Néhány napja végigjártuk a nagy sikerű szegedi dinókiállítást. A Móra Ferenc Múzeum időszaki kiállítása hatalmas élmény volt a kisfiaink számára. Ebben a bejegyzésben azt osztom meg veletek, mit is láttunk pontosan.

Az első dinókkal már a múzeum előtti téren szembetaláltuk magunkat: két nagyobb és egy kisebb méretű őslény fogadta az érdeklődőket. A múzeumba belépve, a pénztár mellett egy dinójelmezbe lehetett belebújni. Az első teremben elsősorban dinócsontvázakat találtunk. Ha több időnk lett volna, szívesen ácsorogtam volna a tévé előtt, amelynek képernyőjén a híres amerikai tudós, "Dino" Don Lessem beszélt ezekről a különleges állatokról. Láttunk csont-, fog- és karommaradványokat is. Számos élethű, mozgó fejű, csapkodó farkú, ijesztő hangú dinóval találkoztunk. A kisfiaim legjobban a t-rexes találkozást várták. A legnagyobb sikert mégsem ez aratta, hanem a szomszédos terem. Itt a gyerekek végre nemcsak nézelődhettek, hanem testközelből át is élhették, hogyan zajlik egy régészeti ásatás, milyen érzés mini dinón lovagolni, az egyik - krétakorból származó - állatot aszfaltkrétával  pingálhatták kedvükre, dinós nyomdával pecsételhettek. Az emeletre tartva egy méretes dinócsontváz fogadott minket a lépcsőfeljárón. Néhány kisebb példány mellett olyan különlegesség is helyet kapott ezen a részen, mint  a megkövült dinóürülék, amit meg is lehetett tapogatni.

Az állandó kiállítások közül a szegedi életet bemutató tárlatot választottuk. A gyerekeknek sokat magyaráztam a kiállított gyékénytárgyak környezetkímélő, természetközeli, lebomló jellegéről. A kiállított eszközök nem igazán kötötték le a figyelmüket, viszont lelkesen igyekeztek kirakni az összekutyult puzzle darabkáit. A múzeumbolt  aránylag megfizethető áron kínálta a dinós játékokat. Mivel itthon már volt hasonló játékuk a kisfiaimnak, nem költöttünk fölösleges műanyag kacatokra.

Összességében elmondhatom, hogy érdekes, figyelemfelkeltő kiállításon vettünk részt. Az egyetlen hiányosságot abban éreztem, hogy (elveimmel ellentétesen) szívesen hazavittem volna egy pár oldalas brosúrát, amelyben részletesebben lehetett volna olvasni a kiállított fajokról - ilyen jellegű szórólapot viszont nem találtam. Talán más szülő is szívesen tágította volna az ismereteit ezekről a régen kihalt állatokról. Bár tájékoztató táblák helyenként ki voltak rakva, viszont ha az ember a gyermekét viszi ilyen helyre, nem sok lehetősége marad az elmélyült olvasgatásra - hiszen állandóan szemmel kell tartania a család legkisebb tagjait, nehogy kárt tegyenek a kiállított anyagban. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom a kiállítást. Érdemes ellátogatni a múzeumba, ahol az Évmilliók urai időszaki kiállítás január 11-ig tekinthető meg.

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaidal is!

Minden jog fenntartva!

Órákig lehetne sorolni, mennyi káros anyaggal találkozik a szervezetünk nap mint nap. Természetesen saját és gyermekünk egészségére is érdemes figyelmet szentelnünk, mikor arról döntünk, milyen vegyszereket engedünk be az otthonunkba. Azonban nemcsak a pénztárcánkra hat kedvezően, ha otthon állítjuk elő tisztítószereinket.

Egy átlagos család tisztítószereit szemre véve olyan feliratokkal találjuk szemben magunkat, mint a „Vigyázat, irritatív, gyúlékony, mérgező!”, „Szembe, szájba ne kerüljön!” „Jól szellőző helyiségben használja, ne lélegezze be!” Ezek után hogy nevezhetnénk ezeket a termékeket biztonságosnak? Köhögés, tüsszögés, fejfájás, bőrirritáció gyakran szerepel a nemkívánatos mellékhatások között. Az azonnal észlelhető tüneteken kívül néhány összetevő alattomos, sokáig lappangó problémát okoz. Ilyenek többek között a karcinogének, amelyek a daganatos megbetegedésekért felelősek vagy az endokrin, azaz a hormonális rendszer működését befolyásoló anyagok. Egy átlagos háziasszony nem biztos, hogy tisztában van az összetevők jellegével és hosszútávú hatásával. Ezzel szemben az otthon gyártott tisztítószerek egy részét, mint amilyen például az ecet, a citrom, a szódabikarbóna vagy a kukoricakeményítő meg is lehet enni.

Az ideális zöld tisztítószerek fenntartható forrásokból kerülnek előállításra, nem mérgezőek és biológiailag lebomló összetevőket tartalmaznak. Ha mindenki lemondana az ózonréteg vékonyodását elősegítő, víz- és levegőszennyező, klímaváltozást okozó árucikkekről, a gyártó kénytelen lenne levonni a megfelelő következtetéseket, és változtatna az előállítás rutinján. Ezzel egyidejűleg kevesebb vegyszeres műanyag flakon kerülne a szemétlerakókba, így tehát a hulladék mennyiségét is csökkenthetnénk.

Néhány környezetbarát terméket előállító, forgalmazó vállalat jelentősen kiveszi a részét a társadalmi szerepvállalásból és bevételének egy részét környezetvédelmi célokra ajánlja fel. Járjunk utána, folytat-e ilyen jellegű tevékenységet az a cég, amelynek a termékét választanánk. Vegyük fel velük a kapcsolatot, tegyünk javaslatokat! Ha nem kapnak visszajelzést, azt hiszik, mindenki elégedett és nincs szükség változtatásokra. Ez azonban csak a legritkább esetben van így.

Térjünk most vissza a saját készítésű tisztítószerekre! Ha úgy érezzük, nincs elég affinitásunk az előállításukhoz, válasszunk a boltok polcairól vagy különböző, erre szakosodott webáruházakból olyan öko terméket, amelyet több felületen is tudunk használni! Amellett, hogy így jelentős helyet takaríthatunk meg a vegyszeres polcainkon, a túlköltekezéstől is megkímélhetjük magunkat. Azt is tartsuk észben, hogy amikor egy terméket vásárolunk, a pénzünkkel letesszük a voksunkat egy adott gyártási folyamat vagy egy bizonyos termék mellett! A kereslet és a kínálat érzékeny egyensúlyát pedig mi, fogyasztók tudatosan befolyásolhatjuk.

Zárásként következzen hát néhány praktika, amellyel olcsón, környezetbarát módon tarthatjuk tisztán az otthonunkat! A hulladekmentes.hu oldal instrukcióit követve egyszerűen juthatunk házi mosószerhez (ezt én is kipróbáltam). A könnyen beszerezhető összetevőket – 200 g mosószódát, 150 g szódabikarbónát, 200 g mosó- vagy ahogy mifelénk hívják, háziszappant és 4+4 l vizet – kell összeönteni, melegíteni, és néhány perc elteltével önthetjük is a flakonokba a saját gyártású mosószert. Öblítőnek használhatunk ecetet vagy mosóparfümöt. Ez utóbbiból elég csupán 15-20 cseppet a mosógépbe önteni, így adott időszak alatt jóval kevesebb tisztítószeres műanyag flakont kell a szelektív (!) kukába dobnunk. Folyékony szappant szintén egyszerűen állíthatunk elő az eletszepitok.hu oldal útmutatását követve. A lehetőleg papírba csomagolt szilárd állagú szappant csak le kell reszelnünk, 1:10 arányban felöntenünk vízzel, megvárnunk, amíg a szappandarabkák feloldódnak, és már tölthetjük is a szappantartóba. Ablakpucolásra ecet és víz 1:1 arányú elegyéből készíthetünk oldatot. Az interneten számos oldalon találunk kipróbált recepteket. Tegyünk egy próbát! Tegyünk a tisztább jövőért!

Ez a cikkem némi módosítással a Szentesi Életben jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Ma Magyarországon a hulladéknak csupán elenyésző hányadát, körülbelül 10%-át gyűjtik szelektíven. Kifogás akad bőven. Kérdés persze, hogy ezek mennyire fogadhatók el, amikor mind többen szenvednek olyan megbetegedésekben, amelyek a szennyezett levegővel és élővizekkel, valamint a klímaváltozással és az egyre szélsőségesebbé váló időjárással állnak összefüggésben.

Európa néhány országához képest elég nagy lemaradással küzdünk a szelektív hulladékgyűjtés terén. Az EU 2015-ös jelentése szerint 2014-ben Ljubljana összhulladékának már 60%-át szelektíven gyűjtötték. A szlovén fővárosban a házhoz menő gyűjtési rendszer bevezetése hozott jelentős javulást az újrahasznosításban. Finnországban már korán belenevelik a gyerekekbe a környezettudatos szemléletet. Tallinnban a hulladék 53%-át gyűjtik szelektíven. Dublinban szintén magas az újrahasznosítás aránya. Itt egyértelműen kommunikálják a lakosság és a háztartások felé, hogy az egyes gyűjtőkben mit szabad és mit nem szabad elhelyezni. A hulladékkezelő cégek emlékeztető üzeneteket küldenek arról, mikor ürítik a gyűjtőket. Emellett online fiókok és a begyűjtött hulladékra vonatkozó visszajelzések is arra sarkalják a lakosokat, hogy aktívan részt vegyenek a szelektív gyűjtésben. No meg az a tény, hogy kamerákat szereltek fel a hulladékgyűjtő járművekre, amelyek segítségével hajszálpontosan be tudják azonosítani, honnan származik az a hulladék, amelyik nem elég tisztán kerül a gyűjtőkbe. Az ellen pedig, aki koszosan dobja be a szelektív szemetét, intézkedéseket léptetnek életbe. Bécsben a hulladék 40%-át gyűjtik szelektíven. Az osztrák konténereknek profi dizájnjuk van, könnyen felismerhetőek és gyorsan megközelíthetőek. Pozitív példa tehát akad szép számmal. Ideje hát egy kicsit nekünk is nagyobb odafigyeléssel fordulnunk a szelektív hulladékgyűjtés felé.

Azáltal ugyanis, hogy egymástól elkülönítve gyűjtjük a különböző hulladéktípusokat, olyan újrahasznosítható anyagok birtokába jutunk, amelyek felhasználásával nem kell újabb és újabb nyersanyagokat kibányászni a Föld mélyéből, nem kell kipréselni a legutolsó csepp kőolajat és nem kell a levegő tisztántartásáért és a hőmérséklet-szabályozásért felelős fákat kivágnunk. Ezzel pedig máris sokat tettünk a tisztább és élhetőbb környezetért. Egy kis odafigyeléssel különleges termékek készülhetnek olyan hulladékokból, amelyek egyébként a lerakókban végeznék és a bomlásuk során keletkező gázokkal a környezetet terhelnék. A szelektív hulladékgyűjtéssel tehát nemcsak a természeti erőforrásokat kíméljük, hanem a lerakókba kerülő hulladék mennyiségét is csökkentjük.

És mit lehet a különböző hulladéktípusokból előállítani? Műanyagból készülhet kerti pad, virágcserép, vödör, DVD-tok, esernyő, papucs, plüssjáték-töltőanyag, pulóver, fekvőrendőr, könnyűbeton, szemetes zsák, edényalátét, úszógumi, PET palack. Újrahasznosított papír lehet az alapanyaga konyhai alufólia vagy folpack papír csöveknek, kartonpapírnak, kartonbútornak, irodai papírnak, füzetnek, könyvnek, borítéknak. Fémhulladékból autóalkatrész készülhet, kerékpárgumiból pedig táska, öv vagy lábtörlő. Az üveghulladékból újra üveget állítanak elő.  

Ez a cikkem a Szentesi Életben jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A héten hatalmas izgalmak közepette Budapestre utaztam. Nem is akárhová voltam hivatalos. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság sajtóreggelijére kaptam meghívót.

Készülődés és indulás

Amint elolvastam, hová invitálnak engem mint kollégát, egyből tudtam, hogy nekem is ott a helyem. Az indulást megelőző napon azért még többízben elbizonytalanodtam, mert ugye nem túl gyakran közlekedem - egyedül - Pesten. Végül összeszedtem a bátorságom, megvettem a menetjegyem, megkerestem a címet, ahová tartottam, BKK-menetrendeket tanulmányoztam, és másnap hajnalban felszálltam a vonatra.

Érkezés

A Nyugati pályaudvartól tudtam, hogy milyen tömegközlekedési járművel és melyik irányba kell elindulnom. Azzal viszont nem számoltam, hogy az adott járat pályafelújítási munkálatok miatt rövidebb szakaszon közlekedik. Mielőtt a pánik eluralkodott volna rajtam, hideg fejjel végiggondoltam, hogy valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki a végállomásig szeretne közelekedni. Így követtem a tömeget a villamospótló autóbuszokhoz. Tudtam, hogy a kívánt megálló közelében található az utca, amit keresek, hirtelen mégsem tudtam eldönteni, melyik irányba is induljak. Két embertől igyekeztem útbaigazítást kapni, ők azonban nem tudtak segíteni. Végül harmadjára sikerrel jártam, és abba az irányba navigáltak, amerre a telefonom térképe is, így időben érkeztem az NMHH székházához.

Az ott dolgozók mosolyogva, kedvesen fogadtak. Megmutatták a sajtótájékoztató helyszínét, ahol ételektől és italoktól roskadoztak az asztalok. Három pincér készségesen szolgálta ki az érkezőket. Az NMHH munkatársai odajöttek hozzám, bemutatkoztak, le is tegeződtünk. Jó házigazdához méltón kínálták a reggelit, a kávét. Miután a hatóság elnök asszonya is megérkezett, kezdetét vette - velem együtt - kilenc újságíró részvételével a tájékoztató.

Az NMHH feladatkörei

Bevallom, korábban nem sokat tudtam az NMHH feladatköreiről, mára azonban egész jól belelátok abba, mivel is foglalkoznak: filmek korhatáros besorolásával, roamingdíjakkal, TV-vel, rádióval, internettel kapcsolatos szerződésekkel, elektroszmogméréssel. Nagy hangsúlyt fektetnek a tudatos médiahasználati szokások kialakítására, például  Bűvösvölgy néven médiaértés-oktató központot üzemeltetnek Budapesten és Debrecenben, 2019 őszétől pedig Sopronban is. A 2011 óta működő Internet Hotline nevű jogsegélyszolgálatukon bárki észrevételt tehet, ha valamilyen médiumban nem megfelelő tartalomba botlik. Az elmúlt hét évben 4000 bejelentés érkezett hozzájuk. Ezen a napon új fogalmakkal is megismerkedtem. Ilyen volt többek között a grooming, amely behálózást jelent. Többnyire chatszobákban van jelen és arra irányul, hogy a hiszékeny chatpartnerből különböző személyes adatot húzzanak ki. A másik jelenség neve szexting. Ez alatt szexuális tartalmú képek készítését és továbbítását kell értenünk.

Sokkoló adatok

A sajtóreggeli során egy kutatás megdöbbentő eredményeiről is beszámoltak. Ebben a fiatal, 7 és 16 éves korosztály médiahasználatát tanulmányozták. A szívemhez kaptam, mikor meghallottam a következő adatokat:

- A 7-8 évesek 14%-ának, a 9-10 évesek felének van mobilja. Ezen készülékek 88%-a okostelefon.

- A 9-10 évesek 19%-a jelen van valamilyen közösségi médiában. A csatlakozás átlagos életkora 11,5 év. Átlagosan 3-4 helyre regisztrálnak. A szülők 17%-a nincs fent egyik ilyen oldalon sem.

- A mobilozó 11-13 évesek 49%-ánál nincsenek előzetes szabályok a használathoz, 46%-uknál az utólagos ellenőrzés is hiányzik. A szülők 91%-a nem szűri a felnőtt tartalmat.

- A 15-16 évesek 37%-a látott olyasmit, ami csoport ellen kelt gyűlöletet. Ennek a korosztálynak a negyedét érte már valamilyen zaklatás a neten az elmúlt évben.

- A gyerekek nem igazán fektetnek hangsúlyt adatvédelmi kérdések mérlegelésére. A 15-16 évesek 35%-a legalább négy személyes információt megad magáról (például teljes név, valós fénykép, mailcím, életkor, iskola, telefonszám, lakcím).

Hazafelé

A sajtótájékoztató végeztével gyalog indultam vissza a Nyugati pályaudvarra. A Margit-hídon két rokonszenves amerikai turistába botlottam, akikhez hozzácsapódva én is elsétáltam a Parlamenthez és a Duna partra. Bár korábban már megfordultam a Kossuth téren, találtam olyan turisztikai látványosságokat, amelyek újdonságként hatottak rám. A Nyugati közelében persze nem hagyhattam ki egy könyvesboltot sem.

Benyomások

Összességében elmondhatom, hogy egy remek napot töltöttem Budapesten. Az NMHH munkatársai, a turisták, a vonaton az útitársak mind kedvesen és nyitottan fordultak felém. Alig várom a következő megmérettetést!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Az élethez víz kell. Víz nélkül néhány napon belül szomjan halunk, víz kell a növények termesztéséhez és az állatok tenyésztéséhez, vagyis élelmeink előállításához. Mégsem magától értetődő, hogy tiszta vízhez jutunk, ha kinyitjuk a csapot.

Sokkoló adatok

A Water.org szervezet adatai szerint a világon jelenleg 884 millióan nem férnek hozzá tiszta vízhez. Ez 9-ből 1 embert jelent. Háromból egy ember nem rendelkezik saját WC-vel. Több embernek van mobiltelefonja, mint WC-je.

A vízválság egészségügyi válság is. Minden 90. másodpercben meghal egy gyerek egy vízhiányhoz köthető betegség miatt. Évente egymillió ember hal meg amiatt, hogy nem fér hozzá tiszta vízhez. A vízhiányos területeken az anyai és a gyermekhalandóság is magas. A vízhiány leginkább a nők és a gyerekek mindennapjaira van hatással, hiszen elsősorban az ő feladatuk, hogy vizet gyűjtsenek. Amíg naponta 6 órát kell azzal tölteniük, hogy vízlelőhelyekre gyalogoljanak, nem igazán jut idő tanulásra, játékra, munkára, családra. A vízhiány tehát nem ereszt a szegénység ördögi köréből.

A vízhiány oka

Az egyre melegedő Földön egyre több víz párolog el. Tavak, folyók száradnak ki. A globális felmelegedés alatt nem azt kell értenünk, hogy egyre melegebbek lesznek a napok. Persze, ez is egy velejárója a jelenségnek, de emellett inkább a szélsőségessé váló meteorológiai jelenségeken van a hangsúly. A tél hidegebb lesz, a nyár melegebb, a viharok, a jégesők kegyetlenebbek. Az időjárás tehát egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Be kéne látnunk, hogy minden mindennel összefügg. Az, ahogyan a természettel és az erőforrásainkkal bánunk, egyértelműen tükröződik abban, ahogyan a természet bánik velünk.

Vízkorlátozások

Kaliforniában évek óta visszatérő probléma az elhúzódó aszály és a vízhiány. Brown kormányzó az egész államra kiterjedő korlátozásokat vezetett be, hogy elegendő víz álljon a lakosság rendelkezésére. Az elmaradozó esőzések a mezőgazdaságra is rányomják a bélyegüket. Ha tetszik, ha nem, bizonyos haszonnövények termesztésével fel kell hagyni és át kell gondolni, mire is érdemes használni az egyre megfizethetetlenebb kincsnek számító vizet. Már most tanácsos lemondani medencékről és golfpályák gyepéről. Dél-Afrikában is hasonló gondokkal küzdenek. Mi egyelőre szerencsésnek mondhatjuk magunkat az ország földrajzi elhelyezkedését és a rendelkezésre álló vízkészleteket tekintve, bár mai hír, hogy hazánkban is megfontolt ivóvíz-felhasználásra szólították fel a lakosságot. Félelmetes viszont belegondolni, milyen zavargásokhoz vezet, ha megszabják, kinek hány deciliter víz jut egy nap, és emiatt megkezdődik a harc az ivóvízért.

Hogyan csökkentsük az elpazarolt víz mennyiségét?

Néhány egyszerű gyakorlattal magunk is sokat tehetünk a felesleges vízfogyasztás ellen.

- Mosogatás, fogmosás, tusolás, hajmosás közben zárjuk el a csapot, amikor éppen az edényeket vagy a fogunkat csutakoljuk!

- A vízforralóban álló maradékvizet ne a lefolyóba, hanem a szobanövényekre öntsük!

- Gyűjtsük vödörben a tusolás, fürdés, hajmosás, szárítógép-használat során keletkező vizet, hogy aztán felhasználhassuk locsolásra vagy a WC leöblítésére! Nem is gondolnánk, hány liter vizet pazarolunk el, míg a meleg vízre várunk. Ne hagyjuk ezt kárba veszni! Tegyük a fürdőszobai csap alá a vizes kancsót, a vízforralót vagy egy fazekat, és használjuk ezeket! Minden csepp víz számít.

További konyhai és fürdőszobai víztakarékos tippekért kattintsatok a korábbi írásaimra!

Ez a cikkem némi módosítással a Szentesi Életben jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Ha szívünkön viseljük a környezetvédelmet, érdemes elmélyülnünk az ökoturizmus témájában. A Természetvédelmi Világszövetség definíciója szerint ez a fogalom nem más, mint a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken. Az ökoturizmus különböző formákban jelenhet meg. Ilyen lehet többek között a gyógy-, a lovas-, a vadász-, a vallási, az ifjúsági, a kerékpáros, a vízi, a falusi és a természetjáró turizmus.

Milyen szempontokra érdemes figyelnünk, ha az ökoturizmus mellett tesszük le a voksunkat?

- Csak fényképet vigyünk haza magunkkal! A védett növényeket, állatokat saját élőhelyükön csodáljuk meg! Egzotikus utazásokról ne térjünk haza olyan különlegességekkel, mint például elefántagyar vagy tigriskarom! Vásárlásainkkal véletlenül se támogassuk az orvvadászatot!

- Ne költsük ész nélkül a pénzt! Sokan hajlamosak felelőtlenül szórni a pénzt a nyaralás alatt. Minden egyes kiadás előtt gondoljuk végig, valóban szükségünk van-e az adott termékre! Ne vegyünk felesleges szuveníreket! Kerüljük az olyan tárgyak vásárlását, amelyekre a megajándékozottnak és saját magunknak sincs szüksége! Ne azzal akarjunk felvágni, hogy a világ legtávolabbi pontjáról származó árucikkeket veszünk, hiszen ennek a levegő- és/ vagy vízszennyező szállítás miatt hatalmas az ökológia lábnyoma!

- A nyaralás sarkalatos pontja az étkezés. Míg egyesek nem csinálnak belőle problémát, ha egy hétig gyorskaján, fagyin és lángoson élnek, mások be nem tennék a lábukat olyan szállodába, ahol az ár nem tartalmaz bőséges svédasztalos ellátást. A roskadozó asztalokkal azonban nemcsak az a probléma, hogy könnyen túleszi magát az ember és fölösleges kilókkal tér haza. A svédasztalos megoldások ugyanis akaratlanul is hozzájárulnak korunk globális környezeti problémájához, az ételpazarláshoz. Ha nem vagyunk nagy étkűek, éttermekben válasszunk zóna adagot vagy készüljünk saját dobozokkal, hogy az ételmaradékot magunkkal vihessük és ne kelljen azt kidobni!

- Érjük be a helyben előállított termékekkel, élelmiszerekkel, válasszuk az adott régió specialitásait! A Balaton partján ne olasz vagy francia bort igyunk a vacsora mellé! Részesítsük előnyben a helyi termelők készítményeit!

- Válasszunk környezetbarát közlekedési módot! Ahol tehetjük, sétáljunk, biciklizzünk vagy saját autó helyett válasszuk a tömegközlekedést! Így nemcsak káros kipufogógázoktól védjük meg a levegőt és a tüdőnket, de sokkal több ingert megtapasztalva tudjuk magunkba szippantanii az adott város hangulatát. A repülés manapság már sokak számára megfizethető közlekedési mód. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyben a legkörnyezetszennyezőbb is.

- Fedezzük fel a hazai turisztikai kincseket! Sokan kizárólag külföldön keresik a kikapcsolódást. Hazánk azonban számtalan lehetőséget biztosít a vakáció aktív és passzív eltöltésére is. Minél közelebbi úticélt választunk, annál kevésbé károsítjuk a környezetet utazásunk során.

Ez a cikkem a Szentesi Életben jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Két hete a Balaton északi partján töltöttünk néhány napot. Balatongyörököt és a környéket bátran ajánlom minden kisgyerekes családnak. Most néhány konkrét ötletet adok ahhoz, mivel is tölthetitek a Balaton nyugati csücskében a szabadnapjaitokat.

Maga Balatongyörök remek kis stranddal rendelkezik. Játszótér, strand könyvtár várja a pihenni vágyókat. Bár az északi oldalon mást vártam, mégis találtunk homokos, lassan mélyülő részt a parton. Úszógumikkal a gyerekek is bátran bemehettek a tóba - természetesen szülői jelenléttel. A község központi, part menti része szépen karban tartott, gondozott, virágos, barátságos. A móló környékén horgászokba, kacsákba és hattyúkba botlottunk. A gyerekeknek ez is érdekes élmény volt. Egy élménydús nap zárásaként felszálltunk a délután fél ötkor induló sétahajóra. Az egyórás utazást viszont már borsosabb áron mérték. Szigliget irányába indultunk, sehol nem kötöttünk ki, fél óra elteltével pedig visszafordultunk a györöki kikötő irányába. Két egymást követő napon egy-egy kisebb túrán kerestük fel a település három kilátóját. A Bél Mátyás kilátóhoz biciklivel indultunk, aztán gyalog folytattuk utunkat. A Batsányi-kilátóhoz egy kellemes erdei séta során jutottunk, a Szépkilátó pedig szinte a szállásunkkal szemben volt. A gyerekek minden gond nélkül bírták a túrázást, bár voltak olyan szakaszok, ahol egy kicsit karban kellett őket vinni, mert nyűgösek voltak.

Bár biciklivel terveztük megtenni a 10 km-es távot, végül kocsival mentünk át Szigligetre, a várba. Egy harci bemutatónak lehettünk szemtanúi. A kisfiamnak felettébb tetszettek a felállított kronoszkópok, amelyekbe kukucskálva a vár egykori életébe nyerhetett bepillantást. Szigliget tetejéről pazar látvány tárult elénk. A várból leérve kézműves fagyit vettünk. Mindegyik íz gluténmentes volt, ugyanilyen tölcsért is kínáltak az ételallergiás látogatóknak. Kétszer fagylaltoztunk itt. Másodjára rutinosan, a saját kiskanalunkkal és dobozkáinkkal felszerelkezve vettük célba a fagyis pultot, hogy ne termeljünk hulladékot az eldobható pohárkákkal és a műanyag kanalakkaal. (Kérhettük volna tölcsérbe is a fagyinkat, de számunkra így volt egyszerűbb.) Én mindkét alkalommal szigligeti szilva szorbét és levendulás fehér csokit választottam. Ínycsiklandó volt a helyi alapanyagokból készült hűsítő. Szigligeten beszereztem egy levendulás és egy kecsketejes szappant. Idáig még csak az utóbbit próbáltam ki, de teljesen beleszerettem. A bőröm hihetetlenül bársonyos és sima lett tőle.

Keszthelyre eredetileg szintén biciklivel mentünk volna, ám végül itt is maradtunk az autós megoldásnál. Ide szintén több ízben ellátogattunk. A városnak magával ragadó, kedélyes atmoszférája van. A Festetics-kastélyt csak kívülről néztük meg, a kastélykert túloldalán található Vadászati Múzeumba viszont betértünk. Ambivalens érzéssel jártam végig a bemutató termeket. Egyrészt lenyűgözött az állatok szépsége, másrészt taszított a gondolata annak, hogy ezek az állatok mind az emberi kegyetlenség és brutalitás áldozatai. A kisfiaim kimondottan élvezték a kiállítást, valójában mi is. Engem a kastély kertje nyűgözött le igazán. Pár nappal később a keszthelyi Balatoni Múzeumot jártam végig a kisfiammal. Ha kicsit több időnk lett volna, a kisfiam jobban belemerülhetett volna a gyermekeknek szánt interaktív tevékenységekbe, azonban még így is kipróbálhatta, milyen egy igazi hajóskapitány dolga. Emellett egy méhészeti és egy denevéres időszaki kiállítást is megtekintettünk.

Egy hosszabb, kocsiban töltött nap végén kipróbáltuk a balatonfűzfői bobot. Én egy kört tettem, és bőven elég volt, mert nem szeretem a bobozást. A kisfiaim most ültek először bobban. Nagyon élvezték.

Láthatjátok, a Balatonnak ebben az apró kis csücskében is rengeteg program és látnivaló várja az utazókat. Ha tehetitek, győződjetek meg róla személyesen, milyen kellemes élmény a magyar tenger partján tölteni a nyarat!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Az elmúlt időszak hírei kapcsán azon gondolkodtam, mennyire fontos lenne, hogy mindenki (!) tisztában legyen az újraélesztés mikéntjével és rendelkezzen alapvető elsősegélynyújtási ismeretekkel. Felfoghatatlan számomra, hogy végződhet egy jó hangulatú strandolás azzal, hogy valakit villámcsapás ér, és emiatt életét veszíti.

Az iskolákban számtalan, a mindennapi élet során hasznavehetetlen ismeretanyagot tömnek, tömünk a tanulók fejébe. Ezeknél viszont jóval fontosabb lenne megtanítani a gyerekeknek, mi a teendő, ha valaki elájul vagy epilepsziás rohamot kap mellettük a tömegben.

Aki rendelkezik jogosítvánnyal, az hallott néhány mondatot Heimlich- és Rautek-féle műfogásról, stabil oldalfekvésről, sőt számot is adott elsősegélynyújtási ismereteiről. Az persze más kérdés, ki mennyire alaposan készült fel erre a vizsgára és mire emlékszik öt, tíz vagy húsz év elteltével. Vajon hányan tudnánk egy közúti baleset vagy egy otthoni rosszullét során magabiztosan cselekedni, hogy életet menthessünk?

Döbbenetes, hogy hazánkban évente több ezren halnak meg hirtelen szívleállás miatt utcákon, köztereken. Nagy részüket meg lehetne menteni, ha egy segítőkész járókelő a mentők kiérkezése előtt megkezdené az újraélesztést. Sokan viszont nemcsak hogy nem rendelkeznek ehhez megfelelő tudással, de még el is fordítják a fejüket, ha valaki rosszul lesz, és meggyőzik magukat meg a lelkiismeretüket, hogy az illető bizonyára ittas. Érdemes lenne viszont belegondolni abba, vajon mi hogy élnénk meg, ha a szüleink, a gyermekeink vagy esetleg saját magunk válnánk az emberi tudatlanság és közöny áldozatává.

A helyi mentőállomásokon, az Országos Mentőszolgálat honlapján vagy különböző oktatóvideókon szerezzünk legalább alapszintű ismeretet arról, hogyan menthetünk életet! Ahogy az alábbi videóban is elhangzik, ne azon aggódjunk, milyen hibát véthetünk a mellkasnyomások és a befújások során! A legnagyobb hiba ugyanis az, ha nem kezdjük meg az újraélesztést!

 VIdeó: Youtube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Júliusban elsősorban kisgyermekes témákról írtam a Life.hu-n. Elemeztem a szülés utáni munkába állás okait és megítélését; azt, hogy hogyan hat a gyermek fejlődésére az anya szülés utáni depressziója;  hogyan ítéli meg a társadalom, ha egy anya (nyilvánosan) szoptatja vagy éppen nem szoptatja gyermekét. Ezek mellett helyett kapott az írásaim között a harminc feletti társkeresés buktatóinak bemutatása, valamint a magyarországi örökbefogadás helyzete is. Az alábbiakban egy kis ízelítőt - és a cikkekre mutató linkeket - találtok.

Harmincas szinglik és az internetes társkeresők - Interjú

"Társat találni a harmadik X-en túl nem egyszerű feladat. A lehetőségek a kor előrehaladtával egyre szűkülnek. A kortársak többsége már családot alapított, gyermeket nevel, kapcsolatban él. A biológiai óra könyörtelenül ketyeg. Egy 35 éves nő, nevezzük Csengének, most őszintén vallott a társkeresés buktatóiról és kellemes meglepetéseiről."

"Megdöbbentően sok a 60-70 éves és a 20-as korosztály. Egy tolókocsis bácsi például egy idősek otthonából írt üzenetet. A fiatalabbak inkább csak szexet keresnek egy tapasztalt nő mellett."

Szülés után visszatérni a munka világába - mikor, hogyan, miért?

"Korábban már hoztam néhány példát arra, hogyan ítélkeznek férfiak, nők, anyák és leendő anyák a szülők fölött. Hasonlóan széles skálán mozog annak a megítélése is, hogy egy nőnek mikor „kell" szülés után visszatérnie a munka világába. A kéretlen véleményekben egyaránt hangot kap a túl korai és a későre nyúló munkába állás miatti nemtetszés. Szögezzük le gyorsan az elején, hogy ideális időpont nem létezik, amelyhez mindenkinek egyformán igazodnia kellene. Minden család, minden anya helyzete más. Miért lenne rosszabb ember az, akinek nemcsak a gyerekei körül forognak a gondolatai, és a gyereknevelés mellett szívesen vállalna munkát? És miért lenne rosszabb ember az, akit a családi fészek tesz boldoggá?"

Fejlődési zavarok - Így hat a szülés utáni depresszió gyermekeinkre

Korábban már a blogon is foglalkoztam a szülés utáni depresszió témájával.

"2009 augusztusában izraeli kutatták hívták fel a figyelmet a Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry lap hasábjain arra, hogyan is hat a baba fejlődésére, ha depressziós az édesanya. A 100 – szülés utáni depresszión átesett – anya és 100 újszülött részvételével zajló vizsgálatban három fő területet emeltek ki: szociális készségek, félelemszabályozás, fiziológiás stresszreakció. A csecsemők a szociális készségek alacsony szintjét mutatták, miközben interakcióba léptek az anyával. Gondot okozott nekik, amikor új dolgokat mutattak be nekik, gyakrabban voltak nyűgösek, többet sírtak, és magasabb stresszszintet produkáltak."

"A gyermek első életévében az anya a közvetítő a gyermek és a külvilág között. Az anyának kell megmutatni a gyermeknek, hogy a világ biztonságos hely. Az, ahogyan az anya érzi magát, egyértelműen kihat arra, ahogy az újszülött érzi magát. A baba az anya viselkedéséből tudja felmérni, mennyire stabil és kiszámítható a világ, amelyben él. Mivel a depressziós anya nem érzi jól magát a bőrében, és kevésbé tud figyelni gyermeke igényeire, a gyermek sokkal félősebb lesz, és kevésbé nyitottan fordul az új dolgok felé."

A gyereknevelés és az anyai megítélés sarkalatos pontja - a szoptatás

"A szoptatás igencsak sarkalatos pontja a gyereknevelésnek. A közvélekedés szerint, ha egy nő nem szoptat, akkor önző szívtelen, egyszóval rossz anya, mert biztosan félti a melleit és nem akarja vállalni a kezdeti nehézségeket, a kisebesedő, begyulladó melleket. Az okoskodó tábor „szoptatni mindenki tud” megállapítással rombolja a frissen anyává vált, tanácstalan, gyakorlatlan nők önbizalmát. Ha viszont túl sokáig szoptat egy anya, önállótlanságra neveli, és nem tudja levakarni magáról a gyerekét, miközben valamilyen bizarr, obszcén tevékenységet folytat – más kérdés, hogy közben női mellek tucatjai borítják el magazinjainkat, internetes portáljainkat, TV-műsorainkat."

"Toma Ildikó, a Szoptatásért Magyar Egyesület alelnöke arra hívja fel a figyelmünket, hogy a megvalósításban akadhatnak problémák, és nagyon sok múlik azon, milyen segítséget kapnak az anyukák, ki látja el őket jó tanáccsal, információval. Ha ugyanis egy édesanyának sikerélménye van, megjön a kedve és az önbizalma a szoptatáshoz."

A hazai örökbefogadás jelene - interjú a Gólyahír Egyesület elnökével

"Jelenleg 500 házaspár vár nálunk arra, hogy örökbe fogadhasson. Hozzánk csak olyan házaspárok jelentkezhetnek, akiknek legfeljebb csak egy gyermekük van. Ennek a korlátozásnak az az oka, hogy rengetegen várnak gyermekre. Öt év a várakozási idő. Kivéve, ha roma gyereket vállalnak, vagy olyan anya gyerekét, akit más nem akar. Nem mindenki fogadja örökbe például egy skizofrén anya gyerekét, bár a 900 örökbefogadásból volt egy esetünk, amikor a babára várók erre is hajlandóak voltak. Ez a kisfiú ma gyönyörű és egészséges."

"Lényegesnek tartom kiemelni, hogy azok a házaspárok, akik örökbe akarnak fogadni, időben jelentkezzenek, hogy beleeshessenek abba a korosztályba, aki még örökbe fogadhat újszülöttet. A törvény szerint ugyanis nem lehet 45 évnél nagyobb korkülönbség az örökbefogadó szülő és a gyermek között.
Aki pedig úgy gondolja, nem tudja felnevelni a gyermekét, mert nincs hol, nincs kivel, nincs miből, az a gyermekének akkor tesz jót, ha elengedi őt, és egy szerető családot ad maga helyett."

Neked melyik írásom nyerte el legjobban a tetszésed?

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Pálmaolaj: egzotikus név, trendi fogalom. Vagy mégsem? A divatosnak ítélt élelmiszer hosszútávon nemcsak a növény- és állatvilág fajait sodorja a kihalás szélére. A mi életünket is megnehezíti, ha nem csökkentjük a megvásárolt pálmaolaj mennyiségét.

Mivel a pálmaolajfa csak trópusi klímán él meg, az ültetvények több, mint fele (9,7 millió hektár) Malajziában és Indonéziában található. Ezenkívül Afrikában, Ázsia csendes-óceáni partvidékén, Latin-Amerikában és a Karibi-térségben termesztenek pálmaolajat. Hiba lenne viszont azt hinni, hogy ez a probléma minket, európaiakat nem érint.

A pálmaolaj kiváló alapanyaga az élelmiszer- és a vegyiparnak. Miben fordul elő? Szinte mindenben. Használhatjuk főzőolajként, a legtöbb margarinnak ez az alapanyaga, megtalálható cukrász és félkész termékekben, a legtöbb folyékony mosószerben, szappanban, samponban, kozmetikai termékben, ipari kenőzsírban és bio üzemanyagban. Jó minőségű, változatos formájú és olcsó. A többi növényhez képest jóval nagyobb a hozama, az előállítási költsége viszont – az alacsony munkabérek miatt – jóval jutányosabb. Ennek viszont megvan az ára.

A pálmaolaj termesztése több szempontból is károsan hat a környezetre. A talajerózió, a levegő-, a talaj- és a vízszennyezés, a növényvédő szerek, valamint a klímaváltozás mind elkerülhetetlen járulékok. Óránként 300 futballpályányi erdőt irtanak ki, hogy a pálmaolaj termesztéséhez szükséges földterülethez jussanak. Egy hektár erdő kiirtása 6000 tonna szén-dioxid kibocsátásával jár. Veszélyeztetett állatfajok – orrszarvúk, elefántok, tigrisek, orángutánok – sodródnak a kihalás szélére. Évente 1000-5000 orángutánt ölnek meg azért, hogy a pálmaolaj minél nagyobb profitot hozzon néhány üzletembernek. Ennek hatásaként Malajziában a 80 őshonos emlősfajból mára csak 11 maradt.

Hogy hat ránk, ha kevesebb faj marad a Földön? Ha felborul bolygónk törékeny egyensúlya, szembe kell néznünk a következményekkel: a tiszta víz egyre nagyobb kincs lesz, az élelmiszer előállítása pedig egyre sérülékenyebb. A bolygó állatpopulációja egyre szűkebb lesz, és egyre kevésbé áll ellen a betegségeknek, a szárazságnak és a klímaváltozásnak. A kiszámíthatatlan időjárás aszályhoz és pusztuláshoz vezet. A felboruló ökoszisztéma sokak megélhetését is veszélybe sodorja.

Mit tehetünk, ha nem akarunk részesei lenni a kegyetlen erdő- és fajirtásoknak? Vásároljunk tudatosan! Szánjunk időt arra, hogy végigbogarásszuk a címkét! Ha pontos megnevezés nélkül csak „növényi olaj” szerepel az összetevők között, kezdjünk el gyanakodni! Keressünk rá a gyártók nevére az interneten, hogy kiderüljön, hogyan viszonyulnak a pálmaolaj-kérdéshez! Csatlakozzunk különböző pálmaolajmentes csoportokhoz! Vegyük magunknak a fáradtságot, hogy etikus körülmények között előállított, a pénztárcánkat sem megterhelő alternatívákat keresünk! Nemcsak a védtelen orángutánkölykök lesznek hálásak, hanem az elkövetkező évtizedek nemzedékei is.

Ez a cikkem a Szentesi Életben jelent meg.

Kép:  unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!