Ezt a cikket a tavaly októberi Családi Lapba írtam. Arra akartam felhívni az olvasók figyelmét, hogy figyeljenek oda magukra, az egészségükre. Azóta milyen sokat változott a világ!

Hazánkban a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedésekre visszavezethető halálokok a leggyakoribbak. Míg előbbiek az elhalálozások feléért, utóbbiak a halálesetek negyedéért tehetők felelőssé. A várható élettartam növelése, valamint az életminőség javítása szempontjából is fontos, hogy rendszeresen járjunk szűrővizsgálatokra. De vajon kiknek, hány éves kortól és milyen vizsgálatokon ajánlott a részvétel? Összeállításunkkal a prevenció és a tudatosság, világába kalauzoljuk olvasóinkat.

Amikor szűrővizsgálatokról vagy egészségmegőrzésről esik szó, sokan csak legyintenek, mondván, ami nem fáj, nem is okozhat gondot. Egyesek a kellemetlen, fájdalmasnak vélt vizsgálatoktól tartanak. Másokat frusztrál a betegség lehetősége és helyesebbnek vélik, ha homokba dugják a fejüket. A rendszeres szűrések viszont mindenféleképpen indokoltak.

Miért kell a szűrés?

Ha szűrővizsgálatokról beszélünk, ki kell emelnünk: a cél nem az, hogy a szűrést végző szakemberek diagnózist állítsanak fel, hanem az, hogy az egészségesnek gondolt vizsgálati személyekből kiszűrjék azokat, akik további, szakorvosi vizsgálatra szorulnak. Az ilyen jellegű vizsgálatok során tehát tünetmentes személyeket vizsgálnak, hogy még a panaszok jelentkezése előtt kizárják vagy valószínűsítsék egyes kóros állapotok fennállását. Erre azért van szükség, mert a betegségek nem egyik napról a másikra, hanem egy elhúzódó folyamat eredményeként alakulnak ki. Méhnyakrák esetén például akár tíz évig is fennállhat az ún. rákmegelőző állapot, amely tüneteket és panaszokat nem okozva súlyosbodhat. Ezt követi a tünetek megjelenése, vagyis a betegség klinikai szakasza. A daganatos betegek jó része ekkor keresi fel az orvost, a gyógyulás esélye azonban annál korlátozottabb, minél később kezdődik a terápia. Másként fogalmazva az idejében felismert betegségek nagy arányban gyógyíthatók – sebészeti beavatkozás, sugárkezelés vagy gyógyszeres kezelés (kemoterápia) alkalmazásával.

Magyarországon a tizennyolc év alatti lakosság körében a gyerekorvosok és a védőnők kötelező szűrővizsgálatokat végeznek. Tizennyolc éves kor fölött már nem kötelező, csupán ajánlott – és minden esetben díjtalan – a részvétel a szűrővizsgálatokon. „Nem tudnék egyetlen szűrést sem kiemelni, amelyet mindenféleképpen fontos elvégezni – kezdi Dr. Szabó Ildikó háziorvos. – A vércukor, a vérnyomás, a vérzsírok, a testtömegindex (BMI), a látás, a hallás szűrővizsgálata egyaránt lényeges.  Emellett nőknél a méhnyakrákszűrésre, férfiaknál pedig 40 év fölött a – speciális vérvétellel végzett – prosztataszűrésre hívnám fel a figyelmet. Ezek mind könnyen kivitelezhető, fájdalommentes vizsgálatok.” Ennek ellenére még mindig sokan ódzkodnak a rendszeres vagy alkalmankénti szűrésektől. Ez pedig azzal jár, hogy hiába nőtt az utóbbi években az átlagéletkor és a születéskor várható életkor, az egészségben eltöltött évek száma csökkent a környező országokhoz és az Európai Unióhoz képest. Ezen a tendencián igyekeznek segíteni a különféle egészségmegőrző programok.

Szűrővizsgálatok - Mikor, kinek, miért?

A kampányszerű szűrések és az országjáró szűrőkamionok lehetőséget teremtenek az alkalomszerű vizsgálatokra. Érdemes azonban tudatosan, életkorunknak, egészségi állapotunknak és családi kórtörténetünknek megfelelően minél több szűrővizsgálatra elmenni, hogy átfogó képet kapjunk általános egészségi állapotunkról. Hogyan állítsuk össze a menetrendet? Milyen szakorvost keressünk fel mindenféleképpen? Ehhez készítettünk egy vázlatos összefoglalót.

Fogászati, szájüregi szűrés

Az ápolt, rendezett fogsor nemcsak esztétikai kérdés, hanem a megfelelő rágás és emésztés záloga is. Ráadásul a rendszeres szájhigiénés vagy antibakteriális kezelés, fogkő-eltávolítás és barázdazárás a későbbi fogvesztést is megakadályozhatja. A szájüreg megtekintéséből és tapintásából álló szűrővizsgálat jelentősége a szájüregi daganatok korai felfedezése szempontjából is vitathatatlan.

• Kinek ajánlott? Mindenkinek.
• Milyen gyakran? Évente.

Látásvizsgálat

Ha a családban szemüveges, kancsal, tompalátó családtag ismert, érdemes rendszeresen megvizsgáltatni szemeinket. Cukorbetegség esetén is indokolt az ismétlődő kontroll, mivel a diabétesz gyakori szövődménye a szemfenék meszesedése és a szemnyomás emelkedése, ez pedig – kezelés hiányában – zöldhályog kialakulásához vezethet. A gyakori fejfájás hátterében is állhat szemészeti probléma.

• Kinek ajánlott? 30 éves kor felett mindenkinek.
• Milyen gyakran? Évente.

Emlőszűrés

A szűrővizsgálat egyrészt az emlők fizikális, tapintásos, másrészt radiológiai vizsgálatából áll. Mindkettő egyaránt fontos, mivel a korai emlőrákok 40%-át csak az alapos fizikális, további 40%-át pedig csak a radiológiai vizsgálat mutatja ki. A mammográfiai szűrés során két lap segítségével kissé összenyomják a melleket, majd mindkét emlőről két-két röntgenfelvételt készítenek.

• Kinek ajánlott? 45-65 év közötti nőknek
• Milyen gyakran? Kétévente.

Nőgyógyászati szűrés

A szűrővizsgálat során a kolposzkópos (nagyítós) megtekintés célja a finom rendellenességek felfedezése; a tapintásos vizsgálat a ciszták, a miómák, a petefészek- és a kismedence-gyulladás felismerésében segít. A hüvelyi ultrahangvizsgálat árnyaltabb képet ad a páciens állapotáról. A vizsgálatra a menstruációs ciklus bármely szakaszában sor kerülhet, kivéve a menstruációs napokat.

• Kinek ajánlott? Minden nőnek a szexuális élet megkezdésekor, de legkésőbb a húszas éveik elejétől, 25-65 év között.

• Milyen gyakran? Évente.

Prosztatarák szűrés

A vizsgálat része lehet a prosztata ultrahang, a fizikális vizsgálat és a véranalízis is, amely során elsősorban a PSA (prosztata specifikus antigén) szintet elemzik. Egyre elterjedtebb a pro-PSA vizsgálat is, amelyből megállapítható az enyhe, közepes és magas kockázatot jelző prosztata egészség index (PHI). A prosztataszűrésen kívül rendszeres urológiai vizsgálatokon és hererákszűréseken is érdemes részt venni.

• Kinek ajánlott? 40 év felett minden férfinak.

• Milyen gyakran? Évente.

Tüdőszűrés

A tüdőszűrés nemcsak azoknak ajánlott, akik dohányoznak vagy munkájuk során TBC-vel fertőződhetnek,  hiszen a rendszeres szűrés során az aktív és passzív dohányosokat egyaránt érintő tüdőrák is időben felismerhető.

• Kinek ajánlott? Minden 40 év felettinek.
• Milyen gyakran? 40 éves korig kétévente, majd évente

Bőrgyógyászati szűrés

Leginkább télen és tavasszal érdemes ellátogatni a bőrgyógyászhoz, hogy feltérképezze bőrünk összes képletét és szükség esetén eltávolító műtétet javasoljon. A bőrgyógyászati szűrés három fokozata a bőrfelszín szabad szemmel történő áttekintése, a bőrmikroszkópos vizsgálat, valamint a számítógépes bőrmikroszkópos vizsgálat.

• Kinek ajánlott? Bárkinek, akinek anyajegye van.
• Milyen gyakran? 40 éves kor alatt háromévente, 40 éves kor fölött évente.

Vastagbélszűrés

A szűrés célja nemcsak a vastagbélrák kiszűrése, hanem a polipok felismerése és kezelése. A tapintásos módszerrel a vastagbél alacsonyabb szakaszain észlelhetők elváltozások, a magasabb szakaszt endoszkóppal, vagyis egy világítással ellátott optikai eszközzel vizsgálják. Fájdalommentes laborvizsgálat, valamint bódításban vagy altatásban végzett vastagbéltükrözés is segít a helyes diagnózis felállításában.

• Kinek ajánlott? 50 év felett mindenkinek.
• Milyen gyakran? 5-10 évente.

Egy szoknya, egy nadrág és a sztereotípiák

Dr. Szabó Ildikó úgy látja, egyre inkább terjed az egészségtudatos szemlélet a fiatalabbak és a negyven év fölöttiek körében, az emberek magukkal viszik házastársukat, barátjukat, szomszédjukat a különféle szűrésekre. De vajon van különbség a két nem hozzáállása között? A 49 éves Zsuzsa rendszeresen jár szűrővizsgálatokra. Tinédzserkora óta minden évben megjelenik nőgyógyászati rákszűrésen, félévente-évente felkeresi a fogorvosát, 45 éves kora óta pedig kétévenként részt vesz mammográfiai szűréseken. Három gyermek édesanyjaként úgy érzi, tennie kell azért, hogy még sokáig fitt és egészséges maradjon, hogy el tudja látni a gyermekeit, önmagát és az idősödő családtagokat. Ennek érdekében nem dohányzik, alkoholt csak alkalmanként fogyaszt. Mindezek dacára nem elégedett maradéktalanul önmagával. „Időnként elhatározom, hogy jobban odafigyelek a súlyomra, eljárok sportolni és kerülöm a hizlaló ételeket. Néhány hónapig kitart az akaraterőm, aztán visszatérek a megszokott életvitelemhez.”

Laci (41) zöldséget, gyümölcsöt csak ritkán eszik, középiskolás kora óta dohányzik, szinte minden nap fogyaszt alkoholt. Mivel sok fizikai munkát végez, ritkán és csak kedvtelésből sportol. Az utóbbi években kezdett el azon gondolkodni, mivel tudná megőrizni egészségét.  „Egyrészt úgy érzem, már nem vagyok olyan fitt, mint korábban. Másrészt látom a nálam tíz-húsz évvel idősebb családtagokon, hogyan megy tönkre az egészségük. Szűrővizsgálatokra nem járok, viszont igyekszem kizárni a stresszt az életemből.”

Az előző példák összecsengnek azzal, amit Szabó doktornő is tapasztal a munkája során. „Sztereotípia vagy sem, úgy látom, a nőkre nagyobb arányban jellemző az egészségtudatos magatartás. A kép azonban ennél árnyaltabb. Egyrészt a női hormonok védelmet biztosítanak például a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben, másrészt a menopauza után a hormonszintek változása szerepet játszhat bizonyos nőgyógyászati rákok kialakulásában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt nem volt akkora divat a dohányzás és az alkoholfogyasztás a nők körében, mint manapság. Mindezek együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, bár náluk pont emiatt több a betegségben eltöltött évek száma.”

A változás nem könnyű, mégis lehetséges

Szabó doktornő hangsúlyozza, hogy egészségi állapotunkért négy tényező felelős: a genetika, az egészségügyi ellátórendszer, a környezet, valamint az életmód. Míg az első kettőre nincs ráhatásunk, a környezetünket már befolyásolhatjuk, az életmódunk tudatos alakításával – és a rendszeres szűrővizsgálatokkal – pedig sokat tehetünk az egészségünkért. „Nem egyszerű kilépni a komfortzónánkból és változtatni a berögzült rutinokon. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a saját egészségünkért mi magunk is felelősséggel tartozunk. A legjobb választás, ha nem cigarettával vagy étellel, hanem az egészségben eltöltött évek kinyújtásával jutalmazzuk magunkat.”

 Ez a cikkem a Családi Lap 2019/10. számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A szülés egy extatikus állapot, amely elvezet a női kiteljesedéshez, személyiségünk épüléséhez. Ideális esetben. Valójában viszont a nők egy része traumaként éli meg gyermeke világrajöttét. Mi áll ennek hátterében? Hogyan javíthatunk az elkeserítő gyakorlaton? Erről is kérdeztem Pleván Tímeát, az Ablak a világra kezdeményezés megálmodóját.

Pleván Tímea

Miért gondoltad, hogy felkarolod a traumatikus szülésen átesett nők ügyét?

Császármetszéssel születtek az ikerlányaim. Sokáig nem gondoltam, hogy ez akadálya lenne egy következő várandósság esetén a hüvelyi szülésnek, de azzal szembesültem, hogy kevés intézmény és orvos támogatja a hüvelyi szülést, ha egy édesanya korábban császármetszésen esett át. Mivel a témával kapcsolatban jellemzően ugyanazok a kérdések foglalkoztatják a kismamákat, arra gondoltam, miért ne könnyíthetnénk meg a tájékozódást azzal, hogy összegyűjtjük a legfontosabb kérdéseket és a rájuk adott válaszokat.

Miközben ezt tervezgettem, egyre többet és többet olvastam az élettani szülésről, így világossá vált, hogy a mai napig nem sikerült évtizedes WHO ajánlásokat átültetnünk a gyakorlatba és nincs sem olyan visszajelző rendszer, ahol a kismamák a tapasztalataikról beszámolhatnának az intézményeknek, sem olyan mérce, amely alapján monitoroznák az intézmények működését, feltárnák és javítanák a hibákat, vagy tovább erősítenék a jó gyakorlatokat. Az intézmények honlapjáról gyakran az alapvető információk is hiányoznak, amelyek alapján a kismamák tájékozódhatnának a beavatkozások arányáról vagy a rutinszerű gyakorlatokról. Arra jutottam, nekünk, édesanyáknak kell összeszednünk, amit tudunk. Egy olyan adatbázist hoztam létre, amelyben azok, akik már szültek, elmondhatják a saját történetüket. Akik pedig még előtte állnak, tájékozódhatnak a tapasztalataink alapján. Összeállítottam egy kérdőívet, amely tematikáját tekintve a várandósgondozást, a szülést, a csecsemőosztály működését, sőt a szülést követő érzéseket is lefedi. A válaszokat a Facebook oldalamon és a honlapomon teszem közzé. 

Itt milyen téma kap hangsúlyt?

Elsődleges prioritása a szülés témájának van. A kérdőív segítségével szeretném felmérni és széles közönség előtt megmutatni, hogyan, milyen körülmények között, mennyi beavatkozással kísérve születnek Magyarországon a kisbabák. Ezzel párhuzamosan szeretném bemutatni az egyes beavatkozásokat, előnyöket, hátrányokat, kapcsolódó nemzetközi ajánlásokat. Nem titkolt szándékom a szemléletformálás. Attól ugyanis, hogy valami szokás, nem feltétlenül szükséges.

Például nem lepődünk meg, hogy a kismamák kétharmada oxytocint kap a fájások erősítésére, hiszen minden ismerősünk ezt meséli. Mi ebben a hír? Vagy abban, hogy a kismamák több, mint 40%-a úgy hozza világra a babáját, hogy a hasába könyökölnek? De ha mellé teszem, hogy a WHO már régóta nem javasolja ezt a manővert, mert súlyos sérüléseket okozhat anyának és babának egyaránt, már értjük, miért nem jó, ha minden harmadik anya elszenvedi ezt a beavatkozást a szülése során. A számokon túl fontosnak tartom a korszerű információk terjesztését, az édesanyákat, kismamákat tudatos tájékozódásra biztatom, miközben szeretném megmutatni a szülésnek azt az arcát is, amit mára már csak nagyon kevesen ismernek és ami a tervezett otthonszüléseken kívül nem is nagyon tud megmutatkozni. 

A háborítatlan szülés témája mellett másik szívügyem a szoptatástámogatás. Sajnos sokkal kevesebben tudják sikeresen szoptatni a kisbabájukat, mint amennyien szeretnék. Ebben az is közrejátszik, hogy számtalan tévhit él a szoptatással kapcsolatban. Igyekszem rávilágítani ezekre és segíteni a korszerű információk terjedését.

Miért tartottad fontosnak, hogy a szülésélményekről indíts diskurzust?

A szülésünk történései, a szerzett tapasztalatok nem korlátozódnak a szülés idejére és a hatások nem érnek véget az intézmény elhagyásával. Azt szokták mondani, „örülj, hogy egészségesek vagytok.” De mit jelent ez az egészség? Hogy kezünk, lábunk megvan? Azt gondolom, ettől magasabban van a léc. 

A szülés egy hormonvezérelt, élettani folyamat. Se nem betegség, se nem vészhelyzet. Ellenben, ha rutinból, türelmetlenségből vagy például rosszul értelmezett segítségnyújási céllal elkezdünk belepiszkálni, akkor könnyen azzá válhat. Egy dominót fellökünk és jó eséllyel borul vele a többi is, de ha nem is dől mind és nem torkollik császármetszésbe egy hüvelyinek induló szülés, akkor is ott vannak a beavatkozások lehetséges mellékhatásai, szövődményei. És mit mondjunk azoknak, akik utólag ébrednek rá, hogy valójában ok nélkül szenvedtek el bizonyos dolgokat, sőt esetleg viselik is azok következményeit? A nők egy igen nagy része ma úgy hagyja el a szülőszobát, hogy azt gondolja, a teste vagy annak egyes területei nem alkalmasak a szülésre, hogy segítség nélkül nem tudta volna világra hozni a babáját. A válaszadók között a szülések harmadát indították, a szülő nők kétharmadának adtak oxytocint fájáserősítésre, 43%-ának könyökölték ki a hasából a babáját, közel 70%-án végeztek gátmetszést, 33%-uknak avatkoztak be a lepény megszületésébe valamilyen módon. Igen, van, hogy bizonyos beavatkozásokra szükség van, de meggyőződésem, hogy ezek az arányok túl magasak ahhoz, hogy minden esetben indokoltak legyenek. A testünk tökéletes. Mindenünk működik úgy, ahogy kell, anélkül, hogy egy egészségügyi csapat folyton segítené a működésünket. Miért hisszük, hogy a szülésnél kudarcot vall a szervezetünk? Azt gondolom, valahol valami elcsúszott. Ennek a kibillent egyensúlynak a helyreállítását szeretném segíteni a munkámmal.

Ideális esetben ugyanis csak akkor kellene a szülésbe bármilyen módon beleavatkozni, ha az az anya vagy a baba érdekében valóban indokolt. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy mi, anyák, szülés előtt álló nők tudatosabbak legyünk, többet tudjunk a szülés természetes folyamatáról, a lehetséges beavatkozásokról, azok alternatíváiról, hogy ismerjük a jogainkat és a lehetőségeinket.

Évtizedek óta úgy tekintünk a szülésre, mint egy dologra, amit el kell szenvedni, amin túl kell esni, amit csak meg kell próbálni túlélni, a jó anyaság mércéje pedig, hogy nem sopánkodunk azon, ami történt. De a szülésünk nem csak a mi életünkre van hatással. Mesélünk róla ismerősnek, ismeretlennek– ezzel táplálva vagy épp lebontva a témáról alkotott sztereotípiákat. Ennél azonban jóval lényegesebb, hogy a szülésélményünk gyermekünkre is hat. Nem mindegy, hogy miképp jön a világra, hogy a születése közben milyen hatások érik, hogyan fogadják őt. Jelentősége lehet annak, hogy azonnal az édesanyja karjaiba kerülhet-e, ahol nem is háborgatják az aranyórák végéig, hogy mikor vágják el a köldökzsinórt, hogy a csecsemőosztályra átkerülve szeparálják-e az anyukájától. A magzati létről még nem tudunk eleget, az újszülött- és csecsemőkori élményeket elbagatellizáljuk. Ezen változtatnunk kell. Hiszem, hogy a boldog társadalomhoz vezető út a békés születéssel kezdődik.

Hogyan hat a szülésélmény akár a saját anyasághoz akár a gyermekhez való viszonyra?

Míg egy pozitív szülésélmény megerősít a kompetenciáimban, a „képes vagyok rá” érzést adja, feltölt és úgy érzem, a hegyet elviszem a hátamon, addig egy negatív szülésélmény éppen ellenkezőleg hathat, és olyan negatív gondolatok sorjázhatnak a fejemben, hogy a testem hibásan működik, nem elég jó, nem vagyok alkalmas, mióta ember él a földön születnek gyerekek, de én ezt sem tudom jól csinálni. Az első esetén magabiztosabban állhatok az anyasághoz, de persze ez sem törvényszerű. Mind az anyaságunk megélését, mind a gyermekünkkel való viszonyunkat több tényező is befolyásolja, ugyanakkor jól jön, ha nem kell szüléskörüli negatív élményekkel is megbirkóznunk egy egyébként is érzékeny, új, ismeretlen életszakaszban.

Hogyan befolyásolja a szülésélmény a további gyermekvállalást?

A kérdőívemben az utolsó kérdés az, hogy ha csak és kizárólag a szülés által tapasztalt élmények befolyásolnák a kitöltő édesanyát, szülne-e újra. Ez az adat igen szomorú képet fest. A hüvelyi úton szült édesanyák mindössze 57%-a válaszolta, hogy bármikor szülne újra. Császármetszés esetén még elkeserítőbb a kép, mindössze 43% ez az arány. Összességében 52% válaszolta, hogy bármikor szülne újra. Az anyák 7%-a biztosan nem, 8%-a, valószínűleg nem szülne újra. Hét százalék számára már eltelt annyi idő, hogy igen, de ebben sokáig nem volt biztos. Tizenhárom százalék még nem, de idővel elképzelhetőnek tartja, és szintén tizenhárom százalék szülne újra, de csak alapos utánajárás után, hogy eldönthesse, hol és kivel szülne. Császármetszés esetén mindegyik válasznál rosszabbak az eredmények, mint hüvelyi szülésnél.

Mindeközben a tervezetten otthon szült anyák körében 88% azoknak az aránya, akik bármikor szülnének újra. Itt fontos megemlíteni, hogy a szülésélményt nem befolyásolta koraszülés vagy olyan súlyos komplikáció, ami az anya vagy a baba intenzív ellátását tette volna szükségessé, az adatgyűjtés ugyanis a jelenlegi szakaszában csak a komplikációmentes szülésekre terjed ki.

A kérdőívet kitöltők milyen negatív élményekről számolnak be?

A leggyakoribb panasz talán a bánásmód. A nők szülés során nem kapnak tájékoztatást, nem kérik a beleegyezésüket, csak történnek a dolgok. Nemhogy nem dönthetnek, de még csak azt sem tudják, mi és miért történik, miért van egy beavatkozásra szükség vagy lehetne-e másképp. Az édesanyák gyakran említik az oxytocin okozta egybefüggő, már-már viselhetetlen mértékű fájdalmat vagy a méhszáj kézzel történő tágítását is.

Van adat arról, hol a legjobb szülni? 

Egyelőre nincs. Ugyan a kérdőívet több, mint 12.000-en töltötték ki, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy az egyes helyszíneket össze lehessen hasonlítani. A kezdeményezés még gyerekcipőben jár, ezért bízom benne, hogy ahogy egyre több ember hall róla, egyre többen kitöltik a kérdőívet, és ezáltal megbízható adattal fogunk rendelkezni erről is. 

Meg lehet egyáltalán fogalmazni, mi kell a jó szüléshez?

Azt gondolom, a jó szüléshez a személyre szabott gondoskodás az egyik kulcs. Hogy a szülő nő ott, úgy és azokkal szülhessen, ahogy neki a legjobb, ahol ő biztonságban érzi magát. Hogy a döntését tiszteletben tartsák, hogy a szülése során kompetens felnőttnek tekintsék, hogy hozzá alkalmazkodjanak, hogy az ő és a kisbabája szükségletei legyenek az elsők. Hogy méltó bánásmódban legyen része. Ha valamilyen beavatkozás szükségessé válik, annak okairól kapjon korrekt, érthető tájékoztatást és ő hozhasson döntést, ne csak sodródjon az eseményekkel. 

Milyen változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy a nőknek jobb szülésélményben legyen részük?

Fontos lenne, hogy az új kutatási eredmények beépítésén, a korszerű gyakorlatok megvalósításán túl a kommunikáció, a kismamákkal való bánásmód is változzon. Ha egy nő várandós lesz, hirtelen gyerekszerepbe kényszerül, akinek be kell állni a sorba és tenni kérdezés nélkül, amit előírnak számára. A vizsgálatokról, beavatkozásokról, miértekről ritkán kapunk teljeskörű tájékoztatást, miközben nem vagy alig merünk kérdezni, mert félünk, mit szól majd hozzá az orvos vagy a szülésznő, még akadékoskodásnak veszik, ami majd kihat a további bánásmódra is. 

Nincs ez másképp a szülés alatt sem. Sokszor nem mondják el, mi és miért történik, a szülő nőnek nincs beleszólása, döntési lehetősége, csak sodródik az eseményekkel. 

Jól mutatják ezt az édesanyák válaszai a beavatkozásokra vonatkozó kérdéseimnél is. Valamivel több, mint 8500 édesanya szülése során csaknem 13.000olyan beavatkozás történt, amiről vagy tájékoztatást sem kapott vagy esetleg határozottan tiltakozott is ellene, ezzel azonban senki nem törődött. Vagyis a válaszadók mindegyike érintett legalább egy ilyen beavatkozásban. 

Azt gondolom, a gyakorlatnak és a szemléletnek egyaránt változnia kellene. 

Számtalan esetben tudjuk, hogy az évtizedekkel, sőt akár az évekkel ezelőtti tudásunk mára elavult. A szülés területén is halad előre a tudomány. Valamiért ez a friss tudás, az új nemzetközi ajánlások kevés kivétellel nem, vagy nehezen akarnak átmenni a kórházi gyakorlatba, pedig már ennek a beépítése is magával hozhatna egy újfajta gondolkodásmódot. Itt az ideje, hogy a szülésre ismét élettani, természetes folyamatként tekintsünk. 

Kép: Pleván Tímea és unsplash.com

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Meseország mindenkié. Legalábbis az utópisztikus társadalmakban. A címében elfogadásra biztató kötet hatalmas tiltakozást váltott ki, sokakat megbotránkoztatott és azonnali állásfoglalásra késztetett. Ez természetesen az én figyelmem is felkeltette. Ám mielőtt elhamarkodott következtetéseket vontam volna le, feltettem néhány kérdést a könyvet kiadó Labrisz Egyesület munkatársának. Rédai Dorottya projektvezető segített, hogy jobban megértsem a mesekönyv szerkezetét, célját. És sok minden mást is.

Közel fele-fele arányban kezdő vagy kevéssé ismert, valamint befutott írók művei szerepelnek a kötetben. Milyen témákat dolgoztak fel a szerzők? 

A projekt célja egy olyan alternatív, emberi jogi megközelítésű mesekönyv megalkotása volt 6-12 éves gyerekeknek, amely a sokszínűséget és társadalmi igazságosságot helyezi középpontba. A könyv olyan meséket tartalmaz, amelyek hősei hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartoznak. A mesekönyvben 16 mese és egy verses mese mutatja be a kirekesztés, megbélyegzés, elfogadás, szeretet, sokféleség, örökbefogadás, mélyszegénység, jótékonyság, nemi sztereotípiák és ezek áthágása, azonosnemű szerelem, nemváltás, kitagadás, befogadás, önelfogadás, felvállalás, önmegvalósítás, valamint a gyerekek elhanyagolásának, a családon belüli erőszaknak, az idős szülők gondozásának a témáját.

Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzanak egy ilyen jellegű mesekönyvet?

Amikor a Labriszban azon gondolkodtunk, milyen témában bővítsük a tevékenységünket, eszünkbe jutott, milyen jó lenne, ha egyrészt a fiatalabb korosztályt is meg tudnánk szólítani, másrészt nemcsak az LMBTQ embereket érintő társadalmi problémákkal foglalkoznánk, hanem más társadalmi egyenlőtlenségekkel, hátrányos helyzetű csoportokkal, kirekesztéssel is. Az ezekhez kapcsolódó érzések, élmények, tapasztalatok más csoportokban is hasonlóak, akár az egyik megértésén keresztül is meg lehet érteni, hogy egy másik csoportot érintő igazságtalan bánásmód miért ugyanolyan rossz. Ezek a témák már óvodásoknál, kisiskolásoknál is felmerülnek, de a pedagógusok gyakran nem tudnak mit kezdeni ezekkel a témákkal. A mesék ebben jó közvetítők lehetnek, hiszen azokon keresztül akár áttételesen is érinteni lehet nagyon fontos kérdéseket.

Számítottak arra, hogy ekkora figyelmet kap a könyv?

Arra igen, hogy lesznek szélsőséges megnyilvánulásai a minket már évek óta figyelő és zaklató szélsőjobbos csoportoknak. Arra viszont nem számítottunk, hogy ekkora ügy lesz belőle, ami mentén tömegek fognak állást foglalni így vagy úgy.

Mi az oka a könyv felé irányuló nemtetszésnek, gyűlöletnek?

A könyvet az első gyűlölködő reakciók azonnal LMBT mesekönyvnek kiáltották ki anélkül, hogy elolvasták volna. Valószínűleg ha nem egy leszbikus szervezet jelenteti meg ezt a könyvet, akkor észre se veszi senki. Pszichológusokat érdemes megkérdezni arról, hogy honnan jönnek, mit takarhatnak az ilyen extrém erős megnyilvánulások. A szélsőjobb régóta azzal vádol minket, hogy mi „megrontjuk” a gyerekeket azáltal, hogy (eddig az oktatási programunk, a Melegség és Megismerés keretében, most pedig a mesekönyvvel) beszélgetünk velük az LMBTQ emberek érzéseiről, életéről, nehézségeiről, megkülönböztetéséről. Ez nyilvánvalóan nonszensz, és azon az elképzelésen alapul, hogy a heteroszexualitás a norma, az egyetlen helyes és elfogadható irányultság, és minden más típusú szexualitás (és itt természetesen a felnőttek közötti, konszenzuson alapuló szexualitásról és kapcsolatokról beszélünk) ettől való „elfajzás”, „betegség” vagy netán „bűn”. Az így gondolkodó emberek nem értik a mellérendelő szerkezeteket, azt, hogy lehet valaki ilyen is, meg olyan is, meg amolyan is, ezek jól megférnek egymás mellett, nem kell az egyiket alárendelni a másiknak és gyűlölni vagy félni tőle.

Ha más előnye nem is, annyi bizonyára volt a kiemelt sajtófigyelemnek, hogy igencsak megnőtt a könyv iránti kereslet.

Ez így van. Eredetileg 1500 példányt nyomtattunk, ami váratlanul gyorsan (kb. 2 hét alatt) elfogyott. Óriási a kereslet, 15 000 példányban jön ki az utánnyomás, a könyvterjesztők által berendelt mennyiségek alapján. Rengeteg megkeresést és támogatást kapunk, sokan gondolják azt, hogy szükség van ilyen mesekönyvekre is. Nem terveztünk hasonló kiadványokat a közeljövőben, de ha lesz rá igény, elgondolkodunk rajta.

Kép: unsplash.com

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A Logiscool sajtóközleménye

Az iskolakezdéssel ismét számos olyan program válik elérhetővé, amelyek a közoktatás keretein belül, a tanárokkal együttműködve igyekeznek támogatni a gyerekek oktatását. Az általában civil szervezetek, művészeti társulatok vagy cégek által létrehozott, a tanrendbe beilleszthető projektek célja, hogy olyan fontos témákat hozzanak be a gyerekek mindennapjaiba, mint az egyenlő párkapcsolat, a biztonságos internethasználat vagy akár a kortárs művészetek megismerése. A jelenlegi vírushelyzetben természetesen mindezt a higiéniai óvintézkedések maximális betartásával. (A Logiscool projektjei online is elérhetőek, ez azt jelenti, hogy élő online kapcsolaton keresztül kapcsolódik be az órába a Logiscool oktatója az órába. A Tünet és a NANE esetében külső helyszíneken, kiscsoportos foglalkozások keretében tud megvalósulni, maszkhasználat és minden további biztonsági előírás kíséretében- a szerk.)

Biztonságos internethasználat

Az elmúlt hónapok zaklatott időszakának köszönhetően a gyerekek jó része még több időt tölt az interneten. A világháló egy igazi aranybánya, ha a fiatal önmagát szeretné fejleszteni. A sok pozitívum mellett azonban számos veszélyt is rejt. Ezért az egyik ismert programozást oktató iskolahálózat, a Logiscool délután saját kurzusain tanítja programozni a diákokat, délelőttönként pedig általános iskolákban tart ingyenes előadásokat gyerekeknek, többek között a biztonságos internethasználatról. Az érdekes, interaktív órák célja, hogy a fiatalok képesek legyenek felismerni, ha veszélyes vagy kockázatos helyzetbe kerülnek, és merjenek segítséget kérni. A téma kapcsán szóba kerülnek a csalások és vírusok, jelszavak és személyes adatok védelme, az online kommunikáció sajátosságai és a tartalommegosztás veszélyei. A rendhagyó „osztályfőnöki órák” az ország számos megyéjében az iskolákban is megtarthatók - betartva az óvintézkedésket -, vagy akár online formában is elérhetők a tanárok, diákok számára. 

Egyenlő párkapcsolatok

Az első komoly kapcsolatukat kezdő fiatalok kifejezetten kitettek a párkapcsolati erőszak veszélyeinek, mivel még nagyon kevés tapasztalatuk van, és rengeteg téves információt kapnak arról, hogy mi számít elfogadhatónak, sőt kívánatosnak egy párkapcsolatban. A NANE és a PATENT Egyesület ezért hozták létre fiataloknak szóló prevenciós foglalkozásaikat, amik rendhagyó osztályfőnöki órák 90 percben. Az “Együtt egyenlően” és “Kapcsolódj be!” elnevezésű workshopokon a fiatalok a korosztályuknak megfelelően, különböző interaktív feladatokon keresztül megismerhetik a korai figyelmeztető jeleket, vagyis az erőszakos viselkedés első megnyilvánulásait. Emellett beszélgetnek arról, hogy hova fordulhatnak, ha veszélyben érzik magukat, illetve hogyan segíthetik egymást. A workshopokat szeptembertől ismét lehet hívni iskolákba, a foglalkozásokat a vírushelyzet miatti óvintézkedések szerint átalakították a szakértők,  így megtartásuk biztonságos.

Kortárs művészeti beavató

A Tünet Együttes beavató programjának célja, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését a kortárs művészetek iránt. Mindezt könnyed, izgalmas, a fiatalok számára is érdekes formába öntve. Háromlépcsős beavató programjuk általános, középiskolás és egyetemista korú diákok számára kínál lehetőséget a kortárs színházi világban való elmerülésre. A program egy színházpedagógus által vezetett, 90 perces foglalkozással kezdődik. Ezt követi a Tünet kiválasztott előadásának - vagy a jelenlegi, vírushelyzet miatt A létezés eufóriája c. dokumentumfilmjének - megtekintése. Végül egy 60 perces beszélgetéssel zárnak a diákok és az alkotók részvételével. A foglalkozásokat az iskolák számára ingyenesen szervezik. 

További információ:

https://www.logiscool.com/hu/schoolservices

https://nane.hu/szakembereknek/#foglalkozasok-iskolaknak

http://tunetegyuttes.hu/beavato

Kép: Logiscool

Szöveg: Logiscool

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

A Mosoly Alapítvány sajtóközleménye

Elindult a #mosolyfutás, a Mosoly Alapítvány jótékonysági edzésprogramja. A futást és a meditációt ötvöző egyszerű gyakorlatokat bárki bármikor, előzetes képzettség nélkül kipróbálhatja. A program az alapítvány terapeutáinak tapasztalatain alapul. Célja, hogy lehetőséget teremtsen a testi-lelki feltöltődésre ebben a nehéz időszakban, valamint, hogy felhívja a figyelmet az alapítvány munkájára és támogatásának lehetőségeire.

Kampányoldal: https://mosolyalapitvany.hu/hu/mosoly-angyal/mosolyfutas/

Hogyan működik?

A #mosolyfutás olyan önismereti módszerekre épít, mint a jóga, az autogén tréning, a meditáció, vagy a mindfulness, melyek alappillére a testi érzetekre irányuló, elfogadó figyelem, és a testben való tudatos jelenlét erősítése. Már az első gyakorlatoktól javulhat a koncentráció, a közérzet, az alvás minősége és csökkenhet a stressz-szint.

A #mosolyfutás egyszerű, bárki számára elsajátítható gyakorlatai a futás segítségével adnak ízelítőt ebből a kincsesbányából. Hogy miért pont a futás? Azért, mert sok embernek nehézséget okoz, hogy mozdulatlan testhelyzetben relaxáljon. Az aktív cselekvés és a mozgás öröme viszont jól segítheti a testi érzetekre való koncentrálást, a stresszoldást és a feltöltődést.

A Mosoly Alapítványról

A Mosoly Alapítvány küldetése, hogy a tartós kórházi kezelésre szoruló gyerekeknek nyújtson „lelki fájdalomcsillapítást” professzionális mese- és művészetterápiás módszerek segítségével. A terápiás foglalkozások segítenek a gyerekeknek abban, hogy könnyebben tudjanak megbirkózni a helyzetükkel, elfogadják a sokszor fájdalmas kezeléseket, és a gyógyulásra tudjanak koncentrálni. Terápiáikat ingyenesen biztosítják a beteg gyerekeknek – és nem egyszer a családjuknak is –, ami nem lenne lehetséges sokak elkötelezett anyagi támogatása nélkül.

Éppen ezért a Mosoly Alapítványnál nagyon fontosnak tartják, hogy bárki beleláthasson a munkájukba olyan közös élményeken keresztül, amelyek gazdagabbá teszik a mindennapokat. Őszi kampányunkban ezért egy izgalmas önismereti kalandra invitálják az érdeklődőket, a futás és a meditáció segítségével.

Hogyan kezdjek bele?

• Kattints az első hanganyagra és hallgasd meg bemelegítés előtt vagy közben, majd indulhatsz is! https://mosolyalapitvany.hu/hu/mosoly-angyal/mosolyfutas/
• Figyeld folyamatosan a Mosoly Alapítvány online felületeit, mert rendszeresen újabb, egymásra épülő gyakorlatokkal jelentkeznek!
• Támogasd a tartósan beteg gyerekek gyógyulását, akiket a Mosoly terapeutái segítenek! Hívd a 13600-as telefonszámot, majd add meg az 52-es kódot; vagy küldd el az 52-es számot SMS-ben a 13600-as számra! Így 500 Ft-ot adományozol az alapítvány munkájára.

Köszönjük szépen!

Kép: Vass László

Szöveg: Mosoly Alapítvány

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Miközben Greta Thunberg klímatüntetéseiről nézegettem képeket, több táblácskán is feltűnt a „Go vegan” felirat. Ha meg akarom menteni a bolygót, le kell mondanom a húsról, a tejről, a tojásról, egyszóval minden állati eredetű élelmiszerről? Hogy választ kapjak, januárban a húsfogyasztás klímapusztító hatásainak eredtem nyomába . Akkor készítettem először interjút Bergovecz Lászlóval, a Magyar Vegán Egyesület elnökével – és akkor szántam rá magam egy negyvennapos vegán böjtre. Néhány hónappal később, most újra feltettem Bergónak a kérdéseim, hogy ti is jobban megismerjétek az egyesület munkáját és a vegán életmódot.

Mikor és miért hoztátok létre a MAVEG-et?

A Magyar Vegán Egyesület megszületése nem néhány ember akarata volt, hanem valami olyan folyamat, ami jóval korábban kezdte összegubancolni az események szálait, mint az adott személyek összetalálkozása egy alternatív kis bisztróban azon a nyárvégi napon. Ez 2017-ben volt, de még nagyjából fél évbe telt, mire 2018 márciusában a bürokrácia áteresztette az egyesület megalapítási szándékát. A célunk világos volt az első pillanattól kezdve: a vegán életmódot választók életének megkönnyítése jogaik érvényesítésétől kezdve, orvosi vagy egyéb segítség előteremtésén át a tiszta kommunikációig.

Miből áll a munkátok?

Egyrészt elérhetővé teszünk külföldi anyagokat, aktívan összekapcsolunk kredibilis szakembereket rászorulókkal. Másrészt tájékoztató jellegű előadásokat szervezünk nem vegánoknak, hogy megérthessék a vegán életszemléletet. Ahol csak lehet, népszerűsítjük a vegán életmódot, hogy azok, akik már ezt követik, ne legyenek kirekesztettség áldozatai. Most is mindkét kezünk tele van a következő kampányainkkal.

Úgy tudom, rendszeresen kínáltok programokat az érdeklődőknek.

Igen, nemzetközileg elismert előadókat, írókat, filozófusokat, aktivistákat hoztunk magyar közönség elé az elmúlt két és fél évben. Emellett hazai tehetségek, sportolók, orvosok is bemutatkozhattak különböző rendezvényeken, például a Vegetáriánus Fesztiválon. Itt lehetőséget kaptunk, hogy a kifejezetten vegán tematikájú előadásokat koordináljuk. Ugyanígy szerencsénk volt együtt dolgozni a Vegan Sunday Markettel, ahol szabad kezet kaptunk az előadások felett. Ezenkívül kommunikációs tréningeket szerveztünk, tavaly elhoztuk az Amazing Vegan Outreach-et a hazai aktivisták eszköztárába, idén év elején pedig a fantasztikus Dr. Melanie Joy és Tobias Leenaert általános CEVA tréningje volt teltházas.

Bár a vegán életmód összetettebb annál, hogy egyszerűen csak kerüljük az állati eredetű élelmiszereket, beszéljünk most egy kicsit az étkezésről! A magyar konyha húsos fogásokra van berendezkedve. Mennyire van könnyű helyzetben egy vegán, ha étteremben szeretne enni?

Az étkezést illetően a nehézséget mindig személyek okozzák. Valójában egy magára valamit adó kukta is el tud készíteni ízletesen bármilyen növényi ételt. A vendéglátóhelyek ösztökélésére egy kártyás köszönő-lelkesítő rendszert eszeltünk ki. Ha valaki olyan étteremben kap valami ízletest, ahol nem tekintik a kegyetlenségmentes ételkészítést alapnak, egy köszönő kártyával tudja a pozitív szokást megerősíteni. Így valószínűbb, hogy az elfoglalt felszolgálón is túljut az elégedettség.  Ha esetleg a vendégnek csalódnia kellett, nagyon udvariasan egy másik kártyával néhány egyszerűen értelmezhető üzenetet hagyhat a konyhának, amely legközelebb majd nem esik el a vegánoktól érkező bevételtől.

És mi a helyzet a közétkeztetésben?

Itt már nem látszik ennyire egyszerűnek a dolog, leginkább az iskolába járó gyerekek étkeztetése körüli félreértések miatt kérnek tőlünk jogi segítséget, de szerencsére az alaptörvénnyel nem igen lehet vitatkozni.

Hol éri a legtöbb kellemetlenség azt, aki vegán?

Bár az étkezéseknél látszik a kívülállóknak a legjobban a nézetkülönbség, az a fajta társadalmi nyomás a legnehezebb, amit a család vagy a barátok, munkatársak, esetleg idegenek terhelnek az érzékeny emberi pszichére. A legnagyobb feladatot egy vegánnak a legközelebb álló emberek adják, akik aktívan győzködik a nagyon is racionális nézettel szemben, miszerint az ember képes állatok használata és mészárlása nélkül teljes értékű, boldog életet élni úgy, hogy ez bármilyen valódi lemondást okozna vagy passzívan, szellemesnek szánt megjegyzésekkel illetik lépten-nyomon.

Milyen a vegánok megítélése ma Magyarországon?

Azt hiszem, erre a kérdésre igazán egyéni tapasztalatok adnak választ. Azt tudom, hogy nekem vastag a bőr az arcomon, ha ilyesmibe futok bele, de tudom, hogy másoknak kisebb súrlódások is fájdalmasak tudnak lenni. Előfordul, hogy a nem vegán egyfajta provokációnak éli meg a veganizmus bárminemű megnyilvánulását. Mégis azt kell mondanom, hogy egyre elfogadóbbak az emberek, a a termékekre is egyre gyakrabban teszik ki büszkén a vegán jelzést. Nagyon lelkesítő, ha egy háztartási szer hátulja jelzi, hogy a termék nem okozott kellemetlenséget állatoknak. Nem értem, miért választana bárki is másfajta WC tisztítót.

Te miért döntöttél a vegán életmód mellett?

A választ azzal kezdeném, hogy Magyarországon tavaly 220.000.000 szárazföldi állat életét oltották ki étkezési célra a hivatalos adatok szerint. Romantikus vagy ipari állattartás mit sem változtat azon, ha életükhöz ragaszkodó állatokat pumpálunk a világra és pusztítunk el profitszerzés céljából. A legtöbb rosszat azzal okozzuk, ha mindennapi döntéseinkkor a szenvedni képes, érző lényeket nem vesszük morálisan figyelembe.

18 éves koromban az állatokért váltottam vegetáriánus életmódra. Tizenhárom évvel később, 2011-ben, párom kérésére megnéztem a Földlakók című filmet Joaquin Phoenix narrálásával. Amint megértettem, mit okozok azzal más élőlényeknek, ha nem vegánként élek, nem tudtam igazolni magamban, miért ne kerülném az állatok kihasználását, amíg lehetőségeim engedik. Bárcsak előbb tudtam volna, mennyi jót jelent vegánként élni!

 Kép: Valuska Gábor, Pétervári Márton

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Tavaly a fél világ Trónok harca lázban égett, Daenerys, Cersei és Havas Jon sok család otthonában vált napi beszédtémává. Egy év távlatából mennyire emlékszel még a világhírű sorozatra? Szeptemberben, az év eleji ismétlések időszakában te is tedd próbára tudásod! A kvízt itt érheted el:

https://app.ex.co/stories/item/316548eb-5cc1-46fe-bfcf-d4fd7b259f05

Kép: pinterest

Ha tetszett a kvíz, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A nyári hónapokban szívesen töltjük szabadidőnket vízparton és uszodában. A vizes helyeken azonban nemcsak kedves ismerősökkel találkozhatunk, hanem különféle gombás fertőzésekkel is. Nőgyógyász szakértőnk segítségével bemutatjuk, melyek a nyári időszak leggyakoribb fertőzései, elmondjuk, mikor érdemes szakorvost felkeresni és azt is eláruljuk, hogyan előzhetjük meg a kellemetlen megbetegedéseket.

Egy átlagos napon: gomba és BV

"A páciensek a nyári-téli időszaktól függetlenül leggyakrabban gombás elváltozások miatt keresik fel a nőgyógyászt. Nem azért, mert ez a leggyakoribb betegség, hanem mert nagyon kellemetlen panaszokkal járhat – kezdi Dr. Gyovai Gabriella nőgyógyász. – A beteg heveny gombás hüvelygyulladásnál bőrpirosodást tapasztal finom felszíni hámlással, viszketésre, aktus közben és vizelés után fájdalomra panaszkodik.  A hüvelyi váladék általában túrós állagú, de lehet homogén fehéres folyadék is. A nők három negyede életében legalább egyszer átesik gombás eredetű hüvelygyulladáson, nyolc-tíz százalék azoknak az aránya, akiknél legalább négy alkalommal lép fel évente kifejezett hüvelyi tünetekkel járó hüvely- és szeméremtesti gyulladás. Tizenéves korban jelenik meg először, amikor a petefészkek már elég ösztrogént termelnek, változókor után ritkábban jelentkezik."

Gyovai doktornőt bakteriális vaginózis (BV) tüneteivel is viszonylag gyakran keresik fel a páciensek. – Ez a betegség akkor alakul ki, ha a védő hatású laktobacillusok száma csökken, ugyanakkor más, normálisan jelen lévő baktériumok elszaporodnak – folytatja szakértőnk. – A hüvelyi pH ilyenkor lúgosabb lesz. Sajnos van, aki hajlamosabb rá, stressz vagy vashiány elősegítheti a kialakulását. Olyan nőknél gyakoribb, akiknek nemi úton terjedő betegsége vagy több szexuális partnere van, illetve akik méhen belüli fogamzásgátló eszközt használnak. A bakteriális vaginózis önmagában nem tartozik a nemi úton terjedő betegségek közé. Előfordul nemi életet még nem élő vagy monogám nőknél is.

Nyári panaszok

Ha kimondottan a nyári hónapok megbetegedéseire fókuszálunk, azt látjuk, leginkább baktériumok okozta gyulladásokkal keresik fel a kezelőorvost. "A hüvelyi fertőzések típusos tünete a hüvelyi folyás. Bizonyos esetekben jelen lehet a nemi szervek égő-viszkető érzése. A folyás külleme és mennyisége a kiváltó októl függ. Időnként társulhat hozzá alhasi érzékenység, duzzanat, egyes esetekben pedig fájdalmas közösülés, illetve gyakori, fájdalmas vizeletürítés is – sorolja a doktornő."

A nyári időszakban gombás megbetegedésekkel is gyakran találkozik a szakember. A vizes fürdőruha ugyanis kedvez a gombák elszaporodásának. Sokan a hólyaghurut tüneteivel is nőgyógyászhoz fordulnak, mert a tünetek hasonlítanak a nőgyógyászati elváltozásokhoz, ugyanakkor nem mindig jelenik meg a hólyaghurut minden tünete, például a csípős vizelet sem.

Döntsön az orvos!

Mivel a hüvelyfolyásnak, a viszketésnek és a kellemetlen szagnak számos oka lehet, ilyen jellegű panaszok esetén mind gyermek- mind felnőttkorban mindig orvoshoz kell fordulni. A doktornő tapasztalatai szerint a nők legtöbbször próbálják megvárni, míg elmúlnak a tünetek, mivel a nőgyógyászati vizsgálatot sok páciens szereti elodázni. De ez persze attól is függ, mennyire kínzóak a tünetek. A betegek egy égő-fájó herpeszes sebbel nem sokáig várnak és egy condylomával sem. Ez utóbbi egy humán papillóma vírus okozta, eleinte apró, karfiolszerű bőrjelenség, ami ugyan nem fáj, de ijesztő lehet a megjelenése.

"Ha valaki gombás hüvelygyulladást diagnosztizál önmagánál, próbálkozhat gyógyszertári készítménnyel, de ha három nap után nem tapasztal javulást, elképzelhető, hogy nem működik az öndiagnózis vagy komolyabb gyógyszerre van szükség. Mindenkit arra biztatok, hogy minél hamarabb forduljon orvoshoz – hangsúlyozza Dr. Gyovai Gabriella. – A hüvely vizsgálatakor kiderül, milyen mennyiségű és állagú a folyás, van-e gyanú arra, hogy a fertőzés a méh nyakcsatornáját és a méhet is elérte. Tapintással a méh és környéke általában jól vizsgálható. Ha ez jelentős fájdalmat okoz vagy a beteg lázas, a fertőzés valószínűleg tovább terjedt.  Kialakulhatnak összenövések is, amelyek esetleg meddőséget okozhatnak. Ha védekezés nélküli szexuális együttlétbe keveredtünk, minél előbb keressünk fel orvost, ugyanis manapság olyan megjelenései is vannak a nemi úton terjedő betegségeknek, amelyek a szakembernek is feladják a leckét."

Miután a páciens megkapta a megfelelő tablettát vagy kenőcsöt, lényeges, hogy pontosan kövesse az orvos utasításait. Gyakori ugyanis, hogy a betegek túl hamar hagyják abba a gyógyszer szedését, mert néhány nap alatt eltűnnek a tünetek, de a kórokozók megbújnak és hamarosan újabb gyulladás lángol fel. Ezt azért is lesz nehéz gyógyítani, mert a kórokozók ellenállók lesznek a kapott gyógyszerre.

A hüvelyi fertőzések olykor alig okoznak tüneteket, vagy lehetnek akár teljesen tünetmentesek is mint például a chlamydia fertőzés. A kezeletlen hüvelyfertőzések egy része azonban néha súlyos, szövődményekhez, sőt később terméketlenséghez is vezethet, ezért nagyon fontos időben nőgyógyászhoz menni, ahol a megfelelő kezelést elő tudják írni. A biztos diagnózis és a szakszerű kezelés gyorsabb gyógyulást eredményez.

 Ez a cikkem a Családi Lap 2019/7. számában jelent meg.

Kép: Dr. Lakatos Donatella és unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A 34 éves Szabina és férje nyolc éve küzd azért, hogy gyermekük szülessen. Emberpróbáló küzdelmek állnak a hátuk mögött, mégsem adják fel. Próbatételeket, anyagiakat nem sajnálva mindent megtesznek azért, hogy szülővé válhassanak. Ismerd meg a történetüket!

Mikor döntöttetek úgy, hogy kisbabát szeretnétek?

A párom már évek óta szeretett volna családot alapítani, de korábban nem találta meg a megfelelő partnert ehhez. Bennem akkor fogalmazódott meg először, hogy anya szeretnék lenni, amikor vele találkoztam. Ezt a kapcsolatunk első pár hónapjában tisztáztuk, és mivel ő nagyon szerette volna, ha a baba "hivatalos" családba érkezik, el is jegyeztük egymást.

Mikor fordultatok orvoshoz?

Négy sikertelen terhességem volt, a vetélés után sajnos majdnem minden alkalommal szükség volt orvosi beavatkozásra, így szinte állandóan kapcsolatban voltunk valamilyen szakértővel. Mindent menstruációs ciklusban mértünk, valami vagy peteérés előtt volt vagy utána. Az egyes terhességek közt betartottuk az orvosok által elégségesnek tartott regenerálódási időszakot, ám ennek ellenére sem sikerült a baba, így nagyjából három év után mentünk el egy (magán) meddőségi centrumba. 

Mit mutattak a vizsgálatok?

Az első alkalom sokszor annyira általános, hogy nem is nagyon keresik az okát, a másodiktól sütik rád a ‘habituális vetélés’ bélyeget. Bár ettől a pillanattól elvileg komolyabban veszik a dolgot, sajnos az én esetemben nem volt egy egységes ok, amire visszavezethették volna a sikertelenséget. Elképzelések voltak, ezek mentén próbáltunk javítani az esélyeinken, így került sor hormonkezelésre, diétára, korrigáló műtétekre és pszichoterápiás támogatásra.

Milyen egyéb módszereket próbáltatok még ki?

Azt hiszem, hogy a Magyarországon elérhető orvosi és alternatív kezelések teljes skáláját végigpróbáltuk, a legtöbbet magánúton, egy vagyonért. Kivizsgáltattuk mindkettőnket, volt vérvizsgálat, spermaanalízis, általános egészségügyi felmérés, családi háttér felmérése és rendszeresen figyelték a ciklusomat, hogy van-e rendszeres peteérés, átjárhatóak-e a petevezetékek, megfelelő-e a méhnyálkahártya vastagodása, stb. Ellenőriztünk hőmérsékletet, számoltuk a napokat, "akcióztunk" eleget, de nem túl sokat vagy túl keveset és megtettünk mindent, amit javasoltak. Mivel a folyamat sokszor kudarcba fulladt vagy össze sem jött a terhesség, elkezdtünk más megoldásokat is kipróbálni. Volt ebben természetes alapú szerek fogyasztása, biorezonancia, ásványok, családállítás, hálanaplózás, Aviva-torna, kézrátétel, látók/jósnők, füstölők, különböző étrendek, akupunktúra, és természetesen rengeteg ima, mindkettőnk vallásából. Váltottunk orvost és kórházat is jópárszor, mert egyszerűen futószalagon kezeltek mindent és a legsérülékenyebb pillanatainkban még az együttérzésből sem jutott. Rengeteg mindent megpróbáltunk, az eredmények nem voltak számottevőek. Egy jó darabig nem mertük abbahagyni, nehogy pont ez az egy legyen az, amire nem vettük rá magunkat, pedig segített volna. A tudat, hogy próbálunk valamit tenni, segített, hogy ne érezzem elveszettnek magam – végül is ölbe tett kézzel nem ülhettem.

Az évek során változott, ahogy a gyermekvállaláshoz hozzáálltok?

Eleinte nagyon friss volt minden, sok fájdalom és állandó lemondás. Két-két és fél év után már kezdtem belefáradni, de hónapokig vártam egy gyógyszerezés eredményét. Nagyjából három év után jutottunk el a meddőségi centrumba, ahol kiderült, hogy nekünk a lombik valószínűleg nem jöhet szóba. Ekkor kezdtem feladni és nem tudtam, merre tovább. Kértem a páromat, hogy tartsunk szünetet, hadd lélegezzek fel és ne kelljen állandóan ezzel foglalkozni. Akkoriban sok programot szerveztünk és megpróbáltunk csak kettőnkre figyelni. Azóta sok idő telt el, és voltak időszakok, amikor – bár hivatalosan nem foglalkoztunk ezzel – titkon reménykedtünk, hogy majd spontán megtörténik a csoda. De nem így lett. Egyszer-kétszer felmerült, hogy egyáltalán ne próbálkozunk.

Hogyan írható le leginkább, ahogyan a gyermektelenségetekkel kapcsolatban érzel?

Valahol olvastam, hogy ha gyereket szeretnél, de nem sikerül, a szervezetedben a stressz szintje nagyjából azzal azonos, mintha négyes stádiumú rákkal diagnosztizálnának, vagy huzamosabb ideig beteg családtagot látnál el anélkül, hogy saját életed is lenne…Ez elgondolkodtatott és igyekeztem tudatosan javítani a helyzeten. Ez azonban elég nehéz, ha körülötted mindenki (értsd: konkrétan MINDENKI, testvérek, sógornők, rokonok, barátok, munkatársak, szomszédok, és mindenki, akit nem is ismersz igazán, de reggelente vele utazol a buszon, vagy ő szolgál ki a boltban, a gyógyszertárban, vagy a MEDDŐGÉGI KLINIKA recepcióján….) teherbe esik "amint az ura ránéz", minden gond nélkül kihordja a babát, és ripsz-ropsz egészséges gyermeke születik. Több év kellett ahhoz, hogy ne kapjak sírógörcsöt minden ilyen hírtől, hogy ne kelljen kirohannom termekből, ahol együtt kellett lennem állapotos nőkkel (ami az én korommal és munkakörömben nagyjából a kollégák 80%-át érintette), és ne kívánjam a teljes poklot mindenkinek – igen, még idegeneknek is, akik merészeltek velem szembe jönni az utcán nagy pocakkal. Sokan mondták, hogy ezt meg kell beszélni hasonló sorsú emberekkel, hogy érezzem, nem vagyok/ vagyunk egyedül. Én viszont szégyelltem magam és azon kívül úgy éreztem, nem segít rajtam, ha más fájdalma is engem terhel. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne érezzem azt, hogy én egy anti-nő vagyok, aki evolúciós feladatát sem képes betölteni…

Mennyire határozza meg a mindennapjaitokat az, hogy babát szeretnétek?

Nyolc év telt el azóta, hogy először teherbe estem. Ennyi idő alatt sok minden történik. A legtöbb ismerős a második, harmadik gyerekét várja, ikrei vannak vagy csak szimplán iskolába viszi az elsőt… Közben mi munkát váltunk, családi események és tragédiák váltják egymást és igyekszünk új célokat keresni. A "pihenés" elég hosszúra sikerült, idén 35 éves leszek, nem sokáig halogathatjuk a dolgot. Sajnos a ciklusom nem tud helyrejönni, x műtét és gyógyszer után sem. A fizikai részt a nő viseli el, a férfi többnyire csendben szenved mellette és igyekszik nem mutatni, mennyire össze van törve ő is. Az első négy év szörnyű volt, gyakorlatilag végig depresszió és napi küzdelem. Utána kezdtünk el élni, és bármi is lesz később, tudom, hogy ezt jól tettük.

Gondolkodtatok örökbe fogadáson, lombikon?

A lombik nem jöhet szóba nálunk, az örökbefogadáson már gondolkodtunk, de még nem állunk készen rá. Szeretnénk mindketten a saját és főleg egymás vonásait látni a gyermekünkben, felfedezni benne azokat, amit egymásban is szeretünk. Nem tudjuk, hogyan reagálnánk, ha egy nem vérszerinti csöppség kerülne az életünkbe, de nem zárkózunk el. Ez azonban valószínűleg csak akkor fog komolyabban foglalkoztatni, ha 110%, hogy vérszerinti gyermekünk nem lehet.

Milyen gyakran kell a környezeteteknek magyarázni, miért nincs még gyereketek?

Az esküvő előtt csak a szüleink és a testvéreink tudtak a veszteségeinkről. Utána viszont általában minden ismerős (ezt szerintem a hasonló cipőben járók átérzik) felhatalmazva érzi magát, hogy neked szegezze a kérdést. Ez különösen kellemetlen tud lenni, mert ha nem akarsz udvariatlan lenni és azt mondod például, hogy egymásra koncentrálunk vagy megteremtjük a feltételeket (lakás, biztos állás, ahonnan elmehetsz szülni), akkor rögtön önző leszel vagy karrierista. Sokan elkezdenek erősködni, a legtöbben nevet is választanak a gyermekednek és elmesélik, szerintük hogy néznél ki pocakkal vagy mennyire szép és okos lenne egy gyermek, aki kettőtökből "áll össze". Köszi!

Mivel hét éve házasok vagyunk, házat vettünk, dübörög a meló és nem mellékesen mindenki látja, hogy imádjuk a gyerekeket, idővel valószínűleg leesett mindenkinek, hogy ez nem választás kérdése nálunk. Nem tudom, melyik a kellemetlenebb, ha bántóan zaklatnak minden alkalommal a "mikor?" kérdéssel, vagy ha nem is kérdeznek már róla…

A párkapcsolatotokra hogy hat, hogy még csak ketten vagytok?

Tudok hasonló párokról, hallottam, olvastam, láttam, mennyire megterheli ez a legflottabbul működő kapcsolatot is. Sokan szétmennek és megpróbálják mással. Mi sem értettünk egyet mindenben, de egy dolog az elejétől kezdve biztos volt: mi egymással akarunk családot. Valószínűleg hamarosan újból nekifutunk a babaprojektnek – tudom, hogy ronda szó, de ebben a szakaszban a spontán fogantatás nem jellemző – és akkor eldől a dilemmánk, így vagy úgy. Mert a bizonytalanság a legrosszabb. Igyekszünk nem úgy tekinteni a gyermekáldásra, mint a kapcsolat hiányzó elemére. Ha bővül a családunk, az csak a hab lesz a tortán.

Kép: (csak illusztráció) unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!

A hétköznapok taposómalmában sokan szeretik abba az illúzióba ringatni magukat, hogy nélkülük megállna az élet a munkahelyen, épp ezért nem mennek szabadsága és a nyarat is végigrobotolják. Ez a hozzáállás azonban idejekorán kiégéshez, mentális és fizikai problémákhoz vezethet. Egy kis kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van.

Az Economic Times cikke arra figyelmeztet, hogy a folyamatos stressz nemcsak testi tünetekhez vezethet, hanem hatékonyságunkat is csökkenti. Ha úgy dolgozunk, hogy nem iktatunk be rövidebb-hosszabb szüneteket, annak kapcsolataink és eredményes kommunikációnk látják kárát, ingerlékennyé válunk, könnyebben hozunk rossz döntéseket. Egy nyaralással azonban elejét vehetjük ezeknek a problémáknak, sőt, optimistábban, produktívabban folytathatjuk a munkát. Amikor ugyanis elkezdjük tervezni a nyaralást, „túlélő” üzemmódból „kreatívba” kapcsolunk. Amint útnak indulunk, csökken a stressz-szintünk, és könnyebben tudunk akár munkahelyi, akár magánéleti nehézségeinkre megoldást találni.

A Financial Times beszámolója szerint már az is sokat számít, ha néhány napra kiszakadunk a munka világából, ugyanis nem a távollétek hossza, hanem az átélt élmények – hétköznapitól eltérő – minősége, intenzitása számít igazán. A nyaralás első napja pont emiatt sokkal emlékezetesebb, mint az ötödik vagy a tizedik.

Azért is célszerű rövidebb kiruccanásokat terveznünk, mert a jótékony hatások csupán néhány hétig érezhetőek. Ahogy egyetlen nap alatt nem tudunk 24 óránál többet aludni, úgy egy hosszabb nyaralásból sem tudunk néhány hétnél tovább töltekezni.

Mielőtt elkezdenénk a vakációt tervezni, vegyük fontolóra  Soojung-Kim Pang, a Stanford Egyetem tanárának tanácsait! A szakértő szerint négy pillérre érdemes építenünk a nyaralást: a kikapcsolódásra, a kontrollra, az ügyességre és a mentális leválásra. De mit jelent ez pontosan?

A professzor kikapcsolódás alatt olyan tevékenységeket – sétát vagy tévénézését – ért, amelyekhez nem szükséges koncentrált figyelem és gondolkodás. A kontroll azt jelenti, hogy mi magunk dönthetjük el, hogyan töltjük az időnket. Az ügyesség olyan erőpróbára, kihívásra utal, amelyre aktív nyaralás, például vitorlázás vagy sziklamászás során van szükségünk. Végül, a mentális leválás azt jelenti, hogy lerakjuk a munkahelyi feladatokat, nem hagyjuk, hogy a munkával kapcsolatos felelősség a szabadság alatt is nyomja a vállunkat. A rezgő okostelefonok és az állandó online elérhetőség korában talán ezzel a legnehezebb megbirkóznunk. Mégis érdemes kilépnünk egy kicsit a mókuskerékből.

A legjobb, amit tehetünk, ha úgy tekintünk a nyaralásra, mint egy befektetésre vagy jóllétünk, jövőnk zálogára. A vakáció alatt új helyeket, embereket, kultúrákat, nézőpontokat ismerhetünk meg, ennek pedig a későbbiekben hasznát vehetjük. Ne sajnáljuk az időt magunkra!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!