Ma egy könnyen, gyorsan elkészíthető húsmentes receptet mutatok nektek. A sajtgolyó a rántott sajt hippi kis testvére. Pontos mennyiségeket nem írok, ez tipikusan az az étel, amely szemmértékre, "érzésből" készül. Körülbelül harminc deka sajtot lereszeltem, hozzáadtam két kisebb tojást, pici sót és borsot, meg annyi teljes kiőrlésű lisztet, hogy formázható masszává álljon össze. Kis golyókat gyúrtam, amelyeket zsemlemorzsába hempergettem, majd forró olajban villámgyorsan kisütöttem. A fagyasztóból előkapott bulgurral és friss salátával fogyasztottuk. Jó étvágyat!
Ha a nyaralás alatt a vízparton vagy egy kellemesen hűvös szobában elbizonytalanodtok, milyen könyvet vegyetek a kezetekbe, a következő sorok nektek szólnak. Vass Virág Ringass, Amadeus! című regényét ajánlom. A kikapcsolódás garantált!
Vass Virág nevével először a Nők Lapja hasábjain találkoztam. Néhány évvel később a kedvenc könyvesboltomban a Vulévu fekete borítójára figyeltem fel. Megnéztem a hátoldalon a szerző képét, aztán mentem tovább. Újabb évek teltek el, amikor az egyik könyves honlap akciójának engedve a barátnőmmel megrendeltük két-két könyvét, aztán cseréltünk. Azóta az eddig megjelent összes könyvét elolvastam, időközben pedig nagy rajongójává, személyes ismerősévé, őszinte tisztelőjévé váltam. Hogy mennyire, arról itt olvashattok. Most az egyik kedvenc regényem, a Ringass, Amadeus!t ajánlom nektek.
A 2012-ben megjelent mű közel négyszáz oldalon és több, mint száz éven át ívelve mutatja be két család életét. A történet több szálon fut. A két főszereplő a megnyerő külsejű Bori, aki Pesten egy esküvői szalont vezet, valamint Arika, a berlini ARD TV török származású munkatársa. Kettejük, illetve kettejük családjának története adja a cselekmény magját, a két főszálat. Két másik szálon, a berlini krízisközpontban és a budapesti H-csoportban elhangzó dialógusokból a két szereplő lelki rezdülései, motivációi bontakoznak ki. Azonban nemcsak a régmúlt titkai kötik össze őket, hanem egy német férfi is. Jonast egyikükhöz a múlt, másikukhoz a jelen kfűzi. Hogy a jövő melyiküké lesz, maradjon meglepetés!
A történet egymásba érő szálai a millennium évéig nyúlnak vissza, amikoris egy lázadó lelkű üknagymama megszökik a török háremből, és Pesten, a tiszavirág életű lágymányosi Konstantinápolyban talál táncosnői munkát. A családtörténetek aztán az időben előre és hátra egyaránt haladnak, míg feltárulnak a szereplőket összekötő események, titkok. Az idősíkok fejezetenként váltogatják egymást. A külön fejezetekben leírt, egymáshozhoz közeli évek nekem egybefolytak, a távolabbi múlt viszont tipográfiailag is elkülönült. A történet központi idősíkját a nyolcvanas évek adják. Imádtam a Balaton parton seftelő, walkmanfejhallgatót hajpántként használó, nyári, dinnyeevő részeket. Olyan atmoszférát sikerült a könyv oldalain teremteni, hogy úgy éreztem, szívesen részese lennék a rendszerváltást megelőző, előkészítő éveknek, a berlini fal ledöntésének és a kettészakított, forrongó német nép eufóriájának. A századfordulós, érzékletes, korhű leírások is magukkal ragadtak. A papírmasé város lüktető hangjai, vibráló színei egy reményekkel teli, vidám nyár ígéretét hordozták.
A könyv "címadó" dala, Falco: Rock me Amadeus
A könnyed, nyári limonádékhoz képest a cselekmény súlyosabb, váratlan tragédiáktól és válságoktól sem mentes. A romantikus irodalom egyszerű, sablonos, időnként igénytelen nyelvi megformálásához képest Virág ebben az írásában is gyakorlott profizmussal és nyelvi bravúrokkal, választékosan, színvonalasan tárja fel a rejtett összefüggéseket. A különböző történelmi időszakokat egy-egy napjainkra már kikopott kifejezés teszi korhűvé. Virág roppant finom egyensúllyal pont annyi ódivatú szót használ, amennyi történelmileg hitelessé teszi a szöveget, de mégsem válik érthetetlenné. Magyar és német helyszínen egyaránt felbukkan egy-egy német és angol mondat, az olvasó számára azonban mindig egyértelművé válinak a különböző anyanyelvű szereplők szavai.
Ha igényes, szórakoztató olvasmányt kerestek, ne habozzatok! Keressétek az Amadeust! Eddig kétszer olvastam el. Nem fogtok csalódni.
Reggelire gofrit készítettem a családnak. Jóízűen elmajszoltuk a szuper egészséges, teljes kiőrlésű és szénhidrátcsökkentett lisztből, nyírfacukorral készült nyalánkságot, amikor megérkezett az anyósom. Mivel maradt még pár darab, őt is megkínáltuk. Bekapott egy falatot, és ennyit kérdezett: "Ja, ez teljes kiőrlésű?"
Igen, az, mert próbálok mind a saját mind a szeretteim egészségére odafigyelni. Tudom, milyen temérdek cukor- és lisztmennyiséget fogyasztunk el egy átlagos napon. Bár a cukros üdítő, a ropi és a burgonyaszirom ritka vendég nálunk, a csoki vagy a süti olyan étel, amelynek nem akarunk ellenállni. Szükségünk van - tudom, borzasztó leírni - minden nap egy kis édes ízre. Mivel ezen nem tudunk változtatni, az alapanyagokon módosítok. Teljes kiőrlésű és szénhidrátcsökkentett liszttel és xilittel nagyjából ugyanolyan ízhatást tudok elérni, mint a hagyományos összetevőkkel. Csak egészségesebbek maradunk sütievés után is. Az ízélmény tehát garantált, az állag és a külső viszont nem minden esetben csábító. Amikor egy receptet a saját alapanyagaimra dolgozok át menet közben, bevallom, a végeredmény gyakran lesz bizarr. A muffinsütőt beterítő massza vagy a gondos munkával apróra szaggatott, végül mégis egy méretes gombóccá összeálló gnocchi a férjem születésnapján nem egy szívderítő látvány. De próbálkozom, mert hiszek abban, hogy ha jó példával járunk elől, a gyerekeink nem fognak megriadni a barna tésztától vagy a pöttyös-szemcsés nokedlitől. Anyaként és feleségként az én felelősségem, hogy mi kerül a család asztalára.
Persze a nagyik folyamatosan kényeztetnének minket és az unokákat is. Nem egy "De tényleg ne kapjon már a nagyfiú babapiskótát meg palacsintát minden nap!" kezdetű beszélgetésen vagyunk túl. Itthon a jutalomfalatka kategóriába az aszalt szilva és áfonya tartozik, gumicukrot pedig csak akkor ehet a fiunk, ha a foci EB-n a mieink játszanak. Szerencsére a kisfiam rajong a gyümölcsökért és néhány zölséggel is jóban van, így most az eperszezon lecsengése után cseresznyével és málnával tömi degeszre magát minden nap. Esténként a cukrozatlan natúr joghurtjába ő kéri a zabpelyhet és a len- meg szezámmagot.
A helyzet tehát nem reménytelen. Én viszont időnként merő görcsként reszketek, vajon megeszi-e a kis trónörökösünk a spenótfőzeléket vagy napokig csak kiflin és sütin vegetál. Amikor reggelire szívem szerint én is csak sós rudat tömnék magamba, igyekszem erőt venni magamon és jó példát mutatni a gyerekeimnek. A történethez azért hozzátartozik, hogy nálunk is landolt már dühösen a mosogatóban gondos munkával elkészített egészséges ebéd, mert a kicsikém úgy gondolta, milyen jó dolog válogatósan hozzáállni az étkezésekhez. Igen, a gyerekek jó része válogatós, de azért bízom benne, hogy amennyire tőlem telik, felnőttként oda fognak figyelni, mi kerül a tányérjukra.
A képek forrása: pixabay (1.) és unsplash (2., 3.)
Tizenhárom éves hagyományt folytatva idén is megrendezik a Múzeumok Éjszakáját. Az ország minden szegletét lefedő éjszakai programokat idén június 25-én tartják. Három múzeumot ajánlok most nektek. Válogassatok kedvetekre a színes programok között!
A római Szeged
A napfény városa tematikus programokkal készül a szombati napra. A Fekete ház egy Pannóniát és két Pompeit közelebbről bemutató kiállítással várja a látogatókat. Ezek közül az egyik az ókori erotikát állítja középpontba, ezért kisgyerekekkel inkább a rendező pályaudvaron felsorakozó mozdonyokat vagy a Móra Ferenc Múzeum "Csak egy Földünk van!" elnevezésű természettudományi kiállítását célozzuk meg! Ne lepődjünk meg, ha este harcias és elszánt gladiátorokba botlunk, ugyanis különleges bemutatóval készülnek a múzeumnál. Az estét a Dugonics térről induló gladiátor felvonulás és ókori divatbemutató teszi színesebbé.
A reneszánsz Debrecen
A debreceni programok Mátyás király idejébe repítenek minket. A Református Kollégium az igazságos királyhoz kötődő gyerekprogramot, tudományos előadást, színházi produkciót, várostörténeti előadást és korabeli zeneművekből összeállított koncertet kínál az érdeklődőknek. Este a Déri Múzeumban a Balkán Fanatik koncert után tűzzsonglőrök, a MODEM-ben pedig a Wahorn András nevével fémjelzett zenekar, a Tapasztalt Ecsetek lépnek színpadra.
A tüzes Szombathely
A tűz és a víz kapja idén a főszerepet a Vasi Skanzenben, amelyet szombat este vízen is megközelíthetünk. Miután vízre bocsátották az ügyes kezű pályázók saját készítésű hajóit, gyújtottunk tüzet acéllal, megnéztük, hogyan fő a tapló és megkóstoltuk a "vízen kullogót", éjfél előtt közös szalonnázázáson, szerelmes népdalok kíséretében engedhetjük ki a hangunkat. Ha szemérmességünk vagy diétánk miatt inkább más program után néznénk, válasszuk este a Bála mozit, ahol a Tűz van, babám! című örökzöld vígjátékot tekinthetjük meg!
Az összeállítás forrása: muzej.hu
A képek forrása: unsplash (1.) és pixabay (2., 3., 4.)
Az előző bejegyzésemben arról írtam, milyen nehézségekbe ütközöm négy hónappal szülés után, amikor csinosan akarok felöltözni, de semmi nem úgy áll rajtam, ahogy szeretném. Most a hasonló gondokkal küzdőknek hoztam a megoldást, hogyan nyerjék vissza megcsorbult önbizalmukat. Higgyétek el, egyszerűbb, mint gondolnátok!
Mindennek az alapja
Az első és egyben leglényegesebb lépés, hogy borúsabb, saját nőiségünkben kételkedő pillanatainkban húzzuk ki magunkat! Sajnos eleve hajlamos vagyok a hanyag tartásra, amióta pedig a nagyobbik fiam végleg kiszállt a babakocsiból, jártunkban-keltünkben azon kapom magam, hogy természetellenes görbeséggel veszek részt a családi sétákon, hogy halljam, mit mond hetven centivel a fülem alatt. A gyerekmentes időszakokat ezért igyekszem úgy tölteni, hogy minél többször kihúzzam magam. Nem is hinnétek, milyen sokat számít az ember lelkének, ha nem összegörnyedve sétál végig az utcán, hanem felemelt fejjel, egyenes derékkal.
S a többi
A második lépés, hogy bármennyire időigényesnek vagy macerásnak tűnik, szánjunk időt egy gyors hajmosásra és ne azt nézegessük, hány napot bír még ki a zsírtól lelapuló hajunk! Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy valaki tartja a frontot, amíg - két kisgyerek mellett - ilyen luxusnak tűnő tevékenységet folytatunk, ne sajnáljunk néhány percet egy egyszerű frizura beszárítására, hajvasalásra vagy néhány szertelen loknira! Számomra a lelki egyensúly alapja a frissen mosott, kivasalt frizura.
Ezután következnek azok a szépészeti eljárások, amelyekre valóban csak késő este kerülhet sor, amikor a ház többi lakója már alszik. Ha sikerül a régóta halogatott körömvágáson túlesnem, esetleg még némi epillálásra is jut időm, úgy érzem, mintha kicseréltek volna. Ha egy alapos fogmosás és villámgyors tusolás után beteszem a szemembe a kontaktlencsém, kifestem a szempillám és fújok magamra egy leheletnyi parfümöt, igazából mindegy is, hogy kitérdelt macinaciba vagy a fantáziának teret engedő ruhába bújok, mert ezek a - mások számára mindennapi - tevékenységek után sokkal szebbnek és elégedettebbnek érzem magam.
Tudom, nem egyszerű a mindennapi mókuskerékben egy-kettő vagy több gyerek mellett észben tartani, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nemcsak anyák, hanem NŐk is vagyunk. Igen, így, nagy betűvel. Néhány egyszerű lépés pedig elegendő, hogy testsúlytól és kortól függetlenül ápoltan és magabiztosan tudatosíthassuk magunkban: királynők vagyunk egytől egyig.
Szinte napra pontosan három éve tudtam meg, hogy édesanya leszek. Hatalmas érzelmi hullám öntött el. Hitetlenkedtem, boldog voltam, örömtáncot lejtett a lelkem. A rózsaszín köd elborította a tudatom és mindennél jobban vágytam arra, hogy végre magamhoz ölelhessem a kisfiam. Azonban ahogy haladtam előre a várandóságommal, egyre többször szembesültem a kellemetlen felismeréssel: "Nincs egy göncöm sem. De most tényleg nincs." Azoktól a daraboktól, amelyeket korábban hordtam, hamar meg kellett válnom. Tizenöt kilót híztam a kilenc hónap alatt, aztán mire a kisfiam egy éves lett, megszabadultam a lerakódott zsírpárnáktól.
Eltelt néhány hónap, és újra azon kaptam magam, hogy rakhatom el a végre használhatóvá vált dögös darabokat, mert egy újabb életet hordozok a szívem alatt. És kezdődött elölről az öltözködéssel járó agonizáció. Mindkét terhességem télvíz idejére esett. Beszereztem hát terhes harisnyát, hatalmas méretű, mindenhol lógó téli kabátot. A méregdrága kismama modellre sajnáltam volna súlyos tízezreket költeni azért, hogy néhány hónapig csinosabbnak érezzem magam. Az XXL-es dzsekikben viszont lehetetlen volt rám nézve eldönteni, hogy gyermeket várok vagy lustaságból és nemtörődömségből ilyen fiatalon ennyire elhagytam magam. Bármennyire is csodálatos az anyává válás, úgy éreztem a szülés előtti hónapokban, minden nőiességem és önbizalmam elveszett.
A kisebbik fiam most négy hónapos, a nagy két éves. Egy-két régi nadrágot variálok nap mint nap, mert a szexi darabokba egyelőre még nem tudom belepréselni magam. Az újabb tizenöt kilóból hét és fél egyelőre makacsul tartja magát, de tudom, hogy szépen lassan ez is le fog olvadni rólam. Vagyis ha pontosabban akarok fogalmazni, kőkemény elszántsággal, az étkezéseimre - amennyire ez két kisgyerek mellett lehetséges - odafigyelve, na meg az elmaradhatatlan Rubint Réka DVD-kkel a kisfiam első születésnapjára újra fel fogom venni a nőiesebb, feszülősebb szoknyákat és felsőket. Addig pedig marad a zsonglőrködés alvástól elvett idővel, nagyikkal, és lehetőségekkel, hogy elkezdhessem a tornát. Na meg az állandó fejfájás amiatt, hogy nincs egy göncöm sem.
Néhány hónapja kezdtem el írni a blogom. Mivel korábban csak olvasóként kerültem kapcsolatba hasonló oldalakkal, jó pár helyen utánanéztem, hogyan is kell ezt úgy csinálni, hogy másnak is élvezetes legyen. Miközben próbálom magam képezni, hogy minél igényesebb szintre tudjam fejleszteni az oldalam és az írásaim, zavaróan gyakran bukkanok bele abba a praktikába, hogyan is válasszunk szenzációhajhász címet. Ha a tartalom lerágott csont vagy túl primitív, nem gond. A cél, hogy minél többen kattintsanak az írásainkra. Az, hogy az olvasó csalódottan vagy egyenesen felmérgelve kattint a kis piros X-re a képernyő sarkában, ha végigszenvedte magát agyszüleményeinken - ha egyáltalán képes volt rá - teljesen mellékes.
Sajnálom, ha bárkit is megsértek a vulgáris fogalmazással, de kimondom: felfordul a gyomrom ettől a szemlélettől. A cím feladata természetesen nemcsak az, hogy összefoglalja, miről írtunk. Fel is kell keltenie az olvasó figyelmét, meg is kell győznie, hogy érdemes vennie a fáradtságot és a mi gondolatainkat választania. De milyen áron? Hol van a határ a kreatív, jópofa és a felugró ablakoktól, harsány színektől, túlzó betűméretektől hemzsegő címek között?
Értetlenül állok a jelenség előtt, vajon miért divat manapság, hogy életünk minden területén a külcsín megtévesztő csillogásának áldozatul esve a belbecs már jelentéktelen, másodlagos tartozékká torzul? Miért nem látjuk be, mennyivel értékesebb lenne az ócska külsőségek helyett a tartalomra figyelnünk?
A semmitmondó ígéretekkel teli lufik előbb-utóbb mindig kipukkadnak. Akkor pedig nagyot lehet esni, amikor a rózsaszín illúziók szertefoszlanak. Ha végiggondoljuk, nem etikusabb szépen, lassan, magunknak és az olvasóknak, vevőinknek időt és lehetőséget adni arra, hogy apránként, türelmetlen és izgága kényszerítés nélkül ízlelgessék azt, amit kínálunk nekik?
Mire vágyik a szülő? Természetesen arra, hogy a fia vagy a lánya boldog legyen. Ha némileg árnyalni szeretném a választ, akkor pedig arra, hogy kellő önbizalommal és világba vetett hittel képes legyen megoldani az elé kerülő problémákat és önállóan megállja a helyét az életben. Ezzel én sem vagyok másként. A legfontosabb azonban, hogy a gyermekeim megtalálják azt a munkát és azt a személyt, aki örömtelivé és vidámmá tudja tenni a mindennapjaikat. Ehhez egy lényeges dolgot még meg kell tanítanunk nekik. Mégpedig azt, hogyan legyenek igazi férfiak.
Következzen most öt pont, amelyekben összegyűjtöttem, milyennek szeretném látni a kicsikéimet tizenöt-húsz év múlva!
1. Macsó jellem ide, rossz fiú imázs oda, a nőkkel szépen kell bánni. Mert bármilyen feminista felhanggal harsogják a mai lányok, milyen béna az, aki verseket ír nekik vagy virággal várja őket; a lelkük mélyén mindegyikük arra vágyik, hogy valaki őszintén, tiszta érzelmektől hajtva - anyagi háttértől függetlenül - valóban a tenyerén hordja őket. Erre pedig csak egy igazi lovag képes. Aki udvariasan kér, nem parancsol. Aki dicsér és simogat. Aki általában észben tudja tartani a születés- és névnapjainkat vagy az évfordulónkat, de ha időnként el is felejti, tud őszintén bocsánatot kérni. Aki kinyitja az ajtót és előreengedi a hölgyet vagy segít levenni a kabátját. Vagyis aki udvarias, illemtudó, figyelmes.
2. Mivel a nők mindennél jobban szeretik analizálgatni lelki életük legapróbb rezdüléseit, hasznos lehet, ha a férfiak is tudnak beszélni az érzéseikről. Egy-egy összetűzés után nekik is tudniuk kell, hogyan adják a másik fél tudtára, mi zajlik bennük, mi hogyan hat rájuk, mi mit vált ki belőlük és hogyan lehet a későbbi konfliktusokat elkerülni.
3. Nem szégyellni való, ha egy férfi is kimutatja az érzéseit. Ha egy-egy krízis vagy gyász előcsalja a - gondos munkával jó mélyre rejtett - könnyeket, azzal csupán érzékeny oldalukat, sebezhetőségüket tárják a másik elé és nem a gyengeségüket. Így talán a nőknek is feltűnik időnként, hogy a férfiak is érző lelkek.
4. A fiúknak már egészen kamaszkoruktól fizikai támaszt kell nyújtaniuk a lányoknak, oltalmazniuk, védeniük kell őket. Éjszaka a diszkóból haza kell kísérniük a barátnőjüket vagy azt a lányt a társaságból, akinek nincs kísérője. A lányokat ért sérelmekkel szemben - saját testi épségüket nem veszélyeztetve - fel kell lépniük.
5. Egy igazi férfi kellő önbizalommal rendelkezik ahhoz, hogy bátran vállalja a többségtől eltérő, saját, egyedi véleményét és őszintén kiálljon a gyengébbek és az elesettek mellett.
Legyetek büszkék arra, hogy igaziak, egyediek és megismételhetetlenek vagytok!
Közeleg a foci EB. Ilyenkor az áruházak polcairól gyorsabban fogynak a TV-k, a sós mogyorók és a sörök. De mit tudunk kezdeni a kiürült dobozokkal, palackokkal? Ha a szelektív hulladékgyűjtők helyett máshol keresnénk nekik helyet, két mérkőzés között engedjünk teret kreatív ötleteinknek! Bátran próbáljunk új életet lehelni a kidobásra váró hulladékba! Némi kézügyességgel bohém, kifinomult és praktikus tárgyak egyaránt születhetnek. Nézzétek csak!
Elkezdett érdekelni az a sport, amelyről korábban csak annyit tudtam, hogy ha közvetítik a TV-ben, akkor apukámat meg a férjem jobb békén hagyni. Az elmúlt években valamelyest megismertem a világklasszis játékosokat. Messi, Ronaldo, Suarez, Marcelo vagy Neymar beazonosítása már gond nélkül megy. Azt azonban, hogy miért jár tizenegyes vagy mi az az esernyőcsel, egyelőre még homály fedi.
A változást a 2010-es foci VB és a megállás nélkül zümmögő vuvuzela hozta el. Na meg egy szinte minden gólt kivédő spanyol kapus, akinek a teljesítményétől leesett az állam. Iker Casillas akkor kirobbanó formában volt, két éve azonban - a nagy várakozások ellenére - igen nagy csalódást okozott a lelkes szurkolóknak. Ha a spanyoloknak nem megy a játék, anniy baj legyen! Idén ugyanis a magyarok is kijutottak az Európa Bajnokságra! A hivatalos megnyitóig már csak párat kell aludnunk. Addig is néhány lelkes barát és hideg sör társaságában el is kezdhetjük a ráhangolódást az idei fociünnepre. Hogy a hangulat a tetőfokára hágjon, összegyüjtöttem néhányat az utóbbi évek ismerős focidalaiból, hogy te is riszálva várd az EB-t.
Az első foci VB-s emlékem tizenhárom éves koromból: Franciaország adott otthont a jeles eseménynek 1998-ban, amikor is egy zenecsatornán belefutottam a labda után szaladgáló, színesre festett gyerekekbe.
Ugyanebben az évben zúgott minden rádióból Ricky Martin dala is, akiről azóta kiderült egy s más.
2014, Dél-Afrika: Amikor szerelembe estem a spanyol focival.
És amikor a spanyol válogatott elhódította a trófeát a hollandok elől.
A 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű EB-n újra szépen csillogott az aranyérem a spanyol nyakakban.
2014, Brazília: Amikor a fél világ állt értetlenül Casillas teljesítménye előtt.
