Kollár-Klemencz László a Kistehén zenekar frontembereként egy januári, fergeteges koncertet követően vált a mindennapjaink részévé. A kisfiaimmal nap mint nap hallgatjuk a Bocsánatot, a Szomjas nőket és a többi Kistehén slágert. Nem volt tehát kérdés, hogy Grandpierre Atillához és Béres Alexandrához hasonlóan őt is megkérdezem, mit jelent számára a környezetvédelem.

A világsajtó a svéd klímaaktivista diáklány, Greta Thunberg nevétől hangos. Hallott már Greta  Fridays For Future mozgalmáról?

Igen, Greta Thunbergről és a világméretű megmozdulásokról egyaránt hallottam már. Örülök, hogy Magyarországon is működik egy Fridays For Future szervezet. Egyetértek azzal, hogy a demonstráló  fiatalok a klímaváltozás lassítása érdekében azonnali cselekvést követelnek egyéni szinten és a döntéshozóktól egyaránt. Kimondottan fontosnak tartom, hogy felemeljük a szavunkat a környezetvédelem érdekében.

Máshogy gondolkodnak a fiatalok és az idősebbek a környezetvédelemről?

Ez egy érdekes dolog. Biztosan van generációs különbség, de nagy kulturális eltérések is érezhetőek. Azokban az országokban például, ahol a multinacionalista-kapitalista rendszer csak pár évtizede van jelen, még nagyon gyerekcipőben jár a környezetvédelem. A rendszer érdeke a profitot hozó, bizarr fejlődés, ez viszont tönkreteszi a környezetünket. Az igazat megvallva, néhány évtizede még nem voltunk tisztában azzal, milyen káros következményei lehetnek az életmódunknak. Bár korábban is tartottak környezetvédelmi konferenciákat és  tüntetéseket,  de ezek híre nem igazán jutott el a tömegekhez, mert a média elhallgatta, nem kommunikálta ezeket. Ma már viszont évről évre komolyabban érezzük a klímaváltozást a saját bőrünkön is. Úgy látom, jelenleg politikai szinten és hozzáállásban is nagy változások előtt állunk.

Miért fontos a környezetvédelem az Ön számára?

Tulajdonképpen azért, amiért mindenki másnak is. Szeretném egészségesen látni a családom, a gyerekeim, az ő gyerekeiket, a környezetet. Az emberek csak egészséges környezetben maradhatnak egészségesek. Ha tönkretesszük a környezetet, a gyógyulást, a megújulás lehetőséget dobjuk el magunktól. Aki a környezettel szembefordul, önmagával fordul szembe.

A hétköznapok során Ön mit tesz a környezetért?

Legutóbb a feleségemmel egy szemétszedő napot szerveztünk Szentendrén, ahol tíz fiatallal megtisztítottuk a környékünkön található útszakaszt. Miután végeztünk a munkával, közösen főztünk a résztvevőkkel, tehát ez egy közösségi élmény is volt. A hétköznapok során megpróbálok tudatosan vásárolni, hogy minél kevésbé terheljem a környezetem. Nem kérek nylonzacskót, nagy kiszerelésben vásárolok joghurtot, tejfölt, hogy kevesebb hulladékot termeljek. Nem veszünk palackozott vizet, helyette szódát és csapvizet iszunk. A világ hústermelésén próbálunk enyhíteni azzal, hogy kevés húst eszünk. Amit elfogyasztunk, azt mi neveljük fel. Ennek egyrészt az az oka, hogy a farmokon brutális körülmények között tartják az állatokat, másrészt a húsipar jelentős mértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz.

A koncerteken mennyire tud környezettudatos szempontokra figyelni?

A fellépéseken az ember ki van szolgáltatva a helyszínnek, a szervezőknek, de például ekkor sem szemetelünk. Szentendre mellett, az erdőben olyan koncerteket szervezünk, amelyeknél nem használunk áramot. Ezek kimondottan olyan akusztikus koncertek, ahol visszafogottabb a környezet- és a zajterhelés.

Ön szerint min kellene sürgősen változtatni a klímaváltozás lassítása érdekében?

Azt hiszem, a legnagyobb, a legnehezebb és egyben a legfontosabb, hogy változtassunk az életmódunkon. Autó és egyéb komfortok nélkül például ma senki sem tudja elképzelni az életét. A világ fejlettebb részein az emberek ma a felfokozott fogyasztás korában élnek. Ez viszont érthetetlen és tarthatatlan. Az is, hogy ennyit utazunk. Ezek a tevékenységek közben ugyanis robbanásszerűen terhelődik a környezet. Ahhoz, hogy egy másfajta, fenntarthatóbb szemlélet kezdjen terjedni, rendszerszinten kellene változásokat bevezetni.

Ha környezetvédelmi megmozdulások kapcsán beszélgetünk, megemlíteném a Franciaországból származó Degrow mozgalmat, amelynek követői szerint az ember már évtizedekkel korábban elérte azt a fajta fejlettségi szintet, amelyben boldogan és kiegyensúlyozottan élhet. Így jelenleg teljesen felesleges és aberrált dolgok születnek. Például az elektromos készülékeket úgy alkotják meg, hogy rövid időn belül tönkremenjenek. Alapvetően a profitnövekedést kellene elkaszálni ahhoz, hogy sokkal humánusabb területek, például az egészségügy vagy a szociális ügyek fejlődhessenek. Még egyszer kihangsúlyoznám tehát, hogy rendszerszintű változásokra van szükség. Hiszek abban, hogy ezek előbb-utóbb bekövetkeznek, bár addigra valószínűleg megemelkednek a tengerszintek...

Mit üzenne az olvasóknak, mit tegyenek a klímaváltozás lassításáért?

A legfontosabb, hogy örüljenek annak, amijük van! Ne akarjanak túl sokat, csak annyit, amennyitől jól érzik magukat! A legfontosabb boldogságfaktor a szeretet és nem a dolgok felhalmozása.

Kép: Révai Sára

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Korábban már beszámoltam róla, hogy tavaly nyáron látogatásunkat tettük a Woodstock az Ugaron fesztiválon, hogy Péterfy Borival találkozhassunk. A koncert után Bori mellett Pásztor Annával is váltottunk néhány szót. A családias hangulatú fesztivált minden kisgyermekes családnak ajánlom, mert a zúzós bulik mellett emberléptékű, családias, nyugodt és meghitt környezet várja az ide látogatókat. Remélem, idén is alkalmunk lesz kilátogatni valamelyik koncertre!

Most pedig következzenek a legfrissebb infók a rendezvényről! Az Anna and the Barbies sajtóközleményét olvashatjátok ebben a cikkben.

Hello Ugar! 2019-től új névvel és új programokkal vár az Anna and the Barbies fesztiválja!

Itt vannak az első nevek a július 3-6-ig tartó ópusztaszeri kalandról!

Pásztor Anna és zenekara több szempontból is különleges színfolt a hazai könnyűzene világában, ennek egyik kitűnő példája, hogy a karakteres és mással össze nem téveszthető imidzsük mellett mindig is rendkívül közvetlen kapcsolatot ápoltak rajongótáborukkal. Az idén 15 éves formáció énekesnője nemcsak a koncerteken lép át vagányan a színpadról a közönség soraiba, de idén már hetedik alkalommal rendezi meg saját fesztiváljukat Ópusztaszeren, az Akhal Ménesen, ahol a közönséggel közösen buliznak, pihennek, szórakoznak a zenészek is. Eleinte csak egy szó szerinti rajongó-tábornak indult, ahol leghűségesebb követők közül néhányszázan töltöttek együtt a zenekarral pár napot, majd Woodstock az Ugaron néven vált országosan ismert fesztivállá további zenekarok és programok bevonásával, mely mostanra már többezres látogató szám mellett és 12 helyszínnel várja az idei fesztiválozókat.

Új név és line-up: Hello Ugar!

2019-ben megújult arculattal és minden eddiginél színesebb programokkal valósul meg az immár Hello Ugar! néven működő fesztivál Szegedtől mindössze 20 km-re egy többhektárnyi tájvédelmi területen, dús oxigénnel és illatos szalmabálákkal, miközben a hazai élőzenei szcéna élvonalbeli zenekarai állnak színpadra 4 különböző helyszínen. Idén olyan előadók lépnek fel többek között - természetesen az Anna and the Barbies mellett -, mint a Quimby, a Vad Fruttik, a 30Y, Apey vagy a Magashegyi Underground - a teljes line-up hamarosan bejelentésre kerül. Különlegesség, hogy a Puszta Nagyszínpad és a Jurta Kisszínpad mellett idén is helyet kap a Tábortűz akusztikus színpad, illetve továbbra is hangsúlyos szerepben működik a Tálentum színpad, ahol mint minden évben, idén is egyfajta tehetséggondozó programként olyan fiatal zenekarok mutatkozhatnak be, akiknek más fesztiválokon helyszín vagy szándék hiányában nincs lehetőségük megmutatni magukat. A tehetségkutató verseny győztese pedig a következő évben már a Jurta Kisszínpadon kap idősávot a koncertjéhez.

Mikrofalvak a fesztiválon

További újdonság idén, hogy a helyszínre úgynevezett mikrofalvak települnek, ahol a zene mellett további társművészetek kapnak helyet, hogy alkotói táborként valósítsanak meg workshopokat az irodalom, a cirkuszművészet, a tánc vagy a színészet területén. Minden sátor saját szakmai vezetővel rendelkezik, ahol a négy nap alatt a résztvevőknek lehetőségük nyílik arra, hogy az együttlét és kikapcsolódás mellett létre is hozzanak valamit, amelyet a fesztiválon bemutathatnak a közönségnek.

Az offline az új luxus, zöld megoldások a pusztában

Az Ugar már évek óta büszkén hirdeti offline filozófiáját, mellyel négy napra kiszakadhatunk a mindennapok digitális hajtásából, hogy a saját meztelen talpunkkal és teljes testünkkel élhessük át a természet közelségét, miközben 100%-osan tiszta zenét hallgatunk. A szervezők számára kiemelten fontos, hogy a fesztiválozók ne lefáradva, hanem feltöltődve térjenek haza az Ugarról, a fülük ne csengjen a sok egymásra szóló zajtól, hanem egyszerre csak egy helyszínen zajló koncertek/bulik mellett tudják élvezni a programokat.

Néhány éve bevezették a “no more selfie” zónát és a telefonparkolót is, ahová akár egész napra megőrzőbe adhatjuk telefonunkat, hogy ténylegesen beleszakadjunk a nyári fesztivál élménybe - cserébe néhány apró jutalomért.

Mindezek mellett a környezetbarát megoldásokra is odafigyelnek az Ugaron, a WWF-fel együttműködésben igyekeznek a lehető legzöldebb megoldásokat kínálni az ideérkezőknek, legyen szó energiatakarékosságról, hulladékkezelésről, egészséges “hazai” ételekről vagy akár az idén először megnyíló kutyapanzióról a fesztivál területén.

Jegyek és szállásinfó

A Ménes területén faházakban, jurtákban és sátrakban tudnak megszállni a fesztiválozók, illetve lakókocsinak is bérelhetnek helyet maguknak. Emellett Ópusztaszeren és Szegeden is várják panziók és szállodák az idelátogatókat. Az early bird heti- és napijegyeket sátorhellyel is meg tudja vásárolni a közönség, itt: http://woodstockazugaron.hu/

Kép: Ambrus László (Facebook/Pásztor Anna)

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Februárban sem tétlenkedtem. Számos téma került terítékre a Life.hu oldalán. Ilyen volt az adatvédelem, a pályaválasztás, a Valentin-nap, a házasulási kedv csökkenése, a pénzügyi tudatosság, a láthatatlan munka, az egyedülálló anyák társkereső nehézségei.

Személyes adatok nyomában, avagy az internet veszélyes oldala

"Online rendelés, közösségi média, hírlevelek. Észre sem vesszük, hány helyen adjuk meg személyes adatainkat. De hová vezethet, ha túl sok információt osztunk meg az életünkről, ha felelőtlenül bánunk az adatainkkal? Kihez fordulhatunk segítségért? Kérdéseimre dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke adta meg a válaszokat."

Így segítsd gyermeked pályaválasztását - Szülői támogatás és a továbbtanulás

"Tizennyolc évesen, az érettségi küszöbén sokan nem tudják eldönteni, milyen munka lenne számukra ideális. Aki továbbtanuláson töri a fejét, annak ideje végiggondolnia, mely intézmény mellett döntsön, hiszen február 15-én jár le a felsőoktatási jelentkezés határideje. Hogyan segíthetjük szülőként gyermekünk pályaválasztását? Cikkünkben erre mutatunk néhány példát." --- Tavaly úgy éreztem, én magam sem tudom, mi szeretnék lenni,és komoly dilemmáim voltak. Most viszont egyre jobban tisztul a kép, szerintem ti is tudjátok, merre tartok.

Valentin-napi ajándékok a környezettudatosság jegyében

"Mikor a fenyőágak és a csengettyűk a szívecskéknek adják át a helyüket az üzletek kirakataiban, már tudjuk, hogy nyakunkon a Valentin-nap. Ha nem döntöttél még, mivel lepd meg a szerelmedet, és az ajándékozás során környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vennél, összeállításunkban te is találsz kedvedre való megoldást." --- Korábban már foglalkoztam a Valentin-nappal. Akkor azokra fókuszáltam, akiknek magányosan kell tölteniük a szerelmesek ünnepét, most a környezettudatos ajándékozás kapott hangsúlyos szerepet.

Fiatalok és a net - Kampány a tudatos internethasználatért

"A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Online parák néven indított kampányt. A szervezők vloggerek segítségével szeretnék felhívni a kamaszok figyelmét a tudatosabb internethasználatra. A részletekről Katona Gergellyel, az NMHH osztályvezetőjével beszélgettem." --- Az első, NMHH-s sajtótájékoztatómról tavaly nyáron már beszámoltam itt a blogon. Ha kedvetek van, olvassatok bele, hogyan közlekedtem Budapesten.

Holtomiglan-holtodiglan - Vonzóbb a vadházasság, mint a menyegző

"Februárban a Valentin-nap és a Házasság Hete rendezvénysorozat a szerelmesek és a házasulandók felé irányítja a figyelmet. Az aktuális tendenciák viszont azt mutatják, hogy a házasság hivatalos formája helyett egyre többen választják az együtt- vagy a különélést. Vajon miért vonzóbb a vadházasság vagy a szinglilét, mint a menyegző?"

Randevú gyerekkel a zsebben - Egyedülálló anyák és a társkeresés

"A társkeresés és a randizás senkinek sem egyszerű. Az emberek gyorsan vonnak le messzemenő következtetéseket a másikról, így sokszor nem jut lehetőség arra, hogy jobban megismerhessék egymást. Ráadásul sok dolognak kell ahhoz klappolnia, hogy két ember el tudja képzelni a közös jövőjét. Főleg akkor, ha egyedülálló anyaként kell szembenézni a párkeresés nehézségeivel."

A pénzügyi tudatosság kialakításában döntő szerepe van a szülői példamutatásnak

"A nagybetűs élet elválaszthatatlan része, hogy megtanuljunk tudatosan bánni a pénzzel. Ahhoz, hogy felnőttként felelős pénzügyi döntéseket hozhassunk, már gyerekkorban érdemes hangsúlyt fektetni a pénzügyi nevelésre. Hogyan fogjunk hozzá?"

Láthatatlan munka, amiért se pénz, se megbecsülés nem jár

"Te is úgy érzed időnként, hogy az otthonod nem feltétlenül a pihenés helyszíne, mert a mosogatóban tornyosuló szennyes edények vagy a porcicák látványa folyamatos teendőket jelentenek számodra? Ha a válaszod igen, ne keseredj el, mert nem vagy egyedül! A láthatatlan munka elválaszthatatlan része a mindennapjainknak."

Neked melyik cikk nyerte el legjobban a tetszésed? Én az interjúkat élveztem legjobban.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!Minden jog fenntartva!

Úgy gondoltam, Béres Alexandra harmonikus személyiségéhez közel áll a természet, a természeti értékek védelmének fontossága. Nem csalódtam. Alexandra örömmel adott interjút, hogy a környezetvédelem és a Fridays For Future klímatüntetések fontosságáról beszéljen.

Greta Thunberg, 16 esztendős svéd klímaaktivista egyszemélyes iskolasztrájkot kezdett tavaly augusztusban, hogy a döntéshozók figyelmét a klímaváltozásra irányítsa. Magányos demonstrációi hatására március 15-én világszerte közel kétmillióan vonultak az utcákra, hogy a klímaváltozás lassításáért tüntessenek. Mi a véleményed a demonstráló diákokról?

Nagyon örültem a megkeresésnek, mert ez egy olyan téma, amiről beszélnünk kell. Hallottam már Greta Thunbergről és a mozgalmáról, szívesen adom a nevem egy olyan kezdeményezéshez, amely környezetvédelmi célokat szolgál. Azt tapasztalom, manapság egyre kevesebben állnak ki azokért az ügyekért, amikben hisznek. Ezért nagyon tetszik, hogy a diákok – akik ösztönösebbek, hevesebbek, vehemensebbek még, mint a felnőttek – tesznek is a változásokért. Az én munkámat tekintve például azt látom, sokan beszélnek a fogyásról, de sokkal kevesebben tesznek érte. Én viszont abban hiszek, hogy tettekkel bármit el lehet érni.

Miért fontos számodra a környezetvédelem ?

Egyrészt szeretem a szépet, a harmóniát. Van bennem egyfajta jóérzés a világ és a környezet rendezettsége, tisztasága felé. Másrészt úgy gondolom, a saját kis életünkből időnként ki kell tekintenünk, hogy a nagyobb összefüggéseket is meglássuk, hiszen felelősséggel tartozunk a bolygó iránt, amit használunk. Ha nyitott szemmel járunk, mindig találunk módot és lehetőséget, hogy óvjuk a környezetünket.

Milyen területen lenne sürgető a változás szerinted?

Talán a levegőszennyezettség csökkentése a legégetőbb probléma. Ez valamilyen szinten állami feladat. Emellett el kellene kerülni, hogy az óceánokat ellepje a műanyag hulladék. A mindennapok során mindannyian törekedhetünk arra, hogy ezt az anyagot kiiktassuk az életünkből.

Te hogyan próbálsz odafigyelni a természeti értékek megóvására?

A saját kis mikrokörnyezetemben minden nap igyekszem tenni a tiszta és egészséges bolygóért: szelektíven gyűjtöm a hulladékot, műanyag helyett üveg palackot választok, a vásárlások során is kerülöm a műanyagot. Sok jótékony szervezet munkájában veszek részt, például az Unicef bajnoka vagyok. Ezek az egyesületek nem kimondottan a környezetvédelem ügyét szolgálják, hanem elsősorban embereken próbálnak segíteni. A két terület viszont nem választható el egymástól.

Anyaként milyen hétköznapi, apró rutinok elsajátítására tanítod a gyermekeid?

Sokat beszélgetünk a szelektív hulladékkezelésről, a műanyagok problémájáról, többször elmondom nekik, hogy ne szemeteljenek, mindig zárják el a csapot, ne pazarolják a vizet akkor sem, ha zuhanyoznak, akkor sem, ha fogat mosnak. Ezek csak apróságok, amiket mindenki könnyen megvalósíthat. Ennél jóval nagyobb dolog, amit a diákok tesznek.

Mit üzennél az olvasóknak és a klímatüntetések szervezőinek?

Az olvasókat szeretném arra sarkallni, hogy csatlakozzanak a Fridays For Future mozgalmak klímatüntetéseihez és hallassák a hangjukat! A szervezőknek pedig azt üzenném, tartsanak ki, mert ez egy hosszú és fáradtságos küzdelem. Amikor olyan ajtókat döngetnek, ahol visszautasítást kapnak, akkor is menjenek tovább az úton!

Kép: Boros Ferenc

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Március 15-én kokárdát tűztem a szívem fölé, és a családommal elindultunk Budapestre, hogy részt vegyünk a Fridays For Future Magyarország klímatüntetésén. Igen, indultunk, így, többes számban: a kisfiainkat is vittük, ugyanis az ő jövőjük is a tét.

Nemzeti ünnepünkkel egy napon, március 15-én megmozdult a Föld, ez pedig egyetlen embernek, a tizenhat esztendős Greta Thunberg svéd klímaaktivistának köszönhető. Egyszemélyes iskolasztrájkjából olyan mozgalom nőtte ki magát, amely követői az összes kontinensen síkra szálltak a klímaváltozás lassításáért.Világszerte közel kétmillió diák tüntetett ezen a napon a jövőjéért és a klímaváltozás lassításáért.

A demonstráció előtt néhány nappal már nagyon izgultam, mivel még soha nem jártam ilyen rendezvényen. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy a saját biztonságuk érdekében talán nem kellene vinnünk a gyermekeinket, hiszen Pesten, egy nemzeti ünnepen bármilyen megmozdulás könnyen eldurvulhat. Az aggodalmam végül átadta a helyet az aktív tenni akarásnak. Napjában többször, buzgón olvastam a legfrissebb infókat az eseményről, amely fővárosunkban fiatalokat, idősebbeket egyaránt az utcára hajtott.

A nagy napra készülvén gondolkodtam, vajon milyen követelés lenne releváns a transzparensünkön. Az indulás előtti napon egy használt karton dobozunk egyik oldalára festettem a számomra legfontosabb üzenetet: "Stop climate change", azaz állítsuk meg a klímaváltozást.

Mivel két kisgyerekkel meglehetősen körülményes lett volna busszal, vonattal az utazás, kocsival mentünk. (Mea culpa!) Az autónkat Pest egyik külső kerületében, egy P+R parkolóban hagytuk. Napijegyet vettünk, és metróval közelítettük meg a helyszínt, vagyis a Batthyány teret. A metróból felérve hangos dobolás ütötte meg a fülem. Néhány külföldi nő dobolt a pár száz fős tömegben. Először annyira megilletődtem, hogy a családommal az ellenkező irányba indultam. A tipikus budapesti látnivalók megmutogatása után összeszedtem a bátorságom, és az egyik kezemmel a kartonpapírom, a másikkal a kisfiam kezét fogva bementünk a tömegbe. Gyorsan összeszedtem magam annyira, hogy fel merjem emelni a kis táblám. (Akik ismernek, tudják, milyen nehezen tudok véleményt nyilvánítani, ezért nagy szó, hogy ezt megtettem.) A többi tüntető tábláját olvasgattam. Megnyugodtam, amikor megláttam, hogy valaki egy pizzás dobozra fogalmazta meg a követeléseit, hiszen előző nap még azon aggódtam, mennyire lesz "trendi" az én kartonom. Úgy érzem, nem lógtam ki a sorból.

Körülbelül fél órát tudtam a tüntetésen tölteni. Ez idő alatt a kisfiaimra a férjem vigyázott, én pedig felírtam egy - egyik felén már használt - kis papírdarabra, hogy miért is választottam ezt a programot március 15-re. Ha jól emlékszem, valami olyasmit írtam, hogy "Nincs most ennél sürgetőbb feladat." A főszervezők - akik egyébként egyetemisták, és akikkel körülbelül egy héttel a nagy világdemonstráció előtt vettem fel a kapcsolatot egy cikk kedvéért - arra kérték a résztvevőket, hogy fogják meg egymás kezét, és szimbolizálják ezzel, hogy közös erővel nagy eredményeket tudnak elérni. Ezután a jelenlévők felszólalhattak, megoszthatták a néhány száz fős tömeggel a gondolataikat. Az esemény érzelmi csúcspontja az volt, amikor egy tizenegy éves kislány magához ragadta a mikrofont, és elmondta, mennyire aggasztja a bolygónk sorsa, és hat éves kora óta környezetvédő akar lenni. A könnyeimmel küszködtem, miközben ezt a bátor kiskamaszt hallgattam. Én nem mertem felszólalni, ő igen. És milyen fontos dolgokról beszélt!

Amikor a tömeg az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz indult, nem követtem őket. A családommal villamosra szálltunk, és a Budai Vár felé vettük az irányt. A bazársoron nézelődtünk, megmutattam a kisfiaimnak néhány turisztikai látványosságot, majd jó pár villamos- és metrómegálló után visszaértünk a kocsinkhoz.

Szép, napos időt fogtunk ki, jót kirándultunk, a metrózás igazi élmény volt a gyermekeimnek, jól éreztük magunkat. Én pedig büszke vagyok, hogy vettük magunknak a fáradtságot, és egy - mindannyiunkat érintő - igazán lényeges ügy mellé álltunk, fölemeltük a szavunkat, hogy a döntéshozók és az egyének egyaránt kezdjenek el azonnal tenni azért, hogy a gyermekeinknek maradjon tiszta ivóvíz, levegő és termőtalaj. Mi lehet ennél fontosabb?

Te mit teszel a fenntarthatóbb, tisztább jövőért? Te kinek akarod megőrizni a létfontosságú édesvizet és a levegőt?

A mindennapok során alkalmazható apró praktikákért olvass bele korábbi írásaimba!

Tóth Andi (Háztartásom hulladék nélkül) így csinálja.

Kump Edina egy hónap alatt egy öklömnyi szemetet termel.

Bea Johnson és négytagú családja egy év alatt egy befőttes üvegnyi szemetet termel.

A blog Környezet rovatában többek között a vízfogyasztás csökkentéséhez is találsz ötleteket, Mengyán Eszter egy interjúban a fenntartható divatról mesélt nekem, sőt az ételpazarlás környezetszennyező voltáról is találsz infókat.

Kép: saját és Nyitray Dániel/ Greenpeace

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A Humusz Szövetség huszonnegyedik éve dolgozik azért, hogy minél több embernek mutasson mintát egy környezettudatos, hulladékszegény életmód kialakításához. A szövetség tagjai a tavalyi évben sem tétlenkedtek.  Az elért eredményekről, tervekről, valamint a magyarországi és az uniós hulladékgazdálkodás gyakorlatáról Merza Péterrel, a Humusz Szövetség oktatási programvezetőjével beszélgettünk.

Milyen sikereket értek el 2018-ban?

A tavalyi év során számos rendezvényen volt alakalmunk megjelenni, hulladékos szemléletformáló játékainkkal, előadásokkal népszerűsítettük a nulla hulladékos életmódot.
A tavalyi év tavaszának nagy programja volt a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával megvalósított NuHu Bagoly Klub, aminek célja a pedagógusok hulladékos szemléletformálása volt. Az online kommunikáció területén két nagy kampányunk valósult meg: a Márciusi Műanyag Böjt, valamint az Adventi Zöld Kalendárium. A nemzetközi hálózattól júniusban átvett és magyar felirattal ellátott „Zero Waste Revolution” kampányvideó számunkra is meglepő eléréseket produkált a neten. Nemzetközi szinten is aktívak voltunk: részt vettünk a Zero Waste Europe éves találkozóján Brüsszelben, Visegrádi projektünk keretében Örményországban tartottunk előadásokat komposztálás témájában, Londonban részt vettünk az ötödik nemzetközi betétdíj találkozón.

Magyarország milyen sikereket mondhat magáénak? Kevesebb hulladékot termeltünk, mint a korábbi években?

Mivel a környezeti adatok monitorozása egy lassú és összetett folyamat, a tavalyi évről nem tudok még nyilatkozni. Jellemzően a tárgyévet követő év végén állnak rendelkezésre az első adatok. Az Európai Unió átfogó környezeti jelentése például csak ötévente jelenik meg, legutóbb 2015-ben adták ki. Ilyen módon a 2018-as változásokról még nagyon korai beszélni. A 2016-os év adatai viszont már rendelkezésünkre állnak. A KSH felmérése alapján a kezelt települési hulladék Magyarországon 3734 ezer tonna volt. Ez azt jelenti, hogy egy főre éves szinten kb. 373,4 kg települési hulladék jut. Ehhez még gondoljuk hozzá az ipari hulladékot (5818 ezer tonna/ év), az építési-bontási hulladékot (4718 ezer tonna/ év), a veszélyes hulladékot (551 ezer tonna/ év), a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékot (645 ezer tonna/ év). Mindez egy főre vetítve durván 1,5 tonna/ év/ fő, ha Magyarország lakosságát 10 millió főnek számoljuk az egyszerűség kedvéért. Az Eurostat adatai szerint ugyanez az EU-ra vetítve 5 tonna/ év/ fő.

Mennyi hulladékot gyűjtöttünk szelektíven?

Magyarországon sajnos még mindig a hulladéklerakás a legjellemzőbb hulladékkezelési mód. A települési hulladékunk közel kétharmadát (57%) lerakóban helyezzük el. Ez közvetlenül károsítja a levegő minőségét, közvetve veszélyes a talaj, a vizek élővilágára és ezáltal az emberre is. Az Európai Bizottság 2017-es beszámolója szerint a lerakásra vonatkozó EU-s átlag ezzel szemben 72%. A KSH 2015-ös adatai alapján Magyarországon a szelektíven gyűjtött lakossági hulladék aránya jelenleg mintegy 30%-ra becsülhető, de fontos hozzátenni, hogy ez még nem jelenti azt, hogy ez mind újrahasznosításra került.

Sikerült csökkenteni az egyszer használatos, illetve a műanyag termékek számát?
Azt látjuk, hogy elindult egy folyamat a lakossági hulladék csökkentésére. A társadalom egyre szélesebb rétege válik érzékennyé az egyszer használatos műanyagok okozta környezetterhelésre. Még messze vagyunk a kívánt állapottól, de az biztos, hogy megnőtt a kereslet az alternatív megoldások iránt. Egyelőre főleg a városi középosztályban tapasztalható nagyobb érdeklődés a műanyagmentes megoldásokra. Budapesten már több csomagolásmentes bolt is található, a vendéglátóhelyek között is kialakult egyfajta „verseny” a fenntartható, környezetbarát „címke” elnyeréséért.

Melyek a legégetőbb feladatai Magyarországnak 2019-ben a környezetvédelem területén?
Az uniós hulladékgazdálkodási rendelet értelmében növelni kell az újrahasznosítható anyagok (papír, üveg, fém, műanyagok) hulladékként való visszagyűjtését és újrafeldolgozásra való előkészítését. A 2020-ra előirányzott 50%-os újrahasznosítási arány eléréséhez meg kell tenni a szükséges lépéseket és erőfeszítéseket, mert ez az arány Magyarországon 2014-ben csupán 31% volt. Itt is érdemes megjegyezni, hogy az újrahasznosítási arányba a hulladékhierarchia elvei szerint az energetikai hasznosítás (hulladékégetés) adatait belevenni szakmailag kifogásolható.

A Humusz Szövetség milyen célokat fogalmazott meg az idei évre?

Kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani a közösségi programokra. Az idei évben energiát szeretnénk fektetni a Nulla Hulladék Hálózat felélesztésébe. Szeretnénk bővíteni az önkéntes csapatunkat, idén is várjuk szakmai gyakornokok jelentkezését. Az egyre növekvő érdeklődésre való tekintettel megújítjuk oktatási programunkat és egy új, szemléletformálást segítő pedagógusképzést is hirdetünk. 

Kép: humusz.hu (portré) és unsplash.com

Ez a cikkem a Zöld Ipar Magazin január-februári számában jelent meg.

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Tavaly év végén jelent meg Vass Virág legújabb regénye. Az örökké rövid története főszereplője Kardos Sára, aki a rendszerváltás előtti években fantasztikus és egyben tragikus modellkarriert futott be. A valóságot és a fikciót ötvöző regény megírásához három év kellett, így nem véletlen, hogy Virágot elsősorban az alkotás folyamatáról kérdeztem.

A regényben az egykori topmodell, Lantos Piroska életének főbb eseményei elevenednek meg. Mi vonzott ebben a történetben?

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a történetek megtalálnak engem. Például egy karakter ott nyüzsög a fejemben vagy valakinek a története foglalkoztat. Ez történt ebben az esetben is. Annyi személyes inspirációm volt, hogy kislányként találkoztam Lantos Piroskával, mert édesanyám az Ez a Divat szerkesztőségében dolgozott, így volt róla egy személyes benyomásom, volt egy plusz érzelmi töltet. Miközben Lantos Piroska hihetetlen modellkarriert futott be, nagyon megrázó női sors volt az övé. Azt hittem, valaki előbb-utóbb regényt ír az életéről, de nem így történt. Egy novellát írt a bűnesetről Ungvári Tamás, de senki sem dolgozta fel magát az életutat. Elkezdtem kutatni a történetét, mert azt éreztem, sok regénybeillő motívum van benne, például a kitörés, a szabadság, az elvágyódás, a szépség és annak mulandósága. Végül mégsem az ő történetét írtam meg.

Mi volt ennek az oka?

Ez egy tragikus sors, amely harmincöt évvel ezelőtt egy bűnüggyel végződött, amely körül sok kérdőjel maradt, amit ennyi idő távlatából már nem lehet kinyomozni. Azt gondoltam, emiatt a fikció irányába kell tolnom a történetet. Másrészt pedig nem dokumentarista művet akartam írni, hiszen az én műfajom a regény. Ezért azt az utat választottam, hogy a történetéből kiindulva inkább fikciót írok.

Miközben a regényt olvastam, végig azt szerettem volna tudni, vajon valóban megtörténtek-e az adott események a főszereplővel. Meg lehet mondani pontosan, hogy milyen arányban van jelen a  fikció a műben?

Ez maradjon az én titkom! Még ha történelmi vagy közéleti szereplő sorsát dolgozza is fel az író, rengeteg olyan hézag van, amit a képzeletével kell kitöltenie, hiszen nem volt a szereplő mellett, amikor osztálykirándulásra vagy divatbemutatóra készült. A gyerekkori és párkapcsolati részekre csak következtetni tud az alapján, hogy mi illik bele egy ilyen életútba és mi következhet egy ilyen személyiségből. Én csak kiindulópontnak használtam ezt az életutat, és igyekeztem olyan elemekkel kiegészíteni a cselekményt, amelyek teljesen logikusan illeszkednek a történetbe. Mindent lekutattam azért, hogy ne írjak le olyat, ami nem történhetett meg. Az internet és a levéltárak mellett olyan emberek beszámolóit is felhasználtam, akik ismerték a regény inspiráló alakját, Lantos Piroskát. Mivel legenda lett belőle, mindenki mást emelt ki a személyiségéből. Mindenki más narratívában beszél és másfajta hőst farag, akár saját magából is. Próbáltam azokat a közös elemeket megragadni, amelyek minden beszámolóban visszatértek.

Hogyan nézett ki egy napod, miközben a regényt írtad?

Miközben a Nők Lapjánál teljes erőbedobással végeztem a munkám, próbáltam lekutatni ezt a történetet. Maga a regényírás nettó időben hat hónapig tartott. Ez egy ötszáz oldalas könyv, amit három kéziratban írtam meg, három drafttal dolgoztam. A hétvégéim, a szabadságom és az estéim szántam rá. A végén már napi tíz-tizenkét órában semmi mást nem csináltam, csak a regényt írtam a hét hét napján. Próbáltam szigorú napirendet tartani. Reggel fél órát sportoltam, hogy bírja a hátam a sok ülést. Három részre osztottam a napot. Az első egy délelőtti műszak volt, aztán dolgoztam estig, utána pedig nyolctól éjjel kettőig. Szinte folyamatosan a gép előtt ültem. Valaki jól bírja ezt, én bevallom, elfáradtam, mire a végére értem.

Miért volt három kézirat?

Hárommal szoktam dolgozni. Az elsőben még csak vázlatosan sejlik fel a történet. Olyan kérdésekre keresem a választ, hogy ki az én szereplőm, honnan indul, hova tart. Akkor még hagyom csapongani magam és kevésbé kapcsol be a szerkesztői mód. Ebből egy csapnivaló kézirat szokott születni. A másodikban már tudatosan ügyelek arra, hogy minden karakterrel az történjen, amit akartam. A gyengébb figurákon, valamint a dialógusok és a leíró részek arányán igyekszem javítani. A harmadik draft a szerkesztésről és a javításról szól, amikor már magukra a mondatokra vagy a dialógus ritmusára, vagyis az apró kis nüanszokra figyelek.

Melyik szereplő volt a kedvenced?

Lehet, hogy van olyan író, aki különbséget tud tenni a szereplői között. Én nem tudok. Igyekszem felülről és nagyon tárgyilagosan nézni a történetre. Mindig arra koncentrálok, akit éppen írok. Minden szereplő a saját igazában hisz. Ettől működik a regény. A saját nézőpontjából lép és cselekszik. Az adja a történetet, amikor ezek összeütköznek. Amikor az egyik szereplő dialógusait vagy a lépéseit írom, az a fontos, hogy teljesen az ő fejével gondolkodjak. Mivel mindegyikük bőrébe belebújtam, mindegyikkel kénytelen voltam azonosulni.

Mik a terveid? Számíthatunk a közeljövőben új regényre?

Munka mellett regényt írni nem egyszerű. Amikor regényt írok, hol az újságíró énem nyugtalan, mert kimaradnak munkák, hol a családommal együtt töltött idő hiányzik. Amikor egy regény végére érek és azt mondom, soha többé nem akarok regényt írni, az írói énem kezd el nyugtalankodni. Mert olyan jó érzés a nulláról, egy üres papírról elindulni, és aztán eljutni a harmadik kézirat ötszázadik oldaláig és közben megteremteni egy világot! Könnyű erre rászokni és nehéz e nélkül élni. Természetesen megvan a következő könyv témája, amely szintén egy megtörtént eset alapján fog készülni. Ez is nagyon izgalmas területre visz majd. A gond az, hogy a nap csak huszonnégy órából áll.

Kép: Csibi Szilvia

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Egy cikkem a január-februári Zöld Ipar Magazinból

Év elején akaratlanul is számvetést készítünk az előző esztendőről. Ebben a lapszámban mi is így tettünk. Az Országos Meteorológiai Szolgálat, a WWF Magyarország és a Greenpeace munkatársaival idéztük fel a tavalyi év időjárási anomáliáit, a környezetvédelem globális és hazai problémáit, továbbá megfogalmaztuk az idei év legsürgetőbb feladatait.

A klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok egyre gyakrabban kapnak szerepet személyes és nyilvános megszólalásainkban. Az időjárásról mindenkinek van véleménye, hiszen az aszályos nyarakat és a zimankós teleket egyaránt a saját bőrünkön érezzük. De hogyan is alakult a tavalyi évben hazánk időjárása? Valóban a szokásostól eltérő értékeket mértünk? A választ Gaál Árontól, az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológus osztályvezetőjétől kapjuk meg.

Csapadék szempontjából milyen évet tudhatunk magunk mögött?

A csapadékösszeg 2018-ban a sokéves átlagnak megfelelően alakult, de az eloszlása nem volt egyenletes. A február és a március jóval csapadékosabb volt, mint az átlag. Áprilisban viszont jelentős csapadékhiány mutatkozott. A mérések kezdete, vagyis 1901 óta március a harmadik legcsapadékosabb hónap volt, április pedig a hatodik legszárazabb. Nyáron is eléggé szélsőségesen alakult mind térben mind időben a csapadék eloszlása. Ekkor már záporok, zivatarok formájában hullott csapadék, országos eső gyakorlatilag nem volt. A június a sokéves átlaghoz képest csapadékosabb volt. A hevesebb esőzések során több településen is a szokásos havi csapadékmennyiségek többszöröse hullott egyetlen nap alatt, a legnagyobb napi csapadékösszeget Bánkúton mérték: június 10-én 173 mm esett. Ezzel együtt az északkeleti országrészben jelentős csapadékhiány alakult ki augusztusra. Ezt követően az átlagosnak megfelelő csapadékösszegű, valamint az átlagosnál szárazabb hónapok váltották egymást az év végéig. Az október volt jóval szárazabb, mint a szokásos, ekkor az átlagos mennyiségnek csupán negyvenegy százaléka esett le.

Hogyan alakultak a hőmérsékleti mérések adatai?

A mérések kezdete, vagyis 1901 óta a tavalyi év volt a legmelegebb, az előzetes értékelések szerint az éves középhőmérséklet 11,99 C˚ volt. Viszonyításképpen a második legmelegebbet 2014-ben regisztrálták, akkor 11,93 C˚-ot ért el az országos átlagos középhőmérséklet. Ezek valójában elenyésző különbségek. Figyelemre méltó viszont, hogy a legmelegebb évek top 10-es listáján a 2000-es évek előtti időszakból mindössze két év szerepel, 1934 és 1994, a legmelegebb évek nagyobb részét tehát a 2000 utáni években mértük. 2018-ban csak februárban és márciusban volt hidegebb az idő, mint a szokásos, a többi hónapban magasabban alakult a hőmérséklet, ezek közül is kiemelkedett az április, amikor 4,6 fokkal volt melegebb, mint az átlagos. A nyár összességében a 7. legmelegebbnek adódott, de ezzel együtt tavaly 36,6 C˚ volt a legmagasabb hőmérséklet hazánkban, két napon is Budakalászon mérték ezt az értéket: július 29-én és augusztus 9-én.

Mennyire mutatkoztak meg klímaváltozásra utaló jelenségek időjárásunkban?

Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni.A tavalyi év időjárása akár klímaváltozás és emberi tevékenység nélkül is bekövetkezhetett volna a légkörben. Nehéz kimutatni, mennyire köthető az emberi tevékenységhez egy-egy időjárási anomália. Sok tényező befolyásolja például, hogy a légáramlások milyen irányúak, milyen erősségűek. Az ugyanis, hogy milyen időjárás alakul ki nálunk, alapvetően attól függ, hogy honnan érkezik hozzánk a levegő. Magyarország három éghajlati öv határán helyezkedik el. Ha délről érkezik hozzánk tartósan a levegő, extrém meleg időjárásnak nézhetünk elébe. Ugyanakkor kialakulhat extrém ideig tartó északi áramlás is, ami sokkal hidegebb időjárást hoz magával. Az, hogy ezek a légáramlások milyen irányúak és milyen erősségűek, elsősorban attól függ, hogy az Északi-sarkvidék és az Egyenlítő között milyen hőmérséklet és légnyomáskülönbség van. Ezekben évről évre megjelennek bizonyos anomáliák. Kétségkívül kijelenthetjük, hogy az Északi-sarkvidék alatt található jégtakaró és az ezzel kapcsolatos légköri állapothatározók nagymértékben megváltoztak a klímaváltozással összefüggően, a mérések, megfigyelések mind ezt mutatják. És még egy nagyon elgondolkodtató adat, amit már korábban is említettem: méréseink szerint az első 10 legmelegebb középhőmérsékletű év közül mindössze kettő nem a 2000-es évek után született.

Bár távoli vidékek problémájának tűnhet az óceánokban lebegő műanyag hulladék, mégis hatással van az egész emberi fajra. A mikroműanyagok észrevétlenül szivárognak be táplálékláncunkba és ezáltal a mi szervezetünkbe is. Antal Alexával, a WWF Magyarország kommunikációs vezetőjével bolygónk élővizeinek műanyagszennyezettségéről beszélgettünk.

 „Évente 10-13 millió tonna műanyag hulladék végzi az óceánokban, ahol már becslések szerint 150 millió tonna műanyag található” – kezdi a szakértő. Ezek 90%-a tíz folyóból származik. A tíz folyóból nyolc Ázsiában található. A folyókban két dolog minden esetben közös. Az egyik az, hogy a környező régiókban magas a populáció száma, ezáltal a keletkezett hulladék mennyisége, másrészt ezeken a vidékeken finoman szólva sem mondható ideálisnak a hulladékkezelés. Számszerűsítve a Csendes-óceánban 1174 tonna, az Atlantiban 692 tonna, az Indiaiban 591 tonna, a Földközi-tengerben 231 tonna műanyag hulladék található.

„A WWF 2018-as jelentése arra hívja fel a figyelmet, hogy a Földközi-tenger egyfajta műanyaggyűjtővé vált, a mikroműanyag-szennyezés pedig rekordszinteket ért el. Ez nagymértékben veszélyezteti a tengerek élővilágát és az emberek egészségét. Napjainkban a Földközi-tengerben úszó, illetve a partokon összegyűlő hulladék 60-95%-a műanyag. A nyári hónapokban, amikor a turisták elözönlik ezeket a vidékeket, 40%-kal nő a hulladék mennyisége. A Földközi-tenger a világ vizeinek mindössze 1%-át teszi ki, de az összes mikroműanyag 7%-át tartalmazza. Négyzetkilométerenként 1,25 millió műanyag részecske található benne, ez a koncentráció négyszer magasabb, mint a csendes-óceáni műanyagszigeten” – folytatja Antal Alexa. A tömegturizmus és a nem megfelelő hulladékkezelési eljárások tehát drámai hatással vannak erre a régióra. Emiatt hosszútávon a Földközi-tenger partjának kedvelt üdülőhelyei veszíthetnek népszerűségükből és csökkenhet az igény az itt halászott tengeri halakra. Ennek káros hatása lehet az itt élő közösségekre, akiknek az élete jelentősen függ a turizmusból és a halászatból származó bevételektől.

A kép mégsem olyan elkeserítő, mint az első ránézésre tűnik. Számos fontos kezdeményezés igyekszik javítani az óceánok állapotán. Ilyen például az óceánokat a hulladéktól megtisztító The Ocean Cleanup Project vagy a 4Ocean. A REV Ocean nevű kutató- és expedíciós hajó szintén műanyagokat gyűjt.

Ha környezetvédelemről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a legismertebb zöld szervezetet, amely ötvenöt országban küzd a talaj, a vizek, a levegő tisztaságáért. A Greenpeace kampányfelelősei – Perger András, Rodics Katalin és Simon Gergely – a szervezet 2018-as eredményeiről és sürgető feladatokról számoltak be nekünk.

Milyen sikereket értek el 2018-ban?

Simon Gergely: Több eredményt is magunkénak mondhatunk. Csak hogy néhányat említsek, az egyszer használatos műanyag zacskók betiltását célzó petíciónkat több, mint 150 ezer ember támogatta. Harmincnégy ezren írták alá a háztartási napenergia használatának megkönnyítését célzó petíciónkat. Kampányt indítottunk azért, hogy kerüljön minél nagyobb arányban káros vegyszerektől mentes bioélelmiszer az óvodai és iskolai menzákra, és felhívtuk az emberek figyelmét arra, hogy klímavédelmi szempontból is számít, hogy mit eszünk. Kiharcoltuk partnereinkkel, hogy a méhgyilkos neonikotinoid rovarölőszereket végérvényesen betiltsák  az Európai Unióban.

A tavalyi évben sok szó esett a méhekről. Változott Magyarországon a biodiverzitás mértéke 2018-ban?

Rodics Katalin: A biodiverzitás állapotáról általánosságban elmondható, hogy fokozatosan romlik hazánk természeti környezete, a levegő, a vizek és a talaj szennyezése miatt. Egyre több úgynevezett  invazív, tájidegen, agresszív özönfaj terjed el az élőhelyeken, amelyek visszaszorítása alapvető fontosságú lenne annak érdekében, hogy megőrizzük a hazánkban őshonos növény- és állatfajokat. Egyértelműen látható az a folyamat is, hogy a növényvédő szerek túlzott mértékű használata miatt az összes gerinces faj – halak, kétéltűek, madarak, kisemlősök – állománya évről évre csökken, nemcsak hazánkban, hanem egész Európában.

Országos és uniós szinten milyen törvényi módosítások történtek tavaly?

Simon Gergely: Uniós szinten elfogadtak egy olyan irányelvet (SUP irányelv), amely végre valós megelőző intézkedéseket és tilalmakat tartalmaz, még ha nem is minden tekintetben olyan szigorú, mint vártuk, például későbbre tolja a 90%-os PET újrahasznosítási kötelezettséget. Az azonban látható belőle, hogy a döntéshozók is felismerték,  hogy az újrahasznosítás nem jelent kiutat a műanyagválságból. Itthon viszont nem fogadták el a tervezett termékdíj-emelést eldobható csomagolóanyagokra és a jövőbeni teljes műanyagzacskó-tilalomra. Szintén nem került még a kormány elé a „szennyező fizet” elvet garantáló, valós pénzügyi felelősséget előíró jogszabály, amelytől a magára hagyott veszélyes hulladéklerakatok megszűnését várjuk.

Történt változás a megújuló energiahordozók terén?

Perger András: Néhány látványos beruházást leszámítva 2018-ban sem következett be áttörés a megújuló energiaforrások használatában, mert elmaradtak az ehhez szükséges intézkedések, mint például a METÁR alkalmazása, háztartási napenergia-beruházások megkönnyítése, a szélenergia korlátozásának eltörlése.

Mik a legégetőbb feladatai Magyarországnak 2019-ben a környezetvédelem területén?

Simon Gergely: Fontosnak tartjuk a légszennyezés elleni küzdelmet, ugyanis nemcsak, hogy romlik a helyzet, de még az Európai Bizottság is beperelte Magyarországot a levegő szennyezettségének mértéke miatt. Emellett be kell tiltani minél több eldobható csomagolóanyagot, első körben a műanyag zacskókat.

Perger András: Az új energiastratégia elkészítése során szemléletváltásra van szükség. A hagyományos energiahordozókat háttérbe kell szorítani, és helyettük a valódi kibocsátáscsökkentést, az energiahatékonyságot és a mindenki számára elérhető tiszta, megújuló energiát kellene támogatni.

Rodics Katalin: Újra működőképessé kell tenni a természetvédelmi apparátust hazánk rendkívül gazdag természeti kincseinek megőrzése érdekében. Minél nagyobb területeken kell áttérni az ökológiai gazdálkodásra, mert ez nem csak természeti kincseinket őrzi meg, hanem egészséges élelmiszert is termel. A helyben termelés, helyben fogyasztás elvének elterjedésével pedig a gazdák megélhetése is biztosítható lesz, nő a vidék népességmegtartó ereje.

Ez a cikkem a Zöld Ipar Magazin január-februári számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A fenntartható közlekedésről készült írásom első részét itt találod. Ez pedig itt a folytatás.

Chennait, India hatodik legnagyobb városát eközben szó szerint felemészti a túlzsúfoltság és a forgalomtorlódás. Ezek a jelenségek az ingázó lakosok életminőségére is kihatnak, ezért a város 2015-ben csatlakozott az okosváros mozgalomhoz, hogy változtassanak az eddigi gyakorlaton. Chennai a fejlett országokhoz hasonlóan arra biztatja lakosait, hogy biciklizzenek vagy gyalogoljanak. Ennek érdekében komoly anyagi ráfordítással igyekeznek biztonságosabbá tenni a járdákat a gyalogosok számára és kiépíteni egy biciklimegosztó rendszert. A városban parkok, gyalogutak kialakításán dolgoznak. A fenntarthatóság kérdése is napirenden van. Szeretnék elérni, hogy egy napon csak elektromos buszok közlekedjenek a városban.

Ha hosszútávú, fenntartható megoldásokon gondolkodunk, meg kell említenünk egy bolíviai várost, Mi Teleféricot. Itt található ugyanis a világ leghosszabb és legmagasabb libegője, amely La Paz városközpontját köti össze a külvárosokkal és a környező településekkel. Minden nap több, mint 230.000 ember választja az utazásnak ezt a módját. Kevesebb, mint négy év alatt pedig több, mint 150 millió utast szállítottak a libegő kis kabinjai. A városközpontba vezető hosszú buszozások helyett az emberek így gyorsabban elérhetik úticéljaikat. Közben persze a látvány sem mellékes. A kedvező árú jegyeknek köszönhetően a libegő ma sokak számára elérhető opció.

Az emberiség jövőjére gondolva egy amerikai vállalat futurisztikus közlekedési lehetőséggel állt elő. A Virgin Hyperloop 1-et ugyanis arra tervezték, hogy energiahatékony járműként a kiindulóponttól a végállomásig 1100 km per órás sebességgel száguldjon a felszín alatt vagy – igény szerint – a felszín felett. Ha ez a forradalmi technológia elterjed, nemcsak a személyszállítást, hanem a teherfuvarozást is gyökerestül át fogja alakítani.

Egy észt cég rafinált kis városi járművet fejlesztett ki. A Stigo nem más, mint egy olyan elektromos roller, amit könnyen össze lehet csukni és úgy húzhatjuk magunk mögött, mint egy gurulós bőröndöt. A csavar viszont az benne, hogy elektromos biciklit is lehet belőle hajtogatni, amely 25 km/órás sebességgel tud haladni.

Amikor a jövő közlekedési stratégiáit vesszük górcső alá, meg kell említenünk a Kaliforniai Egyetem egyik professzorának a nevét. Susan Shaheen valódi úttörője és elismert tekintélye ennek a területnek. Véleménye szerint már most is számos újítást látunk a fejlett országokban. Ilyen például a rollerezés vagy a bicikli- és az autómegosztás. A jövőben pedig a fuvarozás villanyosítása és az önjáró autók kapnak kiemelt szerepet. Az elkövetkező években, évtizedekben csökkenni fog a szállítmányozó cégek számlájára írható károsanyag-kibocsátás, ugyanis nagyobb szerepet fognak kapni a biciklis futárok. Ahhoz, hogy az önjáró járművek elterjedhessenek, javítani kell az utak és a járdák minőségén, a kátyúkat be kell tömni, a sávok felfestéseinek jól láthatónak kell lenni, hogy az autók ezeket maradéktalanul tudják olvasni és használni. Úgy látja, a károsanyag-kibocsátás csökkentésének érdekében meg kellene győznünk az embereket arról, hogy ne egyedül autózzanak, hanem többedmagukkal vagy használják a közösségi közlekedést, esetleg biciklizzenek, rollerezzenek. Ehhez számos régió sikertörténete állhat előttünk inspirációként – mondja. A fejlődő világban Ázsia 3,3 millió biciklivel előkelő helyet foglal el a világon a kerékpárhasználat tekintetében. Latin-Amerika is feljövőben van a maga 500.000 biciklijével. Az autómegosztás modelljével Ázsiában is találkozunk. Kínában több, mint egy millió ember él ezzel a lehetőséggel. Latin-Amerikában ez a szám 300.000. A professzor asszony idealizált jövőképében az emberek a jelenleginél kisebb mértékben ragaszkodnak a saját járműhöz.

Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy az elkövetkező évtizedekben a közlekedés jelentős mértékben meg fog változni. Az önjáró autók és a villamosítás következtében az emberek könnyebben el tudnak majd jutni A-ból B pontba, több utazási mód közül választhatnak, az utazással töltött idők lerövidülnek. Ezek megvalósításáig azonban még akadnak teendők. Az önjáró járművek elterjedése érdekében nagy figyelmet kell szentelnünk a biztonságra, mert az emberek jó része ma még nem szívesen ül be ilyen járműbe. Ha lassítani szeretnénk a klímaváltozás sebességét, alternatív üzemanyagokat kell használnunk, mint például az elektromos vagy a hidrogén technológia. Olyan közlekedési megoldásokat kell találnunk, amelyek költséghatékonyak, meggyőzőek és szemet gyönyörködtetőek.

Ez a cikk a Zöld Ipar Magazin 2019 január-februári számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A nagymértékű légszennyezettség miatt itt az ideje, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a fenntartható közlekedésre. Ebben a cikkben az egyéni és a közösségi közlekedés több fajtáját tekintjük át a libegőktől a szuperbuszokon át egészen az önjáró járművekig. A fejlett és a fejlődő világból egyaránt hozunk példákat arra, hogyan járulnak hozzá a gyalogosok, a kerékpárosok és az elektromos járművek a városainkban mérhető szén-dioxid szint csökkenéséhez. A világ számos pontján mérnökök és újítók dolgoznak a fenntartható holnapért. A jövő elkezdődött.

Először lássunk néhány adatot arról, hogyan alakul napjainkban az emberiség energiafogyasztása és mely közlekedési módok terjednek a leggyorsabb ütemben! A világ városai csupán három százalékát teszik ki a bolygó földterületeinek. Ennek ellenére a világ energiafogyasztásának 60-80 %-áért, a szénkibocsátásnak pedig 75 %-áért felelősek. A világ 39 országában 243 milliárd alkalommal használták a közösségi közlekedést 2015-ben. Ez 2000-hez képest 18%-os növekedést jelent. 2017-ben hozzávetőlegesen 1,3 millió elektromos autót adtak el világviszonylatban. 2016 eladási adataihoz képest ez 57%-os növekedés. Úgy tűnik tehát, hogy a fenntarthatóság egyre több ember számára szempont, amikor közlekedik.

Ha fenntartható közlekedésről beszélünk, érdemes elsőként a kerékpárról szót ejtenünk. Koppenhága komoly anyagi beruházásokat tett annak érdekében, hogy a világ legjobb biciklis városa legyen. A dánok az esetek 41%-ában biciklivel közlekednek a munkahelyükre vagy az iskolába. Nem csodálkozunk hát, hogy a fővárosban ötször több bicikli van, mint autó, az elkülönített bicikliutak hossza pedig körülbelül 375 kilométer. A város tervei között szerepel, hogy 2025-ig 80%-kal tovább növeljék ennek az útszakasznak a hosszát. A tetemes mennyiségű kerékpár azonban kihívás elé is állítja a városvezetést. További beruházásokra van ugyanis szükség, hogy megoldják a csúcsforgalomban torlódó bicikliforgalom problémáját vagy a kerékpártárolók hiányát a vasútállomások közelében.

A kerékpárok mellett az elektromos autók is egyre jelentősebb szerepet kapnak a szénkibocsátás csökkentésében. Németország tervei között szerepel például, hogy 2020-ra egy millió elektromos autó közlekedjen az országban. Ez reális cél lehet, hiszen eleinte csak néhány elektromos autó közlekedett az utakon, jelenleg viszont egyre nagyobb mértékben nő az igény rájuk.  A legtöbb e-autó tulajdonos otthon tölti a kocsiját. Ez három-öt óra hosszát vesz igénybe. Egy töltőállomáson ezzel szemben 30-45 perc is elegendő ahhoz, hogy teljesen feltöltsék az autókat. A németek a jövőben 350 töltőállomás üzembe helyezését tervezik. Ehhez elsősorban nagyáruházak közelében keresnek területeket, hogy amíg a sofőr például elintézi a nagybevásárlást, az autó fel tudjon töltődni. A kormány és az ipar folyamatos támogatásával, valamint a töltéshez szükséges infrastruktúra elterjedésével Németország jó példát mutat arra, hogyan lehet a hagyományos üzemanyagok helyett környezetbarát megoldásokat választani.

Ha elektromos járművekről beszélünk, szót kell ejtenünk a felmerülő akadályokról is. Eddig a gyér elterjedtség, a változatlan útvonalak és a töltési nehézségek egyaránt kihívást jelentettek. A Proterra cég viszont olyan nulla kibocsátású elektromos szuperbuszt fejlesztett ki, amely 500%-kal energiahatékonyabb, mint belső égésű motorral rendelkező társai. A jármű egyetlen töltéssel 560 km-t tud megtenni a tetején található töltő segítségével, amelynek tíz perc elegendő a teljes töltöttségi szint eléréséhez.

A jövőbeli utazások további lehetőségeiről a cikk folytatásában olvashatsz.

Ez a cikk a Zöld Ipar Magazin 2019 január-februári számában jelent meg.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!