Korábban már foglalkoztam a hála témájával. Most arról mesélek nektek, milyen kellemes meglepetésben volt részem a napokban egy cikk megírása kapcsán.

Az úgy kezdődött, hogy a következő cikkemhez szükségem volt néhány kertészre. Ketten jelezték, hogy szívesen válaszolnának a kérdéseimre. Terjedelmes anyag gyűlt össze, de még mindig kellett volna egy-két fő, aki megosztja velem a tapasztalatait. A határidő persze sürgetett. Mit hívtam segítségül? Hát persze, hogy a Facebookot. Begépeltem a kulcsszavakat az oldal keresőjébe, ahol rögtön megjelent az egyik ismerősöm neve, aki néhány éve hozzászólt egy kertészeti cikkhez. Ezen felbátorodva megkérdeztem tőle, össze tudna-e kötni valakivel, aki nyilatkozna. Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezzel az ismerősömmel személyesen még nem találkoztam, csupán a blogom apropóján kerültünk kapcsolatba. Ő vette magának a fáradtságot, és elküldte az egyik kertészkedő ismerőse telefonszámát. Amikor felhívtam az illetőt, ő készségesen megadta egy kollégája számát. A kollégától kaptam egy hölgy nevét. A hölgy még aznap válaszolt telefonon a kérdéseimre. Ez még mind semmi! Lett egy másik nyilatkozóm is, sőt, ha úgy tetszik, kettő is. Az ismerősöm kertész ismerőse ugyanis nemcsak a kollégája számát adta meg, hanem még néhány ember elérhetőségét. Egyiküket felhívtam délelőtt. Este már küldte is a felesége a közös válaszaikat e-mailben.

Nem tudom, így név nélkül mennyire volt követhető a történet, de a sok ismerős ismerősének az ismerőséből bizonyára számotokra is kiderült, milyen sok vadidegen ember mozdult meg azért, hogy segítsenek nekem a cikk elkészülésében. Ezt ezúton is köszönöm nekik! Remélhetőleg én is tudom majd viszonozni a kedvességüket!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

B. A. Paris Zárt ajtók mögött című regényén egy hipermarket könyves részlegén akadt meg a szemem. A borító olyan izgalmas pszicho-thrillerként jellemezte, amiért világszerte megőrülnek az emberek. Érdekesnek tűnt az a titkos világ, amely a tökéletes házasság mögött rejtőzik, ezért a kötet a kosaramban landolt.

A sztoriról dióhéjban annyit árulnék el, hogy egy házaspár, Jack és Grace mindennapjaiba enged bepillantást. Nem meglepő módon a vattacukros idill mögött egy sötétebb valóság rejtőzik, amelyről azonban csak ők ketten tudnak.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egyből éreztem, hogy nem fog sok fordulatot tartogatni. Sajnos nem tévedtem. Három dolog végig nagyon zavart olvasás közben.

1. Hiányoztak a kidolgozott, árnyalt jellemrajzok.  A szereplők egyszerű, sablonos papírmasé figurák voltak, akik híján voltak minden hihető jellemvonásnak.

2. Az ígéretes ötlet csak egy ígéretes ötlet maradt, semmi több. Néhány jelenetből izgalmas fordulatot is ki lehetett volna hozni. Ilyen volt egy thaiföldi szálloda erkélyes jelenete. Ehhez képest kibontatlanul, az ötlet szintjéig jutott el a szerző. Hasonlóan vártam volna a férfi főszereplő gyerekkori élményeinek, traumáinak hátterében álló részletes kibontását. Ehelyett egy olyan fals monológot kaptam, ami a valóságközeliséggel köszönő viszonyban sincs.

3. A legnagyobb problémám azonban azzal volt, hogy mindvégig teljesen hihetetlennek tűnt a sztori.

Természetesen fontos szót emelni a családon belüli erőszakról, ez meg is történt a regényben. Mindezek ellenére nem tudtam együttérezni a női főszereplővel, Grace-szel, akinek az életét a férje teljes mértékben korlátozta és szabályozta. Egész egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy lehet olyan (és most finoman fogalmazok) naiv nő, akit a sármos, jó modorú, gazdag férfi annyira levesz a lábáról, hogy néhány hónapnyi ismeretség (?) után igent mond egy házassági ajánlatra, aztán elhiszi, hogy a férfi felépíti neki nászajándékként a közös otthonukat anélkül, hogy a nő ezt bármikor is megnézné. És ki az a buta liba, aki rövid ismeretség után feladja a munkáját, hogy az esküvőt követően több időt tölthessen a férjével, a lakását eladja, az árát átutalja a csábító bankszámlájára, és ezzel el is vágja önmagát az önállóságtól? Elhiszem, hogy a szerelem vak, de ezt nekem nem vette be a gyomrom.

A legtöbb könyvajánló blogon pozitív kritikákat kapott a mű. Nem értem, hogyan. Ti olvastátok a regényt? Ha igen, hogy tetszett? Írjátok meg a véleményeteket!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Az esti égbolton hirtelen egy madárszerű lény tűnik fel. Köröz, köröz fölöttünk, majd továbbáll. Megijedünk tőle, lidérces képeket vizionálunk, közben pedig csak egy repülő emlős indul útnak, hogy az éjszaka sötétjében zsákmány után nézzen. A sötétség titokzatos állatát ősidők óta félelmetes hiedelmek övezik. Valójában viszont egy igazán hasznos állattal van dolgunk. Ismerjük meg jobban ezt a furcsa kis lényt, a denevért!

Önök is érezték mostanában, milyen körülményes a szúnyogok miatt esti programot szervezni? Egy kerítésfestést vagy egy szabadtéri vacsorát is meghiúsíthatnak az agresszíven támadó vérszívók. A problémán könnyen segíthet néhány jól fejlett bőregér. A National Geographic cikke szerint egy denevér egyetlen este alatt ezer rovart is megeszik. A kémiai szúnyogirtással és annak veszélyeivel szemben ez valódi természetbarát megoldást jelent. Ráadásul a denevérek segítenek beporozni a növényeket, magokat szórnak szét, az ürülékük trágyaként hasznosul. Hiába mindez, a megítélésük nem igazán kedvező.

Misztikus lények

A denevéreket rejtélyes történetek és legendák övezik. Az éjszakának ezek a nem mindennapi teremtményei számos nép kultúrájában megjelennek – többnyire negatív kontextusban.

… 

Sok mitológiai történet jelenít meg félig ember, félig denevér lényeket. Néhány rajz és faragvány emberarcú, denevérszárnyú teremtményeket ábrázol. Ezek az alkotások olyan hiedelmeket idéznek, amelyek szerint az ember könnyen az ördög szolgájává válhat, ha nem elég elővigyázatos. Ha pedig a gonosz prédájává válunk, mi magunk is könnyen denevérré változhatunk.

Ezek a babonák egészen a XX. századig tartották magukat, majd életre hívták a történelem legismertebb, részben ember, részben denevér karakterét, Batmant. Az amerikai képregényfigura 1939 májusában született az író Bill Finger és a rajzoló Bob Kane tollából. A denevérember azóta számos rajz- és TV-filmben, képregényben, videójátékban és divatholmin tűnt fel, a popkultúra jellegzetes alakjává vált.  Az emberek szívesen azonosulnak a jószándékú szuperhőssel, aki nappal hétköznapi polgárként éli életét, éjszaka viszont felveszi a harcot az alvilág bűnözőivel. Az ártatlanok védelmezőjének tekintett Batmant sokan a világ leghíresebb vámpírfigurája, a félelmetes Drakula gróf ellentétéként aposztrofálják.

A cikk folytatásában – a Képmás Magazin online felületén – alaposabban megismerhetitek Drakulát, valamint gyakorlati tanácsokat is kaptok Dr. Déri János állatorvostól, a Hortobágyi Madárkórház igazgatójától arra vonatkozóan, mi a teendő, ha berepül egy denevér a szobába vagy ha befészkel a tető alá. Emellett néhány tévhitet is igyekszem eloszlatni.

Kép: unsplash

Videó: youtube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Az első portrém, amely a Képmás online-on jelent meg.

Az online rendelések és a hobbiszintű shoppingolás korában valódi kuriózumnak számítanak a minőségi, kézzel készített termékek. A régmúlt idők hagyományait örökíti tovább Zsigmond Zsuzsa kéziszövő népi iparművész, aki kertészmérnöki diplomával, hat gyermek édesanyjaként a Népművészet Ifjú Mestere, nem mellesleg családi kézműves foglalkozásokat vezet. Életút a gyógynövénytermesztés szaktól a szövőszékig.

Expressz hirdetéssel az új cél felé

„Mindig is szerettem saját kezemmel készíteni dolgokat. Édesanyám megtanított kötni és horgolni, tinédzser koromban ruhákat varrtam magamnak, és bonyolultabb tárgyakat is készítettem makramé technikával.” Zsuzsa férje is meglepődött, amikor az egyetemi évek alatt váratlanul közölte vele, hogy szeretne egy szövőszéket.

„Hetekig unszoltam a férjem, hogy vegyünk egy Expressz újságot, hátha találunk benne ilyen hirdetést. Végül csak vettünk egy lapot, amiben találtunk egy 1890-ben készített, sárközi szövőszéket, amihez jutányos áron jutottunk hozzá.”

„Hazahoztuk, majd a Néprajzi Múzeumban folytatott előtanulmányok után indulhatott a térbeli puzzle, mert szétszedve vettük. Azóta is ezen a széken dolgozom a legtöbbet.”

…

Fonalhiány, odafigyelés, extázis

Zsuzsa elsősorban vásznakat, vékonyabb anyagú szőtteseket készít. Asztalterítői, kenyeres kendői, szádái (fényáteresztő függöny) a legnépszerűbbek, de babahordó kendőt, törülközőt, különböző méretű zsákocskákat, tarisznyákat, illetve ágytakarókat, sötétítő függönyöket, vállkendőket is sző. Kizárólag természetes alapanyagú, leginkább pamut- és lenfonalakkal, ritkábban gyapjúval, díszítéshez kenderrel vagy jutafonallal dolgozik.

A cikk folytatását a Képmás.hu oldalon olvashatjátok.

Kép: Zsigmond Zsuzsa

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Miközben gondtalan szabadságunkat töltjük, akaratlanul is komoly károkat okozhatunk a természetnek. Összeállításunkból kiderül, hogyan járul hozzá a mértéktelen utazgatás a globális felmelegedéshez, mit jelent a fenntartható turizmus és milyen apró praktikákkal csökkenthetjük vakációnk ökológiai lábnyomát.  

Földön, vízen, levegőben

Minél távolabbi úticélt választunk, annál nagyobb mértékben járulunk hozzá a környezet-, ezen belül pedig a légszennyezéshez. A hazai helyett sokan választják a külföldi üdüléseket és a fapados járatokat. Nem is gondolnánk, de az olcsó repülőjegyekért valójában igen drága árat fizetünk: tízszer több ember veszíti ugyanis életét a repülőjáratok okozta légszennyezés miatt, mint repülőbaleset következtében. A repülőgépek az autókhoz hasonló káros anyagokat, kén-dioxidot és nitrogén-oxidot okádnak magukból.

A légszennyezéssel kapcsolatos halálesetek tíz százalékáért a repülőgép-üzemanyagok okolhatók. Ez évente legalább 10.000 ember halálát jelenti.

A helyzet akkor sem rózsás, ha gépjárművel utazunk, hiszen az autók, buszok, motorkerékpárok károsanyag-kibocsátása növeli a légkör szén-dioxid és egyéb, üvegházhatású gáz tartalmát. A nap melege így a légkörben marad, és tovább melegíti a Földet. A levegőszennyezés következtében pedig emelkedhet a daganatos, a szív- és érrendszeri, a légzőszervi megbetegedések (pl. asztma) és a születési rendellenességek száma.

Egy kellemes hajókázás alternatívát kínálhat a zöld utazáshoz – gondolhatnánk. Valójában viszont a hajóközlekedéssel együtt járó környezetszennyezés éves szinten 60.000 ember haláláért tehető felelőssé.

Félelmetes számok. Mégsem azt szeretnénk sugallni, hogy ezentúl ne mozduljunk ki szűkebb környezetünkből. Arra szeretnénk inkább felhívni a figyelmet, hogy utazás közben is szánjunk figyelmet a természet védelmére, az erőforrások kímélésére, a környezetszennyezés elkerülésére. Ehhez nyújt lehetőséget a fenntartható turizmus és a határainkon belüli úticél.

A cikk folytatásában dr. Tóth Éva, a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Karának adjunktusa avat be minket az öko- és a tömegturizmus rejtelmeibe. Zárásként pedig néhány gyakorlati tanácsot adok arra vonatkozóan, mitől lesz valóban környezettudatos a nyaralás.

A folytatást a Képmás.hu oldalon olvashatjátok.

Kép: pixnio.com

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Nem régiben arról írtam cikket a Life.hu-ra, miért járjon a legfiatalabb korosztály is múzeumba. A családunkban nem kérdés, hogy időnként a gyerekeket is elvisszük egy-egy kiállításra. (Tavaly például a dinókiállításon és a Balaton Múzeumban jártunk.) Most egy szuper soproni múzeumot ajánlok nektek, amit a kisfiaink és mi is nagyon élveztünk.

Ha Sopron, akkor Tűztorony. A város azonban szép számmal tartogat ezen kívül is látnivalókat. Ilyen turista program a Károly kilátó, amelyet mi sem akartunk kihagyni. Amikor a belépőket váltottuk, észrevettem egy  kiírást, miszerint a jegyeink a kilátóval szemben lévő vadászati kiállításra is érvényesek. Miután alaposan szemügyre vettük madártávlatból a várost és környékét, elindultunk a múzeum felé. Némi időbe beletelt, mire kibogoztuk, hogyan, melyik oldalról is tudunk bejutni. A Kőhalmy Vadászati Múzeum ugyanis egy büféből nyílik. A jegyünket nem kérték, tehát a szokásos múzeumos gyakorlattól eltérő élményben volt részünk. És ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk!

A földszinten preparált madarak és üvegvitrinbe zárt, de élettelen hüllők, valamint erdei állatok képei fogadtak minket. Egy érintőképernyőn különböző madarak hangját lehetett meghallgatni, majd jöhetett a kvíz, vajon mennyire jegyezte meg az ember, melyik madár hogy dalol.

Az emeletre érve egy vadász egyenruha mellett trófeák és agancsok sorakoztak. Szöveges ismertetők segítettek volna az erdő világának jobb megismerésében, két kisgyerek mellett azonban nem igazán nyílt lehetőségünk a nyugodt olvasgatásra. A hangsúly ezért inkább a vizualitásra tolódott.

Ilyen volt többek között, amikor az erdő lakóinak ürülékét lehetett összehasonlítani, amikor falra akasztott állatkák bundáját és üveg mögé elhelyezett, kitömött vadakat és növényevőket lehetett szemügyre venni vagy amikor egy kutyaólon különböző kutyafajták képét és nevét lehetett "kihúzogatni".

Az érintésnek is nagy szerep jutott a kiállításon. Több ládikóba is bele lehetett nyúlni, majd el kellett dönteni, mi van bennük. Ez egy izgalmas feladat volt. Attól tartottam, valamilyen rágcsáló van bennük. Ehelyett különböző (gabona)növényeket rejtettek a dobozok. A növényfelismerés előtt/ után megsimogathattuk néhány erdei állat bundáját, megtapogathattuk a sáros lábnyomukat.

A legkisebbekre gondolva a kiállítás szervezői berendeztek egy kis játszósarkot, ahol Bogyó és Babóca társasjáték és építőkocka várta a gyerekeket. A kisebbik fiam szívesen telepedett le a játékok mellé. A nagyobbik gyermekem inkább az a feladat hozta lázba, ahol egy érintőképernyőn kellett memóriajátékszerűen madarakat párosítani. Egy erdei tematikájú társasjátékot is kipróbálhattunk volna, erre viszont idő hiányában nem került sor.

Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a hagyományos múzeumi gyakorlattal szakítva kimondottan a gyerekek érdeklődésének felkeltésére hegyezték ki a kiállítási anyagot. "A mai gyerekek" többségének alig van valamilyen kapcsolata a természettel, amely körülveszi, amelyben él, amelynek ő is része. Bizony előfordulhat, hogy egy gyereknek meg kell mutatni, melyik madár-, kutya- vagy éppen erdei állatfajnak mi a neve. (Bevallom, az énekes madarakat bemutató feladványnál sokuk neve nekem is feladta a leckét.) Tetszett, hogy a gyerekek nemcsak passzív befogadói voltak a látványnak, hanem egy rövid időre ők is aktív résztvevőivé válhattak az erdő életének, közben pedig minden érzékszervüket használhatták, sok kiállított darabot megtapogathattak. Megfelelő volt az arány az online és az offline játékok között - a mérleg nyelve ez utóbbiak felé billent.

Ha Sopronban jártok gyerekekkel, keressétek fel a Kőhalmy Vadászati Múzeumot! Igazán kellemes élményben lesz részetek!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A veszélyes hulladékokról készített cikkem első részét itt olvashatod.

„A lakosságnak és az ipar szereplőinek egyaránt törekedniük kell a veszélyes hulladék mennyiségének csökkentésére – hangsúlyozza Vermes Péter. – A vállalatok számára ehhez a BAT (Best Available Technologies – legjobb elérhető technológia) technológiai ajánlások alkalmazása nyújt segítséget. Lakossági és vállalati szinten egyaránt lényeges a tudatos tervezés és a hosszú távú megoldások alkalmazása. Összességében a legjobb módszer a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzése. Ha nincs módunk a megelőzésre, alapvetően három eshetőség jöhet szóba: a hasznosítás, az ártalmatlanítás és a lerakás – sorolja Vermes Péter. – Ez a sorrend prioritási rangsor is. A lehető legnagyobb mennyiségben kell hasznosítani a hulladékokat. Vannak azonban olyan hulladékok – mint egyes fémsalakok vagy akkumulátorok, – amelyekre Magyarországon a lerakáson kívül nincs elérhető hasznosítási technológia, más országokban viszont működnek különféle hasznosítási módszerek. Külön engedélyezési eljárást követően lehetőség van arra, hogy ezen hulladékokat külföldre szállítsák. Veszélyes hulladékot ártalmatlanítási céllal országhatárokon át szállítani azonban nem megengedett.”

A hulladékgazdálkodási törvény értelmében a veszélyes hulladék termelőjének, tulajdonosának kell gondoskodnia arról, hogy a veszélyes hulladék a megfelelő helyre kerüljön. A gazdálkodó szervezetek kötelezettek a veszélyes hulladékaikat arra engedéllyel rendelkező kezelőnek átadni, illetve nyomon követni annak sorsát. Lakossági szinten minden ember kötelessége a szelektív hulladékgyűjtés és a gyűjtőpontok igénybevétele. Kommunális hulladékgyűjtőbe, valamint lomtalanítás során tilos veszélyes hulladék el-, illetve kihelyezése.

A gyűjtőpontokon és az erre specializálódott cégeknél szakértők gondoskodnak a veszélyes hulladék megfelelő tárolásáról. „A veszélyes hulladékot arra engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezetek – hulladékkezelők – veszik át és kezelik – tájékoztat Vermes Péter. – Ha a hulladékot tárolni kell, azt olyan veszélyeshulladék-tárolóhelyen lehet megtenni, ami rendelkezik a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott üzemeltetési szabályzattal. Itt különböző műszaki feltételeknek is meg kell felelni, ami garantálja, hogy ne károsítsák a környezetet.” 

Mindannyiunk érdeke, hogy érdemben foglalkozzunk a veszélyes hulladékkal, hiszen nem megfelelő kezelésük számos szerteágazó, környezetszennyező jelenség forrása lehet. A háztartási tüzelőberendezésekben való égetés jelentős levegőterhelést okoz. A „vadlerakók”, vagy nem megfelelő műszaki védelemmel ellátott lerakók szennyezik a talajt, a talajvizet, a nyílt vizeket. A nem megfelelő tárolás szintén szennyezést okoz. Ezen közegeken keresztül a növények és állatok is veszélyeztetetteké válnak, amivel közvetlenül vagy közvetetten az emberiség is károkat szenved. Gondoljunk itt akár a rossz levegőminőségre, ennek szív-és érrendszeri szövődményeire, vagy akár a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe jutó káros anyagokra, mint például az ólom.

Ez a cikkem a Zöld Ipar Magazin 2019 május/ júniusi számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Világviszonylatban egy év alatt egy milliárd tonna szemetet termelünk. Ez napi szinten 3 millió tonnát jelent. Ennek egy része nem kerülhet a szemétlerakókba, mert veszélyes hulladéknak minősül, a lerakók pedig a szabadban helyezkednek el és ki vannak téve az időjárásnak. Az eső, a hó vagy más csapadék veszélyes anyagot oldhat ki, a vízkörforgás könnyen elfertőződhet. Ha a szemetet elégetjük, a levegőbe jutó károsanyagok szintén megtalálják útjukat a vizekbe. Kulcsfontosságú tehát, hogy kellő figyelmet szenteljünk a veszélyes hulladékoknak. A témában Vermes Péter, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének elnökségi tagja, a Veszélyes Hulladék Szakosztály vezetője segít eligazodnunk.

Mielőtt veszélyes hulladékról kezdenénk beszélni, érdemes tisztáznunk, milyen anyagokat sorolhatunk ebbe a kategóriába. „Alapvetően a veszélyes hulladék fogalmát az európai direktívák és jogszabályok alapján harmonizált, a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV törvény 1. § 48. pontja határozza meg. Más megközelítésben azt a hulladékot tekintjük veszélyes hulladéknak, amit a hulladék termelője a hulladékjegyzék alapján *-gal megjelölt hulladékazonosító kód (HAK) alá sorol be – kezdi Vermes Péter.”

A veszélyes hulladék definícióját azért is nehéz megfogalmaznunk, mert a hulladékjegyzék – ami alapján a termelő besorolhatja a hulladékait – több, mint 400 féle veszélyes hulladékazonosító kódot tartalmaz. Ez persze egy átfogó, több országot is érintő kódrendszer, Magyarországon ezen kódok mintegy 20 %-át nem alkalmazzák. A számokból viszont jól látszik, milyen sokrétű, összetett területről beszélünk.

Ha már a számok szóba kerültek, adja magát a kérdés, hogy mennyi veszélyes hulladékot termelünk éves szinten. „Az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) adataiból tudunk kiindulni, ami tartalmazza az összes olyan hulladékot, amit a gazdaság valamely szereplője megjelenített éves jelentésében – tudom meg Vermes Pétertől. – A legfrissebb adatok szerint 2017-ben közel 620.000 tonna veszélyes hulladék képződött a bevallott adatok alapján. Ebből a legnagyobb mennyiséget, mintegy 30.000 tonnát, a 10 03 29 HAK kódú sósalak és feketesalak kezeléséből származó hulladékok tették ki. Ezt követi a 10 03 29 HAK kódú másodlagos termelésből származó sósalak, mintegy 20.000 tonna mennyiségben. A harmadik helyen pedig a 12 03 01 kódú vizes mosófolyadék áll 18.000 tonnát meghaladó mennyiségben. Fontos megjegyeznünk, hogy ezek a termelők által bevallott mennyiségeken alapuló számok. A hazai szabályozás szerint évi 200 kg-ot meg nem haladó veszélyes hulladék keletkezéséről nem kell hulladékbevallást készíteni, így ezen adatok nem szerepelnek az összesítésben. EU-s szinten nem tudni pontosan a keletkezési adatokat, mivel nincs egy átfogó nyilvántartó rendszer. Világviszonylatban pedig a becslésnek nincs túl sok értelme, mivel a világ jelentős részén a hulladékgyűjtés- és kezelés is gyerekcipőben jár, nemhogy a nyilvántartás.”

És hol keletkezik ez a tetemes mennyiség? A veszélyes hulladékok esetében a különböző iparágak a fő termelők, de lakossági szinten is jelentős mennyiség keletkezik. Az iparágak tekintetében „húzóágazat” a gyógyszergyártás, a fémfeldolgozás, a szennyvízgyűjtés- és kezelés, valamint a vegyi anyag- és vegyitermékgyártás. A lakossági hulladékok közül a legjellemzőbb veszélyes hulladékok a veszélyes anyagot maradékként tartalmazó csomagolási hulladékok, például oldószeres, festékes, tisztítószeres, növényvédőszeres csomagolások, illetve ezen anyagok maradékai, az elemek, akkumulátorok, továbbá egyes elektronikai eszközök, például képcsöves monitor, TV.

A veszélyes hulladékokról készült cikk folytatását itt olvashatod.

Ez a cikkem a Zöld Ipar Magazin 2019/ május-júniusi számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Sokan úgy tartják, a csomagolási hulladék kikerülhetetlen, ha élelmiszert vásárolunk.  Bár a csomagolás segít megőrizni az élelmiszer minőségét, és ezáltal meghosszabbítja az eltarthatóságát; választ kell adnunk a világméretű műanyagpazarlásra, takarékoskodnunk kell a kőolaj- és élelmiszertartalékainkkal. Összeállításunkból kiderül, milyen innovációkkal igyekeznek a kutatók helyettesíteni a környezetkárosító műanyagot.

Csak az Európai Unióban 100 millió (!) tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente. Amikor ételt dobunk ki, a csomagolás is a kukában végzi. Műanyagalapú gazdaságunkban a csomagolóanyagok jórésze kőolajból készül. A világ műanyagelőállítása 2015 és 2016 között 4,2%-kal nőtt, és ezzel elérte a 335 millió tonnát. Európában évente 23 millió tonna műanyag csomagolási hulladék keletkezik. Ez a szám 2050-re várhatóan el fogja érni a 92 millió tonnát.

Ahhoz, hogy meg tudjuk oldani  az olajalapú csomagolások problémáját, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a megújuló forrásokból készülő termékekre.

A bio műanyagok iránt világszerte növekszik az igény. Az európai, bio alapú polimerek száma 2020-ra 2 millió tonnával fog növekedni. A tudósok leginkább a PLA-ra fordítanak kiemelt figyelmet.

„Napjainkban a PLA a legnépszerűbb és az egyetlen anyag, amelyet ipari méretekben gyártanak. Előállítása nem igényli új gyártósorok kialakítását, mivel feldolgozhatóak a hagyományos polipropilén (PP) termékek előállítási módszereivel. Keményítőből vagy cukorból készülnek, amelyek származhatnak megújuló erőforrásból, például kukoricából, gabonából, vagy akár mezőgazdasági melléktermékekből, hulladékokból is.” – tudom meg Urbán Csillától, a Humusz Szövetség elnökétől.

Bár a politejsav (PLA) organikus anyagokból származik és ezért képes lebomlani, ráadásul lebomlása során nem keletkeznek toxikus anyagok, az ételcsomagolás területén pedig széles körben képes helyettesíteni a PE (polietilén), PS (polisztirol) és PET (poliészter) anyagokból készült termékeket, a PLA mégsem jelenthet megoldást a világ műanyagéhségére.

„Jelenleg Magyarországon a komposztálható műanyagok hulladékainak megfelelő kezelésére nincs lehetőség, ezek a hulladékok így hulladéklerakókban és -égetőkben kötnek ki. Ezért sem gondoljuk, hogy valós környezetbarát alternatívát jelentenének, ugyanis a hulladéklerakókon az anaerob körülmények között nem fognak lebomlani. Szelektív műanyag közé pedig azért nem kerülhet, mert nem műanyag, rontja az újrafeldolgozás minőségét, azokat utólag külön ki kell válogatni, ami viszont így többletmunkát és költséget jelent a hulladékgazdálkodó számára.” – fogalmaz Urbán Csilla.

A bio műanyagok helyett tehát érdemes a tekintetünket az ehető csomagolások felé vetnünk. Bár a felvetés elsőre talán bizarrnak tűnik, ne ijedjünk meg! Az ehető polimerek kizárólag megújuló, ehető hozzávalókból készülnek, így elfogyasztásuk veszélytelen. Olyan természetes anyagokat használnak fel a gyártásuk során, mint a poliszacharidok, a fehérjék vagy a lipidek. 

Az ehető ételcsomagolásokon belül kiemelt figyelmet kapnak a keményítőalapú termékek, mert könnyen beszerezhetőek, alacsony az előállítási költségük, allergénmentesek, könnyen használhatóak. Ehető csomagolások tejfehérjéből is készülhetnek. Mivel ezek a termékek nem tartalmaznak keményítőt, kevésbé porózusak, mint keményítővel készült társaik. A kazein, amely külsőre nagyon hasonlít a műanyagra, filmrétegként bevonja az ételt, így az tovább megőrzi frissességét, mint a műanyagban tárolt élelmiszer. Ráadásul az ízén nem lehet érezni, miből készült. A tartósság fokozása érdekében néhány gyártó citromsavat adagol hozzá, amelytől az adott élelmiszer jobban ellenáll a magasabb hőmérsékletnek és a nedvességnek.

Az ehető csomagolásokról írt cikkem folytatását itt olvashatjátok.

Ez az írásom a Zöld Ipar Magazin májusi számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Itt olvashatod az ehető csomagolásokról szóló írásom első részét.

Ehető csomagolással elsősorban fagyasztott és egyesével kiszerelt termékeknél találkozhatunk. Az elkövetkező évek feladata, hogy a felhasználás köre tovább bővüljön, és levesek, kávék, egyéb, forró folyadékok tárolására is alkalmas legyen.

De mielőtt nagyon előreszaladnánk az időben, nézzük meg, milyen jótékony hatásokat is tulajdoníthatunk az ehető polimereknek! Először is hamarabb lebomlanak, mint bármilyen más polimer. Másrészt alkalmasak arra, hogy javítsák a csomagolt étel érzékszervi tulajdonságait, tehát tovább megőrzik az étel színét, állagát, aromáját. Mindez annak köszönhető, hogy antimikrobiális és antioxidáns hatással is rendelkeznek. Harmadrészt az innovatív technológiák lehetőséget teremtenek arra, hogy a mezőgazdasági felesleg új életet kaphasson, ezáltal pedig csökkenjen a kidobásra szánt élelmiszer mennyisége. A fogyasztókban mindeközben fokozódhat a környezettudatosság, mert megszakítják a hagyományos hulladékkört és nincs szükség újrahasznosításra. Mivel a csomagolást meg lehet enni, kisebb terhelést jelent a hulladéklerakók vagy az újrahasználatért felelős cégek számára.

Az új technológia időnként azonban még kihívásokkal küzd. Például ha egy csomagolás vízben oldódó, akkor párás és hideg időben is könnyebben tönkre mehet. Bizonyos környezetben és a szállítás során is felmerülhetnek higiéniai aggályok. Emiatt néhány ehető csomagolásnál továbbra is szükséges egy külső réteg, hogy megóvja az élelmiszert a szennyeződésektől és hogy biztonságosan fogyasztható legyen. Könnyen előfordulhat viszont, hogy ez biológiailag nem lebomló anyagból készül. Élelmiszerbiztonsági kérdések miatt azonban nem érdemes aggódnunk. Mivel az ehető polimerek ételként és csomagolóanyagként egyaránt funkcionálnak, jó néhány előírásnak meg kell felelniük. Értelemszerűen sem mérgezőek sem szennyezőek nem lehetnek. Végül, de nem utolsósorban a fogyasztók gondolkodását is meg kellene változtatni, hogy a vásárlók nyitottan álljanak a fejlesztésekhez.

Úttörőnek lenni nem egyszerű. Egy francia vállalat olyan ehető csomagolást dobott a piacra, amely elsősorban cseppfolyós termékeket – mint amilyenek a joghurtok vagy a pohárkrémek –  von be egy növényi alapú hártyával. Ez olyan réteget képez a terméken, mint a zöldség vagy a gyümölcs héja, tehát meg lehet pucolni, meg lehet mosni. Ennek ellenére nem aratott osztatlan sikert a vásárlók körében, mivel a vevők higiéniai hiányosságoktól és fertőzésektől tartottak. Sokan ugyanis nehezen viselik, ha valami nincs becsomagolva, mert úgy gondolják, a bebugyolált termék védve van a kórokozókkal szemben. A probléma áthidalása érdekében cukornádból lebomló csomagolást készítettek, a márka joghurtjait pedig növényi alapú műanyag tartókban hozzák forgalomba. A cél persze az lenne, hogy erre se legyen szükség. A cég munkatársai most azon törik a fejüket, hogyan tudnák mindezt elérni. Két lehetőség közül választhatnak. Az egyik szerint saját márkás éttermeket hoznak létre. A másik eshetőség az, hogy olyan tökéletesre alkotják meg a terméküket, hogy a vásárló erőt vesz magán, legyőzi a csomagolásmentes termék iránti ellenszenvét, és az ízletes csemege miatt vállalja a reformkülsőt. Hogy melyik stratégia válik be, majd az idő eldönti.

A Humusz Szövetség munkatársa mindenesetre szkeptikusan áll az ehető csomagolásokhoz, hiszen ezek esetében is egyszer használatos termékekről van szó. Urbán Csilla úgy látja, viszonylag könnyen és gyorsan bomlanak le házi komposztálási körülmények között, begyűjtésükre és központi lebontásukra azonban továbbra sincs lehetőség.

„Ha csomagolásról beszélünk, nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy milyen anyagból készül, hanem hogy milyen minőségben, mennyi időre tervezik. Természetesen az egyszer használatos termékek esetében mind a fa, mind a papír, mind az üveg és fém is óriási környezeti terheléssel jár, nem csak a műanyag. Viszont ha tartós, többször használatos termékekről van szó, egy jó minőségi jellemzőkkel rendelkező, újrafeldolgozható műanyag is lehet környezetbarát.” – összegez Urbán Csilla.

Ez a cikkem a Zöld Ipar Magazin 2019 májusi számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!