit nem használtak, és tegyék el a következő dolgozathoz. Vagy felajánlom nekik, hogy elteszem én. Most viszont valami más történt, mint amire számítottam. Az egyik gyerek kimaradt papírját elvette a másik, és galacsint gyűrt belőle. Merő szórakozásból. Komolyan, alig akartam elhinni, hogy papolok és példát mutatok a felnövekvő generációknak, és mégis van olyan, akinek semmit nem jelent, hogy maga is kivegye a részét a közös jövőnk alakításából. Mert ő - feltételezhetőleg - ettől érzi nagymenőnek magát. Megáll az eszem!

Ezek után vásárolni mentem. A boltban kiszóródott egy minimális mennyiségű só a zacskóból, erre a pénztáros készségesen egy műanyag zacskóba tette. Gyorsan szóltam, hogy "köszönöm, nem kérem a zacskót, van nekem is", erre mégis csak beledobta a sót a frissen letépett műanyag tasakba. Kivettem belőle, átraktam a sajátomba, és kértem, hogy majd adja a következő vásárlónak. Erre mi történt? Simán beledobta a pénztárban lévő kukába! Ha ezt tudom, inkább elviszem magammal a bolti zacskót, hogy a szelektívbe dobjam. Ehelyett leforrázva pakoltam a cuccaim a kosaramba és a vászon szatyraimba. Nem akartam hosszas magyarázatokba fogni arról, hány évszázad alatt bomlik le, pontosabban aprózódik mikroműanyag darabkákra az a zacskó, amit ő olyan készségesen rám sózott és hogy mi a baj a műanyaggal.

Komolyan nem értem, hogy manapság, amikor tényleg a csapból is a klímaváltozás és az egyéni felelősség fontossága folyik, hogy nem lehet legalább ilyen apróságokra figyelni??? Hányszor kell még elmondani, bizonygatni, hogy minden aprónak tűnő lépés számít és mindenkinek felelőssége van abban, hogy mi történik a bolygónkkal néhány év múlva? (Nem, nem évtized, hanem év múlva!)

Nálatok mi veri ki hasonló szituációban a biztosítékot?

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Egy banális félreértés, egy meggondolatlan mondat elegendő ahhoz, hogy évekre, évtizedekre megromoljon két ember viszonya. Tudjuk, hogy a harag nem jó tanácsadó, mégis hajlamosak vagyunk őrizgetni sérelmeinket. Ezzel viszont nemcsak másoknak, hanem magunknak is ártunk.

A kognitív fejlődéshez kapcsolódóan a megbocsátás többféle típusát különböztethetjük meg. A bosszúálló megbocsátás szintjén a feloldozás csak akkor helyénvaló, ha a sértett már bosszút állt vagy jóvátették az elkövetett bűnt. Az elvárt megbocsátás szintjén a személy azt érzi, a különféle normák miatt szükséges megbocsátani. A legmagasabb szinten az egyén azért bocsát meg, mert az hozzájárul a szociális harmónia és a feltétel nélküli szeretet megvalósulásához. Talán nem is gondolnánk, de szintén a kognitív fejlődéssel áll összhangban, hogy idősödve egyre nagyobb valószínűséggel bocsátunk meg.

…

Döntési kontra érzelmi megbocsátás

A pszichológia kétféle megbocsátást különböztet meg, az egyik a döntési, a másik az érzelmi. Mint a neve is mutatja, a döntési megbocsátás egy racionális döntés eredménye és már akkor is bekövetkezhet, amikor még negatív érzéseket táplálunk a másik iránt. Az érzelmi megbocsátáshoz ezzel szemben hosszabb időre van szükség. Mivel a megbocsátást gyakran megelőzi a sokk és a düh, először rendeződniük kell a bennünk zajló viharoknak, és csak ezután jöhet szóba a megbocsátás. Jó tudnunk, hogy a valódi megbékélésnek mindenféleképpen feltétele, hogy az érzéseink összhangban legyenek racionális döntéseinkkel.

…

Amikor szívünkre vesszük a dolgokat

Ha dühösek, sértődöttek és bosszúvágyók maradunk, annak mindenféleképpen meglesz az ára. Ezek az érzések ugyanis mind fizikai mind lelki jóllétünkre és kapcsolatainkra is károsan hatnak.

Egyrészt a haragtartás alvásproblémákat és kimerültséget okozhat. Az ugyanis, hogy fenntartsuk a haragot, hatalmas érzelmi energiákat emészt föl. Amikor pedig kimerülnek emocionális tartalékaink, könnyen depresszióban süllyedhetünk.

Másrészt az ellenségesség megnöveli a szív- és érrendszeri problémák valószínűségét, ugyanis pont olyan hormonális változásokat idéz elő, mint egy stresszhelyzet.

…

Amikor az ember megbocsát, javul az egészségi állapota, csökken a szorongás, a depresszió és a düh szintje, a házasságokban előforduló konfliktusok gyakorisága. Emellett erősödik az immunrendszer, javulnak a központi idegrendszeri folyamatok és a szociális készségek, vagyis hatékonyabb konfliktuskezelési módszereket választunk szorult helyzetekben. 

...

A teljes cikket a kepmas.hu-n olvashatjátok.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Tóth Krisztina költővel-íróval másodjára készítettem interjút. Az elsőben az anyai szerep és a munka összehangolásáról mesélt nekem, a másodikban pedig arról, hogyan készült lélekben a karácsonyra. A teljes cikkem a Képmás.hu-n olvashatjátok.

Tóth Krisztina semmit sem szeret az utolsó pillanatra hagyni. Advent idején sincs ez másként. Az otthona karácsonyi díszben, az ajándékok becsomagolva várják az év legmeghittebb ünnepét. Az írónő szívesen osztotta meg velünk a gyermekkori karácsonyok történetét és az elmúlt évek családi hagyományait. 

Hamarosan itt a karácsony. Mennyire áll közel önhöz ez az ünnepnap?
Számomra ez az év legfontosabb, legragyogóbb ünnepe. Decemberben sajnos mindig elég sűrű a programom, sok feladat hárul rám. A külső dolgokon nehéz változtatni, ezért tudatosan figyelek arra, hogy belül béke legyen bennem.

Mi teszi igazán meghitté az adventet?
A fények, a gyertyák és a finom illatok. Nem múlhat el a december anélkül, hogy mézeskalácsot ne sütnénk.

A lakást minden évben ünnepi díszbe öltöztetem. Egy ódon hangulatú, harmincas években épült zuglói házban lakom. Szeretem a faborítású lépcsőházat is ünnepivé varázsolni borostyánágakkal, füzérekkel. Ez többnyire egy félnapos munka, de megéri a fáradságot, mert utána hetekig öröm hazajönni, és mindenki gyönyörködik benne. Olyan szép esténként a kivilágított lépcsőház az oszlopokkal!

…

Hogyan telik a szenteste önöknél?
Nálunk a piros alma családi hagyomány, amely az egységet és az egészséget jelképezi. Mindig nagy gonddal választom ki a legmegfelelőbb gyümölcsöt. A közepébe egy gyertyát tűzünk, és annyi szeletre vágjuk, ahányan az asztal körül ülünk. Mindig megesszük az egészet, hogy jövőre is együtt lehessünk. Korábban anyám volt a felelős a karácsonyi menüért, most már évek óta én készítek el mindent. A káposzta otthon készül, a halászlé nem, mert azt túl nagy feladatnak érzem. Sokkal fontosabb, hogy az ember vidáman érkezzen meg ehhez a fontos naphoz, mint az, hogy mindent saját maga állítson elő. Nem ezen múlik az ünnep. Nem kell megszakadni!

Az interjú további részében arról is mesélt nekem Tóth Krisztina, milyen könyvet olvas jelenleg, mit ajándékoz  szívesen, hogyan élte meg  gyermekként, hogy a születésnapján jött a Mikulás és mi volt a legkedvesebb ajándék a fa alatt.

Kép: Falus Kriszta

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Elérkezett az év vége, itt az ideje egy kis számvetésnek. Milyen is volt hát 2019 számomra újságíróként?

Ha visszagondolok erre az esztendőre, a rengeteg munka jut elsőként eszembe. Januárban a heti egy cikket heti kettőre cseréltem a Life.hu-n. Utólag visszagondolva nem is igazán értem, hogy futotta ennyi írásra a főállásom mellett. Heti két cikk talán nem tűnik olyan megerőltetőnek, valójában viszont sok fáradozást, utánajárást, egyeztetést, időt és energiát igényelt az elkészítésük. Annyi téma előkerült ezekben az írásokban, hogy nehezen tudnék kiemelni belőlük egyet is. Bár, ha jobban belegondolok, egy cikk mégis kiverte a biztosítékot az olvasottsági statisztikák alapján és rekordokat döntögetetett. Másfél héttel a közzététel után több, mint 57.000-en olvasták a fekete pedagógiáról szóló cikkem, vagyis azt, hogyan alázzák meg vagy éppen teszik tönkre tanárok a diákjaik életét egy-egy mondattal, fintorral, hanglejtéssel. Kulisszatitokként annyit elárulok, hogy egy továbbképzésen hallottam először erről a jelenségről, és bizony nem hagyott nyugodni. Utánaolvastam, és úgy tűnik, sokakat késztetett együttgondolkodásra, véleményalkotásra.

Augusztusban úgy döntöttem, a havi nyolc Life.hu cikket havi kettőre csökkentem és egy ideig szüneteltetem a Zöld Ipar Magazinos munkáim, hiszen időközben újabb újságírói feladatokat is elláttam. Tavasszal kezdődött az együttműködésem a Családi Lappal és a Képmás.hu-val. Míg az előző nyomtatott sajtótermék, utóbbinak az online felületén jelennek meg írásaim. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a Családi Lapban Papp Diánával, a Nők Lapja egykori újságírójával és hét regény szerzőjével, a Képmásnál pedig Koltay Annával, a közmédia számos műsorának vezetőjével, Junior Prima díjas újságíróval dolgozhatok együtt. Ezeknek a sajtóorgánumoknak is számos cikket írtam idén. Talán a próbacikkeim voltak a legemlékezetesebbek, hiszen ezekben mindig izgatottan, tökéletességre törekedve raktam egymás mellé a mondatokat. A Családi Lapnál a belépőmhöz megszólaltattam többek között Kemény Zsófi slammert, Varró Dániel és Lackfi János költőt, Vecsei H. Miklós színművészt. Mindannyian az irodalomtanítás jelenlegi helyzetéről nyilatkoztak. A Képmás.hu-ra az egyik legfontosabb témámmal léptem be, ez volt a divat és a környezetszennyezés kapcsolata. Ennek az írásnak az elkészítéséhez nagy segítséget kaptam Mengyán Esztertől, akivel már két ízben készítettem interjút a fenntartható divatról és akivel személyesen is találkoztam Békéscsabán februárban, az első TED X-emen.

Aztán az ősz egy olyan lehetőséget is elhozott nekem, amiről egyelőre sokat még nem szeretnék elárulni, de rövid időn belül erről is lerántom majd a leplet.

Amikor sok lemondással, éjszakákba nyúlóan, néhol már a fáradtságtól sírva írtam a cikkeim, mindig az lebegett a szemem előtt, hogy ezzel közelebb kerülhetek az álmaimhoz. Az idei év úgy érzem, igazolta a meggyőződésem, miszerint a befektetett munkának mindig meglesz az eredménye. Az interjúalanyok, a főszerkesztők, rovatvezetők elismerő szavai is megerősítettek, hogy jó úton járok.

Látjátok, sok helyre és sokat írtam idén, így talán érthető, miért jelent meg olyan kevés bejegyzés a blogon. Hónapokig igyekeztem összefoglalókat készíteni a life.hu-s munkáimról, de egy idő után feladtam, mert nem futotta rá az időmből. Aztán amikor néhány napja a karácsonyi ajándékozásról írtam, nem is mozogtam valami otthonosan a saját kis világom, érzéseim, élményeim világgá kürtölésében, hiszen az újságírói munka ennél jóval távolságtartóbb, objektívebb hozzáállást kíván. Azért igyekszem rendszeresen frissíteni a tartalmakat, hiszen tudjátok, ezzel a bloggal - és Vass Virág tanácsával - indult az újságírói pályám.

Köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok! Boldog új évet mindenkinek!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Akik régebb óta olvassák a blogot, bizonyára már tudják, hogy az ajándékozás és az ezzel járó problémák kivesézése vissza-visszatérő téma nálam.Karácsony után egy nappal mi másról is írhatnék, mint az ajándékokról, az elvárásokról, a megszokásról és az igazi örömről.

Ha meghalljuk a karácsony szót, sokaknak egyből a fa alatt várakozó, gondosan becsomagolt csomagok jutnak elsőként eszükbe. Az elmúlt években viszont már érezhető némi változás a médiában meg a közgondolkodásban és egyre többen ismerik fel, hogy a minket körülvevő tárgyak csupán időlegesen tesznek minket boldoggá. Természetesen dicsérendő, ha valaki kipuhatolja, hogy mire vágyik a másik, és személyre szóló ajándékkal próbál örömöt okozni. A gyakorlat viszont gyakran azt mutatja, hogy az ajándékozás csak teher - anyagi és lelki értelemben egyaránt. Amikor pedig egymás megajándékozására csak azért van szükség, "mert így szoktuk", az nem lehet követendő példa.

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyivel többet ér a felhalmozott ajándéktárgyaknál az egymással töltött minőségi idő: egy közös kirándulás, mozi, színház, vacsora, koncert, éjszakai fürdőzés, stb. A szürke hétköznapok során, a taposómalomban elengedhetetlen, hogy elegendő időt és figyelmet szenteljünk a számunkra fontos személyekre. Két - vagy több - ember kapcsolatát teljesen új szintre tudja emelni, ha közös élményeket élhetnek át. És ez a megállapítás nemcsak a felnőttekre igaz.

Nekem és a gyermekeimnek nagyon nem egyszerű ajándékot vásárolni, mert kritikus szemmel figyelek minden kísérletet. Ha gagyit vesznek, az a baj. Ha túl gyakran vesznek, az a baj. Ha túl sok kacat halmozódik fel a lakásban, az a baj. Így aztán próbálom minden családtagom lebeszélni a túl gyakori és "indokolatlan" ajándékvásárlásról. Vagyis igyekszünk az ajándékvásárlást a születés- és névnapokra, valamint karácsonyra redukálni. Persze, ha tehetjük, ezeknél is előnyben részesítjük a közös programokat a tárgyakkal szemben. Idén kétszer is sikerült olyan meglepetést szerveznünk, amelyeket sokáig fogunk emlegetni - a szó jó értelmében.

Először a gyereknapot szerveztük úgy, hogy játék helyett egy-egy cirkuszjegyet kaptak tőlünk a kisfiaink. Igen, tudom, a cirkuszok megítélése meglehetősen kétes, hiszen bizonytalan körülmények között tartják az állatokat... Mi mégis úgy gondoltuk, elég idősek már a gyermekeink, hogy megnézzenek egy előadást. A légtornász, az elefánt, a bohóc vagy a repülő motor mind olyan produkciók voltak, amik lenyűgöztek minket. Szintén gyereknapra az egyik nagyszülőtől egy autós bemutatóra kaptunk jegyeket. Az a csoda, amit a tüzes karikák és hatalmas járművek látványa jelentett, szintén sokáig téma volt nálunk.

Ezen a sikeren felbuzdulva idén karácsonyra kitaláltam, hogy megnézzük a kisfiammal a Diótörőt Budapesten. Mivel idén ősszel sokat foglalkoztunk a balett világával, szuper ötletnek tűnt, hogy elvigyem egy előadásra. Mint kiderült, valóban nem lőttem mellé. Néhány nappal az előadás előtt még minden családtagunk egy járvány utóhatásait nyögte, így kétséges volt, hogy el tudunk-e menni. Végül szerencsésen alakultak a dolgok, és egy szombati napon nekivágtunk a nagy utazásnak. Hajnalban költöttem a kisfiam, hogy induljunk a vasútállomásra. Minden gond nélkül elértük a csatlakozást és az előadást is. Jutott időnk arra, hogy egy kicsit szétnézzünk Pesten és Budán, villamosozzunk a 4/6-ossal és bevegyük magunkat egy hatalmas könyvesboltba. És miért csak ketten mentünk? Nos, először is az előadást hat éven fölülieknek ajánlották, és a kisebbik gyermekem még valószínűleg unta volna az előadást. Másrészt olyan programot akartam a nagyobbik fiammal, amikor minden idegszálammal csak rá figyelhetek és igazán egymásra hangolódhatunk. Ez szerencsére teljes mértékben megvalósult. Olyan érzések törtek felszínre, amelyeket csak ritkán tapasztalhatunk meg. Szükség volt erre, mert a hétköznapok során teljesen más a dinamika kettőnk között, ha a testvére is ott van. Fáradtan, de feltöltődve értünk haza. Közös emlékekkel, élményekkel gazdagodva ez volt a legszebb karácsonyi ajándék számomra.

És neked mi okozta a legnagyobb örömöt?

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A Fridays For Future Magyarország sajtóközleménye

Már negyedik alkalommal vonultak több ezren az ökológiai- és klímavészhelyzet kihirdetését és hatékony cselekvést követelve Budapesten, a Fridays For Future újabb globális klímasztrájkján.

A döntően diákokból, gyerekekből álló több ezer fős tömeg a Batthyány térről indult, majd a Margit hídon keresztül a Kossuth térre vonult. A budapesti tüntetéssel egy időben világszerte több mint 3400 városban milliók tüntettek ma is az élhető jövőért, Magyarországon a budapesti esemény mellett 14 vidéki városban is szerveződtek megmozdulások.

“Elvették a jövőnk, de most visszavesszük!” mondta a tüntetésen felszólaló 13 éves Gergely Zazi, követelve, hogy az iskolai tananyagban kapjon nagyobb szerepet a klímavédelem. “Nem elég egy ötös az e-naplóba, minden gyereknek tapasztalattal, tudással kell gazdagodnia!”

“Ne elégedjünk meg a hangzatos szavakkal! Ne hagyjunk más lehetőséget, csak azt, hogy cselekedjenek!

Követeljük, hogy Magyarország sürgősen csökkentse a kibocsátását, mielőbb zárják be a Mátrai Erőművet!

Követeljük, hogy kerüljön Alaptörvénybe az ökológiai- és klímavészhelyzet ténye! Legyen alkotmányos kötelezettség a klímaválság elleni küzdelem!

Követeljük, hogy az ökológiai- és klímaválság legyen a tananyag kiemelt része az oktatás minden szintjén! A fiatalokat fel kell készíteni a gyors változásra, amiben felnőnek!”  – mondta felszólalásában Pribéli Levente szervező is. 

Több, mint 200 000-en töltötték ki a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia társadalmi konzultációját Magyarországon, csütörtökön pedig klíma- és környezeti vészhelyzetet hirdetett az Európai Unió, mondta a megmozdulást követően Pribéli Levente. Az első lépések elkezdődtek, de "újra és újra tüntetnünk kell, mert ezt a küzdelmet nem veszíthetjük el."

Kép: Járdány Bence

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

A Fridays For Future Magyarország közleménye

Sajtómeghívó

A Fridays For Future Budapest demonstrációjára IV. Globális Klímasztrájk - Budapest

Időpont: 2019. 11. 29. 12:00-15:00 Helyszín: 1055 Budapest, Kossuth tér

Az esemény oldala: https://www.facebook.com/events/377589329786582/ 

Egyre nagyobb az elégedetlenség a Magyarországon és világszerte a politikai vezetők elégtelen, sőt a környezeti válságot egyre súlyosbító intézkedései miatt. Minden perc számítana, mégis megállíthatatlannak tűnik a természetpusztítás és az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Az elmúlt napokban a magyar emberek megmutatták, mennyire fontosnak tartják a hatékony klímavédelmi lépések bevezetését Magyarországon: néhány nap leforgása alatt 200 ezren töltötték ki az elhallgatott konzultációs kérdőívet. Mégis azzal kell szembesülnünk, hogy a magyar kormány nem kíváncsi a véleményünkre, de nem nyugszunk bele, pénteken személyesen is hallatjuk a hangunkat a Parlament előtt!

A szeptember 27-i eseményhez hasonlóan ismét világszerte 150 ország több ezer városában tartanak diáksztrájkokat a természet- és klímavédelemért, amelyhez Budapest is csatlakozik. Újra ezrekkel szólítjuk fel a magyar politikai és gazdasági vezetőket, hogy váltsanak végre irányt, és ne vegyék el a fiatalok jövőjét.

Követeljük az ökológiai- és klímavészhelyzet kihirdetését az egész országban, és cselekvési terv kidolgozását szakértők bevonásával!

Követeljük a természet- és klímavédelem beépítését az oktatásba!

Követeljük az ország kibocsátásának döntő részéért felelős Mátrai erőmű mielőbbi bezárását!

A tétlenség ideje lejárt! 

Program:

12:00 – Gyülekezés a Batthyány téren 12:45 – 13:45: Vonulás a Kossuth térre 14:00 – 15:00: Tüntetés a Kossuth téren 

Felszólalnak: 

Závada Péter, Zilahi Anna és Ferencz Mónika költők Nyáry Luca - slammer

Dr. Vígh Péter – a Másfélfok – Éghajlatváltozás közérthetően oldal szerkesztője

Duda Éva – táncművész, koreográfus

Gergely – Zaz – diák

Pribéli Levente – Fridays For Future aktivista 

Zene: 

Molnár Áron noÁr – Levegőt! című számának első élő előadása 

További információ a rendezvényről: 

Hartmann Johanna

20/238 7025

Interjú: Pribéli Levente

30/659 6629

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Percenként több mint egy ember. Ennyien választják világszerte az öngyilkosságot, mert depressziótól, bántalmazástól vagy az elfogadó, érzelmi biztonságot nyújtó család hiányától szenvednek. A helyzet tragikusabb, ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban minden évben elveszítünk egy iskolai osztálynyi gyermeket, mert önkezűleg vetnek véget életüknek. A fiatalkori öngyilkosság létező, valós probléma, megelőzésért pedig mindannyian tehetünk.

A WHO adatai alapján évente 800.000 ember vet véget önkezűleg az életének, vagyis minden 40. másodpercben valaki megöli magát a világon. Az öngyilkosság globális jelenség, ráadásul bármelyik korosztályt érintheti. Érdemes azonban kiemelt figyelmet szentelnünk a fiataloknak, körükben ugyanis évről évre gyorsabb ütemben növekszik a befejezett öngyilkosságok száma.

A 15–29 éves korosztályban a közúti balesetek mögött az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok.

Miért?

…

Rizikófaktorok

Az öngyilkosságért nem csak egyetlen esemény vagy körülmény tehető felelőssé, mivel ez egy több összetevős, ún. multifaktoriális jelenség.

„A rizikófaktorok három típusát különböztethetjük meg – kezdi dr. Mészáros Gergely, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető főorvosa. – A harmadlagos rizikófaktorok közé azok a tényezők tartoznak, amiket nem változtathatunk meg, ilyen a biológiai nem és az életkor. Ebből a szempontból a férfiak és az idősek, valamint a serdülőkorúak veszélyeztetettebbek. A másodlagos rizikófaktorok közé azokat az életeseményeket soroljuk, amelyek ideális esetben nem következnek be az ember életében, mégis az élet gyakori együttjárói. Ilyen lehet egy haláleset, válás, iskolai bántalmazás, tanulmányi sikertelenség, fizikai vagy szexuális bántalmazás, egy kapcsolat vége. Az elsődleges rizikófaktorok közé a különböző pszichés zavarok tartoznak. Ez a csoport azért érdemel kiemelt figyelmet, mert az öngyilkossági kísérletek 90%-ának hátterében valamilyen kezeletlen pszichés zavar, többnyire depresszió áll.”

…

Kisiskolások körében akkor gyanakodhatunk depresszióra, ha magatartási zavarok (ingerlékenység, nyugtalanság, dühkitörések, nyafogóssá, nyűgössé válás), begubózás, túlkompenzálás, önértékelési zavar, önvád, hangulatzavar (levertség, közömbösség) vagy testi panaszok (has- vagy fejfájás, fáradékonyság) jellemzik a gyermek mindennapjait. Mészáros doktor szerint a legárulkodóbb tünet az, ha a gyermek irritábilis, vagyis könnyű felbosszantani, hirtelen dühbe gurul.

…

Jó hír viszont, hogy nemcsak rizikó-, hanem védőfaktorok is befolyásolják, ki mekkora valószínűséggel fog öngyilkosságot elkövetni. A gyakorló vallásosság, a jó egészségi állapot, valamint a stabil, érzelmi, családi és szociális háttér egyaránt védőhálóként funkcionál.

Éppen ezért kiemelt szerepük van társas kapcsolatainknak, vagyis minél több figyelmes, együttérző családtag és barát veszi körül az embert, annál inkább csökken az öngyilkosság rizikója. Talán nem is gondolnánk, de életet menthet, ha odafigyelünk egymásra, erősítjük a kapcsolatunkat azzal, aki magányos és izolálódott.

...

A teljes cikket a kepmas.hu oldalon olvashatjátok.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A munkahelyemen idén ősszel is elérkezett az a néhány nap, amelyen nem hagyományos tanórákat tartottunk a diákoknak. Különféle programokkal - előadásokkal, sportrendezvényekkel, játékokkal készültünk. Tavaly ilyenkor egy környezetvédelmi előadást tartottam a gyér számú érdeklődőnek. Idén egy párkapcsolati előadást szerveztem.

Ezúttal tehát nem előadói, hanem rendezvényszervezői szerepben próbálhattam ki magam. Hosszas levelezés után, amikor már lemondtam volna a programról, pozitív választ kaptam a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (röviden a NANE) munkatársaitól. Három önkéntesük is elautózott hozzánk a fővárosból, hogy egy interaktív előadással megmutassák a tiniknek, mi fér bele egy kapcsolatba és mi számít bántalmazásnak. A középiskolás korosztály arra is választ kapott, hogyan segíthetnek magukon vagy barátaikon, ha felmerül a párkapcsolati erőszak lehetősége.

Egy párszavas bemutatkozást követően arról kellett dönteniük a résztvevőknek, mit tekintenek megengedettnek vagy elítélendőnek egy kapcsolatban és mi az, aminek a megítélése az adott helyzettől függ. A második feladat során egy-egy mondatot olvastak fel az előadók, a kamaszoknak pedig el kellett dönteniük, egyetértenek-e velük. Zárásként csoportokban kellett megoldást találniuk egy párkapcsolati problémára. Döntésüket mindhárom gyakorlat alatt érvekkel kellett alátámasztaniuk. Kik félénken, kik bátrabban nyilatkoztak, de minden esetben összeszedetten fogalmazták meg véleményüket. Néhány levezető mondat után berekesztettük a majd' kétórás előadást, bár a fiúk és a lányok pont a végére lendültek igazán bele az együttgondolkodásba. Az előadók egész idő alatt lezseren és nyitottan álltak minden kérdéshez. Hozzáállásuk sokat segített, hogy a diákok megnyíljanak és megosszák a többiekkel érzéseiket, gondolataikat.

Tartottam tőle, hogy nem lesz elég résztvevő. Ehhez képest kikerült az ajtóra a "Megtelt!" tábla. Úgy éreztem, a diákok hálásak, amiért párkapcsolati témákról is beszélgethettek az iskolában társaikkal és az egyesület munkatársaival. Talán a mindennapi robotban is érdemes lenne olyan vizekre evezni, amelyek nem tartoznak szorosan a tanmenethez. Az élethez viszont annál inkább.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A világhírű Csernobil című sorozat nézők millióit ültette a képernyők elé, emellett újra az atomreaktorokra és azok veszélyeire irányította a figyelmünket. Napjainkban, amikor a klímaválsággal küzdünk, vajon mennyire környezetbarát megoldás az atomenergia? Kell-e tartanunk életveszélyes sugárzásoktól? Mi történik a radioaktív hulladékkal itthon és a nagyvilágban? A sikeres sorozat apropóján ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Jól tudjuk, az atomenergia előállítása veszélyeket rejthet. Erre az 1986-os csernobili és a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa szolgál bizonyságul, melyek következményeként hosszabb-rövidebb lefolyású daganatos megbetegedések szedték áldozataikat. A mai napig vannak olyan elzárt területek az erőművek közelében, ahol a sugárzás mértéke magasabb a megengedettnél, ezért több százezer lakosnak kellett örökre elhagynia az otthonát. Becslések szerint a csernobili robbanás 250 milliárd dollár kárt okozott a gazdaságnak, Japánnak pedig 500 milliárd dolláros kiesést jelentett a katasztrófa. Ha ilyen kockázatok merülhetnek fel a használat során, miért jöhet mégis számításba az atomenergia?

A klímavédelmi célok elérésében az atomenergiának és a megújuló energiáknak is kiemelt szerepet tulajdonítunk. Mindkettő környezetbarát összetevője napjaink és a jövő energiamixének. Az atomenergia az egyik legtisztább, leghatékonyabb és legelérhetőbb energiaforrás, mert használata nem jár üvegházhatású gázok kibocsátásával, továbbá tisztább, mint a víz-, a geotermikus vagy a napenergia. Jól szemlélteti ezt, hogy 1 KWh energia előállítása csupán 12 gramm szén-dioxid kibocsátásával jár. Ha mindezt szénenergiával kívánnánk elérni, 820 g CO2-t termelnénk.

Látni kell azonban, hogy egy ország villamosenergia-termelő egységeinek létjogosultsága és hatékonysága nagyban függ az adott terület természetföldrajzi adottságaitól. Ezt figyelembe véve dönthet úgy egy ország, hogy például az időjárástól teljesen függetlenül, éjjel-nappal működni képes atomerőművet üzemeltet és emellett nap- vagy szélerőműveket is rendszerbe állít.

A jelenlegi atomerőművek atommaghasadással működnek. Erre a célra leginkább uránt használnak, ami legfeljebb néhány évig használható a reaktorokban. A fűtőelemek viszont az eltávolításuk után még több tízezer évig sugározhatnak, megfelelő kezelés nélkül akár halálos mértékű dózist is okozhatnak. Olyan helyen kell tehát elhelyezni őket, ahol örökre háborítatlanul és elszigetelve maradhatnak. De ez nem olyan egyszerű.

A kiégett fűtőelemeket a reaktorból történő eltávolítást követően vízzel teli medencékben tárolják. Ez egy egyszerű és költséghatékony módszer. A medencék fizikailag általában az atomerőművek belsejében találhatóak. Mivel a fűtőelemek még termelnek energiát, a víz felmelegedne, ha nem gondoskodnának a hűtéséről. Ehhez viszont újabb energiára van szükség. Ha a hűtőberendezés meghibásodik, a víz elpárolog, és nincs, ami meggátolja, hogy a sugárzás a környezetbe jusson. Ez történt Fukusimában is. Amikor az atomhulladék 10-12 év alatt lehűl, beton és acél konténerekbe zárják. Ez a megoldás viszont nem nevezhető véglegesnek, hiszen több tízezer évig nem lehet fenntartható módon, aktív felügyeletet igénylő létesítményekben gondolkodni.

Finnország ezért jelenleg 1500 lábbal a föld alatt a világ első, végleges nagy aktivitású radioaktívhulladék-tárolójának megépítésén dolgozik, amelyet a tervek szerint 2020-ban kezdenek megtölteni. A radioaktív hulladék hosszú alagutakba kerül, majd agyaggal és egyéb tömítő anyagokkal zárják el. Ezzel a módszerrel nullához közelít az esélye annak, hogy a mérgező anyagok például az ivóvízbe szivárogjanak.

És mi a helyzet nálunk, Magyarországon? Mi történik a hazai radioaktív hulladékkal?

Az atomerőművek működése során óhatatlanul is hulladék keletkezik. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy nemcsak atomerőművekben keletkezik sugárzó hulladék, hanem például mezőgazdasági, egészségügyi, ipari és oktatási tevékenységek során is. Ezek az úgynevezett intézményi eredetű (vagy nem atomerőművi eredetű) radioaktív hulladékok, amelyekből éves szinten átlagosan 10‑15 m³ radioaktív hulladék és 400-500 elhasznált zárt sugárforrás keletkezik.

A keletkező hulladékokat további kategóriákra bontjuk. Megkülönböztetjük a nagyon kis aktivitású hulladékokat, amelyek döntően majd az atomerőmű leszerelésekor fognak keletkezni, a kis és közepes aktivitású hulladékokat, például az atomerőműben elszennyeződött szerszámokat, munkaeszközöket és -ruházatot, a nagy aktivitású hulladékot, mint amelyek az atomerőmű üzemeltetésekor és majdani leszerelésekor keletkeznek majd kis mennyiségben, valamint a kiégett, azaz elhasznált fűtőelemeket. Amennyiben a kiégett fűtőelemek újrahasznosítását nem irányozzuk elő, azokat nagy aktivitású hulladékként kell kezelni.

A Paksi Atomerőmű üzemeltetése során évente nagyjából 180 m³ szilárd, 240 m³ folyékony kis és közepes aktivitású hulladék, valamint 5 m³ nagy aktivitású hulladék képződik. Ezen kívül évente átlagosan 326 db kiégett üzemanyag kazetta (egy kazetta durván 3,2 m hosszú 14,5 cm átmérőjű és 220 kg tömegű) is keletkezik.

A kiégett kazetták tartalmaznak még kinyerhető anyagokat. Ezeket a későbbiekben üzemanyaggyártáshoz újra fel lehet használni. Vannak országok, amelyek élnek ezzel a lehetőséggel. Magyarországon egyelőre nincs végleges döntés a kiégett üzemanyag kezelésével kapcsolatban, de a nemzeti program referenciaesetként az üzemanyag feldolgozás nélküli – radioaktívhulladék-tárolóban történő – végleges elhelyezését veszi figyelembe.

Hazánkban a radioaktív hulladékokkal kapcsolatos feladatok ellátásáért a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (továbbiakban RHK Kft.) felel.

A radioaktív hulladékok az idő múlásával válnak teljesen veszélytelenné, ezért a tárolók célja, hogy megfelelő időre elzárják a környezettől és az élővilágtól a hulladékokat. A megfelelő idő a radioaktív anyag fajtájától függ, melyeknek más és más a felezési idejük.

A hulladéktípusokhoz igazodó elhelyezési mód lehet felszíni, felszínközeli, geológiai, vagy mélységi geológiai. A tárolók biztonsága több elem együttes működésén alapul. Ezek közül a hulladék élővilágtól való elszigetelésében kiemelkedő szerepe van a tárolót befogadó földtani környezetnek, mint amilyen az agyag vagy a gránit. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően radioaktív hulladékot csak szilárd formában lehet véglegesen elhelyezni. A hulladékok csomagolásaként acélhordók, vasbeton- acél- vagy réz konténerek szolgálnak. Az elhelyezési rendszer biztonságát további műszaki megoldásokkal növelik.

A nemzetközi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokkal összhangban a hazai jogszabályok szigorú határértékeket tartalmaznak a radioaktív hulladékok tárolására vonatkozóan. E határértékeket mind a tárolók üzemeltetése során, mind azok lezárását követően igazoltan be kell tartani. Az üzemeltetési időszak alatt folyamatos ellenőrző rendszereket működtetnek, amelyekkel igazolható a követelményeknek való megfelelés. A radioaktívhulladék-tárolók esetében a lakosságra vonatkozóan a jogszabályokban rögzített szigorú határértékek még a természetes háttérsugárzásból származó mennyiség harmincad részét sem érik el. A határértékek betartását számos hazai és nemzetközi szervezet ellenőrzi, felügyeli, sőt az RHK Kft. létesítményeinek környezetében élők ún. lakossági ellenőrző csoportjai is rendszeres látogatói és felügyelői a telephelyeknek. Emellett a felelős társaság két telephelyén is működik a nyilvánosság számára tájékoztatást nyújtó bemutatóterem vagy látogatóközpont. A létesítmények rendszeresen fogadnak hazai és külföldi szakmai csoportokat is.

Köszönöm az RHK Kft. munkatársainak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!

Kép: napi.hu és unsplash

Ez a cikkem a ZIP Magazinban jelent meg.

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!